Somogyi Hírlap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-27 / Vasárnap Reggel, 4. szám
2002. JANUAR 27. Az Omega ugrani készül Kóbor János évek óta azt meséli, hogy nem túl mozgalmas az élete, csak a Népstadionban tartott Omega-koncertek foglalják le. Igaz, hét év alatt hármat is rendeztek, s mindegyiken telt ház volt. Ám az énekes, aki építészként diplomázott, de a saját házán kívül nem sok mindent tervezett - hiszen az Omega miatt nem ért rá - mostanában naponta feltűnik a törökbálinti stúdióban. Kóbor nem szeret fecsegni, pedig most lenne mivel dicsekedni, hiszen nemcsak egy lemezre készülnek, hanem Európa meghódítására. Egy német cég ugyanis újra felfedezte a hajdan Nyugat-Európában évekig sikeresen futó együttest és elhatározta, hogy újra esélyt teremt a magyar bandának. Kóbor eleinte annyi sanszot adott maguknak, mint egy lottó ötösnek, aztán amikor látta, hogy a németek komolyan gondolják, már az 1 százalékot is megcélozta. Azóta viszont a fiúkkal Lipcsében járt egy dedikáláson és amikor félve oldalaztak be a lemezáruházba, a német menedzser megmutatta a 80 méteres sort. Nos, azóta már 10-20 százalékra becsüli az Omega nagy visszatérését. Mindenesetre hármasával újra megjelennek a világ lemezboltjaiban a régi Ómega-albumok, a világ egyik legnagyobb kiadójának, a BMG-nek a honlapján szerepel az Omega is, interjúkat adnak lapoknak és rádió-, tv-csatornák- nak, de igazán szeptember 16-án a berlini Waldbühnében dől majd el, hogy eljön-e 25-30 ezer rajongó. Az ottani siker után ugyanis turnéra mennek a legnagyobb német városokba és akkor már aligha lehet megállítani a bandát. Furcsa játéka lenne a sorsnak, hogy a hetvenes-nyolcvanas években, amikor a legerősebb volt a magyar rock, nem lett magyar világsztár, s most, amikor már rég lemondtunk róla, mégis lön. Igaz, talán az sem véletlen, hogy a régiek egyikének van erre esélye.- A legenda szerint hajdan egy osztályból néhány srác elhatározta, hogy összehoznak egy zenekart, aztán egyre többen klubba hívták őket, de annyira nem vették komolyan, hogy még nevük se volt. Kóbor János: Ez akkor volt, amikor a Hess András téri kollégiumban kezdtünk játszani, s kérdezték, hogy mit írjanak ki a plakátra. Mondtuk, hogy mindegty. Lergközerlebb arra jártunk, s már kinn volt a plakáton, hogy játszik az Omega együttes. Na, mondtuk, ezek mi vagyunk. Műszaki emberek voltak, biztos ez jutott először eszükbe. Nekem marhára nem tetszett, mérgelődtem is, miért nem találtunk mi ki valami jobbat. Ma már tetszik.- Jól tudom, hogy a diplomáját azóta lepi a por, mióta hazavitte, s a saját házán kívül sosem tervezett mást? Kóbor János: Miután szeretek itt lakni, sose építettem másikat. Egyébként a diplomamunkám egy Balatonboglárra tervezett szálloda volt, ám az persze nem épült meg. És azért nem csak rajtam múlott a dolog, mert az első beszélgetésre még elmentem egy építészeti vállalathoz, de a személyzetis azt mondta, hogy hétfőn ne jöjjek ilyen bohókás öltözékben. Pedig zakó volt rajtam, legfeljebb farmerrel viseltem. így hétfőn már vissza se mentem. A többiek egy évvel alattam jártak a műegyetemre, s ők már meg se próbáltak polgári foglalkozást keresni, hiszen az Omegának rengeteg fellépése volt. Volt még- egy csábításom, hiszen utolsó éves voltam, amikor nyáron több hónapig kint voltam Németországban, a nagybátyámnál és miután tervező intézete volt, beállKóbor János Született: Budapest, 1943. május 17. Gyermeke: Dániel Tamás (1976) Tanulmánya: BME Építészmérnöki Kar Pályája: 1962-ben az Omega együttes gitárosa, majd énekese, a Hungaroton Gong Kft. résztulajdonosa, 1995- a Hungaroton Holding Rt., ig. tagja, 1999- az Omega Zeneműkiadó Rt. eln. Díjai: A tokiói Yamaha fesztivál fődíja (Gyöngyhajú lány , 1970), Pepita Oroszlán-díj, Bellaphon aranylemez-díj (1978), Liszt Ferenc-díj (1987) tam műszaki rajzokat készítettem. A kéthónapi keresetemen vettem egy kiskocsit, NSU Prinzet és akkor egy kicsit elgondolkoztam, ráadásul a nagybátyám is marasztalt. Ám két hónap után a fiúk hívogattak, hogy nyitnak a klubok, játszani kell, jöjjek már hazafelé. Ráadásul duplán szükség volt rám, hiszen nem csak énekeltem, akkor még ritmusgitáron is játszottam.- Állítólag tehetséges gátfutó volt, akár a 64-es tokiói olimpiára is kijuthatott volna, ha az Ómega-próbák helyett edzésekre jár. Kóbor János: Akkoriban mindnyájan sportoltunk, s any- nyi energiánk volt, hogy bri- dzseltünk és eljártunk táncolni is: S az Omegát is azért alapítottuk meg, mert sehol nem volt igazán jó zene. Kezdetben az atlétika megfért a zenével, de aztán már hetente négyszer léptünk fel, többek között a Danuviában, a Hess András téri kollégiumban és az Eötvös klubban, így egyre kevesebbet edzettem. És akkor került az osztályunkba egy srác, aki akkor már távolban hét métert ugrott. S amikor már úgy éreztem, hogy így az olimpiára se fogok kijutni, leálltam. Persze akkoriban ez is úgy ment, hogy azért még évekig elkosarazgattam a MAFC-ban. A mai profivilágban valószínűleg ez nem ilyen békésen történne.- Nemrégiben egy beszélgetésen véletlenül került szóba, hogy az egyik leghíresebb Ome- ga-dal szövegét, a Lénát Bródy János írta. Hogy sikerült eddig titokban tartani, hogy annak idején a két nagy banda így összejátszott, vagyis kisegítette egymást? Kóbor János: Mert mi se tudtunk róla. Akkoriban a szövegírónk, Sülyi Péter kicsit lelassult, ezért megegyeztünk Várszegi Gáborral, aki akkor még Gemini- és nem Fotex-színekben játszott, hogy megírja a két lemez szövegeit. Mi nem is tudtunk róla, hogy ő összedolgozik a Bródyval vagy mással. Ha tudjuk, se érdekelt volna. A szövegek pedig jók voltak. Egyébként millió olyan dal volt, amelyet egy szerzőpáros jegyzett, s közben egy zenekar munkája volt. Hajdan a Presser jó szövegötleket adott az Ada- misnak, s mi is mondtunk egy- egy sort, amikor felénekeltük, de ettől még az Anna volt a szövegírónk. A zenék is gyakran így készültek. A jogdíj akkor még olyan kevés volt, hogy anyagi viták ebből nem keletkezhettek.- Hiába mondta a hetvenes években Erdős Péter, hogy három éven belül világsztárunk lesz, se az Omegának, se az LGT-nek, se másnak nem sikerült. Viszont az Omega évekig nagyon jó névnek számított német nyelvterületen, aztán kiadót váltottak, de az nem jött be. Az utóbbi években pedig szinte csak a Népstadionban játszottak. Gondolta volna, hogy újra kiadják Németországban a lemezeiket és dedikálást szerveznek Lipcsében? Kóbor János: Én se akartam elhinni. Egy német menedzsment keresett meg, hogy újra kiadnák az Omegát Németországban. Az urat, Joachim Burg- landot, aki az Oberland nevű berlini céget jegyzi, jól ismertük. Hajdan annál a koncertszervező cégnél dolgozott, amely felléptetett bennünket. Az övé a berlini Media Factory, amely egy hatalmas audio- és videostúdió-komplexum, s főleg a BMG-nek dolgoznak. Ám harmadszor repültek Budapestre, amikor elhittük, hogy komolyan gondolják és nincs mese, dolgozni kell. Hármasával jelennek meg a lemezeink és egy DVD is piacra került a ‘99-es népstadioni koncertünkről. És ez csak az első lépés.- A világon bárhol megvehetik az Omega albumokat, de promóció, reklám nélkül nagy sikerre aligha számíthat egy olyan együttes, amely nagyon rég járt arra. Kóbor János: Sose törődtek velünk ennyit és sose építtek fel ilyen profi kampányt az Omegára. Én egy százalék esélyt se adtam volna magunknak, ám karácsony előtt meghívtak bennünket Lipcsébe egy dedikálásra. A hátsó ajtón mentünk be, mert nem tudtuk, hogy találunk-e a Satum Hause-ban bárkit is, aki ránk kiváncsi. Gondoltam, hogy legfeljebb majd veszünk egy-két lemezt és távozunk. Aztán szóltak a rendezők, hogy nézzünk ki, nyolcvan méteres sor vár ránk. Nemcsak középkorúak álltak ott, hanem sok tizenéves is. Igaz, míg az NSZK-ban hajdan egy közepes zenekarnak számítottunk, az NDK-ban nagy sztárok voltunk. Akkor és ott hittem el, hogy van itt még nekünk keresnivalónk. Interjút adtunk a Deutsche Rundfunknak és egy 4 milliós példányszámú műsorújságnak. S ez csak a kezdet, hiszen szeptemberig 15 cd-nk és 3 DVD-nk fog megjelenni. S már megvan az időpont, szeptember 16., amikor a berlini Wahldbüh- nében adunk egy koncertet, természetesen 40 évünk legerősebb két óráját. Ha oda eljön 25-30 ezer ember és sikerünk lesz, akkor folytatódik a turné NémetorAz Időrabló (Timerobber) volt az Omega legsikeresebb lemeze, Nyugat-Európában egymillió példányt adtak el az 1977-ben kiadott albumból ■ szág legnagyobb városaiban, többek között Hamburgban, Hannoverben, Dortmundban, Lipcsében és Drezdában. Természetesen nem álmodunk arról, hogy most majd meghódítjuk az angolszász piacot, ami azelőtt se sikerült. Ám ha megismételnénk a hajdani sikereinket a német nyelvterületen, akkor az már nagyon szép lenne. A magyar focirajongók se világbajnoki fináléról álmodnak, beérnék egy WK döntővel is.- Ma már kevesen emlékeznek Magyarországon az Omega külföldi sikereire, nem is nagyon jelent meg itthon sok külhoni tudósítás, bár az nyilván ma is sokat mond, hogy a Scorpions volt az Omega előzenekara. Kóbor János: Mi sose dicsekedtünk, sőt arra is vigyáztunk, hogy másokat se szóljunk meg, ha nagyokat mondtak, turnékról áradoztak, miközben csak bárban vagy vendéglőben léptek fel. Az biztos, hogy Klaus Meine, az énekesük többször mondta nekünk, hogy hülyék vagyunk, ha nem lépünk fel Németországban, hiszen még mindig emlékeznek ránk. És az is biztos, hogy rosszul és rossz tempóban igazoltunk át a Bellaphontól a WEA-hoz. A Bellaphon kis kiadó volt, mi voltunk a sztárjai és Timerobber (időrabló) című lemezből egymilliót eladtunk. A WEA-val nem boldogultunk, valahogy nem találtunk egymásra. S ez azzal járt, hogy az utolsó Bellaphon lemezünk, a Skyrover is élsikkadt. Pedig azon is volt egy-két nagy sláger. Most cd-n ez is befuthat. Egyébként cd-n már az Időrabló se jelent meg, hiszen a Bellaphonnak ehhez nincs joga. Tíz éve mégis meg akarták jelentetni, de bepereltük őket. Most is két kalózlemezünk forog Németországban, a BMG fedezte fel, s miután mondtuk, hogy semmi közünk hozzá, be- perlik a würzburgi céget.- S készül új Ómega-lemez is, írnak új dalokat? Kóbor János: Hatalmas tartalékaink vannak, hiszen a legutóbbi öt lemezünk nem jelent meg külföldön. A legjobbakból összeállítunk egy angol nyelvű albumot, természetesen a hangszerelése változik. Most is dolgozunk a törökbálinti stúdióban, ami a mi fennhatóságunk alatt működik, így senki se számolja az órákat. Berlinben is dolgozhatnánk, de ott 800-1000 márka egy studióóra, itthon viszont annyiszor játszhatunk fel egy dalt ahányszor akarunk, senki se nézi az óráját. A mesterszalagot visszük ki, s ott még újrakeverik és lemezre viszik.- Mindenki pörög, vagyis az Omega minden tagjában van még annyi kurázsi, hogy szeptemberre a legjobb formáját hozza majd az Omega? Kóbor János: Abban egyetért tünk, hogy jó lenne rendesen megcsinálni. Nem mindenkinél egyforma a helyzeti energia, de megpróbáljuk őket magunkkal húzni. Molnár Gyuri már kezdettől kijár velem a stúdióba, Ciki jobban dobol mint bármikor. S erősségünk lehet Szekeres Tomi és Gömöri Zsolt is, akik a Népstadionban velünk szoktak játszani, s most már végérvényesen hozzánk tartoznak. Egy biztos, egyelőre nem vagyunk versenyképesek Britney Spears- szel, de a régi lemezek már ott vannak a boltokban. Igaz, egyelőre csak 20 ezer cd-t nyomattak, s Németországban 250 ezer az aranylemez. Ám amikor az Időrabló megjelenik, már re- méhetőleg többször utánnyom- ják. A berlini koncertnek pedig szólnia kell. Dalia LAszló
