Somogyi Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-21 / Vasárnap Reggel, 29. szám

MEGKÉRDEZTÜK Inkább a strand, mint a tavak i Az utóbbi hetekben a Balatonnál és több somo­gyi tóban is történt tragédia: felnőttek, gyerekek fulladtak meg a vízben. Arról faggattuk olvasóin­kat, milyen óvintézkedéseket tesznek mielőtt vízbe mennek, hogyan óvják meg magukat, csa­ládjukat a veszélytől. iji; i 1 Budai Georgina í - Sem a Balatonra, sem a Petörke- tóhoz nem járok fürdeni. A kiépí­tett medencéket és a tengert része- | sítem inkább előnyben. Az általá­nos iskolában tanultam meg úszni, ' testnevelés órán. Szerencsére rossz | élmény még nem ért vízben. Olyan 1 sem történt eddig, hogy bajbajutotton kellett vol­na segítenem, nem is tudom mit csinálnék. Nikolics István- Gyermekkorom óta tudok úszni, az egyik barátomtól sajátítottam el a technikát. A Desedára és a Balaton­ra járunk le rendszeresen, előbbit gyakran át is ússzuk. A mostani esz­közök közül a csúszdás vízibiciklit tartom veszélyesnek. A felelőtlen fi­atalok bemennek vele a mélyvízbe, felhevült test­tel a vízbe csúsznak, és máris megvan a baj... Szekeres Sándor- Nem tudok úszni, nem is érzem jól magam a vízben. Eddig még nem éreztem szükségességét an­nak, hogy megtanuljak. A száraz­földi sportokat jobban kedvelem. Miután nem félek a víztől, azért nem csak ülök a parton, bele is me­gyek. Nem zavar, ha nyakig ér, bár tisztában vagyok vele, ha valami gond lenne, nem biztos, hogy tudnám mit tegyek. Tóth Beatrix I - Általános iskolás korom óta tu­dok úszni, sőt gerincferdülésem miatt a gyógyúszást is elsajátítot- i tam. A Desedára és a kaposvári fürdőbe szoktunk barátaimmal, ; családommal ellátogatni. Bizton­ságban érzem magam a vízben, rossz élmény még nem ért. Any- nyira stabilnak érzem tudásom, ha valaki bajba jutna, tudnék rajta segíteni. Figura Melinda- Bár tanultam, ennek ellenére nem tudok úszni. Félek a víztől, ami a rossz élményeknek köszön­j hető. Kétszer fulladtam bele j ugyanis majdnem a leányfalui :i strand vizébe. Oda kirándultunk, nagyon vártuk már, hogy füröd- hessünk. Nem nagyon emlékszem i már rá mi történt, egyszer csak a í víz alatt voltam, nem kaptam levegőt. Kimentet- 1 tek. Talán egyszer leküzdöm az iszonyom. Madarász Gyula- Tatán nőttem fel, sok-sok tóval a környéken. Úszni saját magamtól tanultam meg. Amikor csak lehe­tett lent voltunk a víznél. Érdekes, de egyszer sem történt velünk semmi baj. Talán óvatosabbak voltunk, mint a mai fiatalok. Mos­tanában inkább a városi strandra megyek le, amióta fejlesztették, sokkal bizton­ságosabb, szebb, tisztább a vize. Szabó Kinga Közösségi ház Töröcskének Tűzzel és vassal Vésén A tűz és a vas emberei talál­koztak tegnap Vésén. A ková­csok találkozójára több szá­zan voltak kíváncsiak, ami nem csoda, hiszen a mester­ség legkiválóbb képviselői adtak randevút egymásnak. Izzott az üllő, meg a levegő és a hangulat is tüzes volt, ahogy az egy kovácstalálko­zóhoz illik. Az ősi mesterség képviselői pedig mindent megmutattak, amire a kö­zönség kíváncsi volt. Készült gyertyatartó és kés, de patkó is rekordidő alatt. Gyorsan kiderült: a különféle kovács­mesterségekben mindössze annyi a közös, hogy mind­egyiknél addig kell ütni a va­sat amíg meleg. Az azonban nagyon eltérő, hogy hogyan. A legtöbben a díszmunkákra voltak kíváncsiak, kipróbál­ni pedig a patkókészítést próbálták legtöbben. Takács Zoltán, a Magyar- országi Kovácsmíves Céh céhmestere elmondta: na­gyon örültek a találkozó öt­letének, hiszen a mesterség­re ráfér a reklám. Addig ugyanis, amíg a díszmun­kákra egyre nagyobb az igény, kovácsból egyre keve­sebb van az országban. Ez a kereslet ellenére sem csoda, hiszen férfi kell az üllő mel­lé. A legkönnyebb kalapács másfél, a legnehezebb pedig tízkilós amit a műhelyben használni kell, a tűz pedig folyamatosan ontja a mele­get. így addig, amíg a szá­zadfordulón csak Vésén öt kovács dolgozott, addig ma az egész országban alig szá­zan értik a mesterséget. • A kovácsokkal egy napon a település egykori birtoko­sai és névadói a Wésseyek is találkoztak. A több mint öt­ven leszármazottnak mind­össze egyharmada ismerte egymást. A többi rokon nem is tudott a famíliáról. Leg­többjüknek tetszett az egy­kori családi fészek és megál­lapodtak, hogy a kovácsok­hoz hasonlóan ezután rend­szeresen találkoznak majd. Fábos Erika Bográcsfesztivál Siójuton | 2002. július 20- át piros betűs ünnepként tart­ják számon Tö- röcskén. Tegnap avatták ugyanis a településrész közösségi házát. Dr. Lamperth Mónika belügy­miniszter, or­szággyűlési kép­viselő (MSZP) és Szita Károly Kaposvár polgármestere közösen vágta át a nemzeti színű szalagot. Az épület kialakítása és be­rendezése 27 millió forintba került. A házban kap he­lyet az orvosi rendelő is. Elhangzott: a megyei terület- fejlesztési tanács támogatása nélkül nem tudták volna megvalósítani a városrészben élők régi álmát. Az idő­sek és a fiatalok is tudnak mostantól találkozni, beszél­getni, a szabadidős elfoglaltságokról pedig egy félállású népművelő gondoskodik. Népdalkörök találkoztak ■ Kilenc népdalkor találkozott tegnap Tapsonyban. A baráti találkozóra egyebek mellett érkeztek kéthelyi, zalakomári, nemesvidi és kadarkúti kórusok is. Dr. Vizi Jenő, a falu polgármestere, valamint Szabados Péter, a megyei művelődési központ igazgató-helyettese mondott köszöntőt a második alkalommal megtartott találkozón. Este minden résztvevőt zenés vacsorán láttak vendégül a tapsonyiak. Hőlégballon Bolhás felett ■ Minden eddiginél színesebb látványossággal szolgált idén . a bolhási falunap. A Totál gáz jóvoltából hőlégballon szállt az aprócska település fölé, hogy felülről is megnézhesse la­kóhelyét a falu népe. A bolhási és somogyszobi nyugdíjas klubok és iskolások színpadi bemutatóit a nagyatádi Let's danee tánccsoport, a MC Haver és a Teknő együttes is gaz­dagította. Első alkalommal szervezett lakossági főzőver­senyt az önkormányzat. A tizennégy bográcstudós közül Ivánczi Zoltán szarvaspörköltje sikerült a legízletesebbre. Közel nyolcvan bográcsban Totyogott a halászlé, a gu­lyás és a pörkölt tegnap Siójuton, ahol már a máso­dik bográcsfesztivált ren­dezték. Az ételek mellett számtalan program is várta a felnőtteket és a gyereke­ket egyaránt. A kistelepülésen igazi feszti­válhangulat uralkodott. A színpadon egymást érték a fellépők, akik a környező fa­lukból illetve Siófokról érkez­tek, jelezve, hogy jelentős kulturális élet van a balatoni háttértelepüléseken. A legna­gyobb sikert a tavalyi évhez hasonlóan ismét a siómarosi Kossuth Kör „Fakanál” Együttesei aratták, akiket a közönség visszakövetelt a színpadra. Az amatőr együt­tesek után a profik is megmu­tatták mit tudnak, a fesztivá­lon ugyanis zenélt a Hot Jazz Bánd is szintén nagy sikerrel. A kisebbeket ugráló-vár, lo- vaglási lehetőség várta, de le­hetett hőlégballonozni is. Miközben mindenki jól szórakozott, közel nyolcvan bográcsban készültek a ver­senyre benevezett ételek. A versenyzők közt voltak csa­ládok, cégek, baráti társasá­gok és egyesületek egyaránt, sőt még az itt nyaraló külföl­di vendégek is fakanalat ra­gadtak. A közeli vasútállo­mástól is sokan érkeztek, nem ide készültek ugyan, de nem utaztak tovább a vonat­Fakanálék nagy sikert arattak tál, látva a színes forgatagot. A szakmai zsűri végül három kategóriában - pörkölt, gu­lyás és halászlé - hirdetett eredményt. Az esti órákban utcabált rendeztek, este ki­lenc órakor pedig felgyulladt a tábortűz. K. Z. HÍREK Hagyomány kaszával Horváth Béla, a falu első embere kaszásnak sem volt utolsó fotó: kovács tibor Vállra vetett kaszával és hangos nótaszóval vonult ki a falu melletti gabonatáb­lára szombat reggel egy népviseletbe öltözött szor­gos csapat, hogy három szomszéd települést képvi­selve részt vegyenek a ha­gyományos görgetegi arató­napon. Á közéleti és nyug­díjas klub a régi paraszti élet hagyományait és az ün­nepnek számító betakarí­tást évről évre egyre látvá­nyosabban eleveníti fel Görgetegen. Első alkalom­mal csatlakozott a szom­szédos Csokonyavisonta és Rinya-szentkirály is a ha­gyományőrző fesztiválhoz. A népviseletbe öltözött, lelkes aratócsapatot a házi­gazdákkal együtt dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés elnöke vezette a falu melletti tritikálé táblára, ahol az első példás rend vá­gásával meg is nyitotta a vi­dám versengést. S éppen úgy, ahogy régen is volt, szorgos kezű asszonyok szedték a markot a rendet vágó férfiak nyomában, s hűs agyagkorsóban, kanná­ban hordták a vizet a fiata­labbak. A férfierőt és a telje­sítményt aligha volt lehető­ség bírálni a pár méternyi kaszáláson, annál inkább vizslatta a népes szurkolótá­bor a vágott rendek és gabo­nakeresztek szépségét és tisztaságát. Az aratók ha­gyományos ebédjét ezúttal nem a gabonatáblán, hanem a futballpályán erre az alka­lomra berendezett közössé­gi parkban fogyasztották a kaszások. Négy óriás bog­rácsban igazi görgetegi fi­nomságokat és hagyomány- őrző étkeket rotyogtattak a vendéglátók. A görgetegi módra készült, friss zöld­paprikával ízesített töltött káposzta és disznópörkölt mellett vadas nyúlragu és nyúlpaprikás is várta az ara­tásban megfáradt népet. Mindehhez a csokonyavi- sontai Borostyán nyugdíjas klub, valamint a görgetegi férfikor, az asszonykórus és a nyugdíjas klub színes nó­tabemutatói, táncműsorai és vidám színjátékai terem­tettek fergeteges mulatós hangulatot. B. M. * Ui jJ 2002. JÚLIUS 21. ___________________________________________________________________________________________________KÖZELRŐL O

Next

/
Thumbnails
Contents