Somogyi Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-20 / 168. szám

2002. Július 20., Szombat HÉTVÉGÉ 9. OLDAL „ERŐS VÁRUNK, A NYELV” (Kosztolányi) A demokrácia és a vita A demokráciához a vita szerve­sen hozzátartozik. Ahhoz azon­ban, hogy a vita soha ne váljék öncélúvá, hanem társadalmat for­máló szerepe legyen, a vitában részt vevő feleknek be kell (kelle­ne) tartaniuk néhány fontos alap­elvet. Mit értek a vita öncélúsá- gán? Mikor válik a vita öncélúvá? Akkor, ha az egyik vagy másik, esetleg mindkét fél elsősorban nem demokrataként, hanem vala­melyik párt szócsöveként vesz részt a vitában. Ilyenkor aztán mondhat a másik bármilyen okos dolgot, mivel azt az ellenfél han­goztatja, azzal szembe kell he­lyezkedni, azzal vitába kell száll­ni. Hány okos kezdeményezés vá­lik semmivé egy ilyen „vitában”? Melyek a vita legfontosabb alapelvei? Vannak olyanok, akik ezeket - neveltetésük, műveltsé­gük, tapasztalataik alapján is - be tudják tartani, másoknak meg kell tanulniuk. Nézzük tehát a legfontosabb elveket! A vita résztvevőinek egyenjo­gúsága azt jelenti, nem beosztás vagy rang alapján dől el, hanem a jelentkezések sorrendjében, hogy ki következik. A kötelező jóindulat elve: mindenki megszólalásában észre kell venni a jót, az értékeset! A tévedés joga: bárki tévedhet, de ez nem lehet ok a félbeszakí­tásra, a lehurrogásra. Fegyelme­zetlenség, tiszteletlenség és arcát­lanság a vitapartner monda­nivalójába beleszólni, azt lép- ten-nyomon félbeszakítani! A tévedések elleni föllépés kötelessége annak, aki azokat fel­ismeri. A hely- reigazítás azonban nem lehet bántó, nem sértheti a másik emberi méltóságát. Nem illik ugyanarra a hi­bára állandóan visszatérni. Ez a magatartás azt a látszatot kelt­heti, hogy nem az illető nézetei­vel, hanem az illető személyével vagyunk elégedetlenek. Ilyenkor még a szervezettség gyanúja is felmerül. A bizonyosságra törekvés: ennek érdekében ne szégyelljünk kérdezni. Inkább tíz kérdés, mint egy elhamarkodott elutasítás! A hallgatás joga: ha a meghí­vottak közül valaki nem akar a vi­tába belekapcsolódni, ezért nem szabad őt megbélyegezni; vagy ha később mégis megszólal, nem illik megjegyzéseket tenni rá. Az érthetőség elve a legfonto­sabb követelmény. A szép és he­lyes beszéd követelményét a leg­forróbb hangulatú vitában is be kell tartani. Általában nincs igaza annak, aki hangerővel kívánja a másikat meggyőzni. Aki ordítozik, riká­csol - elveszti uralmát a józan ész és a lélek hatalma fölött. Olyanná válik, mint aki az öklével, erőszak­kal akarja a másikat „meggyőzni”. A hangoskodó mindig gyanús! S végül még kánikulában sem illik a vitapartnert jaffával vagy ásványvízzel, sőt még sörrel sem leönteni! mihályfalvi LÁSZLÓ Bűbájos figurák gyurmából A címben jelzett kötet a Holló Barkácskönyvek újdonsága. Sógyurmából, modellezőmasszá­ból és levegőn megkötő gyurmá­ból készíthető kis remekművek­hez kapunk kitűnő ötleteket a szerzőtől, Hiltrud Seibeltől. Az alapanyagként használható, leve­gőn megkötő modellezőmassza fehér és terrakotta színben kapha­tó. Száradás után - mintegy 3-6 nap - könnyen csiszolható és fest­hető, például vízben oldható akril- alapú festékkel. A lakkozáshoz legjobb a matt vagy fényes vízben oldható akril-lakk. A levegőn meg­kötő modellezőmasszát lágy, pu­ha, nagyon könnyű változatban is árulják. Ez utóbbi már egy-két nap alatt is megszárad. A köny­vecske strandoló maciktól kezdve, folytatva a színes halakkal, kis varjúkkal, tengeri képekkel, virág­koszorúkkal, díszes cserepekkel, különféle csigákkal és szívekkel, beltéri dekorációkkal lépésről lé­pésre szóló útmutató alapján avat­ja be olvasóit a gyurmakészítés örömeibe. Kicsiket és nagyokat Sógyurmából, modellezőmasszából és leve­gőn megkötő gyurmából készíthetőek a jobbnál jobb remekművek önfeledt szórakozásra csábítja a színes kötet. A hasznos kézi­könyvként forgatható mű a Holló és Társa Kiadó gondozásában je­lent meg. BÁNYAI JÁNOS Megváltó reménytelen küldetésben A Bódog család nappalijában a fő helyen a tévé trónol, s amíg a „doboz" világít, addig nyugodt a helyzet... Szakonyi Károly Adáshiba című ko­médiáját egy héttel ezelőtt mutatták be Pécsen a Horvát Színház udvarában. A több mint har­mincéves darab, ha lehet, ma még idő­szerűbb, mint be­mutatásának évé­ben. Magyarországi ősbemutatóját 1970- ben a Pesti Színház­ban tartották, ugyanebben az évadban pedig be­mutatta a kaposvári teátrum is. Talán az akkori emlékekből indult ki Bezerédi Zoltán, aki szinte alig változtatott a történeten. A Pécsi Nemzeti Színház és a Horvát Színház művészei ugyanis éppúgy egy széthullott család tagjait jelenítik meg, mint ahogy annak idején Szakonyi Bódogékat és a szomszédot papírra ve­tette. Apró változtatás az, hogy míg az eredetiben a holdra szállás egyenes televíziós közvetítése tartja sakkban a családot, Pécsen a Marsra érke­ző űrhajósokért izgulnak. Amúgy minden ugyanaz, legfeljebb a krimiből thriller lesz, és a tévéfilm szereplői mai színészek. A történetben sem változik szinte semmi: a Bódog család lerobbant nappalijában a fő helyen a tévé trónol, s amíg a „doboz” világít, addig vi­szonylag nyugodt a helyzet. A konfliktusok ad­dig nyugszanak, amíg á családtagok el nem kez­denek vitatkozni azon, hogy a karmesterver­senyt vagy az elődöntőt kell-e néznie mindenki­nek. A készüléknek amúgy a színpad jobb szélén kellene lennie, de az előadás követte a szerzői utasításokat: a szereplők a közönség jobb széle felé bámultak, a tévé eseményeire tehát csak kö­vetkeztetni lehet. A címben beharangozott adáshiba természete­sen bekövetkezik, az albérlő, Krisztosz okozza, akihez folyton tizenkét szakállas ember jár és mesternek szólítja. Krisztosz természetesen a Megváltó mai inkarnációja: Széli Horváth Lajos mezítláb, fehér ruhában mászkál fel-alá a nappa­liban. Leginkább egy kísérteire hasonlít, s a szí­nész tartásában és beszédében is olyan pátosz van, amely a karaktert kétségtelenül az unalmas- ságra kárhoztatja. Pedig még a kerekes székes Szűcs urat is meggyógyítja. Az obiigát tréningal­sóba, lyukas kötött mellénybe és házi mamuszba bújtatott Stenczer Béla nagyokat ugrál a képer­nyő előtt, majd néhány perc múlva visszaül a székbe. Itt tehát elmarad az a jelenet, amelyben Krisztosz visszaváltoztatja a szomszédot. Ön­szántából választja előző létformáját, s annak el­lenére, hogy megtehetné, nem a saját lábán távo­zik. A megváltásnak tehát még az igénye sincs meg, ráadásul a megváltandó személyek még a csoda láttán is teljesen közömbösek lesznek. Sokkal inkább érdekli őket, hogy a thrillerben ki öli meg a szép lányt, mint az, hogy az albérlő borrá változtatja a szódavizet. Az előadás követi a szövegkönyvet, mégis végig a kényelmes, lan­gyos tempóban folyik. Annak ellenére, hogy a szöveg erre lehetőséget adna, a konfliktusok nem születnek meg, a színészek között pedig látszó­lag nincs együttműködés. Pedig minden adva lenne. Van egy jó darab. A Znamenák István tervezte díszletek kreatívan követik a szöveget. Amikor Vanda kijelenti, hogy a lakás egy nagy akvárium, egyszer csak feltűnik, hogy a bal elöl terpeszkedő, halakkal teli tartályban éppen olyan színű vízinövények vannak, mint szerte a bútorokon. Még meglepe­tés is érheti a nézőt: arról az ajtóról, ami szem­ből kopottnak, mégis takarosnak látszik, kide­rül, hogy a külső oldalán egy ízléstelen, Hawaii­stílusú tapétával van fedve. Cselényi Nóra jelme­zei minden szereplő jellemvonásait egyből el­árulják. Hogy a segítő díszlet és a jelmezek elle­nére miért nem születik meg igazán az előadás, az titok marad. A szándék minden bizonnyal megVOlt. ________________________ KÓNYA ORSOLYA Kő baltától a nagyiparig Barcs Megújult a barcsi Dráva múze­um teljes kiállítótere: a két most nyílt tárlat mellett szinte teljesen felújították a Barcs múltja és jele­ne című állandó kiállítást. H. Czeller Szilvia, a múzeum köz- művelődési munkatársa elmond­ta: ebben a település történetét az ősidőktől napjainkig úgy igyekszik bemutatni a múzeum, hogy bepillantást nyújt az egy­kor itt élők hétköznapjaiba is. Megmutatja, milyen út vezet az ősi emberi lakóhelytől a városi polgár házáig, a kőbaltától a nagyiparig. Az állandó kiállítás mellett néhány napja látható A hit világa című tárlat, ez Magyar- ország négy történeti egyházá­nak a múltját mutatja be.- Akár vallásos, akár nem a lá­togató, olyan tárlatot állítottunk össze, amely számot tarthat az érdeklődésére. A katolikus, az evangélikus, a református és a zsidó egyház templomainak vilá­gától a mai művészek vallásos al­kotásaiig átfogó anyagot tártunk a közönség elé - mondta. - A tár­gyak nagy részét Barcs vonzás- körzetéből, illetve a Dráva menté­ről gyűjtöttük össze; Luther Már­ton levelét például a csurgói refor­mátus gimnázium könyvtára köl­csönözte, s bemutatjuk Huber Gyula barcsi apátplébános mise­ruháját. A harmadik most látható tárlat anyaga Barcs német testvérváro­sából érkezett. Alkotásaikkal Sinsheim képzőművészei lépnek a közönség elé. NAGY LÁSZLÓ A FÁRADSÁG 5 OKOZÓJA Zsír. Gondolkodáskor cukrot éget a test, a zsír gátolja a folya­matot, ezáltal több cukor fogy. Üres kalóriák. A szénhidrát, a zsír és a cukor lebontása több ener­giába kerül, mint amennyit adnak. Vitaminhiány. Stresszes idő­szakban több gyümölcsöt fo­gyasszon. Kávé. Maximum három csé­szével igyon naponta. Mozgáshiány. Séta, kocogás, lépcsőn járás szinte kötelező. ■ Irodalmi remekek emlékpénzeken Négy emlékpénzt bocsátott ki a Magyar Nemzeti Bank. A magyar ifjúsági irodalom remekei című sorozat célja kettős: népszerűsíti a nu­mizmatikát a fiatalok köré­ben és támogatja az S.O.S. gyermekfalut Figyelemre méltó a négy új emlék­pénz. írásos felük azonos - mind­egyik 200 forint címletű -, a másik oldalon pedig négy híres irodalmi alkotás egy-egy jellemző moz­zanata látható. Egyiken sas szárnyán Petőfi János vitézét formálta meg a művész, a mási­kon Arany Tol­diját, a követke­zőn Fazekas Mi­hály furfangos hősét, Lúdas Matyit látjuk; a negyediken a nagyvárosi grund kedves­könnyes legen­dáját idézi Mol­nár Ferenc vi­lágsikert aratott regénye, A Pál utcai fiúk egyik mozzanata. Mindegyik ér­me a Magyar Köztársaság tör­vényes fizető- eszköze, de mint az emlék­pénzeket, eze­ket is csak korlátozott számban bocsátotta ki a Magyar Nemzeti Bank, s névértékénél drágábban juthatunk hozzá, mivel a ritka ér­mék értéke az idő múlásával egy­re nő. S megvásárlása egyúttal ne­mes célt támogat: az S.O.S. Gyer­mekfalu Magyarországi Egyesüle­tének munkáját, segítve az árva gyermekeket. A sorozat ára matt (bu) kivitelben 1800, tükörfényes­ben (proof) 2800 forint. Az érmé­ket utánvéttel, a postai költség fel­számításával küldik meg. A rende­lési cím: „Dánió” Emiékpénzkül- dő Szolgálat, 2803 Tatabánya. Pf. 3016. E-mail: daniokft@axelero.hu ■ ____________ ____________________________Könyvespolc________________________________ ____________ Ge rő Gyula: Könyvtár a megyeházán Újabb értékes könyvet jelentetett meg a kaposvári Megyei és Városi Könyvtár. A „Somogyi Könyvtártörténeti Füzetek” 4. számaként látott napvilágot Gerő Gyula Könyvtár a megyeházán című munkája. Ez a kötet alcíme szerint napló, dokumen­tumok és kommentárok az 1950-es Ka­posvári Városi Olvasóterem rövid életéről, életéből. Gerő Gyula a mai magyar könyv­tártörténet kimagasló egyénisége még egy frappáns sorozatcímmel is megjelölte munkáját: „Válogatott fejezetek kudarcaim történetéből 1.” Van tehát remény arra, hogy újabb értékes epizódokat is olvasha­tunk e rendkívül sokoldalú életműből, amely megkerülhetetlen része az 1945 utáni magyar könyvtártörténetnek is. És semmiképpen sem érezhetjük kudarcnak sem ezt, sem a következő köteteket. Gerő Gyula nyilván azt tartja kudarc­nak, hogy a Kaposvári Városi Olvasóterem mindössze pár hónapig (1950. április 5 - 1950. július eleje) „élt”. Ez a pár hónap azonban hihetetlenül gazdag színfolt volt Kaposvár könyvtár- és művelődéstörténe­tében. Gerő Gyula naplójának talán a leg­nagyobb érdeme, hogy rendkívül érzékle­tesen villantja föl a mai olvasó előtt a több mint ötven évvel ezelőtti kor- és művelő­déstörténetet egy rövid ideig, de annál eredményesebben működő intézmény sorsán keresztül. Ez az intézmény, a Kaposvári Városi Ol­vasóterem létrehozása és működtetése Gerő Gyula nélkül elképzelhetetlen lett volna. Varga Róbert, a Megyei és Városi Könyvtár igazgatója, a „Somogyi Könyv­tártörténeti Füzetek” szerkesztője egye­bek között így ír Gerő Gyula munkájáról: „... a sorozatszerkesztő megköszöni Gerő Gyulának a könyvtáros társadalom nevé­ben, hogy rendelkezésre bocsátotta napló­ját... Kellőképpen hiteles személyiségnek tartja ahhoz, hogy korrekt ítéletével sok száz könyvtárosban felkeltse a mű iránt az érdeklődést.” Hozzátehetjük: Gerő Gyula naplójának megjelentetése nemcsak a könyvtárosszakma számára jelent fontos eseményt. Olvasmányossága, helytörténe­ti adatgazdagsága mindenkinek élményt nyújt, aki az 1950-es év Kaposváréval is­merkedni akar. A kötet maga három részre tagolódik. Az első dokumentumokat (leveleket, ter­vezeteket, megnyilatkozásokat) tartalmaz a Kaposvári Városi Könyvtár felállítása ér­dekében. Az Országos Könyvtári Köz­pontnak küldött levelek (1950 januárjától) mind fontos dokumentumai annak a küz­delemnek, amit Gerő Gyula a megyeházán létesítendő könyvtárért folytatott. Emellett rövid, de rendkívül érzékletes portréban villantja fel előttünk Kanyar József és Takáts Gyula személyiségét is. (Mindket­ten ma is meghatározó egyéniségei So­mogy művelődéstörténetének.) A kötet gerincét természetesen a Ka­posvári Városi Olvasóterem életét bemuta­tó rész alkotja. Gerő Gyula naplója, kora­beli dokumentumokkal és fél évszázaddal későbbi kommentárokkal kiegészítve. E későbbi magyarázatokat Gerő Gyula így indokolja: „Mivel az egész egy elsüllyedt világról, jobbára tovatűnt szereplőiről üzen, magyarázatok - mentegetések, mentegetőzések? - nélkül immár nehezen érthető.” így kommentálja a napló a kora­beli, színes tudósításként szereplő újság­cikkeket, az olvasóterem mindennapi éle­tét, az egyes olvasók megismerését és se­gítését. Gerő Gyula állandó harcát a könyvtár rendjéért és működéséért. És közben mellbe vágó számunkra olvasni a Népkönyvtári Központ 1950 áprilisában, májusában közzétett, bevonandó könyvek listáját. (Csak néhányat említünk, hogy ilyen is volt valamikor; Dickens: Copper- field Dávid, Karinthy: Tanár úr kérem, Kip- ling: A dzsungel könyve, Babits Mihály összes művei, Gárdonyi: A láthatatlan em­ber... Nem egy esetben a szerző és a mű maradhatott, de az előszó és írója kivágan­dó! Központi utasítás a könyvtárosnak az állomány csonkítására! Ahogy Gerő Gyula írja: „E selejtjegyzékkel kezdődik a kultúr­politikai rangra emelt barbárság...”) Az 1950. június elején közzétett májusi havi jelentés 177 beiratkozott olvasóról, 841 lá­togatóról, 1148 kötet forgalmáról tudósít. Száraz adatok, de micsoda munka van mögötte! Miközben a Kaposvári Városi Ol­vasóterem életéből már csak alig egy hó­nap van hátra. (A kötet harmadik része az olvasóterem feltámasztási kísérletének rö­vid, megrázó krónikája. Ám mégsem pesszimisztikus kicsengésű. 1952. au­gusztus 17-én már ünnepélyesen fölavat­hatták a kaposvári Megyei Könyvtárt, olyan vezető egyéniségekkel az élén, mint Kerekes András és Kellner Béla.) Gerő. Gyula naplójában közzétett egyik szép vallomása ars poeticaként is felfogha­tó: „Nevelni, nevelni, mindent elölről kez­deni, más területek munkáját is magunkra vállalni, ez a mi feladatunk.” dr. sípos gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents