Somogyi Hírlap, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-05 / 257. szám

6. OLDAL A LM ANAC H 2 0 5 2001. November 5., Hétfő Gondos gazdák Polgármester: Tóth János, alpol­gármester: Péntek József, képviselők: Németh Józsefné,, Szabó József, Tóth Endréné. Jegyző: dr. Steiner Györgyi Háziorvos: dr. Hermann Judit Iskolaigazgató: Schuller Tibor Védőnő: Andáné Kálóczi Rita Szegerdő Szegerdő. So­mogy megye legfiatalabb települése. A község múltja alig történelmi léptékű, hi­szen csak emberöltönyi a falu élete. Szegerdő első házát 1925-ben építet­ték fel. A Kéthely-Sáripusztán élő Hunyady családnak itt is voltak birto­kai. A gróf 1924-ben cselédei között kiparcellázta a terület nagy részét. Egy-egy család 1-1.5 hektár földhöz jutott, sakktábla szerű elrendezésben. Közigazgatásában a kéthelyi körjegy­zőséghez tartozott 1947-ig. Ezután önálló tanácsa lett. 1969-től Sávoly­hoz tartozott. Most is a sávolyi körjegy­zőség tagja. Önállósága idején 1953- han iskolát létesített. Az M7-es bekötő útja 1964-ben készült Itt el. 1972-ben körzetesítették az iskoláját. A település gazdálkodásában az erőszakolt téesze- sitésig a kisparcellás egyéni mezőgaz­dasági termelés és az állattenyésztés volt a jellemző. A búcsút a hagyomány szerint mindig Imre napkor tartották. Szegerdő rövidke múltja miatt ezen kí­vül más hagyomány nem maradt az utókorra. A település híres még a nevét adó, környező erdőkről. Számos díja­zott trófeát kaptak már itt puska végre a hazai és külföldi vadászok. Szegerdő öt utcájában, ma 104 ház van. Lakéi­nak száma 273 fö. Megtartanák a csendet Új rendezési terv készül Szeger­dőn. A készítők a település ter­mészeti adottságait is figyelem­be veszik a munka során. Az ön- kormányzat azt szeretné, ha a falu belterületén sikerülne újabb építési telkeket kialakítani. A be­építhető ingatlan ugyanis elfo­gyott, a házak ára pedig az el­múlt évek alatt, a külföldi érdek­lőknek köszönhetően alaposan megemelkedett. A települést el­sősorban fekvése miatt keresik a turisták. Közel van Zalakaros és Hévíz, a Balatont is néhány perc alatt el lehet érni és a Kis-Balaton is kiváló programokkal szolgál a zöldturizmus híveinek. Éppen ezért tartják szomorúnak az itt élők, hogy az M7-es új nyomvo­nala a település belterületén fut­na. A napokban végeztek a föld­mérők és a jelenlegi állapot sze­rint a falu első utcájától, mind­össze tíz méterre haladna a sztráda. A szegerdőiek nemcsak a település vonzerejét jelentő csendet féltik, hanem saját nyu­galmukat is. A főközlekedési út szomszédságában ugyanis jó né­hányszor megtapasztalták már, hogy mit jelent az éjszakai teher­forgalom. A település önkor­mányzata-a közeljövőben hiva­talosan is foglalkozik majd az­zal, milyen lépéseket kell tenni­ük ahhoz, hogy az autópályától hallótávolságon kívülre kerül­hessenek^ _ __■ AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA ÉS FOTÓZTA: FÁBOS ERIKA A természet szépségeire építhet Szegerdő Zala szélében van Somogy legfia­talabb faluja. Szegerdő 1924 előtt nem létezett. Létét annak kö­szönheti, hogy a Hunyadiak föl­det osztottak a cselédjeiknek. Azt, hogy miről kapta a nevét, bárki kitalálhatja. A kerek erdő szegletében épültek fel a takaros porták. Egyenlő távolságra a Kis­Balaton háborítatlan nyugalmá­tól és a nyüzsgő Balatontól. Még­is egy emberöltő alatt majd felére fogyott a falu. Akik azonban ma­radtak, nem mennének semmi­ért.- Az elmúlt három ciklusban a szennyvíz kivételével minden infrastruktúra kiépült - mondta Tóth János, polgármester. - Igye­keztünk az épületeinket, az útja­inkat is rendbe tenni, így a csa­tornán kívül tényleg nincs is fon­tos, megoldatlan feladat. Ezt a beruházást is szeretnénk mie­lőbb elvégezni. A kormányzattól ígéretet kaptunk a támogatásra és a környező négy település is egyetért abban, hogy mielőbb lépnünk kell. Ha minden a terve­ink szerint alakul, akkor két év múlva minden faluban elkészül­het a hálózat.- Ezen kívül miért dolgozik még az önkormányzat?- Szeretnénk ha a közbizton­ságon javítani lehetne. Sok az idős ember, akik nem tudják megvédeni az értékeiket. Segíte­nünk kell abban, hogy a bizton­ságérzetük megfelelő lehessen. Sajnos, csak Somogysámsonban van rendőr. Szegerdőn évekig kí- nálgattuk a szolgálati lakást azért, hogy legyen helyben egyenruhás, de nem jártunk si­kerrel. Eredményesebb lehetne a munkánk, ha az italbolt nem tar­tana nyitva esténként. A környé­ken ugyanis ez az egyetlen kocs­ma.- Alig háromszázan vannak már csak Szegerdőn. Mit gondol mivel lehetne vonzóbbá tenni a települést?- Az elmúlt három-négy évben már nem csökkent a lélekszám, sőt, már 16 ház külföldiek tulaj­donában van. A megoldás a né­pességfogyásra egyértelműen az lehetne, ha munkát tudnánk biz­tosítani helyben. Erre azonban éppen azért mert kevesen va­gyunk, kicsi az esély. Realitása így inkább annak van, hogy az idők folyamán üdülőfaluvá ala­kul Szegerdő. Elérhető közelség­ben van három város is, két híres gyógyvizes fürdőhely és a Kis- Balaton is. Lovas, kerékpáros és bakancsos turisták akár egy hetet is eltölthetnek értékesen a kör­nyékünkön, annyi a látnivaló. Amióta elkészült Főnyed és a fa­lunk között az út, alig egy kilo­métert kell csak megtenni ahhoz, hogy a Kis-Balatonhoz jusson az ember. A Balatont megkerülő bringa-kőrút is érinti a települé­sünket. Úgy gondolom tehát, hogyha a falu értékeit megőriz­zük és komfortjáról gondosko­dunk, nem kell félni attól, hogy az utódok elfelejtik Szegerdő ne­vét. ■ Lenke, a gazda büszkesége Péntek József az utolsó Szegerdőn, akinek az istálló­jában vannak még lovak. Családi hagyomány ez. Amióta csak emlékszik, mindig voltak a közelében lovak. Volt úgy, hogy hét állt az istállóban.- Szegény édesapám mindig azt mondogatta, hogy ha ő már nem lesz, lovaink sem lesznek - mondta Péntek József. - Én azonban nem tudom el­képzelni nélkülük az életemet. Azt mondják, hogy a jó gazda minden állatát szereti. Én is így vagyok, de a lovakat különösen. Okos, hálás jószágok ezek. Már a szüleim is a földből éltek. Ez is hagyomány. Megtanultam tőlük mindent amit lehetett, és én is ezzel foglalkozom. Péntek József ottjártunkkor is éppen a szántásból érkezett haza. Ma már traktorral végzi ezt a munkát, de ha szükséges, befogja még a hatalmas testű, hi­degvérű lovait. Egyiket büszkén vezeti ki az istálló­ból.- Lenkéért és a másik lovamért már kínáltak egy­millió forintot, de nem adtam el. Most is vemhes, majd a csikót talán eladom. De nem szívesen válók meg egy jószágomtól is. Persze ez a disznókra nem teljesen igaz. Az ólak­ban öt óriási hízó várja - pontosabban nem várja - a fagyosabb időt, akkor ugyanis beteljesedik végze­tük: mint minden rendes sertés, ezek is böllérkés alá kerülnek.- Az állatok meghálálják a gondoskodást, és ab­ban nálunk van részük - mondta Péntek József. - Ez aí, ami munkát, megélhetést ad, ezért tisztessége­sen kell bánni velük, akárcsak a földdel. ■ Péntek József büszkeségével, Lenke lovával Télen keresett a könyvtár A szegerdői könyvtárnak vala­mikor több mint száz olvasója volt, most legfeljebb harmin­cán keresik fel hétvégenként a tékát. Somogybán az elsők között alakult meg a szegerdői könyvtár. Kulcsár Gizella 1964 óta a vezetője. Ami­kor megkezdte a munkáját, mint a falu könyvtárosa, három szekrény­re való könyvből állt a gyűjtemény. Ma több mint kétezerötszáz kötet közül lehet válogatni.- Akkoriban, amikor átvettem a könyvtárat, még iskolai gyűjte­ményként működött - mondta Kulcsár Gizella. - A diákokon kívül azonban nagyon sokan keresték a könyveket. Igaz, akkor ez volt az egyetlen szórakozás. Mindössze egy televízió volt a faluban, az is a könyvtárral egy épületben. Ami­kor adás volt azt nézték, amikor meg nem volt, olvastak az embe­rek. Ahogy azonban elszaporod­tak a tévékészülékek és megszűnt az iskola, a könyvtárhasználók száma is csökkent. A faluban azonban úgy döntöt­tek, nem szűntetik meg a könyvtá­rat. Legjobban a gyerekek örülnek ennek. Hétvé­genként közü­lük keresik fel legtöbben a könyvtárat. Mesekönyv­ből, kötelező olvasmányból fogy a legtöbb, és a szépiroda­lom a legke­vésbé kapós. Az idősek közül csak kevesen ol­vasói a könyvtárnak, közülük is többnyire télen keresik az olvasni­valót. ■ Az első család utolsónak marad Tamás István nagyapja volt az első, aki Szegerdőn házat épí­tett. Az első szegerdői család­ból Tamás István az utolsó, aki a faluban maradt. A többi­eket nem tudta megtartani a település.- Mindkét gyermekünk elköltözött Szegerdőről - mondta Tamás Ist­ván. - Amikor a termelőszövetke­zetünket a sávolyihoz csatolták, kezdtek elfogyni innét az embe­rek. Nem maradt ebben a faluban munka, aztán meg nem maradtak fiatalok. Én sem tartottam vissza az enyémeket, pedig jobban örül­tem volna, ha közelebb vannak. Megértettem, hogy itt nincs lehető­ség. Amikor a mi gyerekeink isko­lába jártak, ebből az utcából több mint 15 gyerek ment velük regge­lente. Most mindössze egy olyan ház van, ahol nem nyugdíjas lakik. Elfogyunk szépen, lassan. Én saj­nálom ezt a települést, mert nyu­galmas, kedves hely volt ez valami­kor. Jóravaló, nagyon szorgalmas emberek laktak itt. Fiatal korunk­ban minden hét végén bált rendez­tünk. Telente összejártunk estén­ként és sokkal többet tudtunk egy­másról, mint manapság.- Most mivel telik az idő?- Hát nem maradt más, mint a munka. Minden idősnek vannak földjei, állatai. Amire azokat ellát­ja, nem marad se kedve, se ideje ahhoz, hogy kimozduljon akár csak a szomszédig. Nálunk is nagy a gazda­ság. Sok a föld, állatok vannak, én fia­talkorom óta méhészkedem is. Aztán ahogy az idő megy, az erőnk úgy fogy, munká­ból még sincs soha kevesebb.- Azt mondta, szereti ezt a falut. Mi lesz így vele?- Arra a sorsra jut, mint a többi, környékbeli kistelepülés. Nem marad itt senki, csak aki nem tud máshova menni. Ez lesz a sorsa Szegerdőnek is. ____ ■ Ke reszt lett a színdarabból Negyven fiatal indult neki a máso­dik világháborúnak Szegerdőről. Tizennégyen nem tértek haza. Em­lékművüknél mindig van friss vi­rág és a halottas ünnepek is sok emlékezőt vittek a fiatal hősök táb­lájához, a templomkertbe. Özvegy Szabó Ferencné, a legidősebb szegerdői is gyertyát gyújtott értük.- Nyolcvannégy éves vagyok, nagyon nehezen megyek már, de ide, meg a temetőbe elmentem - mondta Szabó Ferencné. - Az én férjemről sem tudtuk sokáig, hogy mi lett vele. Öt év fogság után jutott csak haza. Igen keserves idők vol­tak azok.- Teri néni mióta él Szegerdőn?- 1925-ben az első lakosok kö­zött költöztünk ide. Harmadik ele­mibe jártam akkor. Kéthelyről tele­pültek át a szüleim.- Akkor sok mindenre emlék­szik a falu történetéből...- Szinte mindenre. Szegerdőn az a jó, hogy a falu alakulása óta mindennek van hírmondója. Olyan fiatal ez a kis település, hogy élnek még akik emlékezhetnek.- Mire emlékszik legszíveseb­ben?- Hát arra, amikor fiatal voltam. Nézze csak itt ezt a templomot, meg a keresztet is itt a templom­kertben az itteni emberek adták Özvegy Szabó Ferencné össze. Amikor fiatal leány voltam színdarabokat tanultunk meg, elő­adtuk a környékbeli falvakban és a belépőjegyekből fizettük ki ezt a keresztet. Manapság már nem ilyen önzetlenek az emberek. Mi­sére is csak tucatnyian járunk. Fia­talt meg szinte nem is látni a temp­lomban. Én ha nehezen is, de min­dig eljövök. Megköszönöm a jó Is­tennek, hogy ilyen sok időt adott. Nem gondoltam volna, hogy több mint nyolcvan évet élek meg Szeg­erdőn. ■ A föld ad esélyt a falusiaknak Móricz József büszke a birto­kára. Lehet is. Még mindig maga munkálja a ház körül az összes földet. Amíg dolgozott, csak hétvégen­ként jutott ideje a gazdaságra, manapság ez köti le minden idejét.- Minden amit itt látni lehet, a két kezünk munkája Móricz Józsefnek a család is segít a legnehezebb munkákban- mondta Mó­ricz Józsefné. - 1953-ban kerül­tünk ide és alig volt valamink. Ak­koriban az ember se kölcsönt, se jó tanácsot nem kapott senkitől. Magára volt utalva. Kezdetben egy konyhában laktunk, aztán szépen lassan bővítettük a házun­kat.- Én a vízügynél dolgoztam, több mint harminc évig - mondta Móricz József. - Szép pénzt fizet­tek, de az volt az ára, hogy hét közben sosem voltam itthon. Az ország minden részén dolgoz­tam. A feleségem látta el a ház kö­rüli munkákat, én csak hét végén tudtam neki segíteni. Amióta nyugdíjas vagyok, enyém a na­gyobb rész. Szeretem ezt a mun­kát. Ami jár a földnek, azt meg kell adni neki és meghálálja. Nem csak én tudom ezt. Szegerdőn a legtöbb porta rendezett. Azért is ilyen szép a település képe. Ami­kor kiosztották itt a földeket, min­denki egyformán kapott, ezért tű­nik úgy, hogy itt a helyén van minden. Cseléd családoknak ad­tak itt ki földet, olyan emberek­nek, akik tudtak dolgozni. Talán éppen ezért jönnek a kiüresedett házakba egyre többen. _______■ Az o ldal összeállítását a szegerdői önkormányzat támogatta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents