Somogyi Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)
2002-06-23 / Vasárnap Reggel, 25. szám
2002.JUNIUS 23. Egy régi mondás szerint a szenvedély az állóképesség, a leszokás pedig az akaraterő próbája. Ez utóbbi persze sokkal nehezebb, hiszen lemondani valamiről, amit ráadásul még kellemesnek is érzünk, többnyire szenvedéssel jár. Mindenkinek az életében vannak ilyen időszakok, ám hogy miként, milyen trükkökkel és praktikákkal éljük át ezeket, nos, ez már egyedi teljesítmény. csit vékony is, de a felesége egy szőke szépség. Kínáltam őket cigarettával, de ő elhárította, mondván: köszöni szépen, de leszokott. Pedig előtte annyit szívott, mint én. Kiderült, hogy a nő ráparancsolt, s ő hallgatott rá. Végül azt mondta nekem: aki férfi, le tud szokni. Végignéztem rajta, és azt mondtam magamban: ha te férfi vagy, akkor én tízezerszer le tudok szokni! Onnét kezdve egy szál nem sok, annyit sem szívtam. Eleinte, ha meg is kívántam, mindig ez a mondás jutott eszembe. Ennek már hat éve, azóta nem gyújtottam rá. Koncz Gábort már az sem zavarja, ha a társaságában füstölnek. Igaz, hat kilót felszedett azóta, de ezt már nem bánja.- Egy Oscar-gyanús filmszerep kedvéért valószínűleg le tudnék fogyni, egyébként nem sok értelmét látom. Miért tagadjam meg magamtól azt, ami jó? Csak a divat miatt én nem fogok gazokat enni... Ha a haver megkínál egy jó rácponttyal, és én elutasítom, akkor mondják meg: miért éljek?... Mónika sohasem volt semmilyen szenvedély rabja, mégis akadt olyan időszaka az életének, amikor súlyos, lélekpróbáló lemondásokra kényszerült.- A lányom születése után 12 kilót híztam, s elhatároztam, hogy ezt leadom. Roppant nehéz volt, mivel akkoriban épp Németországban éltünk, s ha elmentem bevásárolni; a hipermarketek kínálata merő csábításnak tűnt. Sokat szenvedtem emiatt, ám végül sikerült megtalálnom a megoldást: elkezdtem fejben szétválasztani a dolgokat. Mondok egy példát: születésnapom volt, kaptam egy gyönyörű tortát, ■ Sokak szerint a szenvedélyről való leszokást fejben kell elkezdeni. Eme teória igazságát Koncz Gábor színművész példája is bizonyítja. Ő még évtizedekkel ezelőtt, a Kedd, szerda, csütörtök című film forgatásán szokott rá a dohányzásra. A szerepe szerint csikkeket kellett lopkodnia, s ő annyira belejött ebbe, hogy mire az utolsó felvételek is befejeződtek, már erősen cigarettázott.- Többször próbáltam leszokni róla, de mindahányszor sikertelenül - mesélte Koncz. - Pedig mindennel próbálkoztam: tapasszal, pótcselekvéssel, de egyik sem bizonyult tartós megoldásnak. Aztán egyszer szilveszterkor átjött hozzánk egy régi barátom a feleségével. A férfi nem egy sportos alkat, alacsony és kioly nehéz Havas Henrik érdekesen viszonyul a leszokás problematikájához. Ő jelenleg is dohányzik, s állítja: ha akarná, bármikor le tudna szokni. - Csak épp nem akarok - jelentette ki. - Dohányzom, és mértékkel iszom is, s nekem ez így jólesik. Miért mondanék le bármiről is? Ebből a szempontból alapvetően hedonista beállítottságú vagyok. Ezért hát egyelőre eszem ágában sincs lemondani sem a pacalról, sem a konyakról. Persze ha a feleségemet kérdeznék, ő talán más álláspontot képviselne, de nekem ez így jódé nem ettem belőle, mert arra gondoltam, hogy ez csak vaj, liszt, meg cukor. Ezek pedig külön-kü- lön már nem is olyan gusztusosak. Ki akarna megenni egy evőkanál vajat, nem? Ez nagyon jó taktika volt, három-négy hónap alatt megszabadultam a súlyfeleslegtől. Bodrogi Gyulának különleges receptje van a leszokásra, s ezt mindennap gyakorolja.- Én minden reggel leszokom a cigarettáról, és mindig, ugyanaznap délután fél hat tájban visszaszokom rá - mondta. - Ez nem vicc, hanem egy roppant praktikus, és ami a fő, szenvedésmentes módszer. Először, a kezdet kezdetén azt mondtam magamban: ma reggel fél órával később gyújtok rá. És így tettem. Aztán egy órával toltam ki ezt az időpontot. Két hónappal később tolódott át ebéd utánra a füstölés. Jelenleg fél hatnál járok, s ami a furcsa: addig szinte eszembe sem jut a cigaretta. Bodrogi a jelenlegi időbeosztással már elégedett. Akkor sem szív 10-15 szálnál többet, ha késő éjszakába nyúlóan dolgozik. Holott régebben 50-60 szál volt a napi adagja.- Emlékszem, régen, még gyerekkoromban egyszer már leszoktam. Kiskamaszok voltunk, s a barátommal stikában dohányoztunk. A szüléink azonban rajtakaptak, s jól elporoltak. Akkor sokáig nem gyújtottam rá, viszont a katonaságnál rendszeresítve volt az ötperces cigiszünet. Mivel a pihenés nekem is jól jött, próbaképpen én is újra rágyújtottam. Aztán úgy maradtam... Bodrogi módszere már legalább tíz éve eredményes, s mint mondja, követői is vannak. Igaz, a legtörekvőbbek sem járnak mesz- szebb délelőtt tíz óránál... Koltai Róbert színész, rendező és producer évtizedekig szenvedélyes szerencsejátékos volt. Lóverseny, totó, kaszinó, tippmix - röviden így lehet fejezetekre osztani akaratgyengesége történetét.- Nagyon sok mélypont volt emiatt az életemben - emlékezett vissza. - Elvont a munkámtól, rengeteg füllentéssel járt, a család is megsínylette. Ráadásul ez az a fajta szenvedély, amelyet az ember józanul él át, s bár tisztában van a következményekkel, valami mégis mindig továbbhajszolja. Koltainál másfél éve következett be a fordulópont: azóta nem fogad semmire. Ehhez azonban segítségre volt szüksége.- A sors nagy ajándékának tartom, hogy a szakmám is a nagybetűs Játékról szól, így ebben is megtalálom az izgalmat, ez is leköt. Annyi a színházi, filmrendezői és produceri feladat, hogy a szerencsejáték már nem is jut az eszembe'. A családom is rengeteget segített azzal, hogy mellém állt. Ma már csodálkozva tekintek vissza azokra a zűrös évekre, amikor a gondolataimat még a különböző esélylatolgatások foglalták •le. Nem is az anyagi veszteség volt a legnagyobb probléma, hanem a szégyen. Hogy az ember tehetséges, s mégis hiábavalóságokra vesztegeti az idejét... Mindenfajta leszokás alapja a motiváció - állítja dr. Veér András pszichiáter. A professzor szerint a szenvedélybetegnek először saját magának kell tisztáznia a helyzetét, és el kell fogadnia a tényt, hogy ő bizony a rossz szokásának a rabja. Ahhoz, hogy az illető egyáltalán elindulhasson a leszokás útján, először ezen a belső „szembesítésen” kell átesnie. Ez az alap. Ezután van szükség arra a motivációra, amelyből az akaratereje táplálkozhat. Ez az indíttatás többféle lehet: a leggyakoribb a félelem a munkahely elveszítésétől, illetve az egészségkárosodástól való rettegés. Ezen túl persze segíthetnek még egyéb kiegészítők, azaz különböző terápiás foglalkozások, gyógyszerek. D. T. A grafológus elől futott a gyilkos Június 4-én 8 óra 30 perckor dr. Lépőid Józsefné grafológusnak öt aláírást faxolt a Somogy megyei rendőrség. Tíz perc múlva megkapták a választ, hogy négyen ártatlanok, de az ötödik meggyilkolta és kútba dobta egy rokonát. Dr. Kustra József Somogy megyei rendőrkapitány már rég nem csodálkozik a grafológus tudományán, használják is, mint ahogy az ördöggel is cimborálná- nak, hogy a gyilkosokat utolérjék. ■ A grafológus, aki egyben igazságügyi szakértő is, azt mondja, hogy csak egy aláírást kér, abban ugyanis benne van az ember dióhéjban. S ha a szignó a bűncselekmény utáni időkből származik, akkor ő már kiolvassa belőle, hiszen a kéz csak közvetítő szerepet játszik, vagyis elárulja a gazdáját. Ez persze csak Lépoldné tudománya, más grafológus aligha vállalná. Amikor a minap így találták meg a somogyi gyilkost, mondta is a rendőr alezredes, hogy ez már nem grafológia...- Öt aláírásból választottam ki a gyilkosét, s annyit mondtam a rendőröknek a telefonba, hogy az illető 27 éves vagy fiatalabb férfi, aki megfojtott valakit, s az idős áldozat a rokona, sőt élettársi viszonyban is voltak, ám egy ideje már undorodott tőle - mondja Lépoldné. - Kiderült, hogy épp őrá nem gyanakodtak, végig tagadott, de a véleményem alapján előállították, és felhozták Budapestre poligráfos, vagyis hazugságvizsgálatra. S miután a gép engem igazolt, a tettes megtört. ■ Minden megyében ismerik Lépoldnét a rendőrök. Tolnából és Somogyból rendszeresen hívják. Dr. Kustra József Somogy megyei rendőrfőkapitány állítja: az ördöggel is cimboráinak, hogy megtalálják a tetteseket. Az utóbbi öt évben náluk nem is maradt felderítetlen gyilkosság. „Lépőid Kati tudománya viszonylag új dolog, a kollégáim mégsem vonakodnak alkalmazni, mert látják, hogy milyen eredményes. Egyébként én magam sem vagyok biztos benne, hogy mindig van tudományos magyarázata, lehet, hogy csak rá- érez, de végül is mindegy." Egyébként nem 27 éves, hanem csak 21, de a nő valóban a nagyanyja lehetett volna, hiszen 60 éves volt, és csak akkor adott a férfinak pénzt, ha az nem utasította vissza szexuálisan. A férfit viszont taszította ez a kapcsolat, s így jutott el a gyilkosságig. Lépoldné állítja, hogy ez még az egyszerűbb ügyek közül való. Évekkel ezelőtt egy olyan gyilkost talált meg, aki álmukban gyilkolta meg az áldozatokat. A tettes nagyon jól ismerte őket. Egyikükhöz gyerekkora óta járt kölcsönkérni.- Hajdan az édesanyja küldte át kölcsönkérni, s nyolcéves volt, amikor az egyébként köztiszteletben álló férfi fajtalankodott vele - meséli a grafológus. - S ez folytatódott évekig. A férfi elmúlt 18 éves, amikor ölt. Elvitt egy-két tárgyat is a lakásból. Súlyos ítéletet kapott. Az senkit nem érdekelt, hogy mi lehetett a motivációja. A rendőröket, s a bírót sem érdekelte. Az ügyvéd sem tudta meg a védencétől, aki nyilván szégyellte a gyerekkori traumát. Én igazságügyi szakértőként pedig nem adhatom ki, hogy mire'jutottam. Ám ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy ez a férfi vajon hány gyereket rontott meg, míg élt... Persze kudarcélményem is volt már. Egy gyilkosság ^anúsítottjáról állítotLépőid Józsefné az aláírásból megmondja, hogy a szignó gazdája-e a tettes Személyes ügyének tekinti, hogy az ártatlanok egyetlen napot se üljenek tam, hogy nem ő a tettes, mégis leültették. Két év múlva elkapták az igazi tettest, az ártatlan embert pedig alig engedték ki, öngyilkos lett. A grafológus legnagyobb sikerét két éve aratta, amikor rendőröknek tartott előadást Fadd Dombodban, és az aláírások alapján jellemezte a jelenlévő rendőröket. Az egyiknél viszont megakadt.- Elkezdtem mondani, hogy ez az ember késsel ölt, majd az áldozatát elásta az erdőben... S ekkor döbbentem rá, hogy mit is mondok... Aztán kiderült a turpisság. A Borsod megyei tisztek elhoztak tizenöt kézírást egy felderítetlen gyilkosság áldozatának környezetéből. A nagyvállalkozót megölték, de sem a tetemet nem találták, sem a tettest, ezért az ügyet lezárták. A rendőrök viszont nem nyugodtak bele a kudarcba. Amikor én ezt elmondtam, azonnal telefonáltak Miskolcra, s bevitték a tettest. Azóta már el is ítélték. D. L. Leszokni oly nehéz ÜRIPORT _________________
