Somogyi Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-17 / Vasárnap Reggel, 11. szám
2002. MÁRCIUS 17. Bárdos is szereti a focit Bárdos András négy évvel ezelőtt tisztességgel eleget tett moderátori feladatának a Horn-Orbán vitában, ám a jelenlegi politikai helyzetben nem szeretne hasonló felkérést kapni. Mint mondta, akkor jóval egyszerűbben mentek a dolgok, ám akkor is felmerült benne egy pillanatig, hogy a miniszterelnök-jelöltek vitája elmaradhat. Rövidesen könyve jelenik meg, amely a Satelit televízió képernyőjén látható legérdekesebb beszélgetéseit dolgozza fel. Elárulta, hogy nem róla fogják a szigorúság szobrát megmintázni sem tanárként, sem apaként. Már most készül a labdarúgó-világbajnokságra, amelynek ideje alatt bezárkózik otthonába, és végigizgulja valamennyi találkozót.- Valószínűleg már unhatja, de azért is megkérdezem. Ha felkérnék, hogy ismét ön legyen a miniszterelnök-jelöltek vitájának moderátora, gondolkodna-e egyáltalán a válaszon?- Az angyalok szárnyáról beszélünk, hiszen semmilyen felkérés nem érkezett, sőt egy pici utalás sem a moderátori szerep betöltésével kapcsolatban. Éppen ezért nem is gondolkodtam ezen.- Négy éve, 1998-ban miként zajlottak az előkészületek az ön szemével visszatekintve?- Négy éve egy sorozat lezárásaként került sor a két legnagyobb párt miniszterelnök-jelöltjének vitájára a közgázon. A felek között az egyeztetéseket Ágh Attila és Sándor Péter intézte. Nekem sehol sem kellett megjelennem, még az egyébként közérdeklődésre alkalmas kérdéskörök összeállításában sem vettem részt. Igazából nem voltak különösebb szabályok, nem volt semmilyen megállapodás. A vitának nem az volt a lényege, hogy esetleg a moderátor mit kérdez, hanem az, hogy a két jelölt mit mond, miről beszél. Nekem legfeljebb csak akkor kellett volna előtérbe kerülnöm, ha valamelyik vitázó átlépte volna a legalapvetőbb udvariassági szabályokat. Ekkor viszont felhatalmazásom alapján tűzzel-vassal vissza kellett volna terelnem a beszélgetést a normális kerékvágásba. Nem emlékszem ilyenre. A mai helyzettel össze sem lehet hasonlítani az 1998-as állapotokat, mert négy éve minden sokkal egyszerűbben zajlott. Orbán Viktor kihívta Horn Gyulát, aki pedig egy idő múlva elfogadta azt. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, volt olyan érzésem azokban a napokban, hogy bizony kétséges, lesz-e Horn-Orbán vita.- Teljesen egyetértek önnel, nem lehet összehasonlítani a négy évvel ezelőtti politikai hangulatot a mostanival...- Tragikusnak tartom a mára kialakult helyzetet, el sem hiszem, hogy idáig jutottunk. Ezért egyébként mindkét oldalt súlyos felelősség terheli. A politológus is, fideszes vagy MSZMP-s, a színészek, újságírók is ide vagy oda tartoznak, már az utcaseprőknek is kötelező felesküdni valamelyik pártra.- Visszatérnék még egy kérdés erejéig a moderátori szerepére. Miként értékelték kollégái, barátai, ismerősei az akkori szereplését?- Ez egy nagyon érdekes dolog volt. Amikor a személyem felmerült, minden párt iránti rokonszenvem téma lett hirtelen a szocialistáktól kiindulva a MIÉPig. Már akkor sem értettem, miért kellene nekem- egy pártot kiválasztanom, és ahhoz aztán foggal-körömmel ragaszkodnom. Bevallom, ez az elmúlt tizenkét évben nem is sikerült, noha minden alkalommal éltem a választójogommal a szavazóurnák előtt. A vitát követően egyébként sokan gyengének, sokan jónak tartottak, ám egy olyat sem hallottam, hogy valaki pártossággal vádolt volna. És ez volt a lényeg.- Azí hiszem, a politikából ennyi bőven elég lesz. Amikor elvállalta az esti televízió-műsor mellett a Juventus reggeli adásának vezetését, sokan azt jósolták, nem fogja bírni...- Napközben még tanítottam a Színház- és Film- művészeti Egyetemen. Korábbi élettempóm és teherbírásom alapján úgy véltem, bírni fogom. Három hónap múlva éreztem, valami nem stimmel, ám azt nem vártam meg, hogy az infarktus első jelei mutatkozzanak rajtam. Hetente négyszer jártam konditerembe, aztán azt vettem észre, csak heti egyszer van erőm az egészhez. Szerencsémre a Juventus vezetői korrekt módon kiengedtek a szerződésemből. Bármilyen nehéz is elfogadnom, de én is öregszem.- Mindenesetre nem sokáig bírta rádió nélkül. Ugyan nem állandó műsorvezetőként, de a kezdeményezése miatt állandóan jelen van a Roma Rádió műsorában, ahol az ön hívó szavára sztárok sora vállalt egyórás műsorvezetést a kisebbségi adón. Honnan az ötlet?- Amikor tavaly Fischer Iván a Fesztivál Zenekarral közösen lépett fel roma zenészekkel a Hősök terén a „Cigányokkal együtt” elnevezésű rendezvényen, eszembe jutott, ha a zenészek megtehették ezt, akkor miért ne csinálhatnánk mi, a médiában dolgozók is valami hasonlót. Megkerestem a Roma Rádió vezetőit, hogy mit szólnának ahhoz, ha a magyar médiasztárok naponta egy-egy órás műsort vezetnének az adón. Noha azonnal elfogadták a javaslatomat, láttam a szemükön, hogy nem bíznak igazán a sikerben. Elkezdtem telefonálni, és egy kivétellel mindenki boldogan vállalta a szereplést, teljesen ingyen. Ahogy egymás között emlegetni szoktuk, most mi muzsikálunk nekik.- Bocsánat a közbevetésért, de a magyar sztárok sora véges. Mi lesz, ha a listája végére ér?- Jól fogalmazott, a sztárok sora valóban véges. Jelenleg a kezdeményezés felénél járunk. Az új elképzeléseimről azért nem beszélnék még, mert nem egyeztettem róla senkivel. De abban biztos lehet, a hangunkat ezekután is hallatni fogjuk. ■MMMmMaBManamMmMMMaMNMmmnMHHHaBannmMMMMMMMMNMa Bárdos András Születési hely, idő: Szeged, 1964. 07. 05. Családi állapota: nős (Máté Krisztina), két gyermek édesapja Végzettség: ELTE Bölcsészkar I Munkahely: Színház- és Filmművészeti Egyetem Televízió-műsora: Mit szól hozzá (Satelit) Szakmai elismerés: Év tévériportere (2000) *- Őszintén remélem. De a Sateliten meddig hallatja a hangját? A kereskedelmi televízió egy főszponzor miatt végveszélybe került. Kérdezhetném, hogy mit szól hozzá?- Sajnálom őket, nagyon remélem, hogy a felmerült problémák mihamarabb megoldódnak. A Satelit elkényeztetett, így bízom benne, folytatódik kettőnk közös munkája. Az igazat megvallva, keveset tudok a belső ügyekről, ám azt én is tapasztaltam, hogy nagy a baj. Úgy vélem, az 1997-es médiatörvénynek „köszönhetően” minden magyar televízió és rádió nehéz, mondhatni csődhelyzetben van. A lehetetlen jogi helyzet, a hihetetlenül magas koncesz- sziós díjak, valamint az egyre csökkenő reklámbevételek együttesen a csőd felé sodorják az elektronikus médiát. Jó pár évbe telik még, míg Magyarországon beáll a piac, és pontosan kialakul, hogy az országnak hány televízióra és rádióra van szüksége. Ez egyébként nyugaton sem ment másképp, hosszú évtizedek kemény küzdelmének következtében tartanak ma ott, ahol.- Televíziós műsorában minden vendégével úgy beszélget, mintha többéves barátság fűzné hozzájuk...- Azt hiszem, az a minimum, ha szakmailag naprakész vagyok minden vendégemből. Ezt természetesen egyedül nem tudnám megcsinálni, tizenkét szerkesztő dolgozik a kezem alá. Egy vendégről egy héten át három ember gyűjti az információkat, ugyanis mindig attól félek, hogy valaki felkészületlenségen ér.- Volt olyan vendége, akivel egyáltalán nem tudott zöld ágra vergődni, netán alig várta, hogy leteljen a műsoridő?- Egy ilyen akadt, mégpedig Gyurkovits Tibor. Abszolút nem találtuk meg a közös hangot, amiről kérdezni akartam, az őt nem érdekelte, amiről meg Gyurkovits akart egyfolytában beszélni, az iránt meg én nem éreztem érdeklődést. Nagyon untam a dolgot, és ahogy hallottam, ezt látni is lehetett rajtam.- Ez a beszélgetés kimarad majd készülő könyvéből?- Ördöge van. Egyébként valóban két hónap múlva megjelenik az az interjúkötetem, amely az eddig képernyőre került négyszáz adás legérdekesebb beszélgetéseit tartalmazza.- Akkor már nem kell sokat aludniuk a tanítványainak, hogy elmélyülhessenek tanáruk soraiban. Miután ismerjük egymást már pár éve, így elég nehezen tudom magam elé képzelni, ahogy szigorú tanárként szá- monkéri a diákjait...- Megpróbálok szigorúan viselkedni, a mostani tanítványaimmal már ma- gázódom, ám be kell vallanom, átlátnak rajtam, tudják, hogy szeretem őket. Nem rólam mintázzák majd a szigorú tanár szobrát. Ez akkor is igaz, hogyha valaki hiányzik az óráimról, azt megjegyzem és szóvá is teszem az illetőnek. Volt már egyébként olyan vizsgafilm, amelyről, szemben a teljes tanári karral, nekem volt a legrosz- szabb véleményem. Természetesnek veszem, hogy a tanítványaim többsége másképp képzeli el a televíziózást, mint én.- Ha már felmerült a szigorúsága... Milyen apának tartja magát?- Van egy kis szegmense az életemnek, amit mindenképpen szeretnék a magam számára, megtartani, ilyen a feleségemhez és a gyermekeimhez fűződő viszony. Ezekről sosem nyilatkozom. De most kivételt teszek annyiban, hogy elárulom, valószínűleg nincsen nálam rosszabb apa abban az értelemben, hogy élenjáró vagyok azok között, akik szeretettel és minden egyébbel elkényeztetik a gyerekeiket.- Annak ellenére, hogy nem nyilatkozik a feleségéhez, Máté Krisztinához fűződő kapcsolatáról, bekerültek a lapokba, sót nem egyszer nem a leghízelgőbb módon. Nem lenne jobb inkább beszélni néha?- Nem. Jelentek meg rólunk sértő dolgok is, de ez természetes. Gondolom emlékszik, amikor azzal vádoltak meg minket, hogy kiadjuk egymásnak a két, konkurens kereskedelmi csatorna legtitkosabb híreit. Sosem szóltunk vissza, nem pereskedtünk senkivel, igazán békések vagyunk a sajtóval szemben. Semmi bajom a bulvársajtóval, kifejezetten szórakoztat.- Szoktak egymás között a szakmáról beszélgetni?- Otthon szinte sosem. Ha mégis szóba kerül, akkor a másik munkájáról mondjuk el nagyon röviden a véleményünket, hiszen ha tehetjük, megnézzük a másik műsorát.- Sosem csinált abból titkot, hogy ön az, akitől még Mekk Elek, a hírhedt ezermester is tanulhatna...- Teljes antitalentum vagyok a technikai dolgokat illetően. Vezetni még tudom az autót, ám a múltkor a tankolásnál már problémáim adódtak. A dízeles kocsit teletankoltam benzinnel, a szervizben alig tudták rendbehozni. A számítógépen két év alatt megtanultam az alapokat, hiszen ma már nem lehet ezen a pályán meglenni nélküle. A mobil- telefonomon csak a zöld és a piros gombot ismerem, valamint a számokat, és legfeljebb arra vagyok képes, hogy elolvassak egy sms-t. Tehát pont annyira érintett meg az idők szele, amennyire kellett.- Mi van akkor, ha kiég otthon egy izzó?- Ebben az esetben három lehetőség van. Vagy megjavul magától, vagy úgy marad, esetleg valaki kicseréli. Egyébként meg aminek nyele van, ahhoz nem nyúlok, mert azzal dolgozni kell. Ha nagyon muszáj, természetesen végzek házimunkát, hiszen a rendet és a tisztaságot szeretem magam körül. Mindenki tudja, mekkora fociőrült. Megbeszélte már a családtagjaival, mire számíthatnak május végétől egy hónapon át?- Május végétől szabadságra megyek, bezárkózom, kikapcsolom a telefonomat, és végignézek minden meccset. Szurkolok vagy nyolc csapatnak, így van esélyem arra, hogy valamelyik kedvencem célba is ér.- A magyar foci is ilyen tűzbe hozza?- Noha minden mérkőzést megnézek, a stadionokban már évek óta nem jártam. Nem azért, mert bunyók vannak, azok mindig is voltak, legfeljebb nem csináltak belőlük sajtókampányt. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy nekem fontosabb volt a győzelem, mint a gyepen futkosó játékosoknak. Ha ez így van, akkor pedig jöjjön el ő a műsoromba és szurkoljon nekem. Valószínűleg bennem nem fog csalódni, mindent elkövetek majd, hogy megkapja azt, amiért eljött hozzám. B. Molnár László Május végétől egy hónapig senki ne keresse Bárdost, a foci-világbajnokságot nézi
