Somogyi Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-08 / 57. szám

Teleház kapcsolat nélkül Vízvár nem tudja használni a pá­lyázaton nyert teleházát a tele­fonfonalak rossz minősége miatt. A falu független cigányszerveze­te nemrég pályázott - sikerrel - teleház kialakítására. A berende­zések már megérkeztek, mind ez ideig azonban nem tudták hasz­nálatba venni. A faluba telepített telefonhálózat ugyanis elavult, s nem elegendő az új szolgáltatás­hoz. Vízvárról például lehetetlen elérni az internetet, korábban az iskolának is emiatt kellett vissza­adnia az elnyert internet-hoz­záférést. Az emberek azt mond­ják, hogy ez még csak a kisebb baj. A nagyobb az, hogy beszélni sem mindig lehet a telefonokon. Recseg, visszhangos, ezernyi gond van vele. Telefonügyben az önkormány­zatnál nem túl bizakodóak. Úgy tudják, hogy már tervezte a társa­ság a korszerűsítést, a piac felsza­badulásával azonban mégis letet­tek erről a tervükről. A teleház ki­alakítói most műholdon keresz­tül próbálkoznak, hogy közelebb kerüljenek a világhálóhoz. ■ Milán máris éhes a sikerre A teniszütőt Kovács Milán négy­éves korában vette kezébe. Szülei egy pécsi egyesületbe íratták be, mivel itt a környéken nincs komoly teniszélet. így gyakrabban kény­szerül határátlépésre is: Verőcén horvát edző irányítja felkészülését.- Mostanában hetente kétszer is átruccantam Horvátországba - mondta idei első versenyére ké­szülve a fehér sport vízvári büsz­kesége. - Nem kímélem magam az edzéseken sem, mert látom, hogy egyre jobban és eredményeseb­ben játszom. Elég régen, az ősszel versenyeztem, s nagy a tét: aki Ve­rőcén nyer, az Zágrábba „ütheti magát”. A hét végén a tízévesek között indulok. Mégis nagyobb teljesítménynek tartom, ha az első négy között végzek a 12 évesek­nél, mintha a korcsopor­tomban nyer­nék. S az sem mellékes, hogy a na­gyobbak kö­zött elért ered- ményeimet pontozzák, és figyelembeve­szik a hazai rangsor összeállításánál. Kovács Milán minél több ver­senyt szeretne megnyerni, hogy előbbre lépjen a ranglistán. - A má­sik vágyam már nemcsak rajtam múlik - mondta. - Jó lenne a nyá­ron eljutni Umagba a nemzetközi tornára, s ott játszanék Gorán Ivaniseviccsel, a példaképemmel. ■ Kiismerte a méhek titkait Ne tégy az ajkadra rúzst, és ne lakkozd be a hajad, mert akkor biz­tosan megszurkálnak a méhek - ezt tanácsolja Sülé István méhész. Több mint negyven éve foglalkozik e hasznos rovarokkal, s alaposan kiismerte a méheket. Sülé István mindig maga javítja a méhkaptárokat is- Kezdetben csak tartot­tam őket, de nem a mé­zért. A „tanulópénzt” ter­mészetesen én is megfizet­tem - mondta a 73 éves Sülé István. - Azt is megta­nultam, milyen fontos, hogy egyforma kaptánkat készítsek. Vándoroltatok is; nagyon jó a zalai akác, virágzáskor oda viszem a méheket. A termelésnél tíz év átlagát nézzük, mert jó és rossz évek váltakoznak. Volt, hogy a fagy egy éjszaka mindent tönkre­tett, s előfordult, hogy egy kaptár­ból egy mázsa mézet pörgettem. A múlt év közepes volt, kaptá­ronként 20 kiló mézet gyűjtött a 66 család. Sülé Istyán szereü a mézet, s el is ad belőle. - Egy kiló méz árán csak másfél kiló cukrot kapok. Egy állománynak azonban tíz kilóra van szüksége - mondta, miközben javítgatta a kaptárt. - Még így is jobban fizet, mint ha ál­lattartással foglalkoznék. A valaha kedvtelésből űzött tevékenység mára betölti a napjaimat; e nélkül nem tudnék élni. Pedig bolondok a méhek, még a gazdájukat sem ismerik meg. Sokszor megszúr­tak, de nézze: a kezem sem re­meg, mert hozzáedződtem. Nem úgy, mint több évtizede az egyik tanácsi dolgozó, aki az adózás mi­att látni akarta, hány méhcsalá­dom van s megtámadta a meg­bolydult kas. A következő évben már elhitte, amit mondtam. ■ VÍZVÁR FALUKÖZPONTJA. Különös hangulatot teremt Vízvár faluközpontjában a gazdag növényzet, s ehhez hozzájárul a kiállított egykori tűzoltókocsi is. A község vezetése nagy gondot fordított a közterület rendben tartására, ezt bizonyítja a sok virág és tisztaság. Fontos ez, hiszen sokan megfordul- nak itt. Minden hivatal és intézmény a központban, illetve a közvetlen közelében található. _________■ Sz eretnék megtartani a fiatalokat Az emberek azt mondják: a Lehetőségeihez mér­ten szépen fejlődik a község - mondják az embe­rek. Sokat változott az arculata. A lényeges dol­gokban azonban nincs előrelépés, ezeknek a megoldása túlnő a helyi vezetésen. A legna­gyobb gond: Vízvár minden várostól messze van. Helyben nincs munka, az emberek kénytelenek Barcsra, Nagyatádra, Berzencére járni dolgozni. Már akit fölvesznek, mert a távolság miatt hát­rányban vannak a városiakkal szemben. S rend­kívül rosszak a faluba vezető utak. Nincs az a munkahelyteremtő vállalkozás, amelyik ilyen körülmények között megtelepedne.- Sok fiatal elköltözött a faluból emiatt. Nem mintha nem érezték volna jól magukat Vízváron, de itt nem találtak munkát. Szerettek itt lakni, gyakran visszajárnak - mondta Somogyi László. - Nekem és feleségemnek szerencsére jó munka­helyünk van, így a letelepedés nem volt kérdéses. Nehezünkre esne elmenni, mert mindkettőnk szülei itt, illetve a szomszédos Bélaváron laknak, és szeretjük ezt a csöndes, festői környezetet. A fiatalember sem helyben dolgozik, reggelen­te Barcsra indul. A fiatalok számának csökkené­sét először az óvodában látják. Egyre kevesebb gyerek születik. Most 42 kicsi jár óvodába. Ennyi még elegendő, de a következő években csökke­nés várható. Ez hosszú távú gond. Sürgető azon­ban a tornaszoba helyreállítása. Már a balesetve­szély határán van: a fala megrepedt, s annyira megdőlt, hogy már nem tudják bezárni az ablako­kat. Az önkormányzat próbálta megoldani a gon­dot, de csak elodázta a problémát. Az intézmény dolgozói sürgetik a végleges megoldást. Azt mondják, szép ajándék volna ez a jubileumra. A kis óvoda ugyanis az idén lesz húszéves. Csodaszép környezetben, igazi arborétum kö­zepén áll a vízvári iskola. Babaicsné Dobozi Zsu­zsa iskolaigazgató elmondta, hogy náluk is elfér­ne több gyerek. - A kevés tanuló miatt nagyobb teher az iskola fenntartása, ugyanakkor szakmai szempontból hasznos a kis létszám. Évről évre több a hátrányos helyzetű, tanulási és magatartá­si gondokkal érkező gyerek, s rájuk sok időt kell szánni. Az is­kola fenntartása nagy terhet ró a fenntartó önkormányzatokra, évek óta éppen csak a működés­hez elég a pénz. Fejlesztésre már nem jut. Amennyire lehet, mi is igyekszünk pénzt szerez­ni: tavaly több mint egymillió fo­rintot nyertünk a különböző pá­lyázatokon. Nagyon büszkék az iskolát körülölelő parkra. Kár, hogy a parkot a szomszéd sertésállo­mány szaga lengi be. - Most még elviselhető, de a meleg idő beköszöntével kénytelenek va­gyunk zárt ablakoknál tanítani. Evek óta nem tudjuk elérni, hogy az iskola közelében korlá­tozzák az állattartást. Bár a meggyilkolt vízvári or­vos házaspárt régen eltemették, ma is gyakran emlegetik őket a faluban. Azt mondják: azóta sem sikerült olyan jó orvost talál­ni, mint a régi volt. A helyettesítésére érkezett orvost ugyan hamar megszerették, csakhogy nemigen tartotta be a rendelési időt. A mostani háziorvos, dr. Mágenheim Mihály személye is megosztja a falu­siakat. Az idősek panaszkodnak rá amiatt is, hogy barátságtalan. - Megszoktuk a régi orvosunktól, hogy mindig volt néhány jó szava, és bármikor fordulhattunk hozzá a bajunkkal - mondták. - Nemegyszer éjjel, pizsamában is kiszaladt a bete­gekhez. Ilyen embert nehéz pótolni. Az önkormányzatnál is tudnak a panaszokról. Kozma László polgármester elmondta, hogy az orvos megbízása április elsejével lejár, s a három érintett település önkormányzata úgy döntött, hogy újabb pályázatot ír ki; erre természetesen a mostani orvos is pályázhat. A polgármester úgy érzi: ezzel tiszta helyzetet teremthetnek az orvoskérdésben. ■ Ismert vízváriakat kérdeztünk; hol tart ma a településük, és milyen lehetőségei vannak a fejlődésre? Féltik a Drávát és a festőién szép környezetet Horváth Hajnalka, a Barka Ala­pítvány koordinátora: - Ez a falu máig megőrizte az értékeit; a gyönyö­rű környéke és a Dráva közelsége megalapozza a te­lepülés hangulatát. Egyszerre nyugodt és mozgalmas itt az élet. Semmihez sem hasonlítható, még a környező településekhez sem. Itt születtem, és nagyon szeretem Vízvárt. Ka­posvárra járok iskolába, van össze­hasonlítási alapom. Csak idehaza tudok feltöltődni. A jövőmet is itt képzelem el; sosem jutott eszem­be, hogy valaha is elköltözzem Vízvárról. Tudom, hogy a megél­hetés gondot okoz, de remélem, hogy diplomával a zsebemben ta­lán könnyebben találok munkát. Kozma László polgármester: - A község fejlesztésére e csaknem négy év alatt 310 millió forintot köl­tött az önkor­mányzat. Javult az infrastruktúra, az emberek jobb körülmények kö­zött élnek. Fölújí­tottuk az óvodát, a művelődési házat, utat építettünk, rendbe tettük a parkerdőt, miköz­ben 3,2 milliós tartozással indul­tunk. Azoknak a gondoknak a meg­oldásában, amikben külső segítség­re szorulunk - például az idegen- forgalom nem sikerült előrelépni. Márpedig segítség nélkül a falu ki­tűnő adottságait nem tudjuk jól ki­használni, és a hátrányait sem fa­raghatjuk le. Szeretnénk több gon­dot fordítani a közösségi életre is. Merényi Jánosné óvodavezető: - A legfontosabb feladat a fiatalok megtartása, ehhez több munkahelyet kell teremteni. Hi­ába szépül a falu, a fiatalok kényte­lenek elköltözni, ha nem tudnak eg­zisztenciát terem­teni. Ha biztos munkahelyük lenne, bátrabban vállalhatnának gyermeket, és nem fogyna tovább a népesség. Ma ez a helyzet, s csak a cigány betelepülők lassítják valamelyest ezt a folyama­tot. Sajnos, ebben a helyi vezetés egyedül nem tud előbbre jutni, a térség adottságain kellene javítani. Most talán valamelyest javulhat a helyzet, mert a közelben megtele­pedett egy faipari cég, s ez várha­tóan munkahelyeket is teremt. Plecskó Mihály nyugdíjas: - En­nek a falunak a múltja és a jövője a Drávához kapcso­lódik, ezért külö­nösen aggasztó a horvátok vízlép­cső-építési szán­déka. Ha elkészül az erőmű, akkor­tól Vízvárt nem mondhatjuk to­vább Dráva-parti településnek, mert nem lesz folyó, csak egy kis erecske marad. S nemcsak a folyót, hanem a parti természeti értéket sem úgy óvják, ahogy szerintem helyes lenne. Én a környezet gon­dozásának a híve vagyok, s ebben nagy szerepe van az embernek, nem pedig annak a gondozatlan- ságnak, amit természetvédelem­nek hívnak. A helybelieket gyakor­latilag kizárják a nemzeti parkból. Kiss Vladimír tanár: - A falusi turizmusban látom a jövőt. S a köz­ségnek minden adottsága meg­van, hogy ez bein­duljon. A Dráva partján, a parker­dőben bizonyára szívesen töltené szabadságát nem­csak sok hazai, hanem külföldi turista is. S mindez hozzájárulna a helybeli családok megélhetéséhez is. Énnek azonban az egyik feltétele a megfelelő szál­láshely; itt korszerűsítésre szorul­nak a lakóházak, hiszen ma még csak kevés alkalmas a vendégfo­gadásra. Hiányoznak az igényes, kulturált vendéglők is. Szeret­nénk védeni a természetet, meg­őrizni eredetiségét, a környék ér- tékes növény- és állatvilágát. __■ HI VATAL MINDENNAP A polgármesteri hivatal címe: 7588 Vízvár, Szent István utca 8. Tel./fax: 82/723-252 A hivatalban mindennap fogad­ják az ügyfeleket, hétfőtől csü­törtökig 7.30-16 óráig, pénteken 7.30-tól 13 óráig. A KÖZSÉG KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 707 18 évesnél fiatalabb: 131 19-60 éves: 411 60 évesnél idősebb: 165 MÁSFÉLSZER ANNYI A PÉNZ Az önkormányzat, amelynek ta­valy 98 milliót kellett beosztania, most másfélszer nagyobb ösz- szeggel gazdálkodik; van helye ennek a 158 millió forintnak is. A legtöbb pénzt az intézmények működtetésére fordítja: az iskola és óvoda összesen 59 millió fo­rintot kap. A szennyvízprogram megvalósítására 34 milliót fordít az önkormányzat, a település ugyanis részt vesz a térségi be­ruházásban, és az idén fejeződik be a falu csatornázása. Csak­nem húszmillió forintos útfelújí­tást is terveztek a költségvetés­ben, ez azonban - mára kiderült - pályázatuknak az elutasítása miatt meghiúsult. Az erre szánt 4,5 millió forintot Így másra költi az önkormányzat. Van helye a pénznek, így például szilárd bur­kolattal láthatják el a Dráva utcát. LEGNAGYOBB MUNKAADÓK Több embert foglalkoztat intéz­ményeiben az önkormányzat, valamint a BHV Fit, a korábbi mezőgazdasági szövetkezet. Az előbbinél harminchatan dolgoz­nak, a részvénytársaságnál pe­dig 55-65 dolgozó talál megél­hetést. Néhány lakosnak a pos­tahivatal, a Drávamenti Takarék- szövetkezet és az üzletek adnak munkát, a legtöbb vízvári azon­ban a városokba, elsősorban Barcsra jár dolgozni. Jó néhá- nyan a Napsugár Rt berzencei varrodájában találtak munkát, őket a társaság busza szállítja naponta a munkahelyre. KÉT KOCSMA, HÁROM BOLT Három vegyesbolt és két italbolt van a faluban. Az eladók állítják, hogy nem drágábbak a városi boltoknál, s az utazási költséget is számítva, helyben olcsóbban vásárolhat a lakosság. A vízvári­ak nemcsak az alapvető élelmi­szereket veszik: többnyire hely­ben intézik a nagybevásárlást is. Elsősorban a még igényes, de olcsóbb holmit keresik, luxus­cikkekre kevésnek telik. Az üzle­tek minden igényt kielégítenek, s a kért árut másnapra megren­delik és szállítják. Mindegyik üzlet igyekszik többet nyújtani; a posta melletti például a mindig friss zöldségeivel és szép gyü­mölcsével alapozta meg jó hírét. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: GAMOS ADRIENN ÉS NAGY LÁSZLÓ FOTÓK: BACHER DÓRA 2002. Március 8., Péntek 7. oldal _______________________________________________________________A L M A N A C H - 2 3 5_______________________________________________________________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents