Somogyi Hírlap, 2002. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-12 / 10. szám
2002. Január 12., Szombat A L M A N A C H 0 0 5 7. OLDAL Szebb jövőt álmodnak Bakháza valamikori gazdagságára egy mázsás márványtömb emlékeztet. Az egykori kiskastély homlokzatát díszítette, de a falu emlékezete nem őrizte meg, kié volt valaha a kőbe faragott címer. Évtizedekig taposták a múltat, képletesen és valóságosan; a követ például címerdíszével lefelé fordítva járdának használták a valamikori bakházi főbíró portáján. Ma már az a fénykép sincs meg, ami megörökítette a kovácsoltvas erkélyű, emeletes kúriát, amit a falu népe elbontott, hogy újjáépítse belőle a háború után megrogy- gyant házakat. Mindössze az épület egyik, többször is átalakított kisebb szárnya maradt meg, ami ma a falu hivatali és kulturális központja. S mementóként magasodik a kastélynál is öregebb omladozó harangláb, Bakháza jelképe. Furcsa jelkép, mert ahogy téglánként elenyészik a torony, úgy gyarapodik a falu, s támaszkodik elfeledett múltjára, dolgos hagyományaira. A környék egyetlen településén sem születik ennyi kisgyermek, pedig nincs munkahely, óvoda s iskola sem. Gond van elég, de a legtöbben panasz helyett nappal buszra szállnak, s éjjel térnek haza, hogy ebben a békés kis fészekben álmodjanak szebb jövőt a gyerekeiknek. Egy bakházai egyszer azt mondta: ha lett volna elég pénze, már régen elment volna. Most akkor is maradna, ha milliói lennének. Mert nem az számít, hogy hol lakik var laki, hanem az, hogy hogyan. ■ Beletörődtek az elzártságba Bakháza zsákfalu. Közúton indulva szinte minden szomszédja messzebb van, mint valaha a régi dűlőutakon. Ma a háromfai körjegyzőséghez és a nagyatádi kistérséghez tartozik a falu, de volt idő, mikor Babócsához kötötték a közös szálak. 15 kilométerre van innen a Rinya-parti kisváros, ahová legtöbbet utazik a falu népe, de a térség fő közlekedési útja, a 68-as innen meglehetősen messze került. Annál inkább, mivel Csokonyavisontának még 10 kilométert sem kellene megtenni, hogy Pécs és Barcs felé mintegy 40 kilométenel rövidüljön az út. A legközelebbi szomszédhoz, Rinya- új néphez kerékpárral is nehezen | járható ösvény vezet, s nincs jó | útja a hét kilométerre fekvő Szent- [ királyra sem, pedig határosak a külterületeik. Nagy Tibor polgármester szerint csak egyszer került szóba, hogy megszüntessék a három zsákfalu közúti elzártságát, de hamvába hullt az ötlet. A pár kilométernyi új út tervezése jóval többe kerülne, mint amennyi előnye lenne belőle Bakházának. ■ Semmiből lett gazdaság Sok a parlag terület a határban. Néhány család pár holdon gazdálkodik, munka mellett „másodállásban”, de biztos megélhetést nem ad a föld. Bödő Károly azoban bízik abban, hogy egyszer megvalósul álma: a maga ura lehet. Egy önálló juhászat Bödő Károly álma. Szerinte van itt elég föld és legelő is, hogy megélhessenek belőle. Birkásnak termett, mint ahogy az volt szabolcsi öregapja is, de ez ideig mindig csak a másét terelgethette.- Szinte a semmivel kezdtük; egy öreg traktorral meg egy lóval vágtunk bele négy éve a dohány- termesztésbe. Akkor az volt a legvonzóbb, hogy támogatták egy nagy pajta építését is - mutatta az állattartásra is alkalmas hatalmas tárolót Bödő Károly. Most még benne áll a tavalyi, három hektáron termett felfűzött dohány, s vele az egész évi munkabére is. Párás, ködös időre vár most a gazda, hogy mielőbb bálázhassa a füstölni való leveleket, mert pár hét múlva végezni kell az elszámolással is. A dohánytermesztés Bakházán régen nem volt ismeretlen. Bödőék példáját eddig mégsem követte senki. Ha a József-naptól Bödő Károly: Mielőbb bálázni kellene ezt a sok felfűzött dohánylevelet februárig tartó szakadatlan munkát nem is, az eredményét bizony akadt, aki megirigyelte.- Volt olyan „jóakaróm”, aki cukrot töltött a traktorba, s az be is sült, amint elindultam. Hetekig tartott, míg sikerült megjavítani - mondta a gazda. - Sok a munka a dohánnyal, ha munkahelyünk lenne, nem is bírnánk vele. Mostanra beletanultunk a feleségemmel, és meg is szerettük, az idei termés pedig minden eddiginél jobb volt. Meg nem gazdagszunk belőle, de egy lépéssel talán közelebb jutunk majd az álmunk megvalósításához. _______ ■ BA KHAZA RÉGI ÉS ÚJ ÉRTÉKEI. Bakháza legmagasabb pontján egymás mellett állnak a legrégebbi és legújabb értékei. Az öreg harangláb helyreállítását tervezik. Pár hónapja újították föl a polgármesteri hivatalnak, valamint az orvosi rendelőnek, könyvtárnak is helyet adó önkormányzati épületet, s ennek a közösségi termében akár az egész falu hálózhat. A lakosság legnagyobb büszkesége azonban az új kápolna, aminek a falát Szent István és Szent László kőbe vésett képe díszíti. Horváth József és felesége hárommil- lió forintot adott a templom építésére, s tavaly nyáron készült el áz egyház és a falu összefogásával. ■ A törekvők többen vannak Csontszáraz a környék minden útja, de a bakházai leágazónál mintha a világvége kezdődne.'A buszok széles nyomot tapostak a két kilométeres jégburkolaton, egy kisebb személyautót azonban nyaktörő mutatvány az úton tartani. A lakosság zöme azonban utazik. Bakháza egyetlen utcáján nincs kijárt nyom, nehéz járművek itt sosem közlekednek. A járda tiszta, s a polgármesteri hivatal letakarított bejáróján is látszik: házuk táját a lakosok rendben tartják. - A közlekedésfelügyelethez tartozik a falu egyetlen útja, de ezen a télen itt még egyetlen hótoló sem járt - panaszolta Nagy Tibor polgármester. - Minden évben gond a síkos út, és nyáron sem jobb a helyzet. Ez a pár kilométeres szakasz gyalázatos állapotban van, a felújításra pedig régóta nem költenek. Aki azonban utazni akar, könnyen megteheti: sűrűn járnak a távolsági buszok. Mintegy félszázan vállalják a rendszeres buszozást a környék munkahelyeire, mert a faluban egyetlen munkaadó sincs.- Régen is el kellett járni innét; én Pesten dolgoztam kőművesként. De ha kötéllel próbálnának itt tartani, akkor is elmennék dolgozni, mert aki akar, az talál munkát - mondta a 80 esztendős Dombai Ferenc, s fejcsóválva nézte a kis italkimérésben melegedő néhány dologtalan fiatalembert. Máshogy látja Virovetz János. - Két éve nem jutok közmunkához se; három kiskorú gyerekem van, és senki sem segít - méltatlankodott. - Mikor az udvaromon beomlott a kút, azt sem akarta megfúratni az önkormányzat, így nekem kellett hitelt fölvenni rá.- Húsz hónapig voltam börtönben, most engedtek ki - tette hozzá Horváth Mihály. - Abból a kis családi pótlékból meg a munkanélküliből tengődünk... Bakházán azonban mindig is többen voltak azok, akik nem vártak mások segítségére. Piák Imre 75 évesen sem tud meglenni a mindennapi hasznos munka nélkül. A falu egyetlen méhésze háromszáz méhcsaládot gondoz. - Az apám is, az öregapám is méhészkedett; volt kitől eltanulni a fortélyokat - mondta, miközben aprólékosan, nagy gonddal javítgatta a kaptár kereteit. - Babramunka ez, s nyáron nincs rá idő. Most nagyon gyenge a méz ára; még öt éve is többet adtak érte, de majd megint jobbra fordul. A falun is meglátszik, milyen sokat fejlődött. S örülök, hogy van folytatása a hagyománynak: a kis unokám már most is szereti a méheket. Szabó Lászlóné nem a méhészkedésben, inkább a tanulásban lát biztosabb jövőt. - Három gyerekem van; az egyik építésznek tanul, a másik közgazdasági szakközépiskolában, a kicsi meg még általános iskolás - mondta. - Nagyon nehéz a taníttatásuk. Ebben segít nyaranta a málna meg az uborka is; másra nem is jut. A legtöbb családnak ez a fő keresetkiegészítése. Csak annyi a vágyam, hogy a gyerekeim a választott pályájukon megtalálják a számításukat. Nem kívánkoznak el a faluból, ahogyan én sem, de másutt többre vihetnék.- Kicsi a falu, de nem ez a legnagyobb gond. Az a baj, hogy nem is tart össze - mondta Piák Imréné, aki több mint 30 éve vezeti a községi könyvtárt, a nyugdíjazása előtt pedig postásként járta a falut. - Régen többen látogatták a könyvtárt is, ma már csak néhány nyugdíjas jön hétfőnként. Népszerűbb a tévé, meg a sorozatok; a szépirodalmat szinte senki sem olvassa, s nem keresettek a szakkönyvek sem. Kevés a tanult, iskolázott ember, mert aki teheü, másutt próbál szerencsét. Maguknakvalóak az emberek, még egy nyugdíjasklubot sem tudtak itt eddig megalakítani. Ha lassan, de talán most ez is megváltozik. Egyre erősödik a szülőkből álló lelkes kis közösség: együtt ünnepelnek, kirándulásokat szerveznek, sőt már játszóteret is építettek. A múlt nyáron pedig közösségi összefogással felépítették a falu első templomát, s azóta legalább a misékre hetente két- szer idejár szinte az egész falu. _____________■ Meg kérdeztük a bakháziakat; mit hiányolnak és mi az, amin elsősorban változtatnának? Megelégelték már a viszálykodást Czigány Imre konzervgyári dolgozó: - Megvan itt minden, amire szükségünk van, talán csak békességből meg összetartásból kellene több. Akkor előbbre jutna a falu. Arra nem számítok, hogy a négy gyerekemnek itt, helyben lesz munkahelye, ilyen kis faluba nem telepszik komoly vállalkozás. Abban azonban biztos vagyok: több segítséget adhatnának a jövőjük érdekében. Mert ahogy most látszik, itt aligha tudnak megélni tíz év múlva a fiatalok; már most is nagyon nehéz. Van a nagycsaládosoknak egyesülete is, de a faluban még ennek sincs szervezete. Jó lenne minél előbb megalakítani. Hambrusné Rácz Julianna háztartásbeli: - Csendes, szép kis falu, a kertből meg a málnából egy kis keresetkiegészítésre is szert tehetünk. Jó lenne, ha jobban fejlődne, szépülne a település, és jutna az embereknek építkezésre is. A férjem kőműves, de nem sok munkája akad a faluban. Évek óta senki nem épített itt új házat, pedig biztos nem fog elnéptelenedni a falu, mert nagyon sok a gyerek. Szeretném, ha volna helyben óvoda és iskola is, mint régen, bár azt mondják, hogy erre nem sok az esély. Kényelmes a falu- gondnoki busz, de sajnálom a kicsiket, hogy mindennap utazniuk kell. Zsivolecz Istvánné, a kápolna takarítója: - Itt születtem, itt éltem; sohasem vágytam el in-nen. Nekem a falu így a legszebb, ahogy van. Valaha olyan ösz- szetartó nép élt itt, most meg már beszélgetni is elfelejtenek az emberek. Csak a misére járnak rendszeresen. Ilyen hitélet nem volt itt régen. Jó lenne egy nyugdíjasklub is, akkor volna társasága az időseknek. Szerintem hamarosan fejlődésnek indul a falu, mert sok a fiatal, és bennük még több az erő. Az lenne a jó, ha a gyerekek is itt tudnának letelepedni. Ha Nagyatádon több munkalehetőség volna, a faluban sem lenne semmi gond. Kálóczi Vendel nyugdíjas szerelő: - Sok az idős egyedülálló, én is a 90 éves édesanyám istápo- lására maradtam itt. Nem látom kilátástalannak a falu sorsát, mert szemmel láthatólag fejlődik. Nemrég építettek járdát, van telefon, gázcseretelep, és megújult a faluház. A segítség is megjön idejében, és számíthatunk a falugondnokra s az önkormányzatra is. Én csak egy dolgon változtatnék: mindenki figyeljen jobban a saját portájára, s mielőtt mást okolna, előbb maga tegyen meg mindent. Akadnak, akik nem is akarnak dolgozni, s csak a segélyre várnak. Ez árt a falunak, és sok bosszúságot szül. Józsa Fe- rencné. a szülői közösség pénztárosa: - Ebből a faluból csak a gáz meg az összefogás hiányzik. A vezetékes gázra szükség lesz, mert az erdő egyre fogy és lassan nem lesz tűzifa a környéken. Egyelőre azonban elképzelhetetlen, mert a többségnek nem is telne a gázbevezetésre. Jó volna a csatornázás is, hogy teljes összkomfort legyen, csakhogy az még a gáznál is sokkal drágább. Nem kerül viszont pénzbe az emberek egymásra figyelése. Gyakran oktalanul viszálykodnak, az idősek bizalmatlanok, s a fiatalabbak még egymásra is irigyek. Legelőször ezen kellene változtatni. ■ HIVATAL KÉT NAP A polgármesteri hivatal és kultúr- ház címe: 7585 Bakháza, Kossuth Lajos utca 2. Telefon: 82/491-019 A hivatalban hetente két nap van ügyfélfogadás. Szerdán 8-tól 10.30-ig a körjegyző, csütörtök 8-11-ig az építésügyi és műszaki ügyintéző várja az ügyfeleket. Falugazdász: kedd, 12-13 óráig BAKHÁZA KORFÁJA Az állandó lakosok száma: 256 14 éven aluli: 63 15-18 éves: 13 18-60 éves 137 60 évesnél idősebb: 43 SZŰKÖS A KÖLTSÉGVETÉS Az idén 26 millió forintból kell gazdálkodnia a falunak, s 5,3 millió forint hiányzik a költségvetésből. Négy éve küzd önhibáján kívül költségvetési hiánnyal az önkormányzat, ezt tavaly is sikerült támogatásból pótolni, így nincs adóssága. Most még nincs költségvetése, de mintegy hatmillió forintot ad Háromfának az óvoda, iskola és a körjegyzőség fenntartására, és csaknem 9 millió forint a szociális kiadás. Fejlesztésekre 900 ezer forintot különítenek el, ezeket pályázatokkal szeretnék megsokszorozni. FEJLŐDIK A TECHNIKA Beköltözött a számítógép a polgármesteri hivatalba is. Korábban nem volt, s a gépelésért is a háromfai körjegyzőségre kellett zarándokolni. Pályázati támogatással szerezték legutóbb a kul- túrházba a hangosító- és hifiberendezést, a tévét, videót is. AZ EGYETLEN MUNKAADÓ A falu egyetlen foglalkoztatója az önkormányzat. Tartós munkahelye csak a polgármesternek és a falugondnoknak van, s egy-két közhasznú munkást is foglalkoztatnak. A lakosság tíz százaléka munka- nélküli, s több mint 20 százaléka a környező településekre jár. A legtöbb család foglalkozik uborka- és málnatermesztéssel is. LEGINKÁBB SÖRT ISZNAK A faluban egyetlen vegyesbolt van egy kis italkiméréssel. Törzs- közönsége az olcsóbb sört fogyasztja. A boltba naponta hoznak friss péksüteményt, tejet, gyümölcsöt, hetente friss húst. Elsősorban az olcsóbb felvágottat és az alapvető élelmiszereket veszi a lakosság; hónap elején s ünnepek előtt többet költ. A gyermekes családok rendszeresen vesznek édességet is. A Gyógygödör, a falu egyetlen és futballmérkőzések idején kedvelt kocsmája az önkormányzat pincéjében működik. Tavaly áprilistól Kocsis József vállalkozó az üzemeltetője. Délután háromtól este kilencig tart nyitva. AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA ÉS FOTÓZTA: BÍRÓ MÁRIA
