Somogyi Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-22 / 247. szám

6. OLDAL 2001. Október 22., Hétfő A GONDOS GAZDÁK A polgármester: Marton István. Az alpolgármester: Szolnoki László. A képviselő-testület tagjai: Henger- György né, Farkas Csabáné, Bide Ernő és Bekk Ti­bor. A körjegyző: dr. Steiner Györgyi. Az általános iskola (Sávoly) és óvoda igazgatója Schuller Ti­bor, a vezető óvónő Csordásáé Tamás Ildikó. A háziorvos: dr. Hermán Ju­dit. A védőnő: Andáné Kálóczi Rita. A plébános: Bojtor Róbert. A gazdajegyző: Zsoldos Lász­ló. u Főnyed A középkor­ban a mai te­mető helyén volt a falu. Egy 1261-ben kelt irat említi elő­ször Feve- nyes néven. 1406-ban Berzenczei György birtoka. 1474-ben pedig Páti Török Mihályé. Mátyás király 1486-ban adományozta Bornemisza Jánosnak. 1536-ban már két település szerepelt az adólajst­romban: Fövenyes Fajszi Ferenc tulaj­dona és Nagyfövenyes a Páti Török családé. 1773-ban önálló jobbágytele­pülés volt. A XX. század elején 47 há­za és 381 lakója volt. A megye egyik legkisebb falvának iskoláját 1967-ben szüntették meg. amikor megépült a 7- es föútról a bekötőút. Azóta a gyere­kek Sávolyra járnak óvodába, iskolá­ba. A helyi téesz is csak három évig volt önálló. 1963-tól 1992-ig a sávolyi szövetkezet gazdálkodott ezen a terü­leten. A közigazgatás Balatonszent- gyürgyhöz. Szegerdőhöz, 1969 óta Sá­volyhoz köti. A falu templomát 1959- ben építették, a búcsút a templom­szentelés dátumához kötötték: au­gusztus 22-én tartják S íz Mária tisz­teletére. Kirándultak Ópusztaszerre A főnyediek is úgy gondolták, hogy életükben legalább egy­szer el kell látogatniuk Ópusz­taszerre, a magyar történelmi emlékek megtekintésére. Mégis húzódoztak jó páran az utazás­tól. A polgármester szervezte autóbuszos kirándulásra 40-45- en mentek el. S olyan szép élmé­nyekkel tértek haza a falu lako­sainak első közös kirándulásá­ról, hogy arra ösztönzik az ön- kormányzatot, szervezzen újabb utat. ___________ ■ Az oldal cikkeit írta: Gáldonyi Magdolna Fotó: Marton László ■ Kisközség a Kis-Balaton tőszomszédságában Főnyed a megye egyik legkisebb települése. Mindössze 31 hek­tár a belterülete, s lakosainak a száma nem éri el a százhúszat. A nyugalom, a béke szigete, s nemcsak sokezernyi madár sze­reti ezt a vidéket, hanem az itt élők is. A főnyediek szorgalmas, törekvő emberek.- Fájó pontunk, hogy nincs mun­kaalkalom a faluban - mondta Marton István polgármester. - A té­esz megszűnésével - ennek csak­nem tíz éve már - megszűnt itt minden lehetőség. Az emberek földjeit egy külföldi tulajdonú kft műveli. Mindössze két asszony dolgozik helyben, ketten a vasút­nál kaptak állást, hárman-négyen pedig naponta eljárnak, építkezé­seken vállalnak segédmunkát. Egyetlen egyetemistánk van, neki az önkormányzat a Bursa Hungarica ösztöndíj keretében havi 2000 forint támogatást ad.- Mégis miből élnek az embe­rek?- A legtöbbjük nyugdíjból. El­öregedőben van a falu, kevés itt a fiatal. Egy év alatt hat haláleset volt és csak egy születés.- Mit jelent a falu számára a Kis-Balaton közelsége?- Örömöt és gondot is. A Ií-es tározó építéséhez a külterületeink nagy részét kisajátították. Emellett az a félelem is bennünk volt, hogy ha elárasztják azt a részt, itt meg­emelkedik a talajvíz. Egyelőre más történt: az utóbbi két év szárazsá­ga miatt elapadtak a kutak; még a kertek öntözésére sem lehetett vi­zet nyerni, a vezetékes víz pedig errefelé igencsak drága. S van, aki­nek nagy gond a vízdíj kifizetése, igénybe venné a saját kutat.- A nehézségek ellenére az utóbbi tíz évben jelentősen fejlő­dött itt az infrastruktúra: van víz, gáz, telefon. Miből futotta a beru­házásokra?- A gázzal éppen az a gondunk, hogy 1993 után építettük, és a kor­mány még nem döntött a privati­zációs jussunk kiadásáról. Ez ne­künk hárommillió forint bevételét jelentené, ami egy ilyen kisköz­ségnek nagy pénznek számít. 2002. október 31-ig kell bejelente­ni az igényeket. Abban bízunk, hogy esetleg előbbre hozzák a ki­fizetést. Az állami finanszírozás­ból gazdálkodunk, a normatív tá­mogatások értéke az elmúlt tizen­egy év alatt csökkent. Korábban a biztonságos működés mellett mindig volt olyan maradványpén­zünk, amiből fejleszthettünk: fel­újítottuk az önkormányzati épüle­tet, parkot, játszóteret és sportpá­lyákat létesítettünk. Rendbe tettük az utakat, fölszereltük a könyv­tárat és a klubot, hogy jó körülmé­nyeket nyújtsunk a fiataloknak. Millenniumi emlékművet emel­tünk. Minden diáknak kifizetjük a tankönyveket, emellett iskolakez­dési támogatást is adunk. Kará­csonykor a nyugdíjasoknak és a 18 éven aluliaknak adunk anyagi támogatást. Ez az első év, hogy Marton István polgármester nem tudom, milyen támogatást tudnánk adni nekik. Pedig azt valljuk, hogy ha itt valakit öröm vagy bánat ér, az önkormányzat legyen ott mellette. _____ ■ Ki tti a legifjabb főnyedi leány A falu legifjabb lakója Farkas Kitti, négy hónapja született. Népes családban él, ahol együtt lakik három nemzedék. Testvérei, szülei és nagyszülei ügyelnek féltő gonddal minden mozdulatára. Rit­ka dolog manapság a generációk együttélése, és Főnyeden sem gyakori. Az sem mindennapos eset, hogy a szomszéd­jukban 12 gyermek lakik. Különleges négyszöge ez a falu központjának, amit büszkén mutatnak a lakói. Többféle magyarázatot is kereshetünk rá: kutathatjuk a hely szellemét vagy rábízhatjuk a véletlenre. Valószínű, hogy a kicsik öröme bátor­ságot ad a fiatal családoknak a gyermekvállalás­ra. Holott őket is ugyanúgy sújtja a munkahely hiánya, a megélhetés nehézsége, mint a falu töb­bi lakosát. Farkas Kitti édesanyja a fonyódi Fonytonnál.dolgozott, mielőtt kislánya született. Most gyesen van, és egyetért azzal, hogy gyerme­kei számára eszményi a gondoskodó nagycsalád. A nagymama tősgyökeres főnyedi, és bizonyára nagy öröm számára, hogy szülőfalujában boldo- gul a családja.________________ __ m Fa rkas Kitti a legifjabb főnyedi leányka Bíznak benne az emberek Kis településen nehezen fogadják be a betelepülőket. Van, aki több évtized után is kívülálló marad. Nem így Szolnoki László: a fővá­rosból költözött ide - csaknem húsz éve -, és alpolgármesterként vesz részt a falu irányításában. Nyugdíjaséveire keresett nyugodt helyet, és feleségének a munkatár­sa ajánlotta neki Főnyedet. Eleinte csak a nyarat töltötték itt unokák­kal. Aztán a pesti lakást a gyere­keknek adták, s végleg ideköltöz­tek. Laci bácsi, ahogy a faluban mindenki nevezi, eredetileg agrár­mérnök, de belügyminisztériumi főtisztként ment nyugdíjba. A helybeliek közlékeny emberek, szeretnek beszélgetni. S hozzá fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal, ha kérvényt kell írni vagy más ha­tósági ügyben eljárni. Mint mond­ta, örömmel segít nekik, hiszen megbíznak benne az emberek. Szolnoki László alpolgármester és felesége főnyedi otthonukban Ennek a leghatározottabb jele, alkotómunkát végez a képviselő- hogy 1994-től képviselő, és 1998- testület, és a fiatalok szívesen iá­tól alpolgármesterként is részt maszkodnak a tapasztalataira, vesz a község irányításában. Úgy S nagy öröm, hogy a gyermekei vélekedik: ez nem olyan elfoglalt- is rendszeresen ide látogatnak. A ság, ami az egészségét vagy az ide- két unokája annak idején itt tanult jét túlzottan igénybe venné. Békés meg járni._________________■ Eg yetlen üzemben biztos a kereset A faluvégi kis ház a település egyetlen munkahelye. Marton Jenőnét találtuk ott a déli órában: szorgalmasan rakta össze a biztosítékokat. A mozdulatai takaréko­sak, gyorsak és pontosak, hiszen nem mostanában kezdte. Mint mondta, 17 éve ez a kenyérkeresete. Szőkedencsen, a termelőszövetkezet melléküzemágá­ban kezdte. Azután megszűnt a téesz és a dolgozókat szállító buszjárat. Átalakult az üzemág is, 1992 óta egy gazdasági tár­saság folytatja a tevékenységet.- Minden fillért meg kell ragadni - mondta Marton Jenőné -, különben nem tudnám taníttatni a fiamat; most kezdte Budapesten az egyetemet. A lányomnak meg, aki a sávolyi postán dolgozik, szük­sége van a keresetére. Szerencsésnek vallja tehát magát, mert 52 évesen máshol nem találna munkát, és a családjának nélkülözhetet­len a keresete. ■ Marton Jenőné: Örülök, hogy van munkám, minden fillérnek megvan a helye Főnyed kiugrási lehetősége Készül Főnyed településrendezé­si terve, ez 913 ezer forintba ke­rül. A területfejlesztési alapból ehhez 500 ezer forintot kapott az önkormányzat. A terv a falu lehe­tőségeinek bővítésével számol: a Kossuth utca túloldalán, a temető felé tudnának építésre alkalmas házhelyeket kialakítani. Napiren­den van a Főnyed és Szegerdő közötti összekötő út szélesítése és szilárd burkolása is. Vannak ugyan elnyerhető állami pénzek, de a pályázatokhoz szükséges sa­ját erőforrást nem tudják letenni. Most abban bíznak, hogy a szennyvízvezeték-hálózatnak a kiépítésével lehetőség nyílik az útépítésre is. A kormány ugyanis Vörsön úgy határozott, hogy je­lentősen támogatja a balatoni ré­gió településeinek a csatornázá­sát. A főnyediek úgy gondolkod­nak, hogy számukra is kiugrási lehetőséget kínálna a sávolyi melegvíz-program megvalósítása. A beruházás és a működtetés is munkát adhat a falu lakóinak. ■ Könnyű teher 94 évesen A holládi Bari hegyen talál­tuk meg a legidősebb főnyedit. A 94 éves Marton Jenő a. fiával ment rendbe tenni a szőlőt a szüret után. Sok főnyedinek van szőlője itt a hegyen. Míg Martonék birtokára eljutottunk, meg­tudtuk: valaha gyalog tették meg az utat hegyen-völgyön át, ha a szőlőbe mentek vagy Holládra táncmulat­ságba. Aki most jár erre, an­nak nem tűnik föl a válto­zás, de József nagyon saj­nálja, hogy sok az elhanya­golt ültetvény. A domboldalra kúszó szőlőtőkék között találtuk meg Marton Jenőt. A töré­keny öregember méltatlan­kodva bújt elő, amikor számba vette a rá váró fel­adatokat. Remélte, hogy a szüret után már nem lesz sok dolga, de hát „tikhúr” zöldell a tőkék között. Ha nem szedi ki, úgy elter­jed, hogy nem bír vele... Mindezt mosolyogva mondta, és látszik, hogy nem tart a rá váró munkáról. így ismerik a faluban is: olyan ember, aki nem tud nyugton maradni. Otthon is meg­fogja a kaszanyelet, mindig keresi a tennivalót. S a jó bort is szereti, de - állítja - sohasem rúgott be. Egyszer kínálta meg valamelyik szomszéd a borával, amit kénes Marton Jenő: Ez a szőlő több mint egy évszázada a családunk birtoka hordóban érlelt, talán még min­dig nem bocsátotta meg neki. A 94 éves aggastyán szüleitől tanul­ta a szőlőművelést, borkészítést, s mint mondta: ez a szőlő évszá­zada a család birtoka. Úgy szeret­ték, hogy gyerekként is kiszöktek ide, a szüleik meg kereshették őket. Hogy mikor lesz a 95. szüle­tésnapja? - Március 15-én, amikor az egész ország ünnepel - mond- ta huncut mosollyal. ■ Fizetnek a bolt kinyitásáért Egyetlen vegyesbolt szolgálja a lakosság napi ellátását, ezt a ba- latonmáriafürdői áfész üzemel­teti. A falu azt sérelmezi: fizet­niük kell azért, hogy nyitva maradjon a bolt. Olyan kicsi ugyanis a forgalma, hogy nem éri meg fenntartani. Volt, hogy helyi bérlője akadt, de olyan soknak tartják a bérleti díját, hogy senki sem vállalja a bolt üzemeltetését, pedig három főnyedinek is meg­van hozzá a képzettsége. Az idén odáig fajultak a dolgok, hogy az önkormányzatnak évi 200 ezer forinttal kell hozzájárulni az egyetlen üzlet fenntartásához, ha nem akarja, hogy lehetetlen helyzetbe kerüljenek a község idős lakói. Az áfész piaci alapon gondolkodik, neki nem kötelező itt boltot fenntartani, a falunak azonban szüksége van rá. Úgy számolnak Főnyeden, hogy ez az összeg éppen a karácsonyi pénzük volt. _____________■ Az oldal összeállítását támogatta a főnyedi önkormányzat A L M A N A C H - 0 5 5

Next

/
Thumbnails
Contents