Somogyi Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-25 / 249. szám
2001. Október 25., Csütörtök 7. OLDAL Munkalehetőség nélkül bizonytalan jövő Kőkút ma három településrészből áll. Az önkormányzat fontosnak tartja, hogy mindegyik egyformán fejlődjön. Tíz éve irányítja a települést Földes Mária polgármester.- Mit sikerült megvalósítani?- Az első ciklusban az ivóvíz-ellátást kellett kiépíteni. Gyöngyöspusztán és Alsótapazdon volt csak vezetékes víz, de kis hozamú régi kúttal. Fúrattunk új kutat, s fölszereltettük a vastalanítót. így mindhárom településrészen van egészséges víz. A második ciklusban elkészült Gyöngyöspuszta felé 400 méteren az út, Kőkút és Alsótapazd között pedig teljes hosszában. Az új úton már bejárnak a buszok, így az iskolások is naponta bejárhatnak, nem kell a kollégiumban maradniuk. Sem iskolánk, sem óvodánk nincs, a gyerekek Hencsére vagy Kadar- kútra járnak.-A hetvenes évek elején bezárták a kőkúti iskolát. Kinyitják-e valamikor?- Nem; az iskola kéttantermes volt, és csak 41 kisdiákunk van. A XXI. században szerintem nem szabad osztott tantervű iskolát nyitni. Most nyolc évig egy helyen tanulnak. Egy oktatási intézmény fenntartását egyébként sem bírná el az önkormányzat költségvetése. Ma már olyanok a követelmények, hogy egy falusi kisiskola nem készítheti fel a tanulókat úgy, mint egy nagyobb, ahol megvan minden technikai és szemléltető eszköz.- Milyen gondot okoz, hogy három településrész van egymástól viszonylag távol?- Több intézményből kettő van. Két kultúrházat kellett rendbe tetetnünk, Alsótapazdon orvosi rendelőt is építettünk, így abból is kettő van. Négy temetőt tartunk fenn, mert Gyöngyöspusztán külön van a szociális otthonnak és külön a lakosságnak. Egyik sem felekezeti. Ezeket bekerítettük, s mindegyikben van vezetékes víz is.- Milyen a hitélet a településeken?- Nagyon kevés a református, talán egy-két család; nekik itt nincs istentisztelet. A katolikusok jóval többen vannak, nekik a régi iskola egyik tantermében tartják a misét.- Mit nem sikerűt megvalósítani?- Utakat. Gyöngyöspusztán a belső utat kellene portalanítani, szilárd burkolattal ellátni. Most van benn az ötödik pályázatunk, eddig mindig elutasították. Reméljük, előbb-utóbb sikerül. Erre ötmillió forintot tettünk félre. Hátra van a közvilágítás korszerűsítése és a szennyvízcsatorna kiépítése. Kadar- kúton van vezetékes gáz; ha úgy jönne ki a lépés és a lakosság is igényelné, vállalnánk a bevezetését.-Mekkoraa munkanélküliség?- Ez a legnagyobb gond. Helyben nincs munka, s a környéken sincs. Barcs, Kaposvár messze van, drága a bérlet és hosszú az út is. A másjk gond: a munkanélküliek egy része csak segédmunkát végezhetne, mert az általánoson kívül nincs semmilyen végzettsége. Nem ilyen embereket keresnek a munkáltatók. A fiatalok talán már jobb helyzetben lesznek, köztük több a szakmunkás, az érettségizett. Földes Mária polgármester- Müyen lesz a jövő; hova vezetnek a kőkúti utak?- Ha nem tudunk a közelben munkahelyet teremteni, akkor azok, akiknek lesz rá lehetőségük, elmennek innen. ■ Valaha más volt itt az élet- A téeszben dolgoztam, a feleségem is; onnan mentünk nyugdíjba- mondta Ősz József. - A kertünk 700 négyszögöl, s ami kell, megtermeljük. A nyugdíj kevés, legalább zöldségért, krumpliért nem adunk ki pénzt. Munkával telnek a napok, csak erőnk, egészségünk nem a régi; nem bírjuk úgy, mint'fiatalon.- Ide jöttem férjhez 1957-ben, Alsótapazdról - vette át a szót a fele sége. - Valaha más volt itt az élet; a falu arculata is: nem volt ennyi re mos, elhanyagolt ház. Akkoriban jobban törődtek az emberek a portájukkal és egymással is. A betele pülőket már nem érdekli, milyen a környezetük. Régen ünnepnapokon kiültünk a ház elé, a kispadra beszélgetni. Most szinte senkit nem látni az utcán, elbújnak az emberek. S mindenki csak a maga dolgával törődik. Lassan oda jutunk, mint a városokban: az itt élők nem is ismerik egymást. Sok a nyugdíjas, de senki nem szervez nekik klubot, senki sem hívja össze az időseket. De bármilyen nehéz is, mi már csak maradunk Kőkúton. Amikor megvolt a rávalónk, akkor nem mentünk el innen, most meg majd csak a temetőbe megyünk. _____■ Év századok vén tanúja A vénséges vén tölgy a falu jelképe is lehetne Arra már senki nem emlékszik, hogyan került ide. Talán egy madár csőréből esett ki a makk. Jó talajra talált; csírázni kezdett, lassan a felszínre bújt. Nézelődött. A fűszálak között semmi érdekeset nem látott. Telt az idő. Hideg lett, az arasznyi vessző beburkolózott elhullajtott leveleibe. Majd ismét meleg lett, s újra nyújtózott. Azután embereket látott, rongyosokat és szekéren haladókat. Házakat emeltek, vályogból. Katonákat látott, kereszttel a mellükön. Később menekülő anyákat, karjukkal kisdedeket ölelőket. Látott vért és szenvedést, majd békét. Újraépülő házakat, gyerekeket. Majd ismét katonákat. Hallott sikolyt és nevetést. Nyújtózott, egyre nagyobb lett, mindig nagyobb. Mindent hallott, mindent látott: katonákat és házakat, halálhör- gést és nevetést. Egyre többen vették körül. Egész kis falu nőtt köréje. Szemben iskola épült. Hallgatta a gyerekzsivajt. Szerelmesek bújtak el mögötte, gyerekek keresték elhullatott makkjait. Az iskolát bezárták. Ő csak állt. Lekaszálták körülötte a füvet. Észre sem vette, hogy közben csak nőtt, nőtt. Egyszer egy baltás ember jött. Odacsapott. A kis szerszám nem okozott nagy fájdalmat, de valahol a rostjai mélyén érezte: az élete a tét. Tudta, hogy könnyen nem adja meg magát. Vele meg kell küzdeni, kitart, amíg lehet. Belőle nem lesz egykönnyen tüzelő. A baltás ember próbálkozott egy darabig, azután feladta. Fájtak a sebek. Mégis a fájdalom helyett szöveteibe inkább a félelem költözött. Ma már nem akarják az emberek bántani. Inkább az idő. Megöregedett. Száradnak, korhadnak az ágai. Ugyan még csak egy-kettő, de az idő nagy úr, vele nem lehet dacolni. Ha elkezdi munkáját, senki sincs, aki megállítsa. A tölgyfa öregebb, mint a település. A falu lakói változnak: újak jönnek, s az öregek elmennek. Csak a tölgy áll még ugyanott. ■ Vonzza a város a fiatalokat A téesz megszűnése után 1996-ban lett Hargitai József fakitermelő vállalkozó, azóta többnyire a Sefag erdeiben dolgozik. - Az első három év sikeres volt, az utóbbi időben azonban igen megcsappant a megrende-. lés; alig kellett kinyitnom a számlakönyvemet. Egyre kevesebb a munka, így minden megrendelést vállalni kell. Kivágjuk a fát, daraboljuk, kitesszük a léniára, a többit már a megrendelő intézi. Hogy milyen ez a falu? Csendes, de a fiataloknak unalmas, ezért is mennek el sokan. Minden messze van tőlünk. Nem is járunk szórakozni; van egy kis kertünk, s a három gyerekem gyümölcsben, húsban „nagyfogyasztó”... Most nagy dilemma előtt állunk: szép pénzt ígértek a házért, menjünk-e vagy maradjunk. A sok munka,'amit beleöltünk a házba, a kert meg az itt töltött idő ide köt, de nagyon vonz a város megannyi lehetősége. _____■ Az oldal összeállítását a kőkúti önkormányzat támogatta Mélyre nyúlt, szívós gyökerek Márkovics István gépkocsivezetőként dolgozott, ma már nyugdíjas. Feleségével együtt a földet műveli, s állatokat tartanak, hogy kiegészítsék kis nyugdíjukat.- A kertben minden megterem, ami az állatoknak kell, még a búza és a kukorica is. Néhány tehenet tartunk, s természetesen sertést meg baromfit is. A tejet eladnánk, de nincs kinek. Itt kedvesen isszák, csarnok pedig nincs. Kénytelenségből a disznókkal etetjük fel a fölösleget.- Az istállóból mentem nyugdíjba; abba rokkantam bele - vette át a szót Márkovics Istvánná. - Nem tudunk már úgy dolgozni, mint fiatal korunkban, így állandóan veszekszünk, marjuk egymást; nem érdemes már ezt csinálni. Mi még megélnénk a nyugdíjunkból, de ott a két lányunk családja. Mire juk. A fiatalabbiknak házat építettünk, hogy majd oda mennének nélkülünk? Ha nem tartunk állatokat, nem költözünk. De mi valaha ebben a földben vertünk gyö- gondoznánk a kertet, sokkal nehezebb volna az éle- keret, ide köt a fiatalságunk, az egész életünk; nem tu- tük. így legalább zöldségre, húsra, tojásra nincs gond- dunk már elszakadni, Kőkút itt tart minket. ■ Sokan megisszák a segélyt A lakosság nyolcvan százaléka rendbe tehetik, s kevés pénzből kicigány. A kisebbségi önkor- meszelhetnék a lakóházukat is. mányzatnak harmadik éve - Próbálják erre ösztönözni őket? Csonka Márton az elnöke; arról - Nincs olyan helyünk, ahol ösz- kérdeztük mit tesznek azért, széjöhetnénk, de nem is tart össze a hogy javítsák a helyzetüket. nép. Mindenki megy, amerre lát, ha szólok, hogy van egy kis társadalmi - Több pályázatot is beadtunk, de munka, nem jönnek el. Azt mond- valamiért mindig elutasították. A ják: az önkormányzattól kapják a munkanélküliséget kivéve nincse- szociális segélyt, nekünk nem dőlnek sajátos gondjaink. Sokan nem goznak. A legnagyobb gond az, is akarnak dolgozni; megkapják a hogy nincs helyben iskola. Ötven segélyt, aztán lecsurgatják a torkú- kisdiákunk van. Kadarkútra mintegy kon. Igényük sincs arra, hogy egy 600 gyerek jár, és elvesznek köztük, kissé változtassanak a körülménye- Egy kis iskolában jobban foglalkoz- iken. Ehhez nem mindig pénz kell, hatnának velük, személyre szabot- néha elég egy kis figyelem is. A fü- tan. Mert nemcsak oktatni kellene vet lekaszálhatják, az udvart is őket, hanem nevelni is.- Van a kisebbségi önkormányzatnak beleszólása a segélyezésbe?- A képviselő-testületi ülésekre meghívnak,javaslatot tehetek, de döntési jogom nincs.- Milyen a kapcsolatuk a cigányszervezetekkel?- Időnként küldenek meghívót, de sem időm, sem pénzem nincs arra, hogy gyűlésekre, megbeszélé- sekre szaladgáljak. ■ Márkovics István és felesége - ide köti őket több évtized, egész életük munkája Magas Cédrus a kastélyban Akik ismerősökre találtak, jól érzik magukat a Magas Cédrus otthonban Valaha a Festetics grófok vadászkastélya volt a Magas Cédrus szociális otthon épülete. Nagyok a szobák, 6-8 ágyasak, bár sikerült néhány kisebbet is kialakítani. Nem szerencsés, hogy az idősek és a szenvedélybetegek egy otthonban vannak. Kellő elkülönítésre nincs lehetőség.- Az otthon feladata az idősek ellátása, a szenvedélybetegek és a hajléktalanok gondozása, rehabilitálása. Fenntartónk a megyei önkormányzat. A tél beálltával egyre több a hajléktalan - mondta Torkos Tamás igazgató. A tárgyi feltételek hiánya miatt csak ideiglenes a működési engedélyünk. Kétszáznál több lakónk van, és tízen várnak elhelyezésre. Ma már alanyi jogon jelentkeznek; a teljes ellátásért 23 ezer forintot fizetnek, és személyenként 3660 forint zsebpénzt is kapnak. Száz dolgozónkból ötven az ápolást végzi. Teljes az ellátás, és orvosi ellenőrzés mellett is foglalkozni kell velük. A szobatársakat a hasonló érdeklődés, a végzettség, és a kor szerint próbáljuk összeválogatni. így is van összezördülés, amit csak jó szóval s rengeteg türelemmel lehet megoldani. Akik beilleszkedtek, jól érzik magukat. Az újakkal kell többet foglalkozni. Havonta egyszer misét és istentiszteletet is tartunk. Az utóbbi években jelentős pályázati támogatásokból korszerűsítették a fűtést, a vizesblokkot, a konyhába páramentesítőt szereltek, bútorokat vásároltak. Építészeti felújításra, gépkocsira és a mosókonyha elektromos szárítójára is nyertek pénzt. ■ A GONDOS GAZDÁK A polgármester: Földes Mária. Az alpolgármester: Hargitai József. A képviselő-testület tagjai: ifj. Hargitai József, Mernye Istvánné és Tóth Imre. A kisebbségi önkormányzat elnöke Csonka Márton, tagja Csonka Imre, Memye Zoltánná. A körjegyző: Takács János. A háziorvos: dr. Kadlec And- rás és dr. Komjáti Tibor. __■ Kő kút Három részből áll: Kőkút Alsótapazd és Gyöngyöspuszta. A negyedik, Gyócs- puszta teljesen kihalt. A központi településnek alig százéves a múltja. 1928-ban alakult önálló községgé Kőkúttapazdból. Születése összefügg a XIX. század végi filoxéra- vésszel. Határa állami birtok volt s a betegségnek ellenálló homoki szőlőtermesztés föllendítése érdekében minden ide települőnek 12 kataszteri hold földet és 30 hold szőlőterületet adtak. Alsótapazdról I421-144&ból vannak adataink. Előbb a Rindsmaul. 1856-tól a Márffy családé volt A régészeti leletek szerint valaha e pusztán át vezetett a római út később Itt volt a postakocsi-állomás, a lóváltó hely. A világháború végén a front a Margit-vo- nal közelsége miatt kitelepítették a lakosságát Az első szövetkezet 1951-ben alakult majd 1953-ban feloszlott 1959ben alakították újra. később egyesült a héricséi. hedrehelyi és visnyei szövetkezettel. Tiz éve Kőkút lakosságának egynegyede cigány volt ma - a vegyes házasságok miatt is - már a 80 százaléka. Az itt élőknek a mezőgazdaság, az erdő, a gyöngyöspusztai csemetekert és a szociális otthon ad munkát. Hajnaltól estéiig csak a gazdaság i - Apám is gazdálkodott. Nekem is dolgozni kellett, s nem a választáson töprengeni. Megvoltak az adottságaink, és visszaigényeltük a téesztől a földet. Most 50 hektárt művelünk - mondta Fodor Gyula alsótapazdi gazdálkodó. - Megterem a tritikálé, kukorica, árpa, zab, a terményt meg föletetjük az állatokkal. Tizenöt-húsz bikát adunk le minden évben. Van néhány malacos góbénk is, a szaporulatát adjuk el. A pénz egy részét visszaforgatjuk a gazdaságba. A lányom cukrász-pékként végzett; Kaposváron lakik. Fiam a papa irányításával folytatja a munkát. 400 családos a méhészetünk, hasznát i azonban elviszi a gazdaság. Földművelésből megélni ma igen nehéz. Terménytárolót is építettünk, hogy ne kelljen fizetni a tárolásért. Tavasszal nagyon visszaesett a szarvasmarha iránti kereslet a kergemarhakór miatt; pont, mikor egy kis pénz kellett volna. Most pezsdült a piac. Én a gazdaságban nevelődtem, ezt nem lehet csak úgy abbahagyni... Néhány évig j Kaposváron éltem, de nem tud- I tam megszokni, visszajöttem. Itt nőttem föl. A kikapcsolódást az jelenti, ha ünnepnap a mama valami finom ebédet vagy vacsorát főz. Szórakozás nincs. Hajnalban kelek az állatok miatt, és este is etetni kell, bármi történjék is. ■ AZ OLDAL CIKKEIT IRTA: SZARKA ÁGNES FOTÓ: KOVÁCS TIBOR ALMANACH - 111
