Somogyi Hírlap, 2002. május (13. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-03 / 102. szám

2002. Május 3., Péntek A L M A N A C H 1 5 7 7. OLDAL A szépség belülről fakad- Porrog csak az arculatával nem tudja kifejezni belső szépségét. Igaz rá a mondás, miszerint a szépség belülről fakad, s a külső csak másodlagos - vallja Horváth Zsolt polgármester. - Az itt élők mindig összefognak a bajban, és számíthatnak egymásra. A falu­kép miatt sem kell azonban szé­gyenkezniük. Megújult az óvoda és a kultúrház, a katolikusok és evangélikusok közös büszkesége az új templom, és az önkormány­zat most készül rendbe tenni a ravatalozó tetőszerkezetét. Ha­marosan játszótere is lesz a falu­nak, télen pedig már gázzal fűt- hetnek, altik rácsatlakoznak a most épülő vezetékre. Már a szennyvízcsatorna- rendszer kiépítését is tervezik - tudtuk meg a polgármestertől. Jelentős és egyelőre kiaknázat­lan erőforrás a határban talált 82 fokos termálvíz - a kút jelen­leg a Mól kezelésében van -, ami alkalmas lehet fűtésre, ker­tészeti melegházhoz is. A por- rogiak nem titkolt vágya, hogy egy vállalkozót találjanak, aki hasznosítja a falu folyékony kincsét. ■ Kinőtte a hazai pályát A porrogiak mindig szerettek fo­cizni. Az idősebbek gyakran em­legetik: régen a falu apraja-nagyja a pálya széléről buzdította a csa­patot. Akkoriban kevés olyan fia­talember volt, aki nem lépett a gyepre, s még kevesebb, aki a falu büszkeségei között először ne a futballcsapatot említette volna. A nyolcadikos ifj. Dezső Györgynek már az apja is rúgta a bőrt, őt pe­dig egyik legtehetségesebb játé­kosként tartja számon a gyéké- nyesi iskola sportegyesülete. Hetente háromszor edz az isko­lában, s szabadidejének nagy ré­szét is a porrogi futballpályán töl­ti. Tagja volt a megyei válogatott­nak; nemrég válogatáson vett részt, s reméli, bekerül az orszá­gos serdülőcsapatba is. Azt mond­ta: a hazai meccseket nem szíve­sen nézi a tévében, annál inkább a külföldieket, elsősorban a Reál Madrid, a Manchester United, a Li­verpool és a Bayern Mün­chen mérkő­zései hozzák lázba. Jövőre a kaposvári épí­tőipari-faipari szakközépiskolában tanul tovább, és szeptembertől tagja lesz az is­kola kollégiumi futballcsapatá­nak. Nem meglepő - noha 30 ér­me között szép számmal van ké- züabda- és atlétikai díj -, hogy csak töprengés után válaszolt arra a kérdésre, hogy mi érdekli még.- Szeretnék egyre följebb jutni - árulta el vágyát -, és egyszer beke- rülni egy külföldi csapatba. ■ Négy falu megannyi gondja A legelső falugondnokok közül való Tatár Ferenc. 1992-ben négy másik pályázóval együtt jelentke­zett az állásra, de hogy mi lesz a feladata, sokáig nem sejtette.- Akkor még gyerekcipőben járt ez a szolgáltatás. Csak annyit tud­tam, hogy kell hozzá érettségi és jogosítvány - emlékezett Tatár Fe­renc. Az első év a belerázódás ide­je volt. Korábban gondot okozott, hogyan juttatják el az idősekhez az ebédet s ki váltsa ki a gyógyszerei­ket, így ez volt az első, amit a szol­gálat megoldott. Azután jött a töb­bi. Mikor a falugondnok reggel munkába indul, még nem tudja, milyen új feladatokat hoz a nap, hova kell sürgősen elmenni és este mikor tér haza. Négy falut lát el, ezért a munkája sokban más. Bár füvet nem nyír, árkot sem kaszál, de bevásárol, kicseréli a kiégett vil­lanyégőt, s ha kell, orvost hív, érte­síti a beteg rokonait. Napi kapcso­latban áll a védőnővel, a házigon­dozóval, hozza-viszi az üzenetet óvodába, szülőknek, s ő ül a sze­métszállító IFA volánja mögött is. - Estére jól elfáradok, de sok szépsé­ge van a munkámnak, hiszen nincs Tatár Ferenc hordja az időseknek az ebédet két egyforma nap. Mindig másnak örülnek az emberek, és más miatt bánkódnak. Sok az egyedülálló idős, akinek általam van kapcsolata a világgal. A porrogiak számára ma már teljesen természetes dolog a fa­lugondnok és a falubusz - mondta. Mosolyogva azt is hozzátette: oly­annyira természetes, hogy időn­ként már neki kell kérni, hogy ve­gyék át tőle a gyógyszert, sőt, ne adj' isten, fizessék is ki. ________■ ÖK UMENIKUSSÁ LETT AZ EVANGÉLIKUS IMAHÁZ. A több mint százéves harangláb köré 1995-ben kezdték el építeni az evangélikus imaházat Krizsán András építész tervei alapján, és 1996. szeptember 22-én szentelték föl. A faluban nincs másik templom, ezért itt tartják a miséket, és az sem ritka, hogy ka­tolikusok és protestánsok együtt vesznek részt az istentiszteleten. Az imaház falán márványtábla emlé- keztet az 1. és II. világháború áldozataira, az épület mögött pedig parkot alakítottak ki. ______________■ Ve ndégváró falu Százharminc éve Porrog 88 házában 673-an lak­tak, 1877-től itt volt a körjegyzőség székhelye. A XX. század elején azonban megfogyatkozott a la­kossága. Ma csak 239-en élnek a „hétszergörbe” út menti faluban. Legtöbbjük lokálpatrióta, s ne­hezen tudná másutt elképzelni az életét. Pár éve még Nagy Sándornak és feleségének nem volt olyan egyértelmű, mint ma, hogy Porrogon élje le életét. Már az iskolába is együtt jártak, 1993-ban házasodtak össze, és itt marad­tak. Nagy Sándor Nagykanizsán mozdonyveze­tő, felesége az otthoni gazdaságban dolgozik; málna- és szederültetvényük van, uborkával és fenyővel is foglalkoznak. Azt mondták: elsősor­ban azért maradtak, mert itt könnyebb a megél­hetés. S az önkormányzat 200 ezer forint kamat­mentes kölcsönnel segítette őket, így felújították s emelettel toldották meg a család régi, fordított házát.- Falun nőttem föl, el sem tudnám képzelni másutt az életemet. Porrognak egy nagy hátrá­nya, hogy hiába van közel Csurgó és Nagykani­zsa, rossz a tömegközlekedés. Nehéz bejárni a munkahelyre, egyébként semmi nem hiányzik. Már van nyugdíjasklubunk is; ennek a rendezvé­nyein mi, fiatalok is föllépünk. Talán egy játszó­tér kellene még a gyerekeknek - mondta Nagy Sándomé. Férje a régi nyarakra emlékezik szíve­sen, mikor még annyi fiatal élt itt, hogy az alsó és a felső vég is ki tudott állítani egy focicsapatot. Nosztalgiával említette a régi vízimalom duzzasz­tóját, ott szoktak horgászni, s fürödni is a forró délutánokon. A vele egyívású ifj. Horváth Sándor is ízig-vérig lokálpatriótának tartja magát. - Porrogban minden szép - vallja. - Szépek a kör­nyező dombok, erdők; tiszta időben látni innen a horvát hegyeket is. Akárki jön ide, mind megcso­dálja, de az itteniek még nem ismerték föl e táj­ban rejlő lehetőségeket. Nagyobb hírverés kelle­ne, akkor talán kialakulna a falusi turizmus. Ifj. Horváth Sándoménak vegyesboltja van, s ő a titkára a négy falu nyugdíjasait összefogó Gyöngyvirág klubnak, amely egyre népszerűbb. Méltán büszke rá, mert a rendezvényeik mindig a hétszergörbén telt házasak, s az unokáktól a nagymamákig minden korosz­tályt megmozgatnak.- Régebben több volt a fiatal - így az anyósa -, ám az ötvenes években a téesznél jobb lehető­ségeket kínált a város, ezért töb­ben elhagyták a szülőfalujukat. Nehéz éveket éltünk meg. A családon kívül nagy örömem, hogy elkészült az ökumenikus templom is. Egy vasárnap sem mulasztom el az istentiszteletet - mondta id. Horváth Sándomé. A haranglábat körülölelő templomra az egész falu büszke, akárcsak dolgos, szorgalmas la­kóira. - Igyekvő nép a porrogi - állt meg az utcán egy pillanatra a nyugdíjas Vármos Jánosné is. Majd mintegy igazolásként a túl­só soron leveleket osztó Bíró Tamásnéra mutatott. - Ennek a fiatalasszonynak is marhái, disz­nói, baromfijai vannak, amellett, hogy postás - summázta elége­detten. Porrogot mindig gazdag faluként tartották számon, olyannak, melynek lakosai meg­élnek a jég hátán is. A sorból - bár messziről jöt­tek - Ürmös Lenke és övéi sem lógnak ki. A maros vásárhelyi család egy éve telepedett le itt, az asszony vegyesboltot nyitott, a férje Csurgón dolgozik, két gyerekük pedig egyetemre jár. Rögös út vezetett idáig, amiről az asszony nem szívesen be­szél, de reméli, hogy most már jobbra fordul a soruk. Azt mondta: ez a vidék hasonlít az övékre, és nyugodt, csendes a falu. Hamar megszoktak itt, és hamar befogadták őket.______■ Porrogi olvasóinkat kérdeztük: milyennek látják a településüket, és mennyire elégedettek vele? Sokat fejlődött a falu, csak kevés a fiatal Nagy Sándorné pénzügyi előadó: - Sokat fejlődött a falu az utóbbi években; elkészült a kultúrház és az óvoda, új templom épült. Szeretem Porrogot, itt élek a születésem óta, így nekem már ezért is szép. Nyugdíj előtt ál­lok, így nekem nem fontos, de a fi­ataloknak kellene munkahely, mert nagyon rossz a bejárás Nagy­kanizsára, és csak kevesen tudnak elhelyezkedni Csurgón. Régebben sokan tartottak tehenet, disznót, de mára megfogyatkozott a számuk, mert a gazdák gyakran ráfizettek. Most meg aggasztóan esnek a fel- vásárlási árak, és elfagyott a málna meg a szőlő is. Az ember mindig jobbat várna, de remélem, hogy ennél rosszabb azért nem lesz. Török Lászlóné nyugdíjas: - Ti­zenkét éve költöztünk Porrogra a Tóth Lászlóné óvodavezető: - A falu egyik büszkesége az óvoda. Özv. Kardos Ferencné nyugdí­jas: - Ötvennégy éve jöttem férjhez Győrfyné Pintér Marianna, a kisposta vezetője: - Alig egy hónap­egész település. Két romos épület van csak, éppen velünk szemben, jó volna, ha rendbe tennék, hogy ne csúfítsa az utcát és ne menjen el a kedve a letelepedni vágyóknak. Néhány éve felépült az ökumeni­kus imaház, felújították a kultúrhá- zat, van óvodánk; már csak egy buszmegálló hiányzik. Egy helyen áll meg itt a busz, s az tőlünk mesz- sze van, ezért kellene még egy. Amúgy is elzárt falu a miénk, autó nélkül nehéz innen kimozdulni. sítették a fűtést, két hete pedig új galéria készült abból a pénzből, ami az óvoda és a szülői munkakö­zösség szervezte bálok bevételéből összegyűlt. Sajnos, kevés a fiatal család, így egyre kevesebb a gye­rek; öregszik a falu. Az utóbbi években több porta is új gazdára talált, az önkormányzat pedig gon­dot visel a lakatlan házak környé­kére, ezért is szép a település. Emellett kiemelkedő a Gyöngyvi­rág nyugdíjasklub tevékenysége is. telepedtek ide, dolgos és becsüle­tes emberek. A falu azonban nem olyan összetartó már, mint régen, nagyobb a széthúzás, az irigység. Vigyázni kell a betörőkkel is, ezért ha gyanús alakot látok őgyelegni, főleg a posta környékén, megszólí­tom. Volt, hogy én értesítettem a rendőrséget, ezért nem lett baj. Legjobban az új templomunknak örülök, azért is, mert a férjem - aki 38 évig volt a gyülekezet vezetősé­gi tagja - segítette az építését. nyíre én megtapasztalhattam, fej­lődik a falu, és szép a környezete is. Elég sok a fiatal is. Úgy látom, hogy leginkább a későn házasodók maradnak itt, és a harmincas évei­ket taposók vannak többségben. Nem hiányzik a város, jobb falun él­ni, csak az a baj, hogy ritkán adódik szórakozási lehetőség. Bálok azért itt is vannak. Ha valamiért be kell mennem Csurgóra vagy Nagykani­zsára, az sem okoz gondot, mert vi- szonylag jó a közlekedés. ______■ PO RROG HIVATAL MINDENNAP A polgármesteri hivatal címe: 8858 Porrog, Fő út 32. Telefon: 06(82)571-161, 06(82)571-162 Ügyfélfogadás hétfőtől csütörtö­kig reggel fél 8-tól 16 óráig, pénteken fél 8-tól 13.30-ig. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 239 (113 férfi, 126 nő) Ötévesnél fiatalabb: 5 6-16 éves: 31 17-55 éves: * 117 55 évesnél idősebb: 86 FEJLESZTÉSRE NÉGYMILLIÓ Az önkormányzat idei költségve­tése 46 millió 822 ezer forint. Dologi kiadásra 41,7 millió forin­tot, fejlesztésre és felújításra 4,4 milliót terveztek. Hamaro­san befejeződik a közösségi ház felújítása - ez magában foglalja a teljes belső felújítást, bevezet­ték a központi fűtést és megerő­sítették a födémszerkezetet -, s készülnek a ravatalozó tetőcse­réjére és a körjegyzőség elekt­romos hálózatának a fejleszté­sére. A falu bekapcsolódott a kistérségi gázprogramba, Így ve­zetékes gázt kapnak az önkor­mányzati intézmények is, s az óvodában bevezetik a HACCP- • rendszert. Szociális segélyekre 1 millió 600 ezer forintot szán az önkormányzat. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓ A település legnagyobb és szinte egyetlen munkaadója az önkor­mányzat, 15 embert foglalkoztat. A legtöbben Csurgóra ingáznak, néhányan Nagykanizsára. A gyéké- ' nyesi Csokonai mezőgazdasági rt négy-öt porrogit foglalkoztat. NEM KOCSMÁZNAK Három vegyesbolt és egy ital­bolt van a faluban. Az üzletek­ben a lakosság többnyire csak a napi cikkeket veszi meg, mert a havi nagybevásárlásra a nagy- kanizsai Tesco-áruházba járnak. Az élelmiszerboltok nyitva tartá­sa igazodik a szokáshoz: reggel és délután árusítanak, dél körül bezárnak. Szinte mindenkinek van szőlője a hegyen és bora is, ezért az italboltban kevés bor fogy. A lakosság azt mond­ja: Porrog nem kocsmázó falu. A KÚT LEGENDÁJA A monda szerint régen, abban az időben, amikor még a nép Lakimezőn lakott - ez volt ugyanis valaha a mai település elődje -, valaki ellopta a haran­got, és a bodonos kútba dob­ta. Ezt követően a kútban min­den karácsony éjjelen megszó­lalt a harang. Mára azonban az a kút teljesen eliszaposodott, és így hiába is jár valaki arrafelé karácsony éjszakáján, nem hall­ja az elveszett harang szavát. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: VARGA ANDREA FOTÓK: VARGA GYÖRGY már nem me­gyünk tovább. Dolgos, szorgal­mas emberek lak­nak itt, még a 80 évesek portája is rendben van. Szép, rendezett az tóm: a felszerelt­sége az önkor­mányzatnak kö­szönhetően fölve­szi a versenyt a városi óvodákéval is. Pályázati támo­gatással korszerű­Porrogra, es sze­retem ezt a helyet. Korábban sok volt a fiatal, de a leg­többjük elköltö­zött. Üres ház vi­szont alig van, mert budapesti és prHáKri ccaláHnlz­költöztem ide a szomszéd faluból, mert megbíztak a posta vezetésével, és egyelőre nem is áll szándékom­ban, hogy másho­vá rnmipk Ampnv-

Next

/
Thumbnails
Contents