Somogyi Hírlap, 2002. július (13. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-18 / 166. szám
6. OLDAL A L M A N A C H 1 3 6 2002. Július 18., Csütörtök NAGYSZAKÁCSI HIVATAL MINDENNAP A polgármesteri hivatal címe: 8739 Nagyszakácsi, Kossuth Lajos utca 166. Tel.: 85/310-361 A hivatalban hétfőtől péntekig mindennap 8-12 óráig fogadják az ügyfeleket. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 534 14 évesnél fiatalabb: 71 15-60 éves: 323 60 évesnél idősebb: 140 RENDEZIK A FALUT Az önkormányzat az idén 50 millió forintból gazdálkodik. Ebből a község működtetése kerül a legtöbbe. Ezen felül a legnagyobb összeget, mint sok hasonló nagyságú településen itt is szociális célra fordítják. Idén ez meghaladja a 8,5 millió forintot. A falu vezetése, az oktatást tartja még kiemelkedően fontos feladatnak, erre tpbb mint hárommillió forintot költenek. Fejlesztésre ebben az évben 12 millió 721 ezer forint jut. A legnagyobb tétel ebben a település új rendezési tervének az elkészíttetése, a község főutcáján újabb szakaszon építtet járdát, és folytatja a polgármesteri hivatal korszerűsítését. A szociális helyiségeket újítják fel, és biztosítják a gázellátást. Ezenkívül tervezik még a Jókai utcai buszfordulónak a kiépítését is. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓK A foglalkoztatási helyzet a község nagyságához képest jónak mondható. A legnagyobb munkaadó a Somogy Megyei Gyermek- és Nevelőotthon, itt óvoda és iskola is van a bentlakásos otthon mellett. Az intézet 1970 óta működik a faluban. Az országban első közt alakították ki a családmodellre épülő intézményt. Kiterjedt szakmai kapcsolatokat ápolnak hazai és külföldi partneriskolákkal. Az otthonban átlagosan 60 ember dolgozik folyamatosan. A Tekla Kft tapaszokat és festékeket gyárt a faluban, a Tanaszek Kft pedig a környék földjein végez mezőgazdasági munkát és szolgáltatásokat. Ezenkívül az ön- kormányzat, valamint a Kövér és Neje Bt biztosít megélhetést néhány szakácsinak. Aki nem helyben dolgozik, az Tapsonyban és Marcaliban talál munkát. EGY BOLT, KÉT KOCSMA Egy vegyesbolt, egy pékség és két kocsma működik a településen. Az élelmiszerboltban minden van, a legjobban azonban a napi cikkek fogynak. A nagybevásárlásokat viszont a község lakosai többnyire a városi bevásárlóközpontokban intézik. Az italboltban nyáron legtöbbet a csapolt sörből adnak el. j« AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: FÁBOS ERIKA FOTÓK: KOVÁCS TIBOR BÜSZKÉK A KIRÁLYI SZAKÁCSOK VERSENYÉRE. Augusztus első hétvégéjén a község három napig a hazai gasztronómia fővárosa. A versenyt tíz éve rendezik meg ugyanolyan pompával. A Mátyás korabeli konyha mellett az akkori viselettel, mesterségekkel és más kultúrtörténeti érdekességekkel is megismerkednek az érdeklődők. A szakácsok megmérettetésén az aranyfakanálért az ország és Európa legjobb szakácsai mérkőznek meg. A feltételek igen szigorúak, csak a középkor alapanyagait és kony- hatechnikáját használhatják a versenyzők, és reneszánsz pompával kell tálalniuk is. __________■ A M etropolitan felügyelője Maria Callastól tudta meg, hogy a vezetékneve görög származásra utal, vacsorázott Pavarottival, jól ismerte Karády Katalint és Columbo, vagyis Peter Fáik levélben küldött üdvözletét az édesanyjának. Krénusz József New York után ma Nagyszakácsiban is otthon van. Negyven évig a Metropolitan né-. zőtéri felügyelője volt Krénusz József. Sok ünnepelt sztár életét látta közelről, és sokat említhet közülük a barátjaként. Mégsem erre büszke az amerikaiságából. Sokkal inkább arra, hogy megtanulta: hogyan kell úgy élni, hogy közben mások is boldogok lehetnek a környezetében.- Miért Nagyszakácsiba jött vissza Amerikából?- Itt volt egy háza a testvéremnek, s ezért ez volt a legkézenfekvőbb. De nem vissza-, hanem hazajöttem. Én ugyanis valaha nem elmentem, hanem elmenekültem Magyarországról, és nemcsak mostanában jöttem haza, hanem rögtön, amint lehetett. Annak idején az egyetemről az antikommu- nista nézeteim miatt csaptak ki, 1956 után pedig halálra ítéltek. Én tehát nem szerencsét próbálni indultam, hanem az életemet mentettem. Nem volt kedvem hőssé lenni.- Hős nem lett, szerencsés igen?- Azt hiszem, igen. Egész életemben azt csináltam, amit szerettem, és ezért nem kellett alkut kötnöm. Füozófiát tanultam, és jószolgálati úton körbejártam a világot azért, hogy másokat segíthessek. Tizenkétezer előadást csináltam végig a Metropolitanben, és egyszer még a színpadon is szerepelhettem, most pedig egy kis faluban, Nagyszakácsiban is fontosnak érzem magam a világban. ■ Szent István ereklyéi a templomban Hazánkban a fővárosban, Esztergomban, Székesfehérváron és Kalocsán őriznek hiteles ereklyéket az államalapító István királytól. Nemrég kiderült, a nagyszakácsi templomban is vannak olyan csontok - a szent király ereklyéi -, amiket az egyházközségre hagyott a falu egykori plébánosa. A szenzációs ritkaság írásos nyomára Marics József berzencei plébános talált rá a veszprémi levéltárban. A pálosok történetét kutatta, mikor egy végrendeletre bukkant. Pacsay János István, az egykori pálos szerzetes 1816-ban a nagyszakácsi egyházközségre hagyta a birtokában levő három csontot azzal, hogy a Szent István-ereklyé- ket hozzá hasonló gonddal őrizzék. Marics József elmondta: a magyarországi szerzetesrendek István király szentté avatása után kaptak ereklyéket. így került a pálosok birtokába is. A csontokat a rend 1786-os feloszlatásakor a tagok között szétosztották. A csontokat - ezekről azt feltételezik, hogy ujjpercek - a régészek és az antropológusok vizsgálják, hogy kideríthessék: valóban Istvántól származnak-e? A szakemberek igyekeznek meghatározni a csontok korát, majd speciális DNS-teszttel összevetik az ereklyékről készült eredményekkel. ■ Az örökhagyó pálosok Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendet 1250-ben hozta létre Özséb esztergomi kanonok, aki a korabeli írások tanúsága szerint a szent jobb egyik őre volt. A Pilisben meg a Mecsekben élő remetéket gyűjtötte össze, és a rendet Remete Szent Pálról nevezte el. Szakácsi a szakácsokért Ebben a községben a múzeum is a szakácsmesterséghez kötődik Derűsen, jókedvvel a faluért is Benke Ferencet mindenki ismeri a községben. Azt is tudják róla, hogy bárkit bármikor jó kedvre tud vidítani. Portája előtt pedig nem lehet észrevétlenül elmenni, s mindenkihez van néhány jó szava.- A közvetlenségem munkahelyi ártalom - mondta nevetve Benke Ferenc. - Harmincöt évig voltam felvásárló. Megfordult nálam mindenki a faluból. Jót, rosszat, mindent hallottam, és azt mondják, hogy az ember a vicces dolgokat könnyebben megjegyzi. Én meg kiváltképpen; anyám, apám ilyen ember volt. Nálunk mindig a jó kedv volt a jellemző, és tudják, ehhez könnyű hozzászokni.- Nagyszakácsiért elismerést is kapott. Azt is a jó kedvéért?- Nem, nem azért, de látják, attól is jó kedvem lett. Igyekszem, és mindig is igyekeztem mindent megtenni a faluért, amit csak lehetett. Szeretem ezt a községet. A hetvenes években Marcaliban építkeztünk, és szó volt róla, hogy elköltözünk, azért, hogy a gyerekeknek könnyebb legyen iskolába járni. Azután mégiscsak maradtunk. Én nem tudtam volna már akkor sem elmenni innen; úgy össze vagyok nőve ezzel a faluval, mint a fa meg az ága.- Hetvenkilenc éves, és most is sokat dolgozik.- Ilyen izgő-mozgó vagyok. Mondom is mindig: nekem csak Benke Ferenc még ma is a falu motorja Szent Péter tudja majd megkötni a kezem, de vele meg jóban vagyok, mindig mondom neki, hogy menjen máshoz, én sokáig Nagyszakácsiban szeretnék lakni. Ez már itt olyan, mint a mennyország. ■ Híres királyaink mindig hálásak voltak ínyesmestereik - ízes falatokban testet öltő - fáradozásaiért. Ha nem így lett volna, talán a község sem volna, de egész biztosan nem Nagyszakácsinak hívnák. A név ugyanis éppen arra utal, ami mindenkinek elsőre eszébe jut: a fakanálforgatókra. Nagyszakácsi első lakói és alapítói azok a szakácsok voltak, akik a középkori uralkodóktól nemesi rangot és somogyi birtokot kaptak munkájuk elismeréseként. így a budai udvar szakácsdinasztiái évszázadokig ennek a falunak a szülöttei voltak. A királyi konyha és az asztal gondviselése ugyanis apáról fiúra szállt és olyannyira fontos tisztség volt, hogy a királyok még háborúba is magukkal vitték szakácsaikat. Mátyás idejében már 72 szakácscsalád élt a községben, s több mint 200 nemesi telkük volt. A falut ezért először Királyszakácsiként emlegették az oklevelek, később pedig Nagyszakácsiként jegyezték. A szakácshagyományokra tekintettel a Magyar Gasztronómiai Szövetség segített az önkormányzatnak berendezni az ország egyetlen szakácsmúzeumát. A Kossuth utcában levő ingatlant az önkormányzat az egykori királyi szakácscsaládok leszármazottai- tól vásárolta meg. A szövetség először egy cukrászati kiállítást rendezett be. A távolabbi terv pedig az, hogy egy olyan központot alakítanak ki a múzeum körül, ahol a szakácsok számára pihenőházak lesznek, az érdeklődőknek pedig egy olyan konyha, ahol a reneszánsz szakácsmesterség- ben szerezhetnek jártasságot. ■ _________Nagyszakácsi olvasóinkat kérdeztük: miben látnak lehetőséget, hogyan ítélik meg a falu jövőjét?_________ Re ményt keltő változások megannyi kétséggel Kövér István: - Nem könnyű megítélni és arról beszélni, hogy milyen lehet egy ekkora községnek a jövője. Nehéz helyzetben vannak Magyarországon a kis települések. Néhány ritka kivételtől eltekintve mindegyikre jellemző, hogy kevés a fiatal és egyre öregszik a falu lakossága. Ez a helyzet Nagyszakácsiban is. Az utóbbi tíz évben azonban szerintem itt kedvezően változott a helyzet. Nagyszakácsiban van egy olyan attrakció, ami ismertséget és elismerést hozott, és a jövőt is megkönnyítheti. Én az ehhez kötődő idegenforgalom fejlesztésében és a szakácshagyományok továbbfejlesztésében látom a település és az itt élő lakosság jövőjét. Benke Ferencné: - Úgy látom, hogy egyre inkább öregszik a falu. Nagyszakácsi biztosan lesz még húsz év múlva is, de az már nem olyan lesz, mint most. Ha mi meghalunk, a portánk sem lesz soha többet ilyen. Ehhez az kell, hogy az ember úgy szeresse a környezetét, ahogy mi szerettük, de ez már nincs meg manapság az emberekben. A szakácsversenynek köszönhetően szerencsére egyre többen lámák fantáziát a településen. Akik korábban elmentek innen, már visszajövögetnek, és hétvégi háznak is vásárolnak ingatlanokat. Ez talán segít abban, hogy valami munkájuk legyen az itt élőknek. A fiatalok ugyanis csak akkor maradnának, nélkülük pedig nincs jövő. Fuisz József: - Nem azt mondom, amit mások; szerintem van jövője. Fejlődik a község. Sok minden készült az ön- kormányzat munkájával; itt van ez a verseny is, ami mesze földre elviszi a település hírét, úgyhogy nem kell aggódnunk a jövőjéért. Én szeretek itt lakni. Csak egy a baj: az, hogy kevés a fiatal. Ha lenne több vagy jobb munkalehetőség itt, helyben, biztos, hogy többen lennének a fiatalok is. Mert így most öregből van a legtöbb. Igaz, azokért a fiatalokért, akik elmentek a faluból, nem is nagy kár, megmondom úgy, ahogy van. Ide olyanok kellenek, akik dolgozni szeretnek. Én nem mennék el innen semmiért; megvan minden, ami kell, miért mennék. Epstein Ferenc: - Az adottságai megnehezítik a falu helyzetét, de ez közel sem any- nyira kilátástalan, mint másutt az ekkora településeken. Ez a község ugyanis sokkal fejlettebb s rendezettebb, és a királyi szakácsversenynek köszönhetően a jövőre nézve is van elképzelés a településen. A kulcskérdés persze itt is ugyanaz, hogy helyben a fiatalok találnak-e majd tisztes megélhetést. Ha ezen segíteni lehetne, a jövőnk is biztatóbb lenne. Nagyszakácsi minden várostól túl távol van ahhoz, hogy kényelmesen lehessen család mellett munkába járni. Én bizakodó vagyok. Szép ez a falu, s az itt élők is szeretik annyira, hogy nem kérdéses, van-e jövője. Tengerdi Ferenc: - Nem vagyok olyan bizakodó, mint mások. Szerintem itt is, meg úgy általában a magyar falvakban mindenütt nagy a baj. Ezen pedig helyben nem is tudnak változtatni. Ha a kormányzat nem segít, az ekkora falvakból lassan el fognak tűnni az emberek. Nagyszakácsi lakossága is egyre öregszik. Itt is a külföldiek meg a fővárosi lakosok vásárolják a házakat, a telkeket. A helybeli fiatalok már nem is tudják megvenni, mert az üdülők annyira fölverték az árakat. Akik meg ide jönnek, szinte csak aludni veszik igénybe a házukat. Elmennek innen vásárolni, és évente csupán néhány hetet töltenek itt, a faluban. Csak rontják a kilátásokat. ■
