Somogyi Hírlap, 2002. június (13. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-08 / 132. szám

2002. Június 8., Szombat 9. OLDAL Hétvége Könyvespolc Színházi fesztivál Pécs Faludy György: Versek Él közöttünk egy matuzsálemi ko­rú költő, a 92 éves Faludy György. Szikár testét betegségek gyötörték, gyötrik, de szelleme ma is eleven fáklyaként lobog. Mindenre figyel, mindenre nyitott most is. És így al­kothatta meg, hosszú évtizedek alatt s gazdag prózai alkotások mel­lett a huszadik század egyik legna­gyobb szabású költői életművét. A Magyar Világ Kiadó, a gyomai Kner Nyomda segítségével a közel­múltban tette közzé ezt a hatalmas életművet, csaknem ezer oldalon, a tartalomhoz méltó kivitelben. Az 1933-tól egészen 2001 máju­sáig terjedő időszakban megjelent verseket tartalmazó gyűjteményes kötet minden eddiginél gazdagabb válogatás Faludy György életművé­ből, csaknem mindent felölel, amit a költő eddig alkotott. Faludy György 1910-ben szüle­tett. Huszonhét éves volt, amikor 1937-ben szinte berobbant a ma­gyar irodalmi életbe. Az ekkor megjelent Villon-fordítások tették híressé - nyugodtan mondhatjuk, hírhedtté! - a nevét. Ezek a Villon- fordítások is szerepelnek teljes egészükben a jelen kötetben is. Hi­szen nem is annyira fordítások ezek, hanem sokkal inkább áttöl­tések. A Villon-versek csak nyers­anyagok Faludy György számára. Nyersanyag, amelyből csodálatos versszobrászként kiformázza, megmintázza saját gondolatait. És látnoki módon megérzi saját sor­sát is, ahogy a történelem forgó­szele az embert porszemként so­dorja el... A Villon-balladák az elmúlt évti­zedek alatt több mint negyven (!) kiadásban láttak napvilágot. Uni­kum ez a magyar könyvkiadás tör­ténetében. És akkor még nem be­széltünk a kalózkiadásokról... Mi ennek a páratlan sikernek a titka? Talán az, hogy a mai olvasót is, akárcsak az évtizedekkel előttit, le­nyűgözi az a csodálatos beleérző erő, ahogy Faludy György Villont és korát megidézi. Mintegy alátá­masztásul villantsunk fel pár sort a „Ballada a Senki Fiáról”-ból: „Mint nagy kalap, borul reám a kék ég és hű barátom egy akadt: a köd: Ra­kott tálak között kivert az éhség, s halálra fáztam rőt kályhák előtt. Amerre nyúltam, csak cserepek hulltak s szájam széléig áradt már a sár, utam mellett a rózsák elpusz­tultak s lehelletemtől megfakult a nyár...” Hogyan lehet válogatni egy szin­te 1000 oldalas verseskötetből? Hi­szen szinte mindegyik versnek van üzenete a ma emberének is. Faludy György is szerelmese a magyar nyelvnek, akárcsak Márai Sándor volt... Az „Óda a magyar nyelvhez” 1940-ben Párizsban született. És valóban ódaként zeng: „Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk és forró, mint forrongó szellemünk. Nem teljesült vágy, de égő ígéret, közös jövő és felzengő ítélet, nem hűs palackok tiszta óbora, nem bil­lentyűre járó zongora, de erjedő must, könnyeinkben úszó tároga­tószó.” E hatalmas kötet egyik legna­gyobb varázsa az a csodálatos szel­lemi gazdagság, ami az egész élet­műből árad. A tovatűnő évtizedek közben sincs törés a töltő életmű­vében. Faludy György ma is olyan biztosan formálja a sorokat, mint a Villon-balladák születésekor. A „Nincs ember...” című szép verse hitvallás és testamentum egyszer­re: „Nem hirdettem eszméket, s magamat a világ koronájának sem tartom. A delfinek a vízben játsza­nak, de ha büdös, elfekszenek a parton. A sok milliárd évnyi- sem­mibe úgy sejtem, nem kísér el sen­ki se, de örülök, hogy szeretnek, míg élek...” dr. sípos csaba Marco Polo: Tunézia Az észak-afrikai országok közül Tunézia az utóbbi években vált sokak által kedvelt turistaparadi­csommá. Tengerparti üdülőhelyét előszeretettel keresik fel hazánk­ból is a pihennivágyók, különö­sen májusban és júniusban, vala­mint az őszi hónapokban. Vonz­erejéhez tartozik, hogy az ország területe egykoron a Karthágói, majd a Római Birodalom része volt, emiatt az említett korokból származó műemlékek sokasága látható az ősi városokban. Termé­szetesen nemcsak az ország gaz­dag történelmi múltját ismerteti a Magyar Könyvklub sokak által kedvelt Marco Polo-sorozat Tuné­zia című újdonsága, hanem bemu­tatja a látnivalóit is. Az egzotikus országot különben az Atlasz-hegy­ség legkeletibb nyúlványai osztják ketté. A mai köztársaság esemé­nyekben bővelkedő történelme so­rán jórészt európai befolyás alatt állt, napjainkban pedig haladó isz­lám társadalmával tűnik ki. A kü­lönleges országot bemutató Marco Polo-kötet 16 oldalas útitérkép­melléklettel és a sorozat többi ki­adványához hasonlóan sok-sok színes fotóval jelent meg. A kitűnő bédekker jellemzője a praktiku­ma, hiszen friss adataival napra­kész tájékoztatást nyújt a szállás­helyekről, éttermekről, sőt még a különböző vonzó programlehető- ségekről is. _________bányai jános Jö nnek szembe. Erről szól mostantól a jövő vasárnapig tartó szín­házi fesztivál Pécsen. Merthogy jönnek szembe, én például Stohl „Bucival” jár­tam így, de írhattam volna akár Pogány Ju­dtot vagy Hollósi Fri­gyest. Merthogy most duplájára dagad a pé­csi lakosság, s ennek elsősorban a művész­társadalom az oka. Akárhogy is nézzük, felpezsdül az élet. Van, aki felszínesnek gondolja ezt a pezs­gést. Persze van igaz­ság a dologban, csak­hogy a kételkedők a A Don Jüant Bodolay Géza porolgatta le Kaszás Attila főszereplésével legritkább esetekben mennek fel a Dominikánus Ház második emeleté- éves öreg­re, hogy a Szakmával együtt izzadjanak a szakmai asszonyt kel­megbeszéléseken. Pedig a Szakma nemcsak Stohl lett eljátssza- „Bucikból” áll, hanem bizony komoly felnőttekből nia. és felnőtt nőkből, akik komoly dolgokat mondanak Kezdetnek előző napi előadásokról. két, homlok­Például a kecskemétiek Don Juan-előadásáról, egyenest el- amelynek ugyan Kaszás Attila volt a főszereplője, lenkező stílű­dé a Nagy Fővárosi Színészt letarolta a kisebb vidé- sú, témájú és ki színész, Epres Attila. Pedig a Nagy Fővárosi Szí- alaposságú nészt mindenféle segítette: a hangszórókból Sex előadással Pistols-dalok szóltak, egy kis Tankcsapdával sú- nyitott a fesz- lyosbítva, s a falon inspirálónak szánt, a magyar tivál. Remél- történelemből ismert évszámok. hetőleg nem Sokkal jobban járt Martin McDonagh, aki mind a csak azok ér­tíz ujját megnyalhatta volna a fordítás hallatán, per- zik majd jól sze ha tudna egy mukkot is magyarul. Az inish- magukat, akik maani béna című darabját Varró Dániel fordította új- az előadáso- ra, s A kripli címmel a radnóti Színház mutatta be. kát nézik. Új darab született, kétségtelen, de Gothár Péter ren- Azok viszont, Az inishmaani kripli életéről szól a Radnóti Szín- dezése még dobott egyet a hangulaton. Schell Judit akik lemon- ház előadása alig végezte el a főiskolát, mégis legalább hatvan- dás nélkül éves öregasszonyt játszik. Ennél csak Szombathy szeretnének választani, csalódni fognak. Mindig Gyula szerepe volt nehezebb, akinek egy kilencven- van egy másik érdekes program is. konya obsolya Félkész katasztrófák a Vaszaryban Ötödik alkalommal nyitották meg Kaposváron a Groteszk kép­ző-, iparművészeti és fotókiállítá­sát a Vaszary Képtárban. A min­den harmadik évben megrende­zett tárlat idei címe: Félkész ka­tasztrófák, s ezzel az utóbbi évek nagyon is kész katasztrófáira utalt a pályázatot kiíró Kapós Art egyesület. Ezúttal is sok hazai és külhonos magyar alkotó műve érkezett, s közülük jó néhányat kiszórt a szigorú ítészekből álló zsűri. A maradék gyűjtemény azonban egészen kiváló darabo­kat tartalmaz. Találhatók itt fo­tók nagy számban, megtelik ve­lük egy egész terem. Az idei nagydíjat somogyi művész, Baktay Patrícia nyerte, akinek Kis magyar bestiárium című al­kotása látható a kiállított tárgyak között. A művek nagy része nem ,a nemzetközi, hanem a magyar valóságot, az elmúlt negyven év­hez tapadt furcsaságokat mutat­ja be. A képző- és iparművészet eszközeivel azokat a sajátos, kö­zép-európai jelenségeket is nyo­mon követhetjük, amelyek a rendszerváltás utáni átmeneti ál­lapotokat tükrözik. A kiállítás szervezői az idén is - mint tizenöt éve mindig - sokfé­le képző- és iparművészeti tech­nikát felvonultattak a tárlat össze­állításánál. Láthatók réz- és linó­metszetek, olajképek és akvarel­lek, de kisméretű bronz- és réz­szobrok is. A kiállítás csaknem két hónapig, július végéig látható, s anyagát rögtön viszik a Buda­pest Galériába. Az alkotások kata­lógusában megtalálhatók Szemadám György, Tari István, Bohár András, Kocsis Ernő és Magyarosi Éva groteszk tárgyú vagy műfajú írásai. A kiállítás kü­lönlegessége, hogy ezúttal a tárlat idején a képtárban három videoanimációs filmet is vetíte­nek. Baki Orsolya és Farkas Imre Szoföszisz visszaíris, Szerdahelyi László Az utca, Novák Attila pe­dig az Andalúsiai transzpasik cí­mű alkotással jelentkezett. KÓNYA ORSOLYA Kötetbe épített várostörténet Meinl, Stühmer, Kühne. Tesco, Pini, McDonalds, Plaza, Billa. Elég csak e név­táblákat felidézni ahhoz, hogy tudjuk: évtizedek ívelnek át közöttük. Évtizedek, melyek nem csak az építészet arculat­változásában öltöttek testet, hanem a lelkekben is. Az emlékezőtői is függ, miként jelennek meg ezek az évtizedek. Miként idéződik fel a szeretett város, Kaposvár képe az immár történelmi léptékű időben. „Nem itt születtem, de gyer­meki eszmélésem már e kisvá­rosban bontakozott” - írja múlt­idéző kötetében, mely Az én Ka­posvárom címmel látott napvilá­got, Szigetvári György. Tucatnyi kitüntetést, köztük a legneme­sebb Ybl-díjat is magának tudó kaposvári építész, az egykori Somogyterv vezetője. Az építész, akinek egész életét végigkísérte az alkotói önmegvalósítás vágya, de paradox módon csak nyugdí­jaséveiben élhette át ennek igazi élményét. Tervei nyomán törté­nelmi értékeit tekintve is értékes somogyi templomok sora szüle­tett újjá. A háborút követő évti­zedeket kötetében immár csak a múltat megszépítő emlékezet te­szi varázsossá, no meg a szerző rendkívül színes írói vénája. Filmszerűen peregnek előt­tünk a város utóbbi évtizedei, hi­szen Szigetvári György úgy vezet végig bennünket életének meg­határozó évtizedein, hogy nem csak látjuk, de érezzük is annak minden rezdülését. A város az ő olvasatában nem csak a változó utcakép, a történelem színtere, hanem azoknak az embereknek az otthona is, akiket oly szerető gonddal formál meg. Olykor csak egy skicc, egy villanás, egy apró lelki rezdülés elég ahhoz, hogy az emlékfoszlány kiteljesedjen annak számára is, aki a szerzővel együtt ebben a városban szívta magába az otthon, a haza szere­tet ét. A virágok, az árnyas geszt'e- nyefák, a platánok, akácok és hársak, a városi mozi mellett lé­vő kicsi, szépen formált zöld há­zikó, ami nem volt más, mint az illemhely, éppúgy ennek a város­képnek a része, mint az emlék, mely az egykori gimnáziumi osz­tálytárs édesapját, a Morváit idé­zi. Ő volt az a mozdonyvezető, aki a biatorbágyi viadukton ve­zette a szerelvényt, amikor azt Matuska Szilveszter felrobban­totta. És ott lépdel előttünk a bernáthegyi kútyával sétálgató Karádi Katalin-galléros és -hajú, csodálatosan szép kémény- seprőmesterné, a mindenkinél egy fejjel magasabb fodrászmes­ter, vagy a mindannyiunk újsá­gos Mariskája. A Somogyi Újság és az Új Somogy lapárusa, aki éppúgy hozzátartozott a város­képhez, mint a Kossuth-szobor, vagy a Nagytemplom. S akit ke­zében újságoskötettel gázolt el a Fő utcán egy teherautó. Szigetvári György kötetét ol­vasgatván úgy érzem, könyvének legjobb ajánlója az író maga. Ol­vasni kell, mert olvastatja magát. S mert a benne szereplő emlék­morzsák egyenként is egy-egy re­gény alapmotívumához szolgál­hatnak. A Millennium tiszteletére a Ka­posvár Közalapítvány kiadásában megjelent kötetet Györfi András múltidéző grafikái színesítik. VÁRNAI ÁGNES „Erős várunk a nyelv” (Kosztolányi) Villant a piros lap Bizony, gyakran fel lehetne mutat­ni a piros lapot néhány sportújság- írónak, írását olvasván; vagy egyes riportereknek, hallván közvetíté­süket. Régebben (vagy még ma is?) azzal ugratták sportújságíró kollégáikat a többiek, hogy köny- nyű nekik, mert ha néhány előre gyártott mondatot (úgynevezett panelt) egy-egy cetlire fölímak, egy kalapban összekevernek, majd az asztalra kiborítják, a vélet­lenszerű sorrendben kijött mon­datokat csak le kell írniuk, s már kész is a cikk. Valóban vannak a sportnyelvnek olyan közhelyei, amelyeket hosszú idő óta használ­nak úgy, hogy az azonos vagy ha­sonló módon megismétlődő ese­ményekre ugyanazokat a -ennek következtében teljesen megkopott - kifejezéseket, fordulatokat hasz­nálják. Példákat ezrével lehetne felso­rolni, de - helyhiányában - csak néhány jellegzetes „panelt” mutat­nék be: A védő az utolsó pillanat­ban mentett. A labda egy hajszál­lal ment fölé. A csapatok még csak kóstolgatják egymást. (Vagyis az égvilágon nem történik semmi.) A hazaiak kapujukhoz szegezték az ellenfelet. A középpályás hátára veszi a pályát. A csatár megtalálta a góllövő cipőjét. (Végre belebot­lott egy labdába!) A szélről forin­tos labdát tálalt a középcsatár elé. A védők csírájában fojtják el az el­lenfél próbálkozásait. A vezető gól szárnyakat adott a hazai csapat­nak. A labda, mintha zsinóron húzták volna, úgy vágódott a felső sarokba A védelem valóságos át­járóház volt. A hazai csapat hozta a meccset. (Valójában győzött.) A csapat karmestere... A nyilvánvaló szabálytalanság után a játékveze­tői síp néma maradt. A csapatka­pitány fazont ad a csapatnak. A durva szabálytalanság után villant a piros lap. (Néha ki is állítják a szabálytalankodót!) Napjainkban - talán a fenti köz­helyeket is elkerülendő - egyre ka­cifántosabb kifejezések születésé­nek és elszaporodásának lehetünk szem- és fültanúi. Ma egy kitűnő (persze nem magyar) szinte min­den esetben jól összerakott csa­pat, amelynek az előre való játék az erőssége (nem a támadójátéka jó). Ha valaki nagyszerűen küzd, az jól odateszi magát. Ma a csapa­tok levédekezik az ellenfél táma­dásait (a helyes kivédekezik he­lyett). A kapus rosszul reagálta le a lövést (nem tudta kivédeni). Ha nem lesállásról indul a támadás, akkor nincs les (holott nem töröl­ték el a lest, tehát ezt kellene mondani: nem les). Van olyan ri­porter, akinek a közvetítésében minden, fejjel való játék így hang­zik: A csatár a hálóba bólintotta a labdát. A védő az alapvonalon túlra bólintotta a játékszert. Pedig aki ért a focihoz, tudja, hogy nem mindig bólint, hanem néha csak fejel, fejjel csúsztat, öklel, fejjel ment, csukafejessel szerez gólt stb. a játékos. Aztán nem is tu­dom, hova tegyem ezeket a kife­jezéseket: Akkor aztán jöhet a bepassz. A labdát nem lehet föl­passzolni. Újabban terjedt el a következő nehézkes kifejezés: A lövésnek pontosnak kell, hogy legyen. Az észtnek előre kell, hogy menjen. Az edzőpek időt kell, hogy kér­jen. Az így beszélőnek és írónak valóban fel kellene mutatni a pi­ros lapot, hisz helyesen is kifejez­hette volna magát. Például így: A lövésnek pontosnak kell lennie. Az észtnek előre kell mennie. Az edzőnek időt kell kérnie. A nagy nyilvánosság előtt írás­ban vagy szóban megszólalni - óriási felelősség. Csak az tegye, aki erre megfelelően fel van ké­szülve! MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Két hét eeyüttlét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents