Somogyi Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-01 / 126. szám

« 8. OLDAL 2002. Június 1., Szombat ÜRHB M EGYHÁZA K ÉLETE _____________________________________________________________________ Fe lszabadult sóhajtás az ünnep A közösség alkot ünnepet vagy az ünnep közösséget? Az ünnep esemény, ami vala­kiknek valamiért fontos. De valóban az esemény fontos-e vagy az ünnep csak al­kalom az összetartozás érzésének erősí­tésére. Leginkább mindkettő egyszerre, így vagy úgy, ünnepelni jó. Mohay Tamás, az ÉLTÉ tárgyi néprajzi tanszékének a ve­zetője szerint nemcsak jó, hanem nagyon fontos is. Mert a valódi ünnep mindig a szeretet megnyilvánulása. Több kellene az ünnepekből is.- Amióta ember az ember, ünnepel. Miért fontos az ünneplés, miért fontosak az ünne­pek?- Az ünnepek fontossága három szinten mutatkozik meg. Lehet fontos az ünnep az egyénnek, továbbá egy összetartozó cso­portnak, valamint lehet fontos egy olyan nagyobb közösség számára, amelynek a tagjai személyesen nem ismerik egymást, de valami módon összetartoznak. Ilyen pél­dául a nemzet is. Az egyénnek az ünnep azért fontos, mert a megszokott minden­napjaiból átemeli egy másik életbe. Míg hét­köznap az ember figyelme horizontális - jobbra-balra nézve megoldandó teendőket lát -, ünnepek idején ugyanez a tekintet fel­emelkedik, és az égre néz. Az ünnep az egyént beemeli egy közösségbe vagy ha benne volt, akkor megélhetővé teszi számá­ra, hogy még mindig benne legyen. Közös­ségi szempontból az összetartozás, az ösz- szefogás, a szeretet megvalósulásának al­kalma az ünnep. Akár egy település, akár egy egyházi közösség, akár egy szurkolótá­bor számára. Egy nemzetnek pedig az ün­nep ezeknek a közös szálaknak az újraépí­tése. Az érintkezés, a közös gondolatok, a közös töprengések ideje múlton és jövőn. Milyen a minket övező világ, mit is akarunk kezdeni vele és hogyan tartunk egymással kapcsolatot jövőnk építésében? Az ünnepek ezekhez az alapkérdésekhez vezetik vissza az ünneplőket, de a kezdetet nem a múlt­hoz hátrálásként kell értelmezni, hanem úgy, hogy a kezdetkor meglevő egységhez, összetartozáshoz térünk vissza egy ünnepi esemény által.- Minden ünnepnek alapvető feltétele és összetevője a közösség. A modem világ, ugyanakkor a közösségek széttöredezésének az ideje. Hogyan hat ez az ünnepekre, és ho­gyan hat ránk?- Ahogy a közösség, úgy egy kicsit az ün­nepek is elvesznek, kiürülnek, felszíneseb­bé válnak, megkopnak, és ez nemcsak évti­zedek óta észlelhető, hanem már néhány száz éve. Minden törekvés, ami mostanában az ünneppel kapcsolatban látszik, azt mu­tatja: ezt a veszélyt és ezt a reális helyzetet nagyon sok helyen és számos módon pró­báljuk ellensúlyozni. Nagyon sok tevőleges részvétel kell ahhoz, hogy egy ünnep méltó módon megvalósuljon. Egyrészt a közössé­gek a magúi megtartása érdekében új ünne­peket találnak ki vagy fölelevenítenek régi ünnepeket, és ezek megvalósításához sok ember hozzáteszi a maga mozdulatait is. Az is igaz, hogy a közösségek nemcsak létreho­zói egy-egy ünnepi szokásrendnek, hanem magukat is az ünnepeken keresztül tudják megmutatni.- 2000/2001, a millennium éve a magyar nemzet nagy közös ünnepe volt. Mit gondol, mi ennek a jelentősége, milyen lehet ilyen ünneplés hatása egy ekkora közösség szá­mára?- A millenniumi ünnepségsorozatot na­gyon jó ötletnek és egy nagyon jól sikerült rendezvénynek tartom. Hogy igazából meg­értsük a jelentőségét, vissza kell menni egy kicsit a múltba. Vannak olyan események egy nemzeti közösség életében, amelyekre életfontosságú emlékezni és amelyeknek a felidézése a nemzeti közösség összetartását valósíthatja meg. Akik ezekben a nagy, nemzetet összefogó eseményekben, meg­emlékezésekben nincsenek benne, azok tu­lajdonképpen nincsenek benne a nemzet­ben. A szocializmus évtizedei alatt a nemzet közös, nagy ügyei és az ezekre való emléke­zés tabu volt. Az embereknek másról kellett megemlékezni és másra kellett emlékezni, mint ami valójában foglalkoztatta őket. Ha­zajött például a világháború után a Szovjet­unióból kétszázezer hadifogoly, másik két­százezer pedig haza sem térhetett, és ezt az egészet el kellett felejteni. Családok tízezrei A naptári év ünnepnek számító napjai, illet­ve ciklusai, melyekhez ünnepi szokások fű­ződnek. Lehetnek egyházi, nemzeti, nemzet­közi, közigazgatási, társadalmi ünnepek, to­vábbá csak kisebb közössége által megün­nepelt, de szintén évente visszatérő ünne­pek, jeles napok (pl. fogadott ünnepek). A magyar parasztság naptári ünnepei a jeles napok, különböző történeti korokban kiala­kult ünnepsorozatból állnak. Egy részük mindig a naptári év egy és ugyanazon napjára esik, a lunáris (hold) _ JSl ünnepek esetében azonban időpontjuk változó. /fljf. Húsvét időpontja pl. mindig a tavaszi napéjegyenlőséget követő hold- ,y{ tölte utáni vasárnap, s így időpontja március 22. és április 25. közt bármely '/ pr.lK ¥ vasárnapra eshet. Ehhez igazodik a farsang, böjt és a pünkösd ideje is ..SöK?' Az 1493-ban tartott esztergomi zsinat többek között parancsolt ünnepnek mondja Pál meg­térése (jan. 25.), Mátyás apostol (febr. 24.), Gergely pápa (márc. 12.), Szent György vértanú - Szent György napját (ápr. 24), Szent Márk evangélista napját (ápr. 25.). Valamint Fülöp és Jakab apostolok (máj. 1.), Szent Mihály napját (szept. 29.), Szent Márton hitvalló - Márton napját (nov. 11.), Szent András apostol - András napját (nov. 30.), Szent Miklós püspök - Mi­kulás napját (dec. 6.) is. A későbbi zsinatok az ünnepek nagy részét törölték a parancsolt ün­nepek sorából, de a napjaikhoz fűződő szokások, hiedelmek tovább éltek. várták haza hadifogoly hozzátartozóikat, mi­közben derűs arccal kellett volna felvonulni­uk május elsején a vá­ros főterén. Az 1956-os forradalom és a megtor­lás után évtizedekig er­ről még csak beszélni sem volt szabad. 1968- ban részt vettünk Cseh­szlovákia megszállásá­ban, és ezt a szégyent sem lehetett feldolgoz­ni. A parasztokat erő­szakkal kényszerítették a szövetkezetekbe, csa­ládok ezrei, tízezrei tör­tek szét, egzisztenciá­juk megszűnt, hallga­tásba burkolóztak. A nyolcvanas évek végére ilyen közös nemzeti ügyekből, amelyekről nem lehetett beszélni, már egy tucat volt. Kunt Ernő írja egyik cikké­ben: nem maradhat fenn sokáig egy olyan rendszer, amely tartó­san arra kényszeríti az embereket, hogy másra emlékezzenek, mint amire valójában emlékeznek és hogy mást ünnepeljenek, mint amit valójában fontosnak tartanak. A kilencvenes évek hozták el, hogy ezek alól felszabadultunk. Újra nyíltan lehetett be­szélni és emlékezni. A millenniumi év egy nagy felszabadult sóhajtásként vagy egy nagy levegővételként fogható fel. És komoly összefogást hozott. Nem arról szólt, hogy valaki egyszer összetrombitálta Magyaror­szág népét és valahol összejött egymillió ember, s ezeknek azt mondták, hogy most megünnepeljük a millenniumot, hanem na­gyon bölcsen rábízták a helyi közösségekre, hogy akarják-e és hogyan akarják megszer­vezni a megemlékezéseket. Ehhez kínáltak eszközöket, hogy pénz hiányában senkinek se kelljen lemondania az ünneplésről és biz­tosítottak hozzá összetartozást kifejező szimbólumokat (pl. millenniumi zászlót), de minden közösség úgy emlékezett meg, ahogyan gondolta. Akár kerek volt az évfor­dulója 2000-ben, akár nem, emlékezhetett a település és az ország megalapításának kez­detére, Szent István megkoronázására, a ke­reszténység felvételére és akár az első sza­bad választás üzedik évfordulóját is megün­nepelhette. A millennium minderre alkal­mat adott. A többszörösen egymásra tolult emlékek felszabadultak, tényleg jókedvűen ünnepeltek az országban. Jó lenne, ha nem kellene újból ezer esztendőt várni arra, hogy megint az egész ország jókedvű lehessen. Az ünnep tehát visszatérés a kezdetek­hez, mondhatjuk egy neves valláskutatóval, Mirpea Eliadéval. A „kezdet” itt nem a múlt régiségét jelenti, amihez valahogy vissza kellene „hátrálni”. Sokkal inkább azt az álla­potot, amikor megvalósulhat, újra létrejöhet az igazi találkozás ember és ember, ember és közösség, emberi közösség és az égiek között. Amikor a világ profán és szent olda­la nem válik szét fájdalmasan, hanem újra egységben lehet. Amikor az egymással törő­dés, az összetartás, a szolidaritás, a rokon- szenv, a szeretet többé nemcsak távoli vágy, hanem lélekkel átitatott és természetes tet­tekké válhat. FÁBOS ERIKA Mohay Tamás etnográ­fus. 1959-ben született Budapesten. AZ ELTE néprajz-szociológia szakán diplomázott 1983-ban. 1985-től a Néprajzi Múzeum mu­zeológusa, 1989-től az ELTE néprajzi tanszé­kén tanársegéd, ma|d adjunktus, docens, 1995-től tanszékveze­tő. A néprajztudomá­nyok kandidátusa. Nős. négy gyermeke van. Hologramokban élő emlékek Nagykanizsa Európában is egyedülálló vándor- kiállításnak ad otthont a nagyka­nizsai zsinagóga. A bécsi zsidó­ság történetének szokatlan bemu­tatásával új vizuális megközelí­tésben jelenik meg a történelem. A „Bécsi zsidóság - holografikus közelítések” című tárlat különle­gessége, hogy nem valódi tárgya­kat állít ki, hanem huszonegy ho­logram vetíti elénk a bécsi zsidók történetének különböző állomá­sait. Az üveglapokon három di­menzióban örökítették meg a kö­zépkori hitközségektől kezdve az első kiűzetésen és a gettókon át vezető utat, a polgári társadalom­ba való beilleszkedést, valamint a shoától napjainkig tartó idősza­kot. így láthatunk egyebek között rituális tárgyakat, a Práter óriás­kerekét, zsinagógák modelljét és filmrészleteket.- A hologram azt a célt szolgál­ja - indokolták a rendezők -, hogy az osztrák-zsidó viszony történe­tének minden vetü- letét bemutathassuk, különlegesen hang­súlyozva az emléke­zést. Azt hivatott megmutatni, hogy a történelem megfog­hatatlan, és a törté­nelmi tárgyak abszo­lút jelentése épp olyan megkérdője­Nobel-díjas felfedezés A hologramokat régebben egy érdekes fizikai fölfedezés megfoghatatlan laboratóriumi ered­ményének tekintették. A holográfia felfedezé­séért Gábor Dénes magyar származású fizi- - is Nobel-díjat kapott. Tizenhárom év eltelté- ,n létrehozták a háromdimenziós pei, etünk részévé váltak a hologramok. lezhető, mint a valós történelmi rekonstruk­cióra törekvő felfogás. Arra ösztönzi a látoga­tót, hogy ne csak fo­gyassza az információt, hanem dialógusba lép­jen a történelemmel. A helyi hitközség és a Budapesti Osztrák Kultúrfórum által szer­vezett kiállítás ünnepé­lyes megnyitóján Tüttő István polgármester kö­szöntötte a megjelente­ket, majd Gerhard Milchram, az állandó kiállításnak otthont adó Bécsi Zsidó Múzeum kurátora ténetét megismertessék a magyar mondott bevezetőt. A tárlatot nagyközönséggel. A páratlan Günter Schalamun osztrák kultúr- anyag így érkezett öt magyaror- attasé ajánlotta az érdeklődők fi- szági város után Nagykanizsára, gyeimébe. Éva Wosobe, a vándor- innen Zalaegerszegre viszik, és ■ kiállítás koordinátora azt mondta: Szeged lesz az utolsó hazai állo- céljuk, hogy a bécsi zsidóság tör- mása. varga andrea A hologram meghökkentő képi világ A lelki házat építgették Jó lesz visszaemlékezni a siófoki évekre - állítja a házaspár Siófok A templom elké­szülte után a lel­ki ház fölépítése volt a felada­tunk, amikor Siófokra jöt­tünk; a keresz­ténység, az Is­tenhez tartozás valamiféle jó ízét szerettük volna éreztetni, s azt hiszem, ez sikerült - mond­ta Baranyay Csa­ba evangélikus lelkész, aki felesé­gével együtt kilencévi szolgálat után távozik a gyülekezet éléről és augusztustól Pécsen szolgál.- Most vagyunk a legjobb kor­ban, félúton a harminc és a negy­ven között - keresett egy indokot Baranyay Csaba arra, hogy miért is hívták őket olyan nagyon a pécsi gyülekezetből. A felesége, Baranyayné Rohn Erzsébet hozzá­tette: - A tolna-baranyai egyház­megyében kezdtem a lelkészi pá­lyát, ott is rendszeresen találkoz­tam pécsiekkel, s évekig részt vet­tünk az evangélikus ifjúsági konfe­renciák szervezésében; a pécsi nagy gyülekezet, ebből sokan jöt­tek oda, s az akkori középiskolá­sok ma már a gyülekezet presbite­rei. Erős volt a pécsiek hívása, mindketten úgy éreztük, hogy sze­mélyesen nekünk szól. No, és rá­fér ennyi idő - kilenc év - után a felfrissülés a gyülekezetre, és mi­ránk is. De hiszen még olyán fiatalok - vetettük közbe, a lelkész házaspár szerint azonban ez nem korfüggő. Elárulták: nem okozott közöttük családi viszályt a pécsi gyülekezet hívása. Baranyayné Rohn Erzsébet úgy véli, évtizedenként nem árt helyet váltani. Baranyay Csaba pe­dig arról beszélt: a pécsi nagyváro­si gyülekezet, ott olyan feladatok is várnak rájuk, amilyenekre Siófo­kon nem volt lehetőségük.- Érzelmileg persze nehéz az el­válás; éppen amiatt, hogy kicsi a siófoki gyülekezet, személyesebb, közvetlenebb kapcsolatokat alakí­tottunk ki - tette hozzá Baranyay Csaba. - A váltásnak az is előnye azonban, hogy az eddig ugyan­csak hozzánk tartozó szárszói, kötcsei gyülekezet most önálló­sodhat, lelkészt választhat. Siófok­ról kijártunk ugyan hetente há­romszor is, de azért az az igazi, ha helyben él a lelkész. Siófokot jó érzésekkel, szép em­lékekkel hagyják el, ezt állították. Amikor ide kerültek, éppen elké­szült az új templom és gyülekeze­ti ház, s nekik a lelki ház fölépíté­se jutott feladatul. - Az elmúlt évti­zedben kétszeresére nőtt az egy­házfenntartó gyülekezeti tagok száma - magyarázta Baranyay Csaba. - Remek kis közösség jött létre, Isten áldását folyamatosan éreztük a munkánk során. Boldo­gok vagyunk, hogy nagyon össze­tartó fiatal felnőttkor alakult ki. Közülük többen felnőttként dön­töttek a Krisztus-hit vállalásáról. Jó érzés tudni, hogy az előttünk szolgáló lelkészek munkája nyo­mán megindult valami, s utánunk is lesz, aki ezt folytatja. Az utóbbi években nagyon erős volt a siófoki gyülekezet finn kap­csolata (a finn testvérváros, Oulu gyülekezete már a templomépítés­ben is segítséget nyújtott). Most, hogy a lelkész házaspár távozik, fölmerült bennük: vajon ez nem szenved-e törést? A finnül kiváló­an beszélő Baranyay Csaba erre azt mondta: - Külö­nös isteni jelként él­jük meg, hogy ép­pen most, távozá­sunkkor kezdett szolgálni az oului gyülekezetben egy vajdasági származá­sú magyar lelkész. A kapcsolat így tovább élhet. FÓNAI IMRE Itt 300, ott 3000 Utolsó siófoki istentiszteletén június 30-án szolgál a Baranyay lelkészházaspár, s au­gusztus 1-jén kezdenek Pécsen. Ugyanak­kor áll szolgálatba az új siófoki lelkész is. Siófokon egyébként alig több, mint három­száz tagú az evangélikus gyülekezet, a pécsi evangélikusok pedig háromezren vannak. Egyházi hírek MEGÚJUL A LÁBODI REFORMÁTUS TEMPLOM. Javában dől goznak a lábodi református templom külső felújításán. Kicserélik a tetőzetét, kijavítják a műemlék épület megrongálódott tornyát és el­végzik a csatornázást is. A renoválás mintegy ötmillió forintba ke­rül; erre a területfejlesztési tanács Nemzeti Örökség programkereté­ből 2 millió 600 ezer forintot adott, a többit gyülekezeti pénzből és önkormányzati támogatásból fizetik. Az egyházközség tervezi az épület homlokzatának a felújítását is. (ga) LELKÉSZSÉGET AVATTAK. A Pécsi Tudományegyetemen ünne­pélyesen felavatták az egyetemi lelkészséget. Az egyetem vezetősége az ünnepségen együttműködési megállapodást írt alá a lelkészség működtetésében szerepet vállaló egyházakkal és felekezetekkel. A Pécsi Egyetemi Lelkészség (PEL) a lelkiismereti és vallásszabadság jogának szabad gyakorlása elvéből kiindulva elősegíti a tudomány- egyetem hallgatóinak és munkatársainak szellemi és lelki kibonta­kozását, fejlődését. A szellemi és lelki munkához szükséges termet a Természettudományi Kar biztosította, s az egyetem rendezte be, lát­ta el korszerű infrastruktúrával és adta át a lelkészségnek. MEGSZÉPÜL A TEMPLOM KOMLÓSDON. Hamarosan megkez­dik a református templom belső felújítását. Újravakolják a falait, ki­cserélik a padokat, fűthetővé teszik a termet, továbbá új szószéket is készíttet a gyülekezet. A területfejlesztési tanács majdnem két­millió, az egyház pedig 500 ezer forinttal segíti a település ékessé­gének a felújítását, amelynek az összköltsége meghaladja a 2 millió 700 ezer forintot, (ga) ÚJ TETŐ A PLÉBÁNIÁN. Új tetőt kapott az iharosi katolikus plé­bánia épülete. A napokban befejezett munkákban sokan részt vet­tek a plébániához tartozó négy község hívei közül is, így előfordult, hogy egyszerre kilencvenen segítettek. A felújítást hamarosan a te- rasz kialakításával folytatják, (va)_____________________________■ ECCLÉSIA ÉS RÉGISÉGBOLT katolikus.református.evangélikus.2sidó FESTMÉNY ÉS MŰTÁRGY ÉRTÉKBECSLÉS, ANTIK TÁRGYAK HITELRE IS.HELYSZÍNI ÜGYINTÉZÉSSEL. Adás-vétel Kaposvár. Kontrássy u. 1. Tel.: 82/427-944 Nyitva tartás h-p 9-18. szó 9-12

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents