Somogyi Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-06 / 80. szám
2002. Április 6., Szombat HÉTVÉGÉ 13. OLDAL „Erős várunk a nyelv” (Kosztolányi) Mint a nyár és a tél Gondolom, egyetlen magyar anyanyelvű honfitársunknak sem okoz gondot, hogy a nyár és a tél szavunk különböző származékaiban mikor ejtünk és írunk rövid és mikor hosz- szú magánhangzót. Tapasztalataim szerint viszont az i, u, ü magán- hangzós szavaink estében már nem ilyen egyértelmű és könnyű a helyzetünk. Általában igaz, hogy az ilyen szavak többségében az i, u, ü, rövid: int, ipar, is, itt, mint, pint, rizs, szid, szik, mi, ti, tiszt, vicc, Zirc; ujj, un(om), bumm!, busz, csuk, dug, fut, hukk!, hull, huss!, juh, juj, juss, kulcs, kun, kurd, lyuk, muff, must, puff!, pult, pun, rum, tud, tus, zug (főnév); üdv, ügy, ük, ül, üt, bükk, csüd, csüng, düh, függ, fiú, fürt, fütty, küld, küsz, küzd, ptiff!, rügy, rüh, rüszt, sül, siily, sün, süt, szügy, szül, tüll stb. Azokban a szavakban azonban, amelyekben az;, ú, ű magánhangzó hosszú, a toldalékolt formák egy részében időtartam változás következik be. Eddig rendben is volna a dolog. Most már csak az a kérdés, melyek azok a származékok, amelyekben megmarad és melyekben rövidül meg a hosszú í, ú, ű magánhangzó? Ekkor forduljunk segítségért az ilyen szempontból megbízhatónak mondható nyír és tél szavunkhoz! A szabály ugyanis így fogalmazható meg: „Ügy változnak, mint a nyár és a tél.” E két szónál nem szoktunk téveszteni abban, hogy mikor rövid és mikor hosszú a magánhangzó. Vizsgáljuk meg tehát a nyár és a tél szavunkat! Megmarad a hosszú magánhangzó a következő alakokban: nyár, tél; nyárban, télben; nyáron, télen; nyárra, télre; nyárnak, télnek; nyári, téli stb. Ezek mintájára például a víz, út, tűz szavunkban is megmarad az eredeti hosszú magánhangzó: víz, út, tűz; vízben, útban, tűzben; vízen, úton (például: útonálló), tűzön; vízre, útra, tűzre; víznek, útnak, tűznek; vízi, úti, tűzi stb. Nem marad meg azonban az alábbi toldalékolt formákban: nyarat, telet; nyarak, telek; nyaral, telel; nyarunk, telünk stb. Ily módon változik, rövidül meg a víz, út, tűz szó magánhangzója is: vizet, utat, tüzet; vizek, utak, tüzek; vizel, utal, tüzel; vizünk, utunk, tűzünk stb. Végezetül néhány szavunk, amelyekben a fenti szabály érvényesül: fű, fűz (főnév: fa), nyúl (főnév: húsvéti nyúl), szűz stb. Befejezésül két szót említek meg, amelyeknek semmi közük nincs a magyar víz, vízi szóhoz, ezért őket rövid t-vel illik ejteni és írni: vizigót (nyugati gót) és szerviz (étkészlet; javítóműhely)! A víziló viszont így helyes! mihályfalvi László Hajban a siker és a vonzerő Tudat alatt mindnyájunkban munkál a kérdés: mennyire vagyok vonzó, milyen hatással vagyok a másikra? Fölérek-e azzal, akit netán vetélytársnak tartok? Hogyan lehetnék még sikeresebb? Alapvető követelmény az ápoltság, a fiatalos megjelenés a munkahelyi sikerhez és az elismertséghez a nők körében. Emeli a férfi értékét a szép és dús haj. Már az antik korban is így volt. Akármilyen fiatal is valaki, a kellemes külső az első. Ráadásul manapság mindennél többet számít munkahelyen a fiatalos, dinamikus közösség, amellyel a cég igyekszik kifejezésre juttatni a vállalat újra és a folytonos megújulásra való fogékonyságát. A fiú, aki nem akart lovag lenni Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Fekete király. Volt annak három fia és egy lánya. A három fiú elindult szerencsét és foglalkozást próbálni. A legnagyobból doktor lett, a középsőből ács, a legkisebből viszont csak egy álmodozó. A király lányát elrabolta a gonosz Hedonius király, így aztán a király évek óta sírásba fojtja bánatát. A könny csak öm fik, ömlik öreg szeméből, egészen addig, amíg a palota összes terme, a falu utcái, végül pedig az egész birodalom sós könnytengerben ázik. Az öreg király annyit sírt már, hogy fel sem ismeri a szerencsepróbából hazatérő fiúkat, akik viszont ennek ellenére elindulnak, hogy megmentsék nővérüket. A lányt persze a legkisebb királyfi viszi haza az apai házba. Ráadásul a zsarnok király kissé akaratos lányát sem lehet le vakarni a királyfiról, a végén tehát mindenki megkapja azt, amit és akit megérdemel. Persze Litvai Nelli meséje ennél sokkal bonyolultabb, de követi a népmeséi hagyományokat, s közben próbálja is őket a mai kor követelményeihez igazítani. A legkisebb fiú, a Vándor például tipikus mai fiatal: nem tudja, mit kezdjen az életével, s mikor kiderül, hogy A vándor útja során a Holddal is találkozik csodakardja van, tiltakozik a lovagi szerep és a feladat ellen. A Csiky Gergely Színházban Kelemen József vette kezébe a darabot, s rendezett belőle olyan előadást, melyhez hasonlót évek óta nem látott a gyerekközönség. Különlegessége, hogy a rendező a bábos és a hagyományos színházi elemeket ötvözi, s ez nem is csoda, hiszen a darab eseményei szinte követelik a bábokat. A hatalmas napkirály és a vándor találkozását nem is lehet másképp eljátszatni. A darab díszletei is a bábosvilágot sejtetik: Valcz Gábor házai inkább nekik, mintsem a felnőtt szereplőknek készültek, ezzel néha van is egy kis gond. Persze nem nagy, hiszen az előadás remek ritmusát nem zavarják meg ezek a kis nehézségek. Kelemen tisztában van azzal, mit jelent gyerekeknek rendezni: a kicsikre jellemző húsz perc figyelem - két-három perc duruzsolás - újabb húsz perc figyelem időbeosztáshoz szinte mindig tökéletesen alkalmazkodik. Mindig akad egy-egy csoda vagy dal a tarsolyában arra a pillanatra, amikor lankad a türelem. Már az elején látható: semmit nem bíz a véletlenre; a Cselényi Nóra tervezte ruhák rögtön elárulják, ki a rossz és ki a jó. Ez kisgyerekek esetében nem is rossz. A történet talán kicsit bonyolult egy óvodásnak, de így legalább tisztázottak az erőviszonyok, s nem éri csalódás a végén sem. A gonosz háromszemű óriás viszont eléggé óriási ahhoz, hogy kétségei támadjanak, s ráadásul a harmadik szemével még falakat is képes ledönteni. S nem lenne mese a mese, ha a vándor végül nem babrálna ki az óriásbábbal. A rendező nem adott könnyű feladatot színészeinek: bábot szakszerűen mozgatni, illetve azzal megfelelően kommunikálni nem egyszerű olyannak, aki nem szokott hozzá. Dányi Krisztiánnak azonban nem okoz gondot a fekete bábos technika. A vándor bábuját éppen olyan jól mozgatja, mint ahogy jól elboldogul az élő karakter megformálásával. Az is sikerül neki, hogy a gyerekek teljesen egyértelműnek vegyék a bábu megjelenését és a mozgató „ eltűnését ”. Grenfenstein János a bábok tervezésével nagyban hozzájárult, hogy a történet még inkább meseszerű legyen. Valószínűleg ő segíthetett a rendezőnek a könnytenger érzékeltetésében is, amelyet egyszerűen, kék selyemvásznakkal oldottak meg a színpadon, s nem hanyagolható, el az a tény sem, hogy az egész megteremtett világ inkább bábelőadásokra, mintsem hagyományos produkciókra emlékeztet. Ennek szép példája az a jelenet, amelyben a vándor az égig érő fán találkozik a varjakkal, „akiket” két színész mozgat. A két madár kü- lön-külön egyéniség, s ezt a FOTÓ: TÖRÖK ANETT SZÍnéSZek KÓSd Béla és Szűcs Ágnes hangjával is érzékelteti. Látvány és történet jófajta összhangban működik tehát, a színek, az anyagok kitűnően alátámasztják a mese sodró lendületét, anélkül, hogy túlságosan lekötnék a gyerekek figyelmét. A mai akciódús rajzfilmek és videojátékok világában igen örvendetes az a próbálkozás, amellyel a kaposvári színházban megpróbálják a gyerekeket az igazi mesék felé terelgetni, s ebben a kísérletben Kelemen Józsefet nagyon jól találták meg. Észrevétlenül ülteti bele a tündérmesébe a mai valóságot, éppen úgy, hogy még ne legyen feltűnő. S a színház kezdeti bátortalan lépései után ez éppen megfelelőnek látszik. KÓNYA ORSOLYA Szicília, a vadregényes sziget Jó ideig tapasztalhattuk, hogy az itáliai úti célt választó turisták túlnyomó része az Adriai-tengerparti részeket, a három nagyvárost: Rómát, Firenzét és Velencét részesítette előnyben. Viszonylag kevés volt azoknak a száma, akik a csizma sarkáig, Nápolyig is eljutottak. Az utóbbi időben azonban a délebbre fekvő Szicíliát is kezdjük fölfedezni. Emiatt is időszerű olvasmány a Magyar Könyvklub sokak által kedvelt Marco Polo sorozatának Szicília című újdonsága. A hasznos kézikönyvként forgatható kötetből egyebek között kiderül, hogy a Messinai-szoros túloldalán található, kopárnak tetsző, magas hegyek borította regényes Szicília nemcsak Olaszország, hanem egyben a Földközitenger legnagyobb szigete. Nem csupán aktív vulkánjáról, az Etnáról, hanem műemlékekben rendkívül gazdag városairól is nevezetes. Érdekesség, hogy az alig több mint egynegyed Magyaror- segítségével szágnyi területű Szicília ötmillió szállást, éttermi lakosának döntő többsége a ten- helyeket foglal- gerparti sávban él, a belső terüle- hatunk, és meg- tek pedig csak gyéren lakottak, ismerkedhe- Hiába számít a sziget Itália legna- tünk a sziget gyobb területű régiójának, mégis műemlékeivel, más, mint az ország többi része: kirándulóhelye- színesebb és szélsőségesebb. A ti- ivei, sőt még a zenhat oldalas úti térképmellék- programlehetőlettel záródó, sok-sok színes fotó- ségekről is tájéval tarkított kiadvány praktikus koztatást kap- ismeretek egész tárháza, hiszen a hatunk. _______ ___________________________________ _________Könyvespolc________ ___________________________________ Má rai Sándor: Eszter hagyatéka és három kisregény A Helikon kiadó példásan gondozott Márai-sorozatban a közelmúltban jelent meg az „Eszter hagyatéka és három kisregény.” A négy kisregény közül három („ A mészáros”, „Eszter hagyatéka”, „Déli szél”) Márai Sándor fiatalkori alkotása, de különleges írásművészete már ezekben is teljes fénnyel ragyog. A negyediket, a „Szívszerelem” című kisregényt a szerző már öregkorában, 1985-ben írta. Érdekessége, hogy most jelenik meg először nyomtatásban. A kötet első kisregénye , „A mészáros”, egyszerre lenyűgöző és hátborzongató írás. Már az indítása is félelmetes. Egy cirkuszi előadáson fellépő jegesmedve váratlanul leharapja idomítónője fejét... És a pánikszerűen menekülő közönség soraiban ott futnak a főhős, Ottó szülei is... A vér, a kegyetlenség látványa továbbra is jelen van a kisregényben. Ez a látvány azonban természetesen sohasem öncélú. Hiszen Ottó, a főhős a mészárosmester- ségi ! választódj. Szinte kéjjel üti k b. t más taglójával az eléje vonszolt állatokat. Az író hihetetlen plaszticitással állítja elénk egy berlini vágóhíd mindennapos munkáját (is). És amilyen megbízhatóan dolgozott Ottó a vágóhídon, olyan megbízhatóan vágta bele szuronyát is az ellenségbe, az első világháborúban... S közben hátborzongatóan tárul elénk egy lélek teljes eltorzulása, Ottó többszörös gyilkossá válása - immár a polgári életben. Márai itt is, akárcsak a többi kisregényben, újra az emberi lélek tökéletes ismerőjének bizonyul... A vér látványa, az ölés szeretete kiirthatatlan abból, aki egyszer már megkedvelte... A kötet második kisregénye, az „Eszter hagyatéka” 2000-ben Olaszországban és Németországban az egyik legnagyobb könyvsiker volt. Látszólag finomabb írás az előbbinél. Nincs benne vér, nincs benne kegyetlenség. De mindez csak látszat. A finom pasztellszí• .ben megfestett családi otíhonban, Észtéi lakásában rövidesen felizzanak a szenvedélyek. Mintegy elsodorják egy szép szeptember végi nap csendességét, a „csodálatosan langyos, üvegszínű napot...” Megérkezik Lajos, Eszter régi szerelme - immár új családjával. Eszter már régen leszámolt a múlttal. Először csak baráti látogatásra gondol. De öreg dajkája, Nunu tudja, hogy ez nem egy kedélyes családi látogatás. Lajos körmönfont. Lajos mindig tudja, mit akar. S kibontakozik előttünk is igazi egyénisége. Ő volt az, aki Eszter hagyatékát, a csodálatos ékköves gyűrűt meghamisíttatta, s már csak a bóvlit juttatta vissza hozzá... S most utolsó értékére, Eszter lakására fáj a foga... Ez a körmönfont okoskodás, ez a mindent beborító mézes szóáradat, amellyel Lajos szinte beborítja Esztert - egyszerre félelmetes és lenyűgöző. Nemcsak Esztert, a mai olvasót (a regény több mint 60 éve íródott!) is elkápráztatja. Eszter is érzi és tudja, hogy Lajosék eltávozása most csak időleges... Sorsa újra az ő kezében van... A „Déli szél” egy 16 éves kislány, Mária- Krisztina felnőtté válásának történetét meséli el - egy találkozás kapcsán. Egy kicsit játszva a szavakkal, azt is mondhatnánk, hogy a széltől is óvott, teljes biztonságban élő gyermeket, akit eddig csak a déli szél cirógatott, szinte balzsamként véve körül - hirtelen mellbe.vágja a valóságos élet... A táj, az utcák jellegzetesen olaszosak. Hiszen ez az Ország Máriának mindig kedvenc tartózkodási helye volt. S ha tehette, ide mindig visszatért... A rendkívül érzékletesen leírt táj itt azonban csak betét, ha úgy tetszik, körítés... Az igazi főhős maga Mária-Krisztina, aki tizenhat éves lényének minden kíváncsiságával, lesi, falja, szinte habzsolja egy vele véletlenül (vagy talán tudatosan?) összefutó férfi szavait, aki kegyetlen önmarcango- lással tárja elénk gyilkossá válásának történetét... Mohó kíváncsisága szinte fölfakasztja a férfi hallgatásának forrását, újabb és újabb részletek megismerésére. S amikor végre hazaér, nevelőnője hiába faggatja. „Szeretne sírni és szeretne beszélni. De nem sír és nem beszél, mert már felnőtt...” A „Szívszerelem” a kötet utolsó darabja. Krimi - jelzi az író. De Márai krimit is másképpen ír, mint az átlagos szerzők. Úgy, ahogy csak a legnagyobb alkotók tudnak... A csodálatos mexikói táj is csak keret. Még akkor is, ha szinte tudományos pontossággal tárul elénk az azték kultúra számos csodálatos (vagy vérfagyasztó!) emléke. Egy olyan rituális gyilkosság is, amelynek a főhős, Glória esik áldozatul... Az írót itt is elsősorban Glória lénye, egyénisége vonzza. Miért válhatott egyáltalán áldozattá? Az olvasó számára elsősorban az a lenyűgöző, hogy Márai 85 évesen semmit sem vesztett írásművészetéből... Hogy mindig újabb és újabb kincseket fedezhetünk föl ebből a csodálatos hagyatékából. Igazi kincsek. Nem olyanok, mint Eszter hagyatéka... dr. sípos csaba Telefonáljon a Somogyi Hírlappal! Minden Somogyi Hírlap előfizető, aki a lilestel Kaposvár, Széchenyi tér 1. szám alatti üzletében HLiiMW csomagot vásárol, és felmutatja a Somogyi Hírlap LEBESZÉLHETI a lap egyhavi előfizetési díját! (A kedvezményt egy előfizető egyszer veheti igénybe. ^(HpL Az akció részleteiről érdeklődjön az üzletben.)