Somogyi Hírlap, 2002. április (13. évfolyam, 76-100. szám)

2002-04-03 / 77. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 0 5 0 2002. Április 3., Szerda EDDE HIVATAL MINDENNAP A polgármesteri hivatal címe: 7443 Edde, Fő utca 47. Telefon: 82/489-006. A hivatal mindennap 8-12 óra között fogadja az ügyfeleket. A polgár- mestert és a falugondnokot is bármikor fölkereshetik. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 246 Hatévesnél fiatalabb: 15 7-18 éves: 56 19-60 éves: 132 60 évesnél idősebb: 43 PÉNZHIÁNY MÁR ÉVEK ÓTA A képviselő-testület elfogadta az önkormányzat idei költségveté­sét. Ez 31 millió forint bevétellel számol. A kötelező kiadásokra - munkabér, járulékok, közüzemi számlák, segélyek stb. - 29,5 milliót költenek, fejlesztésre pe­dig 1,7 millió forintot szánnak. Az önkormányzat évek óta költ­ségvetési hiánnyal küszködik. Az idén 12,5 millió forint önhikis tá­mogatásra pályáznak. A képvise­lőtestület áldozatokat is hoz; csak egy dolgot nem ad, az iskolát. ERDŐ A SZÜLETÉSNAPRA A falu két végén 500 méter hosszú fasort telepítettek. A pol­gármester születésnapjára pe­dig több mint egyhektárnyi terü­leten ültettek akác- és nyárcse­metéket. Az erdőtelepítésben az ünnepelten kívül részt vett 22 fa­lubeli is. Az idősek napközi ott­honát kilencmillió forintból nem­rég újították föl, most vezetik be a vizet és a gázt; itt később a gyerekek étkeztetését is meg­oldhatják. Kis lépésekkel fejlő­dik a falu. A nagyobb előrelépés gátja, hogy a gázközműrészvé­nyeket - értéke 12 millió forint - nem kapták meg. A falu szépül, s a szabadidőpark nem került pénzbe, mert a falu ezermeste­rei segítettek. Pályázaton is nyer­tek egymillió forintot útjavításra. EMLÉKMŰ A FELÚJÍTOTT KÖZSÉGHÁZA ELŐTT. Jelentős felújítás zajlott le Eddén az utóbbi évek­ben: több millió forintos ráfordítással rendbe tették a községházát. Előtte állították fel a két világháború emlékművét, márványtáblára vésve az elesett katonák és áldozatok nevét. Évente több alkalommal he- lyezik el itt virágaikat a falu lakosai, a világégésekben eltűntek és elhunytak hozzátartozói. ______ ■ A hétdiákos iskola nagy kihívása A 23 éves Pandúr Annamária egyedül vezeti az iskolát; ő a tanítónő, a napközi otthonos neve­lő, a gondnok. Kaposfüredről jött Eddébe; az is­kolával egybeépített szolgálati lakásban él. Csak kilép a folyosóra, és máris az iskolában van.- Igen nagy kihívás osztott osztályban tanítani, hiszen teljesen magamra vagyok utalva. Itt való­ban kipróbálhatom, hogy mit tudok elérni - mondta Pandúr Annamária, az egy tanerős kisis­kola mindenese. A somogyjádi iskola két kihelyezett évfolya­mán most hét kisgyerek tanul: négy elsős és há­rom harmadikos. Második osztály nincs. Olyan ez, mint egy sokgyermekes nagy család.- A gyerekek szempontjából előnyt jelent az ilyen kis létszámú osztály, hiszen így bőven van időm velük foglalkozni. Ez azonban nem mente­síti őket az otthoni tanulás alól, hiszen az iskolai oktatás és a délutáni foglalkozás nem elég. Nem kapnak sok gyakorolni- valót a nebulók, de olvasniuk ott­hon is kell. Ezt jól tudják mind­annyian. - Itt nem lehet ellógni egy dolgozatot vagy egy felelést, bár minden dolgozatra fölkészü­lünk - fűzte hozzá a tanítónő. - Van számítógépünk: a közokta­tási pályázaton is nyertem, és az önkormányzattól is kaptunk egyet. Ezen a gyerekek játszhat­nak és tanulhatnak. Az iskolánk felszereltségben semmivel sem marad el a hasonló kisiskoláktól. Ha valami hiányzik, azt elkészítem. Az eddei polgármester és a képviselők ragasz­kodnak az iskolához. Év elején a hivataltól kap­ják meg a nebulók a könyveket, füzeteket. Bármi­re szükség van az iskolában, segítenek. Az ígére­tek szerint jövőre egy bordásfal meg egy új írás- vetítő is gazdagítja az iskola eszköztárát. _____■ Al omházat épít tömésfallal Egy ingatlanközvetítő ajánlatai között látta meg álmainak a házát Volkmar Dieter. Megvételéhez csak néhány jogi teendő elinté­zése, egy-két okmány aláírása kel­lett, és természetesen némi kész­pénz. Azóta a német férfi min­den szabad percét a régi tömés­ház újjávarázsolására áldozza.- Nem vezérelt különösebb cél vagy haszonszerzés vágya, mikor megvettem ezt a házat. Megtet­szett, és arra gondoltam: itt töl­töm majd a nyugdíjas éveimet - mondta. - Most a legfontosabb, hogy eredeti szépségében helyre­állítsam. Később ide költözöm, de egyelőre a kellemes környék folytán csak pihenőhelyként tar­tom számon. Sok német vásárol házat, telket Somogybán. Olcsón hozzájut­nak, még úgy is, ha tőlük többet kérnek, mint a helybeliektől. A nagyvárosok nyüzsgése után esz­ményi hely számukra a falu.- A családom Németországban él, csak én vagyok itt. Néhány hó­napot építkezem, aztán megláto­gatom őket. Otthon egyébként nincs munkám, így nyugodtan él­hetek a szenvedélyemnek, az épí­tészetnek. Ez nagyon öreg, mű­emlék jellegű ház, s elég rossz az állaga. Szeretném az eredeti szép­ségében felújítani. Tizenkét német család vásárolt már ingatlant a faluban. Segítik, támogatják egymást, de nem al­kotnak közösséget.- Szeretem a magyarokat, azért is jöttem ide - mondta Volkmar Dieter. - Német kultúrát, népmű­vészetet találok otthon is, itt a magyar dolgok érdekelnek. ■ Négy éve hivatalosan is falu­gondnok Felvinczy Irén, bár az ebéd- és gyógyszerhordást már 1993-ban megkezdte. A kötelező feladatok ellátása mellett lassan a falu motorja lett. Bizalommal for­dulnak hozzá gondjaikkal az em­berek, s ahol baj van, segít. Nem­csak ebédet visz, hanem jó szót, tanácsot is. Azt vallja: egy telepü­lés lakosait a rendezvényekkel le­het közösséggé kovácsolni. Első sikeres rendezvénye - amire 21 embert sikerült mozgósítani - a süteményverseny volt. Egy ilyen kis faluban ez nagy eredmény.- Eddig nem mertem kezde­ményezni, féltem a kudarctól. A nőnapi süteményverseny azon­ban jól sikerült, lelkesek voltak a résztvevők, s ez elűzte a szorongáso­mat. Biztos, hogy lesz foly­tatása. Töb­ben megállíta­nak, csak azért, hogy el­mondják, mit sütnek a kö­vetkezőre. Ér­demes volna létrehozni egy klu­bot is. Ennek tagja lehet minden­ki, aki kész tenni valamit a mási­kért, és együtt akar munkálkodni, szórakozni. A születés- és névna­pokat is megünnepeljük. Szeret­ném elérni, hogy legalább kétha- vonta ünnep legyen Eddén. ■ Nem nyűg a nehéz munka A faluvégi házban Bognár Rózsa lakik a férjével és a fiával. Ő ma­ga munkanélküli, a gyerek még általános iskolás, egyedül a férje dolgozik: a szomszéd faluban, a téeszben. Kemény munkával ke­resik meg a napi betevőt. A házat nemrégiben újították föl. A ház körüli munkát az asszony végzi.- Szeretek itt lakni, idevaló a családom - mondta. - Rendesek a helybeliek: jóban-rosszban ösz- szetartanak, és segítőkészek. Ál­lás azonban helyben nincs. A zsáktelepülésen korlátozot­tak a lehetőségek. Aki teheti, va­lamivel igyekszik kiegészíteni a keresetét. A Bognár család is gaz­dálkodik: szarvasmarhát, sertést, baromfit, kecskét és lovakat tart, a kertben kukoricát és burgonyát termeszt. - Bár nincs állásom, rengeteget dolgozom - mondta Bognár Rózsa. - Szeretem az álla­tokat, nekem nem nyűg a nehéz munka. A szüleimtől tanultam a gazdálkodást. Hajnalban kelek az állatok etetése miatt, de megéri, mert így az állattartásból befolyt pénzből felújíthattuk az ottho­nunkat is. Zolika, a kisfiam renge­teget segít itthon. Remélem, to­vábbviszi, amit a nagyszülei kezd­tek el évtizedekkel ezelőtt. ■ Állatbarát a kőműves Görgényüvegcsűr, Várda, Al­sóbogát, Somogyjád, Edde - ezek Román Sándor életének legfontosabb állomásai. Tíz éve jött át Erdélyből, hogy megvalósítsa álmait.- Várdán éltek rokonaim, mikor átjöttem, először oda mentem, majd Alsóbogátra, onnan nősül­tem, s egy kis kitérő után ide költöztünk. Edde beváltotta a reményeimet - mondta Román Sándor. - Mindig állatokat akar­tam tartani: már van tehenem, én neveltem kisborjú korától, aztán tehén, ló, disznók, kecs­kék, birkák. Tejet, túrót, sajtot elsősorban a család számára ké­szítek, csak a fölösleget adjuk el. Vásároltam hét hektár földet is, de nem bírtam a teljes terü­lettel, mert még nincsenek gé­peim. Másfél hektáron lucernát termesztek, s öt hektárt bérbe adtam. Viszont én is bériek 2,5 hektárt. Ha úgy alakul a hely­zet, minden földemet megmű­velem. Román Sándor eredetileg kő­műves, de nem áll tőle távol a fémmunka sem. Keze munkáját dicsérik a focipálya kapui is.- Egy hónapja munkanélküli vagyok, a közmunkaprogramban Román Sándornak kedvence a ló fogok dolgozni. Bármilyen mun­kát elvállalok. Tavaly a faluház átépítésekor én végeztem a kő­művesmunkákat, most meg az iskolát kell alászigetelni. Három gyerekünk van; kettő közös, egy a feleségem első házasságából, de a sajátomként nevelem. A leg­ifjabb 5, a legidősebb 17 éves. Nekik a tanulás a legfontosabb. Az állattartás nekik még játék. Nagy pénz ugyan nincs a mező- gazdaságban, de ha feladom, ak­kor nem marad semmi. ■ Eddei olvasóinkat kérdeztük: milyen most az élet a településen? A jó levegő kevés a megélhetéshez egyetlen munkaadó Néhány embernek az önkor­mányzat ad munkát. Főállású al­kalmazottja csak kettő van, s a közhasznú munkás is pontosan ugyanennyi. A közmunkaprog­ramban heten vesznek részt. KÜLFÖLDIEK EDDÉN Eddig 12 ingatlant adott el kül­földieknek az önkormányzat. Lassan föléli a vagyonát, hogy talpon maradhasson. Az idegen ajkúak között csak egy család van, amelynek az egyik tagja ál­landóan itt lakik, a többi csak pi­henni jön a településre. Nagy gondot okoz azonban, hogy szinte lehetetlen behajtani a ki­rótt építményadót. A németek ötször annyit is fizetnek egy-egy telekért, mint a helybeliek. Most már csak két eladó telkük van. ■ AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: SZARKA ÁGNES, VARGA ANITA Kiss Sándorné anyasági segélye­zett: - A legnagyobb gond, hogy nincs munka. Az erdészethez járunk napszámba; cse­metét telepítünk. Ha messzebb kell menni, akkor ők gondoskodnak a szállításunkról. Időnként gyógynö­vényt és gombát is gyűjtünk, csigát, illetve esetét szedünk. Ez naponta hoz annyit, hogy ne kelljen hitelre vásárolni, de nem ad fényes megél­hetést. Ezenkívül az önkormány­zat kínál munkát. Más munkale­hetőség nincs. Sok a szegény em­ber a faluban. A városba nem tu­dunk bejárni dolgozni, mert drága az útiköltség, és a gyerekeket sem lehet egész napra magukra hagyni, így marad az erdő és a napszám. Buday Károly nyugdíjas: - Nincs jövője a falunak, hiszen zsáktelepü­lés. Lassan csak az öregek marad­nak itt. A mi fiatal­jaink helyett kül­földiek jönnek, és ők vásárolnak in­gatlanokat. Mun­kalehetőség hely­ben nincs, a vá­rosból nem szívesen költöznek ki ide, hiszen dolgozni úgyis oda kell járni. A napi bejárás azonban sok­ba kerül. Én a téeszben dolgoztam, először anyagbeszerzőként, majd a gépműhelyben, onnan mentem nyugdíjba. A téesz megszűnt, és egyeüen vállalkozó sincs. Ahhoz nagyon elzárt a falu, hogy érdemes lenne ide jönni. A jó levegő és a szép környezet az embereknek túl­ságosan kevés a megélhetéshez. Bárdos Lajosné rokkantnyugdí­jas: - Nagyon sok az idős és a mun­kanélküli. A kör­nyék gyönyörű, ez a hely ideális lenne falusi turiz­mus kialakításá­hoz, de ezzel sen­ki sem foglalko­zik. Az idősebbek azt sem tudják, hogy mit jelent, a fiatalabbak meg kezdő tőke nélkül nem mernek be­levágni. A feltételek és az ide láto­gatók igényei is nagyok, csak úgy lehet csinálni, ha minden igénynek megfelelhet a vendéglátó. Érdemes volna az itt lakó németekkel vala­milyen gazdasági kapcsolatot kiala­kítani, de ehhez is hozzáértő em­ber kell. Eddén az emberek nem foglalkoznak egymás dolgával, mindenki abból él, amiből akar. Bogdán Sándorné szociális jára­dékos: - Kis lépésekben, de szépen fejlődik a falu. El­készült az imaház, lassan kész lesz az öregek napközije is. Van iskolánk, van falugondno­kunk. Sok külföldi költözött ide, ők szépen rendbe te­szik a portájukat. A munkanélküli­ség pedig nemcsak nálunk gond, hanem másutt is. Aki akar, az me­het Kaposvárra dolgozni, vagy a mezőgazdaságban tud valamit kez­deni, vagy eljár napszámba. A kez­dőknek, a fiataloknak nehéz már Eddén ingatlant vásárolni, mert a németek fölverték a házak árát. Ed­dig százezer forintért lehetett venni egy közművesített telket, ma már ötszázezer forint körül kémek érte. Bogdán Katalin munkanélküli: - Most nem járok sem iskolába, sem dolgozni. Munka nincs a faluban, és nincs szórakozási lehetőség. Volt egy diszkó, de meg­szűnt; kevés a fiatal, nem érte meg a működteté­se, pedig volt rá igény. Jó ez a falu, biztonságos, csendes, nyugodt, csak nekünk, fia­taloknak egy kicsit unalmas. Ha a barátokkal találkozni, beszélgetni, netán bulizni akarunk, akkor csak a kocsma marad. Épp ezért aki teheti, elmegy innen. Dolgozni az önkor­mányzatnál és az erdőn lehet. De oda sem tudnak mindenkit fölvenni, mert korlátozott a létszám. Az idősebbek persze nem tudnak váltani, ők belenyugodtak a helyzetbe. _____■ Ki sütötték a versenyt

Next

/
Thumbnails
Contents