Somogyi Hírlap, 2002. február (13. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-18 / 41. szám
\ 6. OLDAL A L M A N A C H - 2 3 4 2002. Február 18., Hétfő ^ VISZ HIVATAL MINDENNAP A polgármesteri hivatal címe: 8681 Visz, Rákóczi út 32. Tel.: 85/3^-028 Héttőtől csütörtökig reggel 7-től 16 óráig, pénteken 7-től 12 óráig van nyitva. A KÖZSÉG KORFÁJA A lakosság lélekszáma: 224 6 évesnél kisebb: 11 6-17 éves: 32 18-60 éves: 131 60 évesnél idősebb: 50 TIZENÖTMILLIÓS KIADÁS Több mint 15 millió forint az ön- kormányzat idei kiadása, s ezt a várható 13,8 millió forint bevétel nem fedezi. A legtöbb pénzt a Látránnyal és a szomszédos településekkel közös körjegyzőség, iskola és óvoda fenntartására fordítja az önkormányzat. A működési költség és a szociális juttatások folyósítása is tetemes összeggel terheli a költségvetést. A bevétele az idén először nem fedezi a legszükségesebb kiadásokat sem, így az önkormányzat önhibáján kívül kiegészítő állami támogatásra szorul. A LEGNAGYOBB MUNKAADÓ A község legnagyobb foglalkoztatója az önkormányzat: három alkalmazottja van és négy közhasznú munkása. A helyi vállalkozók, háztulajdonosok egy-két embernek adnak munkát, a többi napszámba jár a gyümölcsösökbe, szölőkb^. ÉPÍTMÉNYADÓ: 1,2 MILLIÓ A legtöbb adót a külföldi és hazai nyaralótulajdonosok fizetik, a falu 105 lakóháza közül ugyanis 30 az üdülő. A képviselő-testület 2000-ben vezette be az építményadót; ez már 1,2 millió forintot jelent a költségvetésben. Iparűzési adóból csak 70 ezer forint folyik be. NÉPSZERŰ A KISFRÖCCS Egy vegyes- és egy italbolt van a községben, ezeket is nehezen tartja el a falu. A vegyesbolt óvatosan rendel a legszükségesebből is. Kenyér általában egyfajta van, húst a látrányi hentestől hoznak; csak az olcsóbb cikkeket tudják eladni. Az italboltban a legtöbben kisfröccsöt kérnek, reggelente azonban a tömény ital - rum, konyak, vegyes pálinka - is fogy. A falubeliek leginkább fehérbort isznak, hetente háromszor ha előfordul, hogy valaki vöröset kér. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: GÁLDONYI MAGDOLNA FOTÓK: MÁRTON LÁSZLÓ BÜSZKÉK A VISZIEK A FALUHÁZRA. A központban álló faluházat 1993-ban építették; itt van a polgármesteri hivatal, az orvosi rendelő is. Ez az épület jelképezi a visziek összefogását és falufejlesztő tevékenységét. Legutóbb bevezették a gázt, jó a telefonellátás, s minden utcában van egészséges ivóvíz. Korszerűsítették az utakat is, s Phare-támogatással rendezték a belterületi vizeket. Most a szennyvíz- csatornázást készítik elő a szomszédos településekkel összefogva. Visz részt vesz kistérségi fejlesztések- ben, mert ez az egyetlen lehetőség a falu fejlődéséhez. ___________________________ j* A falu legifjabb lakói Sándorné Bencével és a kis Dáviddal Most nyolc hónapos Varga Dávid Ákos, a község legfiatalabb polgára. Testvére, Varga Bence Tamás hároméves, és egy ideig ő viselte ezt a címet. A két kíváncsi tekintetű kisgyerek édesanyja Kecskemétről költözött a faluba. A szerelem hozta ide öt éve. Meglátogatta a nagymamáját, s így ismerkedett meg a férjével. Varga Sándorné most együtt él a férje szüleivel, és jól érzi magát, azt mondja, vissza nem menne a nagyvárosba. Tudatosan tervezték meg a családot is; úgy számoltak, ha nagyobb lesz a két kisfiú, akkor ő, az édesanya majd könnyebben vállal munkát. Kereskedelmi és középfokú számítógépes képesítése van. Ehhez természetesen a közlekedési viszonyokon is kellene egy kicsit javítani, mert a gyerekek is ingáznak majd az óvodába, iskolába.- A gyermekek számára eszményien jó környezet ez a falu - mondta az édesanya. - Gyakran kisétálunk a játszótérre, a focipálya mellett is van egy, mi is oda járunk. így ismerkedünk meg a fiatalokkal. S a farsang is jó lehe- tőséget kínál a találkozásra. * Messze földön híres csárda Vészesen fogy a népesség Viszen évről évre kevesebb az állandó lakos; tavaly 236 lelket számláltak, ma már csak 224-et. így a közterhek viseléséhez az önkormányzat minden évben kevesebb állami hozzájárulást kap. S nemcsak ez aggasztja az embereket, hanem az is, hogy elöregszik a falu. Előre látható volt, hogy az idén már hiányos lesz a költségvetés - hallottuk Hujder Ferenc polgár- mestertől. Tartott is tőle. Sok többletkiadást okozott a minimálbér emelése, és az állami hozzájárulás sem követi az inflációt. Mindez sújtja a néhány száz lelkes kis települést, ahol helyben nincs orvos, nincs posta sem. Attól fél, hogy kihal a falu. - Sokba kerül az oktatás is - mondta Kovács János mezőgazdasági vállalkozó -, erre nem elég a normatíva, így az önkormányzatnak évente egyre többet kell hozzátenni. A betelepülő külföldiek után sem jár állami normatíva. A polgármester elismeri, hogy a falu fekvése, környezetének szépsége vonzza őket. Míg korábban 5-600 ezer forintért is megkaptak egy-egy portát, ma már ötmillió forintért veszik meg a házakat, s helybelieknek esélyük sincs arra, hogy versengjenek a pénzes vevőkkel. Pulai János szakács számolja az ujján: most is három ház áll üresen. Az idősek kiöregszenek vagy a közeli városokban letelepedett gyermekeikhez költöznek. Pulai Jánosáé kereskedelmi vállalkozó jól tudja, egyre több terhet kell vállalniuk az állandó lakosoknak. Az önkormányzat félmilliós kinnlevőséget nem tud behajtani. Látszólagos ellentmondás, hogy eközben rohamléptekkel fejlődik a település. Beszélgetőpartnereim sorolják az utóbbi évek fejlesztéseit. Egybehangzóan állítják, hogy a nyolcvanas évek közepe volt a fordulópont: azóta kiépült a telefonhálózat, a vízvezeték, a gáz. Elkészült a faluház, a sportpálya, rendbe tették az utakat. Az időre tehető azonban a BB leépítési hulláma is. Viszt ez a leghátrányosabban érintette, mert a falu lakoj sainak a 70 százaléka ott dolgozott. Pulai János a munka- nélküliség okát abban is látja, hogy kevés a szakképzett fiatal. Kettészakadt a falu, sokan nem tudják megragadni az esélyeket. Kovács János mégis azt mondja, nem vonzza a Bala- ton-part. Rádpusztáról költözött ide, s gazdálkodik. Ezer szállal kötődik a faluhoz a Pulai házaspár is. S remélik, hogy majd a gyerekek sem vágyódnak el innen. Ma az a kérdés, hogy kihal- e a község vagy az év egy részében néptelen üdülőfaluként él tovább? Erre nehéz volna biztató választ adni. Pulai Já- nosné próbálkozott a szobakiadással, de aki betér, legközelebb visszajön és házat vásárol. S a falu állandó lakosainak anyagi erejük sincs a falusi turizmus megteremtésére. Kovács János hozzátette: attól félnek, hogy hamarosan lesznek olyan utcák, ahol már csak egykét idős ember marad. Hujder Ferenc megemlítette, itt is van termálvíz, de a hasznosítására kevés az esély. Egy osztrák nemrég fejezte be a rezidencia építését, s most árulja. Az ön- kormányzat a szomszéd településekkel összefogva igyekszik a kerékpárút kiépítésével a turistáknak is vonzóvá tenni a települést. A parkerdőt a tulajdonosokkal összefogva alakíthatnák. ■ Amerikás magyar építette 1911-ben a kúriát. Dobák László tette híressé az elmúlt tíz évben, s nemcsak Amerikában. Pünkösdtől iskolakezdésig itt randevúznak az asztaltársaságok. Ez a 3 hektáros különleges világ őrzi az évszázadok paraszti hagyományait. Több ezer tárgya felbecsülhetetlen kincs. Hangulatos a csárda, sok baráti társaság találkozóhelye Nincs is a világon olyan ország, ahol ne hallott volna valaki a 90 éves Viszi Csárdáról. Dombok veszik körül, a völgyben patak, a patakon híd. Tavasztól őszig minden csupa virág, zöld. A csárda különböző helyiségeiben 250-350 vendéget tudnak leültetni. Új divat, hogy romantikus környezetben tartják az esküvőt. Kijön ide az anyakönyvvezető és a pap is az ifjú p4r igénye szerint. Márciustól fogadják az asztaltársaságokat, s érettségi és vállalati találkozókat is tartanak itt. Harminc vendégnek kényelmes szállást nyújtanak. S a lovas vendégeknek sem kell továbbállniuk, mert 12 lovat is elszállásolhatnak a tágas istállóban. S a csárdának saját őrzött parkolója van, ahol elférnek a buszok is. Magyaros hidegtálakat, magyaros svédasztalt terítenek a betérőknek. Kívánságukra Dobák László főz, mert a törzsvendégek bizony megérzik, ha más csinálja a többnyire egytálételt. Sokan visszajárnak a jó kakaspörköltekért vagy a kemencében sütött finomságokért. A pincében érlelt jó borokért. A csárda élő múzeum, évszázadok paraszti kultúráját őrzi minden szegletében. A több ezer tárgyat, bizony, több nap alatt sem lehet végignézni egyvégté- ben. A A Viszi Csárda telefonszáma: 85/327-076 Megkérdeztük a viszieket: milyennek szeretnék látni a községüket tíz év múlva? Ha a fiatalok maradnak, nem öregszik el a falu Szabó Ervinné háztartásbeli: - El tudnám képzelni, hogy a jövőben állandó munkahelyem lesz. Valószínűleg a Ba- laton-parton találnék állást, és teljesen mindegy, hogy milyet. Itt, helyben semmilyen lehetőség nincs, és nem tartom valószínűnek, hogy a következő tíz évben lesznek munkahelyek. Konyhán szoktam dolgozni nyaranta vagy takarítok; szívesen vállalok bármilyen munkát, csak legyen mit. Elköltözni pedig nem akarok, mert szeretek itt élni-. Nagyon szép ez a falu, nyugodt, csendes hely. Persze ha akarnék sem tudnék elköltözni innen, mert a családunknak nincs rá anyagi fedezete. Szűcsné Spekler Klára háztartásbeli: - Csak a nyári idényben tudok elhelyezkedni. Sokat változott a falu az utóbbi években: új faluházunk van, és nem kell sárban gyalogolni. Az óvoda hiányzik, de nincs valós esély a fenntartására, mert kicsi a falu. Ilyen anyagi körülmények között pedig a családok sem vállalnak több gyereket. Előfordulhat, hogy néhány év múlva németül beszélünk még a hivatalban is, mert annyi a külföldi háztulajdonos. Előre nem tervezek; örülök, hogy nevelhetem a gyermekem, van fedél a fejem fölött, és napról napra meg tudunk élni. Salamon Barbara tanuló: - úgy látom, hogy az önkormányzatnak szívügye a gyerekek sorsa, ezért figyel rájuk. Támogatja őket a tankönyv megvásárlásban, a gyermeknapon és mikuláskor is. Úgy képzelem, hogy a következő tíz évben elvégzem a kereskedelmi iskolát; szeretnék leérettségizni, mert ez már követelmény. A szakmámban szeretnék dolgozni, mert szeretem az embereket. Ha a faluban tudok majd segíteni, megteszem: kirándulást szervezek a gyerekeknek vagy bált rendezünk a szülőknek. Kiskorom óta itt élek, és örülnék, ha lenne a fiataloknak klub, szórakozóhely a faluban. Tóth László vendéglátó-alkalmazott: - Lellén dolgozom a Mc Donald'sban. A bogiári kertészeti szakmunkásképzőben végeztem. Nem szeretnék elköltözni innen, mert itt születtem; azt hiszem, hat lóval sem tudnának innen elvontatni. Tíz év múlva? Lesz állásom, szeretem a kereskedelmet. Szeretnék leérettségizni, talán lesz rá időm a munkám mellett. Családot szeretnék alapítani, persze ehhez pénz is kell, mert a szülőkkel nem lehet egy házban lakni, hárman vagyunk testvérek. Haza is adok pénzt. Tíz év múlva, remélem, elérem a célom, s nemcsak külföldiek költöznek ide, mert az a falu végét jelentené. Somodari Gyuláné nyugdíjas: - Itt születtem, itt élt a családom is, csak a lányom költözött Lellére. Elégedett vagyok a faluval, engem nem bánt senki. Nekem már nincsenek túlzott igényeim. Az utóbbi években a faluban is nagyobb lett a kényelem; bevezették a villanyt, a vizet, a gázt, s telefont kaptunk. Szeretem az itteni népet, mindenki ismer mindenkit. A kenyeret itt szoktuk megvásárolni, de ha gyógyszerért kell menni, akkor a fontosabbakat ott vesszük meg. Engem nem zavarnak a külföldiek sem, jól megvagyunk egymás mellett; csak az zavar, hogy elköltöznek a fiatalok és elöregszik a falu. ______________■
