Somogyi Hírlap, 2001. december (12. évfolyam,280-303. szám)

2001-12-15 / 292. szám

2001. December 15., Szombat HÉTVÉGE 9. OLDAL Harminc éve magasban a keze Barcs Amikor 1969-ben Barcsra került, csupán egyetlen embert ismert. Ma talán már nincs is olyan barcsi aki ne tudná, hogy ki az a Kápol­nás Mihály, a Vikár Béla Zeneisko­la tanára és a városi fúvószenekar karnagya. Éppen harminc éve vet­te a kezébe a karvezetői pálcát, munkája egyidős a barcsi zeneok- tatásssal. - Egy évvel az ideérkezé- sem előtt nyitott a barcsi zeneisko­la, s kezdődött el itt a zenei okta­tás. Szakmai kihívás várt Barcson. A gyerekek lelkesedtek, a város minden támogatást megadott. Va­lamennyi fúvós és ütős hangszert én taníthattam. Jól éreztem ma­gam, és ez az állapot nagyjából máig tart - mondja Kápolnás Mi­hály. - Azóta többször elmehettem volna máshova, hívtak igazgató­nak is, tanárnak is. Maradtam, itt vertem gyökeret. A hetvenes évek elején külső sugallatra született meg a fúvósze­nekar; az akkori városvezetés tar­totta fontosnak a létrehozását. - A város igényére jött létre a zenekar, de a gyerekek fejlődésének is jót tett. Mindent megtettek, hogy el­jussanak a szükséges szintre és tagjai lehessenek a csapatnak. En­nél jobb motivációt el sem lehet képzelni. Vonzó a közös zenélés, az utazások és a közönség tapsa. Bár ma már a gyerekek lelkesedé­se közel sem akkora, de az után­pótlásra most sincs gondunk. A barcsi karnagy egyedül azt sajnálja, hogy azokból a fiatalok­ból, akik a közel három évtized alatt megfordultak az együttes­ben, nem sikerült felnőtt fúvós- zenekart létrehoznia.- Régi álmom volt ez, azonban felnőttcsoport létrehozása még a Barcsnál jóval nagyobb városokban sem sikerült még. A fiatalok egy ré­sze elkerül innét, a többiek pedig a munkájukkal és a családdal nem tudják összeegyeztetni a próbákat és a fellépéseket. Nagy kár, mert sok te­hetséges fiatal hagyta abba emiatt. A saját fiainak szerencsére nem kel­lett abba­hagyniuk.- Nagyob­bik fiam klarinétta­nár, a ki- s e b b i k kürtön ját­szik, de ő már nem erre a pá­lyára ké­szül. Fizi­kát és szá­mítástech­nikát ta­nul az egyete­men. A pályavá­lasztásuk idején még bíz- t a 11 a m őket: bát­ran vá­lasszák a muzsi­kuspályát. Ma már nem tenném. Egyre kevesebb a gyerek, és egyre bizonytalanabb a zenei nevelésre várható állami támogatás. Sosem volt egy jól fi­zető szakma a mienk, de a mai vi­lágban a muzsikus kenyere még bizonytalanabb. Olyannyira nem lehet megélni belőle, hogy egy időben Kápolnás Mihály is fölcsa­pott lakodalmas zenésznek. - Nemcsak fizetés-kiegészítésnek, de kikapcsolódásnak is jó volt. Sze­rettem a hangulatát, jó érzés volt mások örömére muzsikálni. Min­dig becsempésztünk egy kis ko­molyabb muzsikát, trombitaszó­lót, és ezeknek is sikere volt. Nincs mit szégyellnem a lakodalmas ze- nészi múltamon, hiszen ez is az élet része, efelé is nyitottnak kell lenni. Akkor hagytam abba, amikor már fárasztott á sok hétvégézés, de a mai napig hiányzik. Nem titok: egy-egy lakodalmat még ma is el-el vállalok. NAGY LÁSZLÓ Kápolnás Mihály Nagykanizsán szüle­tett 1946-ban. Pécsen tanult a zeneművésze­ti középiskolában, maid Szegedre került a zeneművészeti tűis­kola trombitaszakára. Később elvégezte a karnagyképzőt is. Már gyerekként eldöntöt­te, hogy muzsikus lesz. Akkor érett meg benne ez az elhatáro­zás, amikor Kanizsán tagja lett a fúvószene­karnak. NYEREMENYVACSORA. Fekete Dzsonival vacsorázott kedden a Kapós Étteremben szerencsés előfizetőnk, aki megnyerte a Somogyi Hírlap és a Somogyi Hírlap Vasárnap Reggel októberi közös játékát. Az énekes jövőre önálló koncerteket ad szerte az országban, a tervek szerint Kaposváron is fellép majd._____________fotó: kovács tibor Csocsósztori Zente Ferencet a forgatáson is sokat mulattatta Koltai Róbert, a szívében még mindig kaposvári színész fotó: láng Róbert Acélvárosi Nemrég került a mozikba Koltai Róbert színész-rendező új nagyjátékfilmje. A Csocsó, avagy éljen május elseje! című produkció kaposvári díszbemutatója után vendégünk volt a rendező, Dés László zeneszerző és Zenthe Ferenc. Rohamosan épülő szocialista iparváros vala­hol a Duna partján az ötvenes évek elején. Ott tanárkodik, szervezi a piros betűs ünnepeket, vigyáz a focisták erkölcsére, és teszi, amit ten­ni jónak lát Csocsó, született Csornai Gusztáv. Ez a történet leginkább róla szól, az életvi­dám, optimista és örökké tevékeny Csocsóról, aki minden üldözés, macerálás és egyéb zak­latás ellenére is ember maradt az embertelen­ségben. Koltai Róbert elárulta, hogy a történe­tet ifjúkora ihlette, Sztálinvárosban töltötte gyerekkorának egy részét.- Tény, hogy ez a film nem egy vidám kor­szakban játszódik, de szerepet játszhat ab­ban, hogy az emberek figyelmét felhívja erre az eszement időszakra. A főhősnek nincs olyan életbeli előképe, ahogy a Sose halunk meg Gyuszi bácsijának volt a nagybátyám. Csocsó az az ember, aki erőt, reményt és vidámságot áraszt magából a legnehezebb helyzetekben is. Min­dent meg akar tenni a sikeres ünnep érdekében, de kotnyelessége, túláradó életöröme, vidámsága mindig bajba sodorja: tiltott slágereket énekel és más tűrhetetlen elhajlásai vannak. Ezért is vadá­szik rá az államvédelmis Gubinyi (Gáspár Sán­dor). Sokszor csak párttitkár barátja, Pék Antal (Máté Gábor) védi meg a büntetésektől. Míg a film rendezőjének a sztálinvárosi ifjúkor ugrik be az ötvenes évekről, addig Zenthe Ferenc számára 1952 hozta meg az átütő sikert. Akkor forgatta a Rákóczi hadnagya című filmet.- Akkoriban Lenin elvtárs iránymutatásait be­tartották. Azazhogy első volt a film, aztán jött csak a színház. Engem éppen akkor vettek ki a forgatásra a színházból, amikor mindenkinek be kellett lépnie a pártba. így nem lettem párttag. Voltak persze olyan „reakciósok”, akik tökélete­sen jól látták a torzított világban is a helyüket. Na, hát ilyen szerepet kaptam a filmben én is. A Tata egy szikár, becsületes ember, akinek a sze­repét nem nagyon lehet játszani. Ebben a szerep­ben csak jelen kell lenni, jól gondolkodni és ak­kor már nem lehet rontani. Koltai Róbert nem csinál titkot belőle, hogy a Tata névre keresztelt öreg szerepét az életből vet­te. Mipt mondta: a helyi párttitkár fia a barátja volt. Ő mesélte, hogy mindenki áradt az új szoci­alista városba, ám az öregapja minduntalan csak haza akart indulni gyalogosan Tokajba.- A másik alaptörténet is valós, de az már a hetvenes években történt. Láttam egy olyan má­jus elsejét, amikor 25 ezer pesti középiskolás szalmakalapos produkciójába csúszott egy kis baki. Minden klappolt, de mire Kádár elvtárs elé értek a fiatalok, feltámadt egy szélvihar, s a 25 ezer kalap az égbe szállt. Töketlen kutyák orgiá­jává vált a színtér, mert mindenki a kalapját haj- kurászta, ahelyett hogy folytatta volna a koreog­ráfiát. Nekem ez a történet adta a film ötletét. Eb­be a sztoriba tökéletesen beleillik a svejki tulaj­donságokkal rendelkező Csocsó, aki mindig csak a következő pillanatnak él, s nem lehet kibillen­teni a nyugalmából. Ez a típus jól érzi magát az átnevelő táborban is, mert nem akarja elhinni, hogy valami baja történhet. Ebben egyébként ki­csit hasonlít Sipovra, az egyik kaposvári szere­pemre. Apropó, Kaposvár. A színész-rendező most sem hazudtolta meg magát. A filmben rengeteg kaposvári színészarc tűnik fel, s még Iharosberény neve is elhangzik.- Huszonöt évig voltam a kaposvári teátrum tagja, örök hálával tartozom a városnak és a me­gyének. Ugyanakkor nem árulom el a filmet ba­ráti gesztusból osztogatott szerepekkel, mindig a szerepre legalkalmasabb jelöltet próbálom meg­találni. Nem tehetek róla, de például a Csocsóban is van egy mulatási jelenet, ami lehe­tett volna lapos is, ha nincs egy Kelemen Jóska, egy Lugosi Gyuri és a többiek. Mit tagadjam, büszke vagyok arra, ami itt Kaposváron történt. S arra is, ami most történik. Dés László arra büszke, hogy új lemezének si­keréhez a Csocsó-film dalai is hozzájárulnak. A főcímzenét saját maga adja elő.- Az ötvenes évek hangulatát idézik a munkásmozgalmi dalok, amelyek közül sokat felidézünk a filmben is. A feladatom nehézsége abból adódott, hogy a jelenkorból induló film a múltba megy át, majd visszalép a jövőbe. Ezek az átkötések jelentették a legfajsúlyosabb felada­tot. Olyan motívumot kellett kitalálnom, amely mindkét világban működik. Nagyon sokat kísér­leteztem, amíg végre rátaláltam erre a zenére. Talán sikerült a csasztuskákkal és a mozgalmi dalokkal tökéletesen felidézni a korszellemet. A forgatás alatt a rendező számára a legem­lékezetesebb pillanat az volt, amikor a május else­jei felvonuláson 300 diák mozgását koordinálta, s közben még színészkednie is kellett.- Ez fizikailag is sokat kivett belőlem, főleg annál az epizódnál, amikor lufikkal lebegtem többméteres magasságban. Mondanom se kell, hogy tériszonyom van. A film sikere érdekében viszont büszkén vál­laltam a jelenetet. Úgy döntöttem, hogy a forgatás utolsó napjára teszem ezt a szituációt. Arra gondoltam, hogy amennyiben bármi történik, nagyjából megvan a film. Hát elkészült, s remélem, hogy sikere lesz. Ha annyian nem is látják majd, mint annak idején a Rákóczi hadnagyát, bízom benne, hogy bemennek rá annyian, mint az eddigi Koltai-filmekre. takács zoltán 300 ezer néző a cél A film készítői a kulisszatitkok mellett azt is elárulták: a száznyolcvanmilliós film költségvetésének csak kis része - húszmillió forint - állami támogatás, a többit szponzorok ad­ták össze. Az alkotók a Sose halunk meg háromszázezres nézettségét is szeretnék túlszárnyalni. Kérdésünkre, vajon a multiplexbe járó fiatalok vevők lesznek-e az ötvenes évek nosztalgikus történetére, a rendező elmondta: 1993-ban sem tudták megmagyarázni a Sose halunk meg sikerét. Reményeik szerint a Csocsó is hasonló filmmé válhat. A leghíresebb borász német földön Gádor Dénes, a BB Borgazdasági Rt technológiai vezetője lett idén Somogy borásza. Németországban ő a leghíre­sebb pincemester. A németek öt év alatt 15 millió palackkal ittak meg abból a' borból, amelyet ő készített. A Balaton bor már hódít Skandináviában is. Gádor Dénes tanító nagyapjának volt szőlő­je a paksi hegyen. Gyermekként ugyan járt nála, de akkor nem fogta meg a szőlőműve­lés szépsége. Ma már látja, milyen drágán készítette az öregember a bort, de az az övé volt. S a közvélemény szerint igen jó fajta. Mint mondta, csillagász szeretett volna len­ni, de annyira ritka volt ez a hivatás, s nem igényelt nagy szakembergárdát akkoriban, hogy tanácsos volt más megélhetés után nézni. Barátja beszélt a borászkodásról, s a tévében látta a borversenyek izgalmas vilá­gát, ami megtetszett neki. Harmadik évtizede dolgozik Bogláron. A cég, amelyhez Lakatos András akkori ve­zérigazgató jóvoltából szegődött, azóta többször átalakult, ő viszont hűségesen vé­gigjárta a szamárlétrát. A BB tevékenységé­ben is átütő sikert hozott az általa készített Balaton bor, amelyet először a német pia­con vezettek be.- Négyfajta szőlőből - Oportó, Zweigelt, Kék Frankos és Pinot noir - készül, a gerin­cét a Kékfrankos adja, a többi az illatok és zamatok harmóniáját adja - mondta Gádor Dénes. - Ez egy kellemes, beszélgetős bor, de finom ételek mellé és nem üti le az em­bert. Öt év alatt legalább 15 millió palackkal adtunk el belőle Németországban. Először dél-dunántúli tájborként forgalmaztuk, ma kizárólag a bogiári borvidék szőlőiből ké­szült minőségi bor. Ennek megfelelően az ára is nőtt, de a svédek, osztrákok és a len­gyelek is jól fogadták. Kellemes leveleket kapok Svédországból is. Az európai piacon is újdonság a Balaton bor marketingje. Gádor Dénes pincemester­ként minden palackot a saját aláírásával ajánl a borivóknak, akik szívesen válaszol­nak is. Sok meglepetésben volt része az el­múlt években. Egy német úr például csoma­got küldött: a Balaton bor dugójából, címké­jéből házikót, szélmalmot készített, s azt küldte el. Előfordult, hogy hajnali négykor Németországból hívta egy igen jókedvű tár­saság. A bor annyira ízlett nekik, hogy a nemzetközi tudakozón keresztül megsze­rezték a bogiári borász telefonszámát. Volt, aki Hévízről taxizott Boglárra, hogy talál­kozzon vele. Az egyik nyá­ron meg vasárnap reggel állított be hozzá egy német család, mert kíváncsiak voltak, valódi-e a pince­mester, vagy csak reklám­fogás. Bort hoztak ajándék­ba, s a házigazda természe­tesen Balaton borral kínál­ta őket. Mindig lennie kell nála egy-egy palackkal, mert számíthat a fogyasztók érdeklődésére. Természetesen nemcsak a fogyasztók, a szakma is tiszteli. A Vinagora nemzetközi borverseny zsűrijében hetedmagával képvi­1948-ban az alföldi Miskén szüle­tett. Dunaújvárosban érettségizett és a kecskeméti kertészeti főisko­lán szerzett szőlész-borász diplo­mát Baranya megyei ösztöndíjas­ként. A villányi szövetkezetben gyakornokoskodott. 1971-től dolgo­zik Bogláron. selte a hazai borászokat. A fnagyar borakadémia is tagjai sorába hívta. Ma 99 borász tagja van a legmaga­sabb szakmai fórumnak. S ami őt is büszkeséggel tölt­heti el, egyetemista fia borásznak készül. S családja nyitotta meg az első balatoni bor­patikát a bogiári kikötő egyik impozáns épületében. g.m. „Erős várunk, a nyelv” (Kosztolányi) A meg Az Két nagyon rövid szócska a ma­gyar nyelvben. Valójában a két határozott névelőnkről van szó, amelyekkel sokan - az utóbbi időben - igen mostohán bán­nak. A leggyakoribb hibát akkor követik el a nyelvhelyességi sza­bályokkal küszködök, amikor olyan helyeken is elhagyják őket, ahol feltétlenül szükséges lenne a jelenlétük. Kezdjük talán a klasszikus pél­dával: „Fűre lépni tibs!" Olvashat­juk elsősorban a védett parkok­ban kitett táblákon ezt a feliratot. Helytelenül! Hiszen fűre lépni ál­talában nem tilos, legföljebb egy­két védett helyen: kastély parkjá­ban vagy például arborétumban. Viszont számtalan olyan területet ismerünk, ahol nem tilos, hanem egyenesen elkerülhetetlen, hogy a fűre lépjünk. Gondoljunk csak például a sportpályákra! Ha tehát egy konkrét helyen akarjuk meg­tiltani a fűre lépést, akkor ki kell tennünk a határozott névelőt! A tábla felirata ilyenkor: „A fűre lép­ni tilos!” A fentiek miatt helytelen a néhány étteremben, kávéház­ban kitett tábla is, amely szerint „Dohányzás tilos!” Legalábbis nyelvhelyességi szempontból helytelen. A tábla felirata helye­sen: „A dohányzás tilos!" Ott, azon az adott helyen. Elképesztő, hogy milyen gyakran találkozunk - írásban és beszédben is - a határozott névelő ki nem tételével pongyo­la, nemtörődöm fogalmazás kö­vetkeztében. Lássunk néhány példát és a javításokat! A televízióban tűntek fel a kö-, vetkező feliratok: „Olvasás éve", „Év háziasszonya" stb. Csak úgy általában vagy inkább átabotá- ban! Konkrétan (pontosan, meg­bízhatóan) és helyesen: „Az olva­sás éve”, „Az év háziasszonya". Különféle meghívókban, leve­lekben találkozhatunk az alábbi kifejezésekkel: „Fonyódi. alkotó­telep művészeinek kiállítása”, „Kodály általános iskola énekka­rának hangversenye", „Csodák palotája várja önt!” stb. Mindez helyesen: „A fonyódi alkotóte­lep...", „A Kodály általános isko­la énekkarának hangversenye”, „A csodák palotája várja önt!” Másutt, főleg újságokban ol­vashatjuk a következő csodabo­garakat: „...háromszor volt év já­tékosa.”, „Felperesé a szó. - mondta a bíró.” A mondatok ki­fogástalanul: „...háromszor volt az év játékosa. ” „A felperesé a mszó. - mondta a bíró.” Végül álljon itt a politikai zsar­gonban újabban keletkezett helytelen kifejezések gyűjtemé­nye: „Megkérdeztük miniszter urat.”, „Megköszönöm miniszter úr válaszát.”, „Polgármester úr bejelentette..„Országgyűlés megszavazta...”. Természetesen mindegyik mondatból hiányzik a határozott névelő, mert csak vele válik pontossá, határozottá, hogy melyik miniszterről, mi­niszterelnökről, polgármester­ről, kormányról és országgyűlés­ről van szó: „Megkérdeztük a miniszter urat.”, „Megköszönöm a miniszter úr válaszát.”, ,A pol­gármester úr bejelentette...”, ,Az országgyűlés megszavazta...”. Befejezésül a Ki a leggyen­gébb láncszem bájos műsorve­zetőjével kapcsolatban szeret­ném szerényen megjegyezni, hogy helytelen a vetélkedő so­rán oly gyakran elhangzó mon­data: „Óra indul!”, mivel egyál­talán nem mindegy, melyik óra és hol indul. Ha ugyanis azt akarja a kedves műsorvezető, hogy ott, az ő vetélkedőjében, a versenyzők számára biztosí­tott idő mérésére szolgáló, spe­ciális óra induljon el, akkor így kellene szólnia: „Az óra indul!” - ahogy ezt a másik csatorna egykori vetélkedőjének műsor­vezetője annak idején nagyon hamar megtanulta! MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ I t k i *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents