Somogyi Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-25 / 96. szám

2002. Április 25., Csütörtök 7. OLDAL Összefognak az idősek Csömenden több mint nyolc­van nyugdíjas él. Közülük a legtöbben aktívak és kiveszik részüket akár az egyházköz­ség, akár az önkormányzat fel­adataiból. Most úgy döntöttek, egyesületet alakítanak. Kutor Sándor elmondta: a telepü­lés első civil szervezetének ötlete nőnapkor vetődött fel. Akkor ugyanis a szomszéd településről a nyugdíjasok adtak ünnepi műsort. A sikert a csömendi öregek is meg­irigyelték és elhatározták, hogy ők is összefognak valami hasonlóért. Azóta több mint ötvenen jelezték: belépnének az egyesületbe. A szervezők azt is felmérték már, hogy milyen programokra számí­tanak az idősek. Az irodalmi és ze­nés műsorokon kívül közös kirán­dulásnak és színházlátogatásnak örülnének, de a szabadidő hasz­nosabb eltöltését is várják a civü szervezet megalakulásá­tól. Kutor Sán­dor szerint Csömend nem nagy falu, a te­lepülés két kü­lönböző végén lakók azon­ban, főleg ha öregek, ritkán jutnak el egy­máshoz. Az egyesülettel ez is rendszeresebbé tehető és arra is számítanak, hogy ahogyan Boronkán, a fiatalok itt is meg- irigylik majd az idősebbek aktivi­tását és ők is egyesületet hoznak létre. Az idősebbek szerint ugyan­is ez is ráférne a falura. Az ifjúság, hiába lenne rá hely és lehetőség a településen, csak ritkán jön össze, pedig ha lennének számukra programok, talán a faluhoz is job- ban ragaszkodnának. ______ ■ Ró za néni kiscsibéi Vörös Rozália a falu egyik legidősebb la­kója. A 83 éves Róza néni ko­rát meghazud­toló aktivitás­sal éli a hét­köznapokat és emlékszik a ré­gi időkre.- Amikor fiata­lok voltunk, tel­jesen más volt itt az élet - emlék­szik Vörös Rozá­lia. - Nemcsak azért, mert töb­ben voltunk, ha­nem azért is, mert akkor vala­hogy máskép nézték egymást az emberek. Mindenki tudta a másik baját, aztán amit lehe­tett, segítettek. Nem úgy volt, mint manapság, hogy mindenki csak a sajátjával törődik. Akkoriban valahogy több volt a bizalom és nyitottabbak voltak a falusiak. Manapság min­denki félti a magáét.- Róza néni régóta egyedül van. Hogyan telnek a mindenna­pok?- Egyre nehezebben, de ebbe bele kell törődni, még ha nem is könnyű. Kevesebbet dolgozom, kevesebbet megyek, csak az a baj, hogy nem akarok keveseb­bet. Mindig ebből van a baj. Sze­rencsére a testvérem családja is itt él Csömenden és sokat segítenek, bármire kérem őket. Az édes­anyám 1986-ban halt meg, azóta egyedül élek. Amit tudok persze, Róza néni sokat törődik kedvenc állataival szívesen megteszem. Van egy ku­tyám, meg néhány baromfi. A kotlósom nemrég tizenkét kiscsi- bével jött elő. Ezek az én öröme­im. Egyszerű dolgok ezek, de tudja, ennyi idősen már ha nincs nagyobb baj, annak is nagyon tud örülni az ember. Sokat voltam kórházban, most is küld az orvos. Nagyon jó, igazi tudós doktorunk van. Tudom, szót kéne fogadni, de aztán úgy gondoltam ki, amíg bírom, jól megvagyok én ezekkel a kövekkel az epémben, amikor majd nem, akkor megválunk egy­mástól, de addig? Tudja, nyolc­vanhárom évesen már néhány napra is nehezen hagyja el a szü- lőfaluját az ember... __________■ CS ÖMEND BÜSZKESÉGE: A TEMPLOM. A templomot 1987-ben kezdték el építeni, és alig van olyan lakos, aki a munkájával ne járult volna hozzá. A falu középkori temploma a hagyomány szerint a török hódoltság idején megsemmisült, így a lakosság a szomszéd községbe járt misére. Aztán összefogtak és segítséget szereztek, hogy saját templomukban imádkozhassanak. A templomot a Rózsafüzér Királynő- jének ünnepén szentelték fel; október első vasárnapján van a búcsúja, ezt mindig megünneplik._____■ Lé lekharang szól a nagyharangéit Az írások bizonyítják, hogy Csömenden a középkorban templom állt, amely a harangjá­val együtt eltűnt. Azt, hogy mikor pusztult el, senki nem tudja, de azt tartják, hogy a település táma­dói elől egy kútba rejtették a ha­rangot. Ez máig nem került elő, ezért azt tartják, még mindig a föld alatt van. Thaller József, az egyházköz­ség elnöke elmondta: régóta ter­vezgetik, hogy a település a régen eltűnt harang tiszteletére készít­tet egy maradandó emlékművet. Az idei évre már a konkrét elkép­zelés is megfogalmazódott. Egy kis lélekharangot szeretnének fel­állítani a település temetőjében.- Ezt a temetőt a negyvenes évek elején nyitották a települé­sen - mondta Thaller József. - Azóta nincs ott harang. Ezért döntöttük el, hogy az emlékha­rangot egy lélekharang formájá­ban a temetőben állítjuk fel. A ré­gi csömendi nagyharangról egyébként a legenda azt tartja, hogy az itt élők közösen rejtették el azért, hogy megmentsék. Ez sajnos nem sikerült, de mi szin­tén közösen szeretnénk összefog­ni azért, hogy újra haran­gunk lehes­sen. A lakos­ságot arra kér­jük, hogy tá­mogassák a kezdeménye­zést és az el- származott csömendieket is szeretnénk megkeresni a kérésünkkel. A leg­szebb az lenne, ha halottak nap­ján felavathatnánk a temetőben ezt az emléket. ■ Bolt a faluért, falu a boltért nap, sőt még vasárnap is nyitva tartom az üzletet. Ha valakinek kell valami, én beszerzem amint lehet és folyamatosan figyelem az igényeket. Az első a vásárló. Az odafigyelést pedig meghá­lálják az itt élők. Egyre többen jönnek. Igaz, itt sen­kinek sincs olyan sok pén- Mindenből a legolcsóbb fogy legjobban Hitel nincs, de minden más van a csömendi boltban. A kereskedelmi helyzet egyéb­ként teljesen ideális a településen. A falusiak a boltot, a boltos meg a falusi­akat dicséri. Bwrza Dániel tavaly ősszel véletlenül tudta meg: boltos nélkül maradt Csömend egy szem élelmiszerüzlete. Rövid ideig gondolkodott, aztán dön­tött: megpróbálja.- Megmondom, hogy a gondol­kodás után sem számítottam sok jóra - meséli Burza Dániel. - Azt gondoltam, túl kicsi ez a település és túl közel van a város ahhoz, hogy jól működjön hely­ben egy bolt. Aztán az első néhány hónapban rájöttem, hogyan lehet őket becsábítani a boltba. Mindent onnét szerzek be, ahol a legolcsóbb és egész ze, de a legtöb­ben már rendszeres vevőim. Ők örülnek, hogy rendes, jól ellátott boltjuk van, én meg hogy szeretnek itt vásárolni. A vásár­lókon kívül az önkormányzat is segít mindenben, úgyhogy jobbat nem is igen kívánhatnék. Örülök, hogy rátaláltam Csömendre. ■ HIVATAL KEDDENKÉNT A polgármesteri hivatal címe: 8700 Csömend, Árpád utca 2. Tel.: &5/336-128 Keddenként 9-11 óráig hely­ben intézhetik ügyeiket a csö- mendiek, a hét többi napján pe­dig Niklán a körjegyzőségen fo­gadják az ügyfeleket. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 348 17 évesnél fiatalabb: 59 (nő: 38, férfi: 21) 18-60 éves korig: 208 (nő: 109, férfi: 99) 60 évesnél idősebb: 81 (nő: 47, férfi: 34) CSATORNA 107 MILLIÓÉRT Az önkormányzat az idén 24 mil­lió 180 ezer forintból gazdálko­dik. A legtöbb pénzt a falu mű­ködtetése viszi el. Az oktatási in­tézményekre, az egészségügyi ellátásra, a körjegyzőség fenn­tartására és a különféle társulá­sokban való részvételre 20 mil­lió forintot költenek egy évben. Fejlesztésekre ezúttal 2 millió 650 ezer forintot terveztek, és csaknem egymilliót tartalékol­nak. A legnagyobb beruházás az idén a csatornázás, ez nem­csak ebben az évben rekord, hanem a falu történetében is. Pályázati forrásokból és a lakos­ság befizetéseiből valósítják meg, több mint 107 millió forint­ba kerül a hálózat kiépítése. KEVÉS A MUNKAHELY Csömenden nagyon kevés a munkahely. Néhány vállalkozón kívül csak az önkormányzat ad megélhetést. Ennek ellenére munkanélküli mindössze kettő van, őket közhasznú munkán foglalkoztatja az önkormányzat. A legtöbben Marcaliba vagy Fo­nyódra járnak dolgozni. Csömendi olvasóinkat kérdeztük, hogyan látják a falu jövőjét? A fiatalok megtartása és az idegenforgalom adhat esélyt Pomozi Endre polgármester: Na­gyon nehéz a jövőre optimistán gondolni, mert Csömenden is egy­re több az idős em­ber, mint a fiatalok­ból. Mindig több a halottunk, mint amennyien szület­nek. Pedig a jövő­höz mindenkép­pen az kéne, hogy többen legyünk, ne kevesebben. Igaz, az idős embe­reket is megbecsüljük. Nálunk min­den nyolcvan év feletti lakos ajándé­kot kap a születésnapjára, de az új­szülötteknek is szívesebben adnánk több támogatást. Dolgozunk azért, hogy valamiféle munkahelyet sike­rüljön idetelepíteni, de sajnos na­gyon kicsi ehhez a falu. Az idegen- forgalomban látok esélyt, ezért is tá­mogatjuk a kisvasút fejlesztését. Gadányi Sándorné nyugdíjas: Én nagyon szeretem ezt a falut és nagyon szeret­ném, ha lenne jö­vője, mert nagyon nyugodt itt az élet. Persze éh is tu­dom, hogy sajnos mi, idősek va­gyunk egyre töb­ben és nem a fiata­lok. A legnagyobb probléma az, hogy nincs helyben munka. Amíg mindenki megélhetést talált magá­nak a faluban, nem költöztek innen el ennyien. Most azonban a legtöb­ben kényszerűségből döntenek amellett, hogy nem maradnak. A fi­atalok számára ezért helyben kéne lehetőséget adni a megélhetésre és a lakhatásra is. Ebben segíthetne az önkormányzat. így lehetne szerin­tem tenni Csömend jövőjéért. Brunnerné Szita Henrietta jegyző: Az kéne legyen az elsődle­ges, hogy a falu az itt élők otthona le­gyen. Komfortos és kényelmes köz­ség. Az idegenfor­galom fejlesztése egy komoly lehe­tőség, de azt hi­szem, azért sokkal jobb lenne a település számára, ha állandó lakosokkal és nem ideigle­nes nyaralókkal, külföldiekkel szá­mítanánk a jövőt. Fontos lenne a fi­atalok megtartás^, akár civü szerve­zetek, akár megfelelő közösségi élet megteremtésével és a munkaidő­höz jobban igazodó közlekedési fel­tételek megteremtésével. Úgy gon­dolom, ha sikerülne elérni, hogy az itt élők optimistábban tekintsenek maguk elé, az már félsiker lenne. Gosztolai Tibor falugondnok: Én látom talán legközelebbről a falu jö­vőjét. Csömenden huszonegy, 75 éven felüli ember él. Ez a település létszámához vi­szonyítva nagyon magas szám. Saj­nos nemcsak a na­gyon idős ember­ből van sok, hanem azokból is, akik elköltöznek a településről, mert nem látnak jövőt maguk előtt. Egy­szerűen elvándorol a falu. A fiatalok megtartása jelenthetne jövőt. Talán házhelyek kialakításával, bérlaká­sokkal vonzóbbá lehetne tenni a le­telepedést. Amennyiben ez nem si-' kerül, nem érdemes gondolkodni azon, hogy mi lesz itt, mert csak azok maradnak, akik nyaralni, pi­henni választják a települést. Bíró József alpolgármester: Én a turizmusban látok egyedül lehető­séget, azon keresz­tül talán többen megtalálhatnák a helybeliek közül is a számításukat. Ehhez azonban fejleszteni kéne a települést, ami ne­héz, hiszen igen szűkösek a források ehhez. A tele­pülés elöregedőben van és csak a fi­atalokra számíthat ebben a munká­ban. Tervek persze vannak. Egy vál­lalkozó lovardát és panziót, egy má­sik kongresszusi központot, egy harmadik meg klinikát akar itt fel­építeni. Ha lenne szállás programle­hetőség, talán a falusi turizmusnak nagyobb esélye lehetne, mint így. A fiatalok jelentik a jövőt, hiszen eze- ket is ők tudják megvalósítani. ■ FALU A BEREKBEN A települést először 1332-ben említi a pápai tizedjegyzék. Az 1536-os adólajstromban Chemend néven, Török Bálint birtokaként írnak róla, de an­nak a Fájsz Ferencnek is voltak itt birtokai, akit a hagyomány Fájsz fejedelem leszármazottjá­nak tart. Akkor még a mai he­lyétől északra, a Nagyberekben volt a falu. Azt, hogy miért ke­rült új helyére és ki volt az el- pusztitója, csak találgatják. Vannak, akik szerint a török rombolta le, mások szerint a la­bancok égették föl a régi tele­pülést. A jelenlegi helyén 1726-tól áll. A XIX. század kö­zepén került a Széchenyi-csa- lád birtokába, és akkor éli tör­ténetének legszebb éveit. A község lakosainak a száma csaknem kétszerese volt a mai faluénak. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: FABOS ERIKA FOTÓK] KOVÁCS TIBOR A L M A N A C H - 0 4 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents