Somogyi Hírlap, 2001. november (12. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-15 / 266. szám

6. OLDAL' A L M A N A C H 2 4 1 2001. November 15., Csütörtök A GONDOS GAZDÁK A polgármester: Takács János. Az alpolgármester: Hideg László. A képviselő-testület tagjai: Dancs József, Szíjártó József, Tamcsu József és Zima István. A körjegyző: ár. Kimmel Jó­zsef Az óvodavezető: Vargáné Csu- ma Szilvia. A háziorvos: dr. Vida Róbert. Az állatorvos: dr. Solymosi Ferenc. A könyvtáros: Szépics Tibomé. m Talpon akar maradni a kis település Zimány többszörösen hátrányos helyzetű. Forráshiányos zsák- település, és évekkel ezelőtt sok lakos elvándorolt; mára szinte hiányzik egy nemzedék. Takács János 1990-től képviselőként és alpolgármesterként, 1998-tól polgármesterként igyekszik or­vosolni a gondokat.- Elég hálátlan feladatok jutottak a polgármesternek.- Az utóbbi időszakban több ZIMANY PÉNZÉ Szociális kiadás Pénzeszközátadás Személyi kiadás Dologi kiadás Költségvetés 41,5 millió lorint olyan megszorító intézkedést kel­lett hozni, melyek erősen csökken­tették a népszerűségemet - mond­ta Takács János. - Be kellett zárni az iskolát; alig tíz gyermek járt ide, s három pedagógusnak meg­szűnt a munkahelye. 2000-től körjegyzőségben vagyunk Orcival. Itt megszüntettük a hiva­talt, a jegyzőt is el kellett küldeni. Az előző óvodavezetőnek lejárt a megbízatása, s új vezetőt válasz­tottunk. Ez volt az ovi további működésének a feltétele. A végki­elégítések viszont kiürítették a kasszát. Zimány amúgy is több­szörösen hátrányos helyzetű: zsáktelepülés, és az elnéptelene­dés is fenyegeti. Korábban igen sokan elköltöztek. Ide nem tele­pültek vállalkozások, így az adóbe­vételünk is nagyon kevés.- Önerő híján pályázni is nehéz.- Kihasználunk minden lehető­séget. Az évi 10-12 pályázatból hét-nyolc sikeres volt az utóbbi há­rom esztendőben, az önerőt pedig hitelből oldottuk meg. Általában olyan dolgokra kérünk támoga­tást, melyek 50-200 ezer forint ön­részt igényelnek. A könyvtár- és a kultúrházfejlesztés volt a két leg­utóbbi, s idén indítottuk a köz­munkaprogramot. A Soros-alapít­vány is támogatta a terveinket, így egy közmunkás havonta nyolc­ezer forintjába van az önkormány­zatnak. A munkájuk azonban en­nél többet ér. Mióta dolgoznak, megváltozott a település arculata.- Hogyan próbálják megtartani a fiatalokat?- Megvásárolhatják az önkor­mányzat tulajdonában levő telke­ket. Az első fecske, egy régi lakos éppen most költözött vissza. A fia­talok azonban a komfortot szere­tik. Pedig nálunk is minden út és járda szilárd burkolatú; van ivóvíz, telefon, gáz, csak a szennyvízelve­zetés hiányzik, mint a környező többi településen is.- Milyen a közbiztonság?- Ez a megye egyik legfertőzöt­tebb területe. Nem a faluban élők, hanem a más településekről jövők­kel van gond. Gyakori a termény-, a tyúk- és a falopás. Ha munkát ajánlunk, azt nem kérik, de segé­lyért tartják a markukat. A testü­letnek pedig az az elve: csak mun­káért ad pénzt. A körzeti megbí­zott Orciban kapott lakást, így va­lamelyest javult a közbiztonság, de fokozni kell az ellenőrzéseket. A rendőrt segítve újraindítjuk a polgárőrséget; a lakosság is érzi, hogy valamit tenni kell.- Milyen lesz a jövő?- Most készül a község rendezé­si és fejlesztési terve. A valóság ta­laján vagyunk; körültekintő terve­Takács János polgármester zéssel, megfelelő infrastruktúrával Zimány nyugodt kis település le­het, s talpon maradunk. A közép- korúakkal közepes fejlődést és színvonalat tudunk teremteni. ■ Zimány Nevét először 1268-ban említi oklevél Terra Zlgma alakban. Az 1400-as években Osztó- páni Pál a föl­desura. A XVI. században csaknem tel­jesen elpusztul, majd a török uralmat követő újjáépítés után a Wlassics, a Gyulai Gaál és a Nlczky család a föl­desura. A két világháború között Ester­házy Miklósnak volt itt nagyobb birto­ka. A község pecsétjét először egy 1789-es iraton találjuk. A falu első is­koláját a katolikus egyház alapította. A lakosság lélekszáma a XVIII. század kö­zepén már a maihoz hasonlóan alakult. Megrázd eseményként őrzi az idősek emlékezete, hogy a község határában 1944. március 17-én az amerikai repü­lök - a támadás során - kilenc bombát dobtak le. Szerencsére szántóföldre es­tek. igy emberéletben és épületekben nem okoztak kárt A település a két vi­lágháború között a magyaratádi kör­jegyzőséghez tartozott. 1950-től 1966- Ig önálló közigazgatású kisközség, majd 1990-ig Orcival közös a községi tanácsa. A rendszerválás óta önálló jegyzösége van. A kántorpénz kevés a megélhetésre A Kapostáj rt szarvasmarhatele­pének a vezetője Szépics Tibor, szabadidejében pedig a közös­ség kántora. - A telepen 460 te­henet gondozunk meg a szapo­rulatát, ez mintegy 900 szarvas- marha. Egy tehén évente 7800 li­ter tejet ad. A tejtermelés az rt egyik meghatározó ágazata. Csaknem harmincán dolgoznak a két telepen, s 60-70 ezer forin­tot keresnek. A leépítés azonban elérte a gazdaságot is, ámbár nem lehet mindenhol helyettesí­teni az élőmunkát. Szépics Tibor valaha hang­szeres zenét tanult, s jó hangja volt. Nélküle vasárnap nem kezdték el a misét. Időnként hi­ányzott a toponári kántor, s a hí­vek hiányolták az éneket. Akkor kérték föl a kántorizálásra.- Négy éve kezdtem, de a munkám miatt csak a vasárnapi misén énekelek. Egy-két eskü­vőt is elvállalok, de temetést nem. Ebből nem tudnék megél­ni, és az első a munkahelyem. Októberban - hosszú idő múl­tán - bérmálás is volt a faluban. Negyvennél több serdülő gyerek jött Zimányból, Toponárról, Magyaratádról, Patalomból. A hitoktatók készítették föl őket meg az esperes úr. Tizenegy egyházi méltóság mellett 400 vendéget fogadtunk. Kicsit ne­hezen, de azért befértek a temp­lomba. ■ AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: SZARKA ÁGNES Óvodások lovas kocsin Házias ételeiről hjres az óvoda konyhája. Napi ötven adag ebédet készítenek itt, s nincs a kör­nyéken olyan rendezvény, amelyre ne ők főz­nének.- Inkább baromfihúst, csirkét, pulykát sü­tünk, mint sertést. Főzünk allergiásoknak és tejérzékenyeknek is. Az idősek is hamar meg­szerették az ételeinket, mind tőlünk hordja az ebédet - mondta Vargáné Csuma Szilvia óvoda­vezető. - Huszonkét kicsivel foglalkozunk, és remélem, az óvodát nemcsak a konyhájáról is­merik, hanem az itteni munkáról is. Őrizve a ha­gyományt, a jeles napokkal foglalkozunk. A gyerekek megismerik, hogy néhány évtizede, nagyszüleik gyerekkorában miként ünnepeltek. Részt vettünk legutóbb a szüreti felvonuláson is. Nagyon élvezték a kicsik a kocsikázást. Vé­gigjártuk a falut, s egyes állomásokon előadták a kis műsorukat. Vargáné Csuma Szilvia egy éve vette át az óvoda vezetését. A kezdeti nehézségek után, mint mondta, elfogadták a szülők, bár a kapcso­lattartás meglehetősen nehéz. - A pedagógusok­tól függ, hogy milyen együttműködést alakíta­nak ki - tette hozzá. -; nekünk kell nyitni a szü­lők felé. Nagyobb gond ugyan nincs, de a szülők fejével kell gondolkodni és meg kell hallgatni őket azért, hogy a gyerekekben rejlő tehetséget közös munkával ^bontakoztassuk. Egy peda­gógusnak nemcsak a gyerekeket, hanem az em­bert kell szeretnie. ■ Fogat mosni is játékosan .tanulnak Építettek, hogy táncolhassanak Samu Sándor hetvenéves. Társai­val együtt húzó ember volt, sokat tett a településért. A társadalmi munkákban mindig számíthattak rá; tudták, hogy maguknak és a falunak építenek.- Magángazda voltam, majd té- esztag; onnan mentem nyugdíjba is. Csak a szövetkezet megalaku­lása után kezdődött itt a gépesí­tés. Szinte minden középületünk úgy épült, hogy meghirdették a társadalmi munkát, és aki tudott, jött, segített. Hol húszán voltunk, hol csak öten, attól függően, mi­lyen munkát kellett elvégezni. A templomhoz még pénzt is ad­tunk. Fölépítettük a kultúrházat, utána oda jártunk hálózni. Ej, de sokat táncoltunk abban az idő­ben. Műsoros esteket is szervez­tek, neves fővárosi előadóművé­szekkel. Most már csak a nyugdí­jasok rendezvényeire járunk. Ma a közhasznú munkások dolgoz­nak a falu javára, de ha szüksé­ges, a fiatalokat is lehet mozgósí­tani. Szívesen mennék magam is, de már nem tudok. A térdeim ér­zik igazán az éveket. Kikoptak, fájnak; nem bírom már a munkát. Van egy kis háztáji földem, szőlő­gyümölcsös, azt művelem. Éven­te 10-15 hízót is fölnevelek. Né­hányat eladunk, de kell a hús a nyolctagú családnak is. ■ Riasztanak tizennégy önkéntest Ötven éve vesz rész a falu önkéntes tűzoltóinak a munkájában Zimányi István tsz-nyugdíjas, ma mint a rangidős és a vezetőjük. Az önkor­mányzattól most kapta meg az emlékplakettet.- Tizennégyen vagyunk önkéntesek; az utóbbi időben a pénzzel együtt a fiúk lelkese­dése is megcsappant egy kicsit. Valaha dicső­ség volt, ha valaki tűzoltó lehetett. 1949-ben, suttyó koromban már sugárcsővezető lettem. Fiatalon keményen sportoltam, így futásban a leggyorsabb voltam. Ma már nem szaladok. Akkoriban rangot jelentett ez a munka. A lá­nyok, menyecskék is úgy vélték: aki önkéntes tűzoltó, az férfi a talpán. Volt olyan esetünk, hogy a tanyán begyulladt a kazal, négy napig ott kellett lennünk. Közel van Kaposvár, így sokszor mire kiérünk, már ott vannak a hiva­tásosok. Aki észreveszi a tüzet, nekünk is szól meg az ügyeletnek is. Minden tagunk kap egyenruhát, s van egy kismotorfecskendőnk. Sajnos, csak targoncás és' nem önjáró. Ez is azért van, mert közel van Kaposvár; a kocsi­fecskendőt mindig a távoliak kapják. m A hivatásos tűzoltókkal egyszerre érnék a tűzhöz Bérben szánt a képviselő Tizenegy éve képviselő-testületi tag Zalavári Zoltán. Annak'előtte népfrontelnökként sokat tett a fa­lujáért. Most, nyugdíjasként gaz­dálkodik, s mezőgazdasági szol­gáltatást is vállal.- Mindig a falu érdekeit tartotr tam szem előtt. A villany és a víz bevezetésekor, járda építésekor nekem kellett a lakosságot rábe­szélni és mozgósítani. Növény- termesztőként dolgoztam a téesz- ben, s 1985-ben mentem nyugdíj­ba. Voltam brigád-, telep- és ága­zatvezető is. 1996-ban kivettem a földünket, azóta 25 hektáron gaz­dálkodunk, de még bérelnénk is hozzá. A legnagyobb gondunk az, hogy családi gazdaságnak ki­csi. A kombájn kivételével min­den gépünk megvan, de ilyen kis területen gazdaságosan nem tud­juk használni. Ezért szolgáltatást is végzünk: talajmegmunkálást, szántást, vetést. A növényter­mesztésben nincs pénz, szinte a termelési költségeket sem fedezik az átvételi árak. S nekem az az el­vem: a földnek is meg kell adni, ami megjár neki. Nem szabad ki­zsigerelni, mert ez idővel meg­bosszulja magát. így valamivel drágábban termelünk, de a föld meghálálja: kukoricából az átlag­termésünk 105 mázsa. Talán nem fizetünk rá, de a bérmunka nél­kül nem biztosítana megélhetést. Ha kell, lapátot ragadnak Az ifjúsági klub több mint nyolc éve alakult, és Szíjártó Ákos azóta részt vesz a munkájában. - Negy­ven fiatalra mindig számíthatunk. A rendezvényeinkre azonban töb­ben is jönnek, még a szomszédos falvakból is. Részt veszünk a kü­lönböző rendezvények szervezé­sében; farsangi felvonulás, márci­us 15-i műsor, falunap vagy gye­reknap nem múlhat el nélkülünk. Az óvodásoknak idén első ízben szerveztünk szüreti felvonulást, nagyon élvezték. Végigkocsiztunk a falun, s átmentünk Orciba is. S akkor is számíthatnak a klubtagok­ra, ha a lapátot kell megfogni. A fa­lunkban nincs iskola, így egy kicsit nehezebb összehozni a diákokat. Rendezvényeink inkább hét végén és szünidőben vannak, amikor egy kicsit több a szabadide­jük. Eseten­ként a műve­lődési ház­ban gyűlünk össze egy kis beszélgetés­re. Természe­tesen minden fiatal szereti a sportot, leg­népszerűbb a foci és a röplabda. S nemcsak nézik, fiataljaink a körze­ti bajnokságban rúgják a bőrt. Az önkormányzat támogatása és a tagdíj nélkül azonban nem volna életképes a klub, mert a szervezés­hez pénz kell. Összetart a csapat. Még az egyéni gondjaikon is tu­dunk segíteni. ____________ ■ Zo ngorát is csomagoltak- A Volán csomagolóüzemében kezdtem, akkoriban 70-80 mun­kást foglalkoztattak. 1993-tól va­gyok vállalkozó, s most már csak egy emberrel dolgozom - mondta Zalavári Rudolf. - Hét emberrel kezdtük, de csökkent a megren­delés, sorra el kellett őket külde­ni. Pedig szívesen alkalmaznék több munkást. Zimányból szár­mazom, kötődöm a településhez. A szülői házban van a mintegy száz négyzetméteres műhelyem. Valaha nagy tételben gyártottunk ládákat, ezekbe pakolták az ex­portra szánt, többtonnás gépeket. Ma már csak akkora kell, ami kéz­zel is könnyen a kamionra rakha­tó. Ismertek bennünket a Dél-Du- nántúlon, akinek láda kellett, hozzánk jött; vitték Villányba, Győrbe, Székesfehérvárra, Pécs­re, szinte az egész országba. Ma már kevesebb ládát, inkább rakla­pot, alátétfát gyártunk. A nagy ládák­nál kereset­tebbek a do­bozok. Az önkormány­zatnak és a lakosságnak dolgozunk: ha kell, ket­tes létrát ké­szítünk, de az ajtó-, az ablakpasz- szítás sem áll tőlünk távok A fa­iparban nagyon telítve van a piac. A megrendelés nagyon hullámzó; ha kell valami, akkor azonnal, nem számít sem ünnep, sem éj­szaka. A ládagyártáshoz és az asztalosszakmához megvan műi­den gépünk. Munkát még tud­nánk vállalni. Valaha gépeket szállítottunk, legutóbb pedig egy zongorát csomagoltunk. ■ Az oldal elkészítését a zimányi önkormányzat támogatta FOTÓ: GYÖRGYFALVI ZITA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents