Somogyi Hírlap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-05 / 4. szám

2002. Január 5., Szombat 9. OLDAL Hétvége „Erős várunk, a nyelv” (Kosztolányi) Szerintem és szóval Bálvány a történelmi mélyrétegben Kiing József kaposvári szobrászművész a kilencvenes években kezdett foglalkozni barbár civilizációk kultikus maradványa­ival. Az utóbbi 4-5 évben azonban figyel­me az őskori csapdáktól egyre inkább az indián kultúra felé fordult. így ötvenöt évesen úgy érzi, véglegesen rátalált arra az útra, amelyen el kell indulnia. A Vaszary Képtárban rendezte tárlatba Kiing József azt a különleges szobore­gyüttest, amely ugyan az elmúlt néhány esztendő alkotásaiból áll, áttételesen mégis­csak képviseli, tanúsítja az ötvenöt eszten­dős művész eddigi pályáját.- Harminc éve szobrászkodom, így hát az alkotásokban ott vannak egykori mestere­im, Bocz Gyula és Bors István „ujjlenyoma­tai”. Ezekben a művekben is fellelhetők a villányi kőszobrász-alkotótelepen tanultak, s felidézik a más alkotói eszmények által ve­zérelt, de mégis e műegyüttes szerves előz­ményeként felfogható korábbi kollekciókat. Mondhatni, hogy egy szerteágazó szobrászi munkásság pillanatnyi zárófejezete rajzoló­dik meg ebben az egységes márványszobor­együttesben, amelynek alakzataiban és figu­raépítményeiben, szobortárgyaiban múlt és jelen ütközik és olvad egybe. A kritikusok szerint Kiing József alkotásai ta­núsítják: a márványból nem csak elvenni, hanem hozzátenni is lehet. Ezt bizonyítják azok a kőből faragott kompozíciók, amelyek végső formájukat a részekből való összeillesztésekből, a tömegfel­fűzésekből, s a testkapcsolódások révén nyerik el.- Mindig is foglalkoztatott a monumentális ha­talmi szimbólumokat kifejező képi világ, s az emberábrázolás. Szobraim kőből, gránitból, vagy mészkőből faragott alkotások, amelyeknél az anyag származási helye is meghatározza a vég­eredményt. Az anyagszerűséget megőrző és a kő szépségeit tartózkodón feltáró, fehér, szürke, vö­rös és fekete - néhol aranybevonattal ékesített - szobrok építettséggel hangsúlyozott formarendje nemcsak a formai és szobrásztechnikai vívmá­nyok alkalmazását jelzik, hanem az elgondolás szerint alapvető nyugalmat és fenséges időtlen­séget is sugároznak. Wehner Tibor művészettörténész szerint a Kling-szobrok az organikus és a geometrikus, Az anyag származási helye is meghatározza a végeredményt fotó: láng az antropomorf és a tárgyszerű metszéspont­ján, tünékenységben játszó váltakozásban, vil­lódzásban jelennek meg, bontakoztatják ki je­lenségvilágukat. Az ellentétek eme közegeiben egyenesek és síkok uralják á tömbszerű figurá­kat, illetve figuratív tömböket, mintsem az ívek, a meghajló palástok. Az alkotó is egyetért vele: a mindenkor szikár, fegyelmezett, játé­kosságba csak ritkán váltó rend, rendszer te­remti meg a Kling-mű komoly, már-már komor alaphangját. A mű alaphangját, amely a XX. századi szobrászat alapvető szemléleti váltásá­nak szellemében nem valaminek a leképezése, megjelenítése immár, hanem autonóm gondo­lati kifejezés, egy alkotói tézis öntörvényű megtestesítése. Kiing József büszkén vallja, hogy az emberi-isteni figura - az idol és a bál­vány - megjelenítésének a történelmi mélyré­tegben rejtőző korához, a figuramegformálás kezdeti fázisához nyúl vissza. S mindezt nem titkoltan azzal a céllal, hogy megteremtsen egy archaikus idolokkal fémjelzett, tökéletes civili­zációt. TAKÁCS Pályázat az oktatási tárcától Kaposvár Amikor felszólítom némelyik ta­nítványomat, minden fáradozá­som ellenére, még ma is elég gyak­ran kezdi így a feleletét: „Szerin­tem...” Ilyenkor, ha tudom, hogy nem zavarom meg az illetőt, köz­beszólok: „Igen, pontosan a te vé­leményedre vagyok kíváncsi, tehát felesleges a szerintem. Kezdd rög­tön a lényeggel!” A másik tanuló meg így indítja a mondandóját: „Szeretném elmondani, hogy...” Mindkét esetben egyetlen szerepe van a bonyolultabb mondatkez­désnek: az időnyerés. A diáknak meg kell felelnie az önállóság nagy erőpróbájának, de milyen nehéz ez, ha még a tanár is közbeszól...! Ezért inkább tapintatból hagyom, hadd fejtse ki mondandóját, s utá­na figyelmeztetem ezeknek a töl­telékszavaknak a szükségtelen voltára. Meg aztán azt is tudom, hogy szegény diák az ilyen és eh­hez hasonló mondatkezdést na­ponta hallja a hétköznapi beszéd­ben, a televízióban, a rádióban a riporterektől, sőt még ünnepi be­szédek szónokaitól is, akiket már egyetlen pedagógusnak sincs al­kalma figyelmeztetni, hogy tömö­rebben, célratörőbben, egyszóval helyesebben fejezzék ki magukat. Mindennek ellenére egyetlen tanár sem teheti meg, hogy ne szoktassa le tanítványait az úgy­nevezett töltelékszavak használa­táról. Melyek ezek? Néhányat, a teljesség igénye nélkül, felsorolok. Szóval - a gondolatjel vagy a ket­tőspont helyén: „A XIX. század legnagyobb magyar költője... szó­val... Petőfi!” A modoros no most vagy a fontoskodó no már most az új mondat kezdetén: „Petőfi Kis­kőrösön született. No már most hamarosan Kiskunfélegyházára költöztek.” A „bár, noha, holott” helyett a felelő - hogy időt nyerjen - a terjengős, épp ezért hatástalan kifejezést választja: „Annak elle­nére, hogy Petőfi nem szerette túl­ságosan a bort, több - borral kap­csolatos verset írt.” A „mivel” he­lyett pedig ekként: „Tekintettel ar­ra, hogy Petőfi szerette szüleit, sokszor megemlékezik róluk ver­seiben.” Mennyivel hatásosabb lenne így: „Bár Petőfi nem szerette túlságosan a bort...” vagy: „Mivel Petőfi szerette szüleit...” Úgy gondolom, új bekezdést érdemel az „izé” és a „hát”, ame­lyek közül az utóbbiról egy koráb­bi írásomban lerántottam a leplet:- Hol nyaraltál? - Hát a Balatonon.- Hogy töltötted az idődet? - Hát nagyon jól. - Voltatok kirándulni is? - Hát igen. (Hátország című cikk!) Álljunk meg most az „izé”- nél! - Megnéztük a moziban az...izét...! - Ettünk a cukrászdá­ban az... izéből...! - Telefonáltam az... izének... az... izéről... stb. Pongyola, sőt kultúrálatlan mon­datok, amelyek árulkodnak a megszólalók intelligenciájáról. Újabban ennek a szerencsétlen izének a helyét elfoglalta az „a”: „A... országgyűlés első napján...” - halljuk a riportertől. Mintha így szólna: „Izé... az országgyűlés első napján...” Ez az elnyögött „a” hang még az „izé”-nél is veszedel­mesebb, mert milyen nagy gon­dolkodó az, aki - hogy megmutas­sa, mennyire mélyenszántó gon­dolatai vannak - minden megkez­dett mondata előtt egy hosszú, nyögésszerű „a” hangot hallat! így: „A... intelligens embert arról lehet megismerni...” „A.,, újságok szerepe a... magyar közéletben, a... televízióval, a... rádióval és...a... iskolákkal együtt...” Végül egy szörnyszülött: „A... tíz éve ta­pasztaljuk a demokrácia minden áldását!” Bárcsak megérnénk, hogy az elkövetkező tíz évben a magyar nyelv, anyanyelvűnk meg­tisztulásának minden áldását ta­pasztalhatnánk! És ez legyen ne csak egy-két ember, ne csak a ta­nárok, hanem minden magyar, magára egy kicsit is adó honfitár­sunk feladata! mihályfalvi László Mintegy 12-15 millió forint juthat Somogynak a január elején indult, az Oktatási Minisztérium által meghirdetett Közoktatás 2002 cí­mű pályázati program révén - mondta Horváth Miklós, az OKÉV dél-dunántúli regionális igazgató­ságának vezetője. - Erre az idén 250 millió forintot szán a miniszté­rium, s január 15-ig folyamatosan jelentkezhetnek rá az óvodák, il­letve az általános és középiskolák fenntartói. Viszonylag kevés pén­zük van az önkormányzatoknak az oktatási intézmények szakmai ellenőrzéséhez, segítéséhez. A szakértői és szaktanácsadói szol­gáltatások pénzbe kerülnek, s el­sősorban a kis települések önkor­mányzatai nem tudják önerőből kifizetni. A falvak többnyire egyé­ni szakértőket, a városok inkább cégeket bíznak meg. E tevékeny­ség támogatásával a minisztérium közvetve a szakmaiságot is fel­ügyeli. A program során a fenntar­tók szakértői véleményeket is ké­szíttethetnek az oktatási intézmé­nyek vezetői posztjaira kiírt pályá­zatokról is. A megye intézmény- fenntartói a 12-15 millió forintból a tanuló- és pedagóguslétszámnak megfelelő összegben részesedhet­nek a pályázati tervben leírt szak­mai elgondolások alapján. Az igazgató elmondta azt is: a közoktatási program keretei kö­zött olyan feladatokra is pályáz­hatnak, mint a nemzetiségi és ki­sebbségi oktatás bevezetése, el­lenőrzése, a kistérségi társulások támogatása, valamint a kétszintű érettségi vizsgára felkészülés. Új­donság az is, hogy a jegyzők is be­nyújthatnak pályázati anyagot - azért, hogy az alapítványi intéz­mények törvényességi ellenőrzé­sét el tudják látni. Erre azért van szükség, mert előfordult, hogy tör­vénytelenül pályázati pénzhez ju­tottak olyan alapítványok is, me­lyek nem végeztek oktatási tevé­kenységet vagy nem voltak megfe­lelőek a működési feltételeik. KÓNYA ORSOLYA Könyvespolc Nyugat-keleti díván A világ a százhetven esztendeje elhunyt német költőt, próza- és drámaírót, Goethét mindenek­előtt a Faust szerzőjeként tartja számon. Kétségtelenül az a fő­műve, hiszen a témával több mint két évtizeden át foglalko­zott, 1808-ban írta az első ré­szét, s a másodikat 1831-ben fe­jezte be. Gondolatgazdag lírájá­ban az univerzalitásra való tö­rekvés leginkább az 1819-ben publikált Nyugat-keleti díván cí­mű kötetében mutatkozott meg. A két és fél száz verset magába foglaló, minap megjelent teljes anyagot első ízben vehetjük kézbe. Goethe az 1326-90 kö­zött élt perzsa költő, Háfiz pél­dáján felbuzdulva szőnyegsze- rűen szövődő, varázslatos köny- nyed - ugyanakkor mégis gon­dolatgazdag - verseket alkotott ebben a gyűjteményében. A Ma­gyar Könyvklub gondozásában néhány hete megjelent esztéti­kus köntösű kötet verseit líránk olyan kitűnőségei fordították, mint például Eörsi István, Kálnoky László, Lator László, Rónay György, Somlyó György, Szabó Lőrinc, Tandori Dezső, Vas István. A kitűnő kötet szer­kesztését, az utószót és a jegy­zeteket is Halasi Zoltán készítet­te. BÁNYAI JÁNOS Gitáros az örök jég birodalmában Henry Kaiser amerikai zenész az Antarktiszon akarja fölvenni új CD-jére • 'ám dalait. Megfagyott ujjak ne tartoznak a hivatásos zenészek köznapi kockázatai­nak sorába. Az amerikai gitáros viszont ön^nt vállalja ezt a ve­sz ’ o. „vantgarde művész a viL0 első zenészeként merész­kedik az örök jég színpadára. Kaiser az első a kollégái között, aki az Egyesült Államok kormá­nyának a meghívására amerikai tudósokkal, kutatókkal együtt élhet a déli sarki McMurdo-bázi- son. Immár két évtized óta né­hány kiválasztott művész, min­denekelőtt író, festő, fényképész is eltölthet pár hetet államköltsé­gen az Antarktiszon, hogy az ott szerzett tapasztalatait, élménye­it aztán művészileg földolgozza. Kaiser a kaliforniai napfényes stúdióját cseréli föl a jégmező­vel. Akusztikus, basszus- és elektromos gitárját grafittal és "epoxigyantával vonja be a hideg, a nedvesség, a nagy megpróbál­tatás elviselése céljából. Hang­stúdióként egy kis, digitális fel­vevőkészülék és egy hordozható számítógép szolgál majd. EUROPRESS _________________________________________________________________Könyvespolc___________________________________________________________________ Al bert Zsuzsa: Irodalmi legendák, legendás irodalom 2. Lenyűgöző, már-már szinte missziós az a tevékenység, amelyet Albert Zsuzsa kiváló irodalomtörténészünk immár évek óta a magyar irodalom értékeinek megmentésé­ért folytat. Ma, amikor az igazi irodalom sajnálatos módon egyre inkább árapályba kerül, még jobban felértékelődik ez a vállalás. Albert Zsuzsa pályatársak, barátok, írók, költők, irodalomtörténészek emléke­zéseiből állította össze új kötetét is, még­pedig úgy, hogy a kérdéseket mindig ő irá­nyította. így állt össze az „Irodalmi legen­dák, legendás irodalom” immár második kötete, amely ezúttal Füst Milánnak, Sza­bó Pálnak, Déry Tibornak, Sinka István­nak, Szabó Lőrincnek, Keresztury Dezső­nek, Vas Istvánnak, Tatay Sándornak, Rónay Györgynek, Szobotka Tibornak, Cseres Tibornak, Csorba Győzőnek és Szé­kely Jánosnak állít méltó emléket. Micso­da gazdag névsora ez a huszadik századi magyar irodalomnak! És mennyire igaz az is, hogy ezeket az alig pár éve vagy évtize­de lezárult életműveket ma mennyire kö­rülöleli méltatlanul a csönd... A csönd eloszlatásában, az életművek újra fényesebbé tételében rengeteget segí­tenek az ilyen kiadványok. Hiszen a nagy írók és költők is hús-vér emberek, tele bot­lásokkal, emberi gyarlóságokkal. Akiknek életéhez, életművéhez számos legenda ta­pad. Szívesen olvassuk ezeket a legendá­kat, hiszen a zseni ezek segítségével még közelebb kerül hozzánk... Hogy nem mindegyik esemény fedi a valóságot? Hogy némelyik tényleg csak le­genda? Ez semmit sem von le értékéből! Lüktető, színes élet ez, a huszadik száza­di magyar irodalom igazi eleven csokra... Tallózunk most a k',,D gazda® anyagá­ban. Villantsunk föl egy-két le^.Ját, ame­lyekben vidám és szomorú események egyaránt találhatók... Füst Milán. A Nyugat első nemzedéké­nek utolsó „nagy bölénye.” Aki évtizedek­kel élte túl vele induló pályatársait. Keve­sen tudják róla, hogy nemcsak kiváló író és költő, hanem zseniális egyetemi oktató is volt. Lukácsy András megfogalmazása szerint előadásai igazi „szellemi habfür­dőt” jelentettek... Egyik bölcsészkari elő­adásán az „Iván Iljics halálát” dicsérte. Ez egy remekmű. Ilyet még nem írtak a világ prózájában. Szakadjon rám a mennyezet, ha ez nem igaz.” És rácsapott az asztalra... Abban a pillanatban leszakadt a megron­gált előadóterem mennyezete... Szerencsé­re az ijedtségen kívül más baj nem tör­tént... Sinka István. A népi írók egyik legna­gyobb lírikusa, aki egyúttal kiváló prózaíró is volt. A „Fekete bojtár vallomásai” önélet­rajz és szociográfia is egyben. És ugyanak­kor a bihari népélet utolérhetetlen tárháza. Sinka Istvánról legszebben talán Püski Sándor, a kiváló könyvkiadó emlékezik. Aki ma, 90 évesen is fáradhatatlanul ápol­ja a szépet, a jót az igazi irodalom értékei­nek megjelentetésével. És Sinka István köl­tészete. A „György vezér a tüzeknek sut­tog” az egyik legszebb vers a Dózsa pa­rasztháborúról. A már haldokló Dózsa György előtt elvonul az ezerszer félreveze­tett magyar nép sorsa... Keresztury Dezső. Az Eötvös kollégium valóban legendás hírű igazgatója. Költő és nemzetpedagógus egy személyben. Mi­lyen is volt Eötvös kollégistának lenni? Keresztury Dezső szavaival itt „szabadon szolgált a szellem...” „Ez a jelige azóta is ott van a kollégisták feje fölött: A szolgálat és a szabadság összekapcsolása őt jelle­mezte igazán.” (Fodor András vallomása.) És a csodálatos, nagy ívű Arany János-mo- nográfia. Amelyben, áttételesen, Keresztury Dezső a saját életét is megírta az ötvenes évek minden ellentmondásai­val... Vas István. Sajnálatos módon ő is azok közé tartozik, akinek neve ma már alig hangzik el. Pedig - Hubay Miklós szép megfogalmazásában „mint földalatti Nap süt át művein a személyiség aranyfedeze­te.” Egész életében a kultúra megőrzésé­ért, folyamatosságáért, folytatásáért har­colt. A Babitstól kapott örökség továbbvite­léért. És nem csak verset, prózát írt. Fodor Andrással együtt rengeteget tettek a fiatal költők elindítására, pártolására, életük, életművük nyomon követésére. Hiányuk azért is annyira fájó... Csorba Győző. A Baranya Megyei Könyvtár ma az ő nevét viseli. Es mégis. Ez a szép, mély zengésű, férfias líra ma csak kevesek olvasmánya. Pedig volna mit ta­nulni tőle, emberségből is. Ezt talán leg­szebben Bertók László visszaemlékezése világítja meg. Az ő sorsa úgy alakult, hogy életének felét Somogybán, másik felét Pé­csett élte le. De nagyon nehezen szokta meg Pécset, s vissza akart jönni. Ekkor mondta Csorba Győző: „Ha valami akarsz lenni, itt kell maradnod! ” És ezek nem­csak szavak voltak Csorba Győző részéről, de tettek is... Segítségével teljesedett ki iga­zán Bertók László költészete... Legendás irodalom... Arcok félámyék- ban, vagy eltűnőben... Rajtunk is áll, hogy újra ragyogjanak... ________pr. siposcbaba Az iskolák is felelősek A köznyelv iskolakerülőnek mondja őket: hivatalos statisztika szerint mintegy 70 ezren vannak Németországban. Csakhogy több­ségük korántsem született lógós, sokkal inkább a kudarcoktól félő, rettegő gyerek. Egyre több szo- ciálpedagógus eleve az iskolákat okolja a tanítási intézményt nagy ívben elkerülő tízen inneniek és túliak számának az állandósulásá­ért, sőt némi növekedéséért. A tan­anyagot kötelességszerűen „leadó” tanítók, tanárok és az őket irányító igazgatók egyaránt felelő­sek azért, amiért a kislányok, kisfi­úk egy része nem szívesen, félve lép be az iskola kapuján, vagy má­sutt ténfereg, jobb esetben otthon marad, és tévézéssel üti agyon a tanítási időt. Aki aztán emiatt le­marad, annak duplán nincs sze­rencséje. Tanulmányi eredménye romlik, figyelmeztetéssel, intővel „jutalmazzák”, osztályismétlésre ítélik, tovább növelik benne az is­kolával szembeni ellenszenvet. Holott lenne megoldás - állítják a szakemberek -, a szigorú keretek tágítása, lazítása, az iskola, az ok­tatás hozzáigazítása az élethez, a 21. századi valósághoz, europress

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents