Somogyi Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-07 / Vasárnap Reggel, 14. szám
2002. ÁPRILIS 7. ARCKÉP Több mint szafari Andries Venter bélyeggyűjtő kisfiú volt, amikor először hallott a magyarokról. Negyven év elteltével az immár Afrika-szakértőként ismert, tapasztalt diplomata nagykövetként dolgozik Budapesten. Andries Venter Született: Johannesburg, 1951. október 15. Nős, három gyermek apja. 1974-77: a Gazdaságfejlesztési Hivatal közgazdásza, Pretoria 1977-83: a KwaZulu Fejlesztési Vállalat vezető menedzsere 1984-87: a Külügyminisztérium fejlesztési főosztályának igazgatója 1987-91: a Külügyminisztérium ügyvezetője majd főigazgatója 1992-95: Déi-Afrika misszióvezetője Kenyában 1994-95: Dél-Afrika állandó képviselője az ENSZ környezetvédelmi programjában (UNEP), Nairobiban 1994-95: Dél-Afrika állandó képviselője az ENSZ településfejlesztési központjában, Nairobiban * 1996-2000: a Külügyminisztérium észak-afrikai és regionális főosztályának főigazgatója 2000-: Dél-Afrika nagykövete Magyarországon, Romániában és Horvátországban. Dél-afrikai Köztársaság Terület: 1221037 négyzetkilométer Lakosság: 34,5 millió. Népek: bantu néger (67%), búr (12%), mulatt : (10%), angol (8%), indiai (3%). Gazdaság: ipari-agrár ország. Egy főre jutó GDP: 2670 dollár. Kivitel: arany, uránérc, gyémánt, gyapjú, déli- * gyümölcs, azbeszt, szén, vegyszerek.- Nagykövet úr mikor találkozott először azzal a szóval, hogy magyar?- Ez elég különösen alakult. Diplomataként egész pályafutásomat Afrikában töltöttem, és soha nem gondoltam arra, hogy egyszer majd Kö- zép-Európába kerülök, így aztán először akkor kezdtem komolyan foglalkozni Magyarországgal, amikor megkaptam nagyköveti kinevezésemet. Egyébként - mint ismeretes - Dél-Afrika hosszú ideig meglehetősen zárt, elszigetelt társadalom volt, kevés kapcsolattal a külvilággal.- Nem is hallott korábban rólunk?- Azt azért nem mondanám. Gyerekkoromban bélyeget gyűjtöttem, s apám magyarázta el, mit jelent a bélyegeken a Magyar Posta felirat. Később az olimpiák és a sportrendezvények kapcsán figyeltem fel a magyarokra.- Ki elöntötte el, hogy nagykövetként Budapest lesz az állomáshelye?- Az államelnök. Ő határozott úgy, hogy 2000 őszétől én képviseljem Dél-Afrikát Magyarországon, továbbá Romániában és Horvátországban.- Kinevezése úgynevezett politikai megbízás?- Van ilyen gyakorlat nálunk is, de én karrierdiplomata vagyok. Kinevezésem összefügg azzal a szándékkal, hogy az 1994. évi fordulat után a köztisztviselői kar összetétele megfeleljen az ország demográfiai összetételének. Az a körülmény, hogy én fehér bőrű vagyok, beleillett a külügyminisztérium káderpolitikájába.- Mégis: személy szerint miért esett önre a választás?- Tényleg nem tudom. Eddigi diplomáciai pályafutásom során nagy súly- lyal esett a latba, hogy közgazdász képzettségű vagyok, s főleg olyan - afrikai - országokkal foglalkoztam, amelyek gazdasági problémákkal küszködtek. Ennek talán szerepe volt a választásban, hiszen Magyarország és a másik két szomszéd ország is jelentős társadalmi-gazdasági átalakuláson ment át, alapvető strukturális változások zajlottak le.- Magyarországnak van mit tanulnia az ön tapasztalataiból, vagy épp fordítva?- Azt hiszem, ez kétirányú dolog. Kölcsönösen hasznosak lehetnek egymás tapasztalatai - akár a gazdaságról, akár olyan problémákról van szó, mint például az egészségügy, amely Magyarországon, de Rofná- niában is reformokra vár. Egy másik izgalmas téma 7 integráció. Magyarország arra készül, hogy tagja legyen az Európai Uniónak, és sorra kell tárgyalnia a megfelelési fejezeteket. Hasonló feladattal találkoztam akkor, amikor hazatértem Kenyából, s a külügyminisztériumban olyan kérdésekkel foglalkoztam, hogyan csatlakozhatnak a kontinens országai az Afrikai Unióhoz.- Eddigi pályafutását tekintve - hiszen a nagyköveti megbízáson kívül részt vett az ENSZ környezetvédelmi illetve letelepítési programjaiban, foglalkozott az Afrikai Egységszervezet regionális kérdéseivel - ön az egyik legilletékesebb annak jellemzésében, hol tart ma Afrika déli fele a fejlődésben és a társadalmi átalakulásban.- Nem túlzás azt mondani, hogy hatalmas változások mentek végbe. Négy éven át tartó kemény tárgyalások eredményeként haladó alkotmány született országomban, s egész sor súlyos társadalmi problémát sikerült csökkenteni vagy részben megoldani - olyanokat, mint például az ivóvízellátás vagy a szegénység. 1994-ben például 14 millió ember nem jutott hozzá folyóvízhez, s a lakosság nagyobb része számára elérhetetlen volt a villany. Azóta több mint hatmil- lióan csapból nyerik a vizet, és azóta évente több mint 250 ezer háztartásba vezették be az áramot. Egymillió új ház épült. Ami az intézményi átalakulást illeti, a legfonto- sfebb az, hogy létrejött a sokpárti demokrácia. Örvendetes, hogy hasonló változások zajlanak le a Dél-Afrikával szomszédos országokban is.- Ezek szerint ma már nem igaz, amiről még néhány éve írt a világsajtó, hogy Afrika egy leírható kontinens?- A földrészen izgalmas változások mennek végbe. Nem olyan régen még elképzelhetetlen volt, hogy egy afrikai országban valamely politikai erő alkotmányos úton jut hatalomhoz; ma ez már természetes. A gazdasági kibontakozást is meggyőző érvekkel lehet bizonyítani, márpedig ez a megalapozója a demokrácia erősödésének; ez az alapja annak is, hogy le- küzdjük Afrika egyik legnagyobb problémáját, a szegénységet. A leglényegesebb - véleményem szerint - az, hogy Afrika maga kezdi megtalálni az eszközöket saját problémáinak megoldásához, s nem kifelé kacsintgat segítségért.- A Dél-afrikai Köztársaságban több, nagyszámú etnikai csoport él együtt, bantuk, angolok, indiaiak... Hogyan sikerült ön szerint megoldani a hatalommegosztást?- Dél-Afrika nagy ország - 13-szor nagyobb a területe, mint Magyarországé. 11 hivatalos nyelven beszélnek.- Ön is?- Én angolul és afrikaans nyelven beszélek. Visszatérve a kérdésére: úgy vélem, az egyik legfontosabb változás az, hogy az utóbbi években a hatalmi posztok elosztása nem a bőr színe, a nyelvi vagy az etnikai hovatartozás szerint, hanem elsősorban a pártok, erőviszonya alapján történik. Szeretnénk tovább erősíteni ezt a folyamatot.- Dél-Afrika gazdag, de mindenképpen nagy erőforrásokkal rendelkezik. Több közép- és kelet-európai ország - titokban - még az apartheid idején megkezdte a hidak építését Johannesburggal. Hogy látja: a magyar illetékesek - politikusok, vállalat- vezetők - mennyire vannak tisztában a kapcsolatban rejlő lehetőségekkel?- Ha a nemzeti jövedelem egészét tekintjük, Dél-Afrika ma még inkább fejlődő, mint fejlett ország. Néhány szektor az élenjárók közé tartozik, másutt nagy a lemaradás. Azt tapasztalom, hogy >az európaiak egyelőre inkább csak a kiépült infrastruktúrával rendelkező nagyvárosokra koncentrálják a figyelmüket, és kevésbé érdeklődnek a vidék lehetőségei iránt. Ami gazdasági kapcsolatainkat illeti, súlyos örökség az, hogy mindkét fél korábban meglehetősen elszigetelt ország volt; egyik fő feladatomnak azt tekintem, hogy a magyar vállalkozók felfedezzék Dél-Afrika egészét, és éljenek az ottani lehetőségekkel. A számok biztatók: csupán az, eltelt másfél év alatt, amióta nagykövet vagyok, az árucsere hathétszeresére nőtt. Az üzletemberek kezdik megismerni egymást - ugyanúgy, ahogy az egyetemi emberek már sok vonatkozásban megtalálták az együttműködés kölcsönösen hasznos formáit. Az például, hogy mosonmagyaróvári agrárszakemberek közös kutatási programokban vesznek részt dél-afrikai kollégáikkal, egyben a jövő megalapozása is. A távolság nagy a két ország között; ennek ellenére több mint kétezer dél-afrikai turista járt tavaly Magyarországon - főleg Budapesten...- És magyar turista?- Ügy tudom, négyezer körül van a számuk. Fontos, hogy már megkezdték charterjáratok indítását Budapest és Durban között, s úgy becsülöm, a magyar látogatók száma az év végére elérheti a tízezret.- Bizonyos vagyok benne, hogy 18 hónap alatt sokfelé járt Magyarországon. Milyen a magyarok Dél-Afrika- képe?- Keveset tudnak az országról, az emberek képzeletében leginkább az afrikai állatvilág él; ez valószínűleg a National Geographic-nak és a hasonló tévécsatornáknak köszönhető. Azon például mindig megdöbbennek a hallgatóim, ha elmondom: Dél-Afrika a világ hetedik legnagyobb villamosenergia-termelője. Vannak azonban olyanok is, akik kiválóan ismerik az országot: meglepetéssel tapasztaltam, hogy sok magyar, aki fiatal korában emigrált Dél- Afrikába, s ott dolgozott a nyugdíjig, hazatelepült, és most itt él. Nagyon izgalmas velük találkozni.- Magyarország melyik tája áll önhöz a legközelebb?- Sokarcú ország az önöké; szülőhelyemre leginkább az Alföld emlékeztet. Ami az egyes tájegységeket illeti, Budapest, mint város, különleges élmény: fekvése, hangulata páratlan. Emellett nagyon szeretek a híres borvidékekre járni, Szekszárdra, Egerbe, Badacsonyba...- Van valamilyen együttműködés a délafrikai és a magyar borászok között?-» Intézményes nincs, de egyéni-baráti kapcsolat igen. S létezik egy sajátos rokonság: az egyik legnépszerűbb dél-afrikai bort Pongrácznak hívják; úgy tudom, ez eléggé elterjedt magyar vezetéknév.- Szavait saját élménnyel is megerősíthetem: Fokváros mellett találkoztam László Gyula bácsival, akit a modern dél-afrikai borászat egyik megteremtőjének tartanak.- Ő valóban elismert szakember nálunk.- Engedjen meg egy személyes kérdést: családja is itt van Budapesten?- Igen. Két fiatalabb gyermekem, a 18 éves fiam és a 15 éves lányom itt jár az amerikai iskolába.- Magyarul megtanultak?- A magyar nyelv nem könnyű. Mindenesetre vannak magyar barátaik.- Nem tudom, mennyi ideig tart egy nagyköveti megbízatás Dél-Afri- kában, de érdekelne, mi az, amit a hátralévő időben még szeretne el- émi-megvalósítani.- Az átlagos kiküldetési idő négy év; elég kevés ahhoz, amit még tenni akarok: szeretném, ha közreműködésemmel erősödnének a kormányközi kapcsolatok, ha az emberek jobban megismernék egymást, ha fejlődne az árucsere; szeretném, ha tovább mélyülne a tudományos-oktatási együttműködés, ha szaporodnának a kulturális csereprogramok. Van bőven teendőm. Csák Elemér A korábbi kiküldetések emlékei
