Somogyi Hírlap, 2001. december (12. évfolyam,280-303. szám)
2001-12-30 / Vasárnap Reggel, 52. szám
4 ★ RIPORT ★ 2001. december 30. A 108-as szoba titka Az Ezüsthajó Produkciós Kft. három esztendeje földön, vízen, levegőben követi a „célszemélyt”. Végtelenül hosszú, vágat- lan filmszalagjaikon sem Al Pacino, de még Eperjes Károly sem jut főszerephez. A képkockákon kizárólag Orbán Viktor miniszterelnök és környezete látható. A Fidesz kommunikációs stábjához kötődő filmes cég havi 1,5 millió forintért vállalta a kormányfő és a miniszterek bel- és külföldi közszerepléseinek videón való megörökítését és a dokumentációs tár létrehozását. Orbán - és esetenként felesége - belföldi fellépéseit darabonként általában 872 620 forintos áron videózzák le. Mindezt közpénzekből teszik. De mi látható e történelmi képkockákon? Nos, e sorok kíváncsi írójának egy nyomtatvány kitöltése és hetekig történő reményteljes várakozás után nyíltak meg a kapuk. A „száznyolcas” kellemes benyomást tett rám. A mozikban jellemző elsötétítés helyett szinte elárasztotta a szobát a napfény. Három süppedős fotel várt. „Ketten vagyunk most, Lenin meg én...” - villant be egy régi, még az átkosban megtanult Majakovszkij-verstöredék. Irány Marokkó! A marokkói kirándulás nyitóképein egy pilótafülkét látni. Orbánná és a pilóta tré- cselnek - nem tudni, miről. A hang ugyanis nem jön át, fülsiketítő a zaj. Néhány perccel később már a miniszterelnök és környezete tűnik fel. Orbán újságot olvas, Pintér Sándor és Har- rach Péter merev nyakkal előretekint. Oldandó a feszültséget, mint minden valamirevaló amerikai szuper- produkcióban, itt is idejekorán bevillan a szerelmi szál. Meg Ryant megszégyenítve ezúttal Orbánná bűvöli el finom nőiességével az érző szívű kormányfőt és persze a nézőt. Miközben a gép a felhők között suhan, szerelmes pillantást vetnek egymásra, majd kéz a kézben várják a landolást. A landolás be is következik. Kisvártatva vörös szőnyegen ballag a küldöttség. Pintér robotszerűen menetel. A kép hirtelen vált. Merdzsók jönnek és a népes küldöttség egy gyönyörű fut- ballstadionban találja magát. Az esemény: a II. Hassan focikupa döntője. A mérkőző felek: Marokkó és a világbajnok Franciaország. Orbán sporttárs tapsol, bőszen drukkol. Pintér inkább hazagondol. A belügyminiszter nagyon unja a meccset; hiába parádézik Blanc, Desailly, Djorkaeff, Henry és Anelka. A magyar kormányfő megelégedésére a gallok 3:l-re hozzák a papírformát. Irány Szaúd-Arábia! Kazettacsere. A fáradhatatlan miniszterelnök és csapata újabb napfényes közel- keleti helyszínen bukkan fel. Ríjad repülőterén 25 alkalommal pacsiznak a helyi fogadóbizottság tagjaival. Az ország negyedét kitevő Rub al-Khali kősivatag helyett egy díszes palotába autóznak. A kamera látni és láttatni képes üvegszeme előtt szíverősítőt vesznek magukhoz. A parolázó vendéglátók gyorsan ledöntik a nemes nedűt. Matolcsy gazdasági miniszter is behúzza. A miniszterelnök jóval óvatosabb: lassan, megfontoltan kortyol. Nem néz a pohár fenekére. Újabb séta. Pompázatos termek és hosszú folyosók között kering a vállra vett kamera. Aztán egy díszes teremben a szaúdi küldöttség egyik tagja egy „puskát” vesz elő. A sűrűn teleirt papírlapot áttanulmányozva, arra keres választ, ki kicsoda. 0. V. otthonosan mozog. Pálmafák, szökőkutak, villanó vakuk és kíváncsi tévékamerák között visz az útja. A kormány feje szívesen nyilatkozik az Ezüsthajónak és az Ml riporterének is. A kapcsolatok fontosságáról beszél. „Ideje, hogy a világ más részein, távoli szegleteiben is jelen legyünk!” - újságolja napbarnítottan. Irány Amerika! A tavaszi washingtoni túra csak három kazettán fér(t) el. Pedig az első meglehetősen érdektelen képsorokat tartalmaz. A hosszas, álomba ringató snitteken látható a Capitolium, néhány játszótér, park és pázsit. Frizbiző családok, gondtalan koco- gók, kedvesen mosolygó idegenek. No és a kormányfőt kísérő haknizó művészstáb. A csúcsjelenet az, amikor Tabányi Mihály harmonikaművész örömittasan meséli a kamera takarásában ténykedő riporternek, milyen szép feladat hárul majd rá itten, az óceán túlpartján. 0. V. jelenlétében koncertezhet egy helyi partin! ígéri, hogy eljátsz- sza majd a Szomorú Vasárnapot is... A 2. kazettán már hallható a legendás Seresopus. Sőt, a „hétre ma várom a Nemzetinél” című, mostanság igen-igen aktuális sláger is felcsendül. A helyszín: egy elit „zarándokhely”. Orbán, aki ezúttal szmokingban pózol, boldogan újságolja el az USA polgárainak, hogy „a jövő elkezdődött”. Azok veszik a lapot. Főleg egy Gábor Zsazsa-szerű teremtmény, aki idejekorán lecsap a kormányfőre. Együtt tomboláznak... A 3. szalagon Martonyi külügyminiszter ropja. Boo- gie-t jár - népzenére. Tabányi újra hallatja hangját, a buli végén pedig tudatja az ezüsthajósokkal, hogy ő bizony jól érzi itt magát és büszke a rendezésre. Másnap a Fehér Házba érkezik a kis csapat. Bush sehol. Csak tucatnyi testőrt látni. Orbán azonban előkerül, és állítja, az elnöktől jön. Akkreditált honi toliforgatók faggatják, hogyan állnak a dolgok. Ő nem titkolja, hogy jól. A következő helyszín: a Shakespeare Könyvtár, ahol 0. V. rangos kitüntetést vesz át. Örömkönnyek, (vas) taps, magyar himnusz. Szabó Zoltán Attila Nekem a Laci (Kövér - a szerk.) ugyan azt mondta, hogy ismét nyerünk, azért én becsomagoltam. A Simicska szólt, hogy a bányapapírokat se hagyjam otthon, a feleségem meg emlékeztetett, hogy a gyereket se hagyjam a teniszpályán, a Medgyessy is felhívott, nehogy a Mikolát ittfelejtsem, szóval én útra készen állok. A közszolgálati tévének is beszóltam, hogy a választás éjszakáján adjanak egy jó NHL-hokimeccset, mert ha nagyon rosszul állunk majd, akkor azzal kihúzom hajnalig, aztán visszavonulok a feleségem mádi birtokára. Ha viszont a szocik hiába vágják a centit és nyertünk, az Isten se óvja meg a hazát, hogy Deák után újra nagy bölcse legyen, Mádl Feri bácsi már tudja, hogy én jövök utána. Visszatérek én, hiába űzött el a Viktor. Kicsit lebecsültem azt a simlis mosolyát, meg a Kövér Laci Berija-bajszát. Ám reszkessetek sötétben bújkáló komcsik, áprilistól új barázdát szánt az eke! Négy kerekem nekem is van, s ha nem nyerünk, három szobám is lesz talán a Greshamben, de gyerekeket már nem vállalok. Hármat meg főleg nem, a Fidesz-fiúk úgyis túlteljesítették a saját penzumukat, hiszen még a Viktornak is négy van. Kár, hogy csak ebben voltak ilyen szorgalmasak, meg jól megfigyeltek bennünket, többet tudnak rólunk, mint mi magunkról. Azért ezt a Földi kollégát én is alkalmaznám, ha nyerünk, mert legalább megismerném a szoci bajtársaimat. A hazugságvizsgálót mi persze előbb kipróbáltuk, de rájöttünk, hogy jobb, ha nem tudjuk, hogy szerez pénzt a kampányra a pénztámok. Az persze nem jutott eszembe, hogy ő legyen az APEH elnöke, pedig tudná, hova kell behajtókat küldeni. A nyakkendős, a lusta, és a sörös A hazai közélet néhány rendkívül színes, lusta és alkoholos politikai tényezőjéről méltatlanul feledkezett meg a közvélemény. A VR már csak hiánypótlás gyanánt is nyomozásba kezdett, hogy megtudja, milyen új kollekcióval készülnek a Színes Csokornyakkendősök Pártjában (SZCSP), hajlan- dóak-e egyetlen szalmaszálat is keresztbe tenni a Pató Pál Pártban (PPP), s feladja-e örök ellenzékiségét a Magyar Sörpárt (MS), amióta söröskriglivel is lehet koccintani Magyarországon. Bodrogi: nehéz időkben nagy felelősség csokornyakkendőt ölteni A jókedv, az optimizmus töretlen az SZCSP-ben - tudtuk meg Bodrogi Gyulától. A pártelnök - másodállásban színész, direktor, Süsü és más efféle haszontalansá- gokkal foglalkozik - kijelentette, soha nem látott belépési dömpingre számítanak, hiszen holnap lesz szilveszter, s ilyenkor rengetegen öltenek csokornyakkendőt. Aki azonban attól tart, hogy főnöke, felesége, úri szabója retorziót alkalmaz emiatt, nyugodtan viselje a zsebében a ruhadarabot vagy húzza az inge alá. A Színes Csokornyakkendősök Pártjának vezetői tisztában vannak azzal, hogy ilyen vészterhes időben mekkora felelősség politikailag elkötelezetté válni. Bodrogi Gyuláék azt sem veszik zokon, hogy ha valaki leveszi csokornyakkendőjét, és ezzel felfüggeszd párttagságát, hiszen csupán egy mozdulatukba kerül, és újra helyreáll a világ rendje. A pártelnök közölte, ők a nagy- koalíciót tárhogatják, ahhoz örömmel csaüakoznának, az összes többi párt pedig maDecember 31.: Pató Pál napja radjon csak ellenzékben. Ám hogy ezt a csatlakozást miként képzelik el, arra Bodrogi nem kívánt válaszolni, mondván ez most még nem publikus, hiszen párt nem létezhet titkok nélkül. Majd az SZCSP-tagok köszönésével - Jó lét! - búcsúzott. A Pató Pál Párt tegnap megkezdte választási kampányát. Budapesten, a Kazinczy u. 55. számú háznál a tagok és a szimpatizánsok megkoszorúzták azt az emléktáblát, amely Schneider József kártyafestő műhelyének állít emléket. Itt készült ugyanis 1836-ban a magyar kártya, amelyet ma kultikus tisztelet övez a PPP-ben. Bera István elnök beszámolt arról is, hogy 5 éves, 50 éves és 300 éves tervet dolgoznak ki. Legfőbb célkitűzésük, hogy minden évben egy-egy új fizetett ünnepet iktatnak be, így 300 év múlva minden nap ünnep lenne. A munkával már előrehaladtak, az ötéves terv kétharmadát teljesítették: kitalálták, hogy legyen ünnepnap december 29-e, a magyar kártya napja, december 31-e, Pató Pál úr születésnapja, illetve a közte lévő nap. A kampányban a nők megnyerésére helyezik a hangsúlyt: minden év április 28-án, Pató Pál úr halálának napján temetik a munka valamely formájának a napját. Jövőre a házimunka végső búcsúztatása kerül sorra, s ettől nagyon népszerűekké válhatnak a gyengébb nem köreiben. Kormányra kerülésük esetén női köztársasági elnöke lenne Magyarországnak, méghozzá a mindenkori szépségkirálynő. Ha már okos úgysem lehet az elnök, legalább szép legyen - vallja Bera István. A Magyar Sörpártról viszont lehangoló híreket kaptunk. Az 1992-ben alakult politikai formáció már 1994- ben sem szerepelt túlságosan acélosan, egyetlen jelöltet sem sikerült indítaniuk a parlamenti választáson. S miután ezt az eredményt négy évvel később sikerült alulmúlniuk, megszűnt az MS. De csak jogilag! Lapunkat úgy tájékoztatták, hogy a párt a fővárosban és vidéken tovább él és működik. Ezek a sejtszerű alakulatok ott vannak minden vendéglátó-ipari egységben - a legkisebb falusi kocsmáktól kezdve a fővárosi luxusszállodákig. Ám minél inkább eleget tesznek legfontosabb pártbeli kötelezettségüknek, azaz minél több korsó sört gurítanak a garatukba, annál szabadabbnak és függetlenebbnek érzik magukat.
