Somogyi Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-14 / 137. szám

6. OLDAL 2002. Június 14., Péntek PORROGSZENTKIRÁLY HIVATAL HÉTFŐNKÉNT A polgármesteri hivatal címe: 8858 Porrogszentkirály, Fő út 184. A falu a porrogi körjegyzőséghez tartozik, ott hétfőtől csütörtökig 7.304Ó116 óráig, pénteken 7.30-13.30-ig várják az ügyfele­ket. A polgármester hétfőn 8-12 óráig tart ügyfélfogadást. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 355 Ötévesnél fiatalabb: 25 6-18 éves: 51 19-55 éves: 176 56-60 éves: 19 60 évesnél idősebb: 84 KIÉPÍTIK A GÁZVEZETÉKET Az önkormányzat az idén 37 mil­lió 400 ezer forintból gazdálko­dik. Szociális célokra 2,8 milliót szánt, fejlesztésre 3,33 milliót. Szeretnének haranglábat emelni a temetőben s egyebek között tervezik a buszmegálló felújítá­sát. S hamarosan megkezdik a faluban a gázvezeték kiépítését. A házigondozói szolgálatra 867 ezer forintot fizetnek, a védőnői szolgálatra 2,6 milliót. A kör­jegyzőség fenntartásához 3.83 millióval, az óvodához 1,64 milli­óval járulnak hozzá, az iskolának pedig 6,4 millió forintot kell át­utalni. A falugondnoki szolgálat is 384 ezer forint kiadással jár. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓK A munkaképes lakosság több­sége Csurgóra jár dolgozni, né- hányan pedig Gyékényesre. Az önkormányzat, akár csak a falu határában álló malom, nyolc embernek ad munkát. KÉT BOLT, EGY KOCSMA Sok a kispénzű ember, ennek ellenére a vegyesboltokban vá­sárolják a márkásabb és drá­gább cikkeket is. A nagyobb be­vásárlásokat a városban intézik a szentkirályiak, ám a tej, a ke­nyér és egyéb napi cikkek be­szerzése megfelelő forgalmat te remt mind a két boltban. A fale bán szinte mindenkinek van kony­hakertje, a vásárlók mégis veszik - a zöldségféléket. Sőt, még a macska- és kutyaeledelt is. KERÉKSZÖG HELYÉRE UJJAT Érdekes legenda fűződik a falu nevének eredetéhez. E szerint Szent László király egyszer erre utazott, s elaludt a kocsiban. Közben a szög kirázódott a ten­gelyből; már majdnem kiesett a kerék, mikor ezt észrevette egy. paraszt és ujját dugta a kerék­szög helyébe. Mikor a király fel­ébredt a kocsi billenésére s lát­ta, mi történt, így szólt a vérző ujjú paraszthoz: kérj, amit akarsz. Az ember azt kérte, hogy faluját a királyról nevezzék el. így lett a neve Szentkirály. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA) VARGA ANDREA FOTÓK) VARGA GYÖRGY JÁTSZÓPARKOT ÉPÍTETTEK A KICSINYEKNEK. Pihenő- és játszóparkot avattak az ősszel; az evangélikus templom mellett alakították ki 500 négyzetméternyi területen, amit az önkormányzat adott, s ezt fából készített játszóeszközökkel szerelték föl. Korábban nem volt játszótér a faluban, ezt a szervezetek összefogással, társadalmi munkában készítették. A faanyagot az önkormányzat adta, a 250 ezer forintos beruházáshoz a Porrog és Környéke Egészségegyesület 110 ezer forintot nyert a So- ros-alapítványtól. A munka szakmai felügyeletét Halasi János nyugdíjas asztalos látta el. ■ Amíg iskola van, él a település Kora délután kihaltnak tetszik a falu. Akik dolgoznak, még nem értek haza a munkából, a nyugdíjasok pedig behúzódnak a házba vagy a veteményesben meg a málnásban szor­goskodnak. Zaj csak az iskola felől hallatszik: most ért véget a tanítás. Bizonytalan az iskola jövője - mondják. Pedig olyan még nem fordult elő, hogy Szentkirályon nem volt iskola. Jelenleg 15 gyerek tanul az 1-4. és 2-3. összevont osztályban, de évről évre keveseb­ben vannak. Eddig 1995-öt emlegették a mélypont­ként, amikor mindössze tizennégy ült a padokban, ám három éve még harminchárom diákjuk volt.- Sok a cigánygyerek, s az előítéletek ellen sem­mit nem tudunk tenni, így a szülők nem ide íratják a gyerekeiket - magyarázta Báránkó Piroska igaz­gató. - Az alapkészségek fejlesztésére egyre több időt kell fordítanunk, ugyanakkor arra törekszünk, hogy ez ne menjen a tehetséges tanulók kárára. Di­ákjaink rendszeresen részt vesznek a különböző versenyeken, még a megyei futóversenyen is in­dultak, noha nincs tornatermünk. Az igazgató szerint számos előnye van az intéz­ménynek. Családias a légkör, több idő jut egy gye­rekre, s az összevont osztályokban sokat tanulnak egymástól a más-más életkorú nebulók. A szülők bármikor fölkereshetik a pedagógusokat, és a havi nyílt napokon azt is megnézhetik, hogyan dolgo­zik csemetéjük a tanórán. Hogy megtartsa a tanu­lóit, az iskola számos színes rendezvényt is kínál, egyebek között táncszakkört és sportdélutánt, szá­mítástechnikai foglalkozásokat. A diákok havonta kulturális műsorral lepik meg a felnőtteket, és nem hiányoznak a falu egyetlen rendezvényéről sem. Horváth Ferenc polgármester ezért nem érti, hogy a szülők miért nem a helyi, hanem a városi iskola mellett döntenek, vállalva a kisdiákok utaztatását is. A következő tanévre csak két elsőst írattak be a szentkirályi intézménybe. - Egyelőre nem szüntet­jük meg az iskolát, de félő, hogy nem sokáig tud­juk fenntartani. Amúgy is kevés a gyerek, az idő­sek meg lassan elfogynak - mondta a település el­ső embere, mutatva a lankás Fő utca szebb időket idéző épületeit. Még az eredeti vakolatdísz is látha­tó több házon, amit helyi védelemre javasoltak.- Valamikor szép nagy háza­kat építettek az öregek, s ezek többsége mára gazda nélkül ma­radt vagy egyetlen ember lakja. Az utóbbi évtízedben százzal let­tünk kevesebben, s emiatt na­gyon szomorú vagyok. Ha nem tudjuk itt tartani a fiatalokat, tel­jesen elnéptelenedik a falu. Amúgy meg bezárkóznak az em­berek, nem beszélnek egymással úgy, mint régen. A sok idős ember segítésére pályázták meg a három szom­széd településsel karöltve - siker­rel - a térségben egyedülálló. „o- ciális teleházprogramot. A lénye­ge az, hogy az alkalmazottak rendbe teszik az öregek, betegek udvarát; ha kell, kaszálnak vagy fát aprítanak. A programot a Porrog és Környéke Egészség­egyesület hangolja össze, s ezen­kívül is több sikeres kezdemé­nyezése volt. Példájukon felbuzdulva alapították a település jövőjéért aggódó és a múlt néhány szele­tét megőrizni kívánó lakók a Hétszergörbe és Kör­nyéke Hagyományőrző Egyesületet. Elnökük, Szlávecz Károlyné elmondta: minden korosztályt szeretnének mozgósítani, és segítenek a fiatalok­nak meg a középkorúaknak abban, hogy megtalál­ják a helyüket. Tavasszal, hosszú évek után életre keltették a borverseny hagyományát, anyák napi műsorukat pedig elvitték a szomszédos települé­sekre is.- Csurgóról költöztünk vissza Szentkirályra a családommal. Mindent megteszek, hogy kimoz­dítsam az embereket a „kényelmes létből”. Ná­lunk sem rosszabb a helyzet, mint másutt, ahol a tömegkommunikáció fejlődésével magukba for­dultak az emberek. Most azonban elindult valami - mondta Szláveczné. Az egyesület azt tervezi, hogy az önkormányzat által tavaly felújított pa­rasztházban végre berendeznek egy hagyomány- őrző szobát, s ezzel valóra váltják a településen élők régi álmát.__________________________■ Elsőnek rendeztek borversenyt Borversenyt a térségben Porrog- szentkirályon tartottak először. A 74 éves Horváth Sándor panaszol­ja is: szomorú, hogy évekig nem akadt, aki megszervezze, noha mások átvették ezt a szokást.- Szerencsétlen korosztály az enyém; kóstolót kaptunk a hábo­rúból. Kétszer is sikerült megszök­nöm, s megúsztam, hogy fogoly­ként kivigyenek - mondta. Később elvégezte a középiskolát. - Egész életemben itt éltem, pedig elme­hettem volna, mint mások, akik nem akartak éhbérért dolgozni a téeszben; de ragaszkodtam a szü­lőfalumhoz. 1956 őszén a nemzet­őrség parancsnoka lettem, később sokat szenvedtem ezért. 1972-ben mégis engem választottak meg községi népfrontelnöknek. Alig egy év múlva megrendez­ték az első borversenyt. - A korom­beliekkel próbáltunk valamit kisüt­ni, ami összehozza az embereket. Eszembe jutott: 1942-ben volt már borverseny. Akkor még nem uralta az embereket annyira a tévé, kaptak az ötle­ten. Mindent el tudtunk végez­ni társadalmi munkában, az emberek jöttek az első hívó szóra. És a borverseny bevételéből támogattuk a sportegyesületet. Oroszlánrésze volt abban is, hogy Szentkirály az elsők között állított emléket a háború áldozata­inak. - A szülők, özvegyek, árvák kérték, hogy a fronton elesettek­nek méltó emléke legyen, s én tá­mogattam. így 1988-ban a régi em­lékművön elhelyeztük a II. világ- háborús táblát... Sokat tettem a fa­lumért. Sajnálom, hogy azóta elfo­gyott a lendület. Hiába több a pénz, ha kevés a tenniakarás. ■ Mulatott a Pápai-högyön is A hagyomány szerint a Pápai-högy- nek nevezett dombon valaha Pápa község terült el. Lakói a törökök ki­űzése után hagyták el a helyet s te­lepültek a mai faluba. A felvilágoso­dás korának híres költője, Csoko­nai Vitéz Mihály - amikor Csurgón tanárkodon - gyakori vendég volt ezen a szőlőhegyen. Egyik tanítvá­nyának az apjához, Kovács Mihály­hoz járt ki mulatni. A szentkirályi Régi-malom névvel kapcsolatában pedig betyárhagyományt emleget­nek. A régiek szerint ide járt a mol­nár szép lányaihoz a Kulupács ne­vű betyár, és elhalmozta őket pénzzel, ajándékokkal. Egy nóta szerint: „A Kulupács életébe' de sok lovat lopott, Balog molnár két szép lánya abból ruházkodott”.,. ■ Fagy tizedelte az almásokat Göbölös Jenő: A nagy cégeket nem érdekli a kistermelők almája A szentkirályi al­mát országszerte megismerték. A Lágler Béla espe­res meghonosí­totta gyümölcs- kultúra húzó ága­zat volt a 80-as évekig, mikor az értékesítési nehéz­ségek miatt sokan kivágták a fákat. Göbölös Jenőnek öt hektár almása van, s három hek­tár újabb telepítés. Bár azt vallja: ép­eszű ember ma nem ültet almát.- Korábban megraktam a zsukot és vittem az almát Pécsre. Az üzle­teket azonban nagy cégek vették meg, s már nem foglalkoznak az al­mámmal, bár az árral és a minőség­gel mindig elégedettek voltak. Most a kaposvári piacon próbálom elad­ni, nem sok sikerrel. Költséges a szállítás, és túl sok az eszkimó... Az utóbbi évek időjárása is rossz volt; tavalyelőtt a jég verte el a ter­mést, tavaly meg idén fagy tizedel­te meg. Horváth István falugazdász most mérte föl: helyenként alig lesz termés, másutt jelentéktelen a kár. Göbölös Jenő mintegy 80-100 százalékos fagykárról számolt be. ­Jó, hogy az állam támogatja az al­matelepítést, csak azzal nem szá­mol senki, hogy később mi lesz ve­le - panaszolta. - Országosan 9000 hektár az új almatelepítés, de 4000 hektár már fedezi a hazai szük­ségletet. Mi lesz a többi ötezerrel? Főleg a kistermelők helyzete ne­héz, nincs piacuk. Szükségünk volna egy értékesítő szövetkezetre és tárolót kellene építeni. A régi fajták nem piacképesek, új meg talán 5-6 hektárnyi van a faluban. Az ipari alma kilójáért 13 forintot adna a feldolgozóüzem, noha az önköltségi ára 20-22 forint. Egyet­len járható út marad: új növé­nyekkel kell próbálkoznunk. ■ Ismert porrogszentkirályiakat kérdeztünk: milyennek látják a településüket, és mennyire biztató a jövője? Kevés a fiatal, az összefogás az előbbre jutáshoz Balázs Lászlóné képviselő: - Ti­zennyolc éve költöztem ide, azóta itt élek. Fejlődött a település, rende­zettebb, tisztább, mint valaha. A közmunkások szé­pen rendbe teszik a területet, tavaly elkészült a játszó­tér is, amitől kez­detben idegenkedtünk, de nagyon szép lett; csapatostul járnak oda a gyerekek. Sok a munkanélküli, a nyugdíjas és a kis jövedelmű em­ber a faluban, így mindenki próbál valami mellékesből pénzhez jutni, de nagyon nehéz, mert semmilyen mezőgazdasági terméknek nincs ára. A falvak jövője, így Szentkirá­lyé is attól függ, hogy kapnak-e na­gyobb állami támogatást. Ha igen, a lekor van jövője a településnek. Ritecz Józsefné fodrász: - Fejlő­dik a falu. Nagyon jó, hogy van tele- házunk: a gyere­kek intemetezhet- nek, s a felnőttek is igénybe vehetik a szolgáltatásokat. Munka, sajnos, nincs helyben, az emberek Csurgóra járnak dolgozni, de ott is egyre kevesebb a lehető­ség. Jó lenne, ha Nagykanizsára is bejárhatnának, de rossz a közleke­dés. Ha volna munkahely, nagyobb jövője lenne a falunak. Egyelőre van alsó tagozatos iskolánk, de egy­re kevesebb gyereket íratnak ide. Sok az idős ember, kevés a fiatal. Büszkeségünk a pár hónapja ala­kult hagyományőrző egyesület és a nyugdíjasklub, amely serény tagjai­nak köszönhetően jól működik. Dr. Sík József orvos: - Hiányzik a munkalehetőség, s ezzel kapcso­latban nagy remé­nyeink sincsenek. Az emberek han­gulata azonban nem lett rosz- szabb, elfogadják, amit az élet nyújt nekik. Úgy látom, akikben megvan a képesség, itt is helytállnak. Magam is csodálkozom rajta, de megélnek a mezőgazdaságból. Bízunk benne, hogy a környéken lesz munka, és mérséklődik majd az elvándorlás is. Jómagam azon dolgozom, hogy összefogjam a négy szomszédos fa­lut, bár Porrog és Szentkirály között hagyományosan nagy a széthúzás, de nem lehetetlen az együttműkö­dés. Ha mindenki csak egy kicsit tesz hozzá, már előbbre juthatunk. Gombor János segédmunkás: - Keveset fejlődött Szentkirály; a szomszéd falvak­ban több minden megvalósult. A két fiam Budapesten dolgozik, mert itt nem nagy jövőt láttak. Helyben nincs munka, én is Csurgóra járok. S rossz a buszközlekedés, ezért té- len-nyáron motorral megyek. Örü­lök viszont a teleháznak, mert így a fiatalok nem a kocsmában büiár- doznak, hanem hasznosan töltik az időt. Nagyon jó az is, hogy megala­kult a nyugdíjasklub, szívesen megnézem a műsorát. Ügyesen énekelnek és táncolnak az idősek. Hogy mi hiányzik itt nekem? Talán csak a kábeltelevízió, de amióta vet­tem parabolaantennát, már az sem. Sikter János evangélikus lelkész: - Az egy dolog, hogy kívülről mi lát­szik, s más, hogy belül mi alakul. Már két egyesület is van a faluban-a Porrog és Környé­ke Egészségegye­sület s a Hét­szergörbe hagyo­mányőrző -, talán hozzájárulnak, hogy változzon az emberek gondolkodásmódja. Erre nagy szükség van, mert például nem sokan voltak kíváncsiak az is­kolások műsorára sem; jó, ha a szü­lők megnézték... Próbáljuk meg­mozgatni az embereket, hogy ne csak a gyümölcsös érdekelje őket, hanem a közélet is. Nagy gond, hogy öregszik a falu; nincs fiatal és nem születik gyerek, pedig ez alapvetően meghatározza a falu jövőjét. ■ A L M A N A C H - 15 8

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents