Somogyi Hírlap, 2001. október (12. évfolyam, 229-254. szám)

2001-10-15 / 241. szám

6. OLDAL 2001. Október 15., Hétfő Gondos gazdák Polgármester: Pomozi Endre, al­polgármester: Bíró József, a kép­viselő-testület tagjai: Bíró József, Kntor Sándor, Sallai József, Tálos Klára, Thaller József. Körjegyző: Bmnnemé Szita Henrietta. Háziorvos: Dr. Fillöp Rudolf. Védőnő: Dr. Fillöpné Kesztyűs Ágota. Plébános: Temesvári János. Falugondnok: Gosztolai Ti­bor. m a-­•'rírtte ’v Csömend A település első írásos említésé­vel 1332-ben ta­lálkozunk elő­ször egy pápai tizedjegyzék- ben. Az 1536-os adólajstromban Chemend néven található Török Bálint birtokaként. Fájsz) Ferencnek is voltak itt földjei, akit a néphagyomány Fájsz fejedelem leszármazottjának tartott. Egy 1726-os forrásban pusztaként találjuk, mint a Lengyel és Rlérey család tulajdonát. Római katolikus népiskolájában már az 1770-es években tanítás folyt. A XIX. század közepétől a Széchenyiek birtokába került, a XX. században gróf Széchenyi Andor Pál volt a földesár. A település területét a Széchenyiek és a Hunyadiak egyaránt használták. A kör­nyék híres betyárja Papp István volt. A mólt század elején önkéntes tűzoltó- egylete és leventeegyesülete Is műkö­dött. AII. világháború harcai elöl Somogyvár. Felsőmocsolád környékére menekültek a csömendíek. A falu szin­te egyetlen háza sem vészelte át sértetlenül a háborút. AZ IDŐSEK MESÉLNEK ...arról,_ hogy évszázadokkal ez­előtt a” mai helyétől északra, a Nagyberekben volt található Csömend elődje. Azt, hogy miért került új helyre, ki volt a pusztí­tója, csak találgatják. Vannak, akik szerint a török pusztította el, mások szerint a labancok vol­tak azok, akik leégették a falut. ...arról, hogy a középkorban a település támadói elől a köz­ség egy kútba rejtette a falu templomának harangját. A ha­rang máig nem került elő, ezért azt tartják, még mindig a föld alatt van. ...arról, hogy a környékbeli betyárok kedvelt búvóhelye a Pi- róki csárda volt. A Feketeberek­ben már rég nem áll sem a csár­da, sem pedig a környék kedvelt vízimalma. CSÖMEND KORFÁJA Állandó lakosok száma: 351 201 Csömend is a fiatalokra építene Mint a legtöbb ekkorka település, Csömend is azzal küzd, hogy el­öregedőben van - mondta Pomozi Endre, Csömend polgármestere.- Az ötvenes években Buda­pestre, Pécsre, Kaposvárra és Mar­caliba mentek el innen a munkáért az emberek. Legtöbben manapság is azért mennek el, bár egyre keve­sebb van már olyanokból, akik el­mehetnek. Semmi munka- lehetőség nincs a faluban. Marcaliba vagy Fonyódra járnak dolgozni a csö- mendiek. A buszközleke­dés megfelel ehhez, de aki­nek mindennap mennie kell, az már nehezen egyez­ted a buszt a családdal. A gyerekek Niklára járnak óvodába vagy iskolába. Ha a szülőknek el kell menni Marcaliba, vagy máshova, előbb kell indulni, mint a gyerekeknek, de délután még nem ér haza, amire a kicsik hazajönnek. így a legtöbben inkább maguk­kal viszik a gyerekeiket. Fél hétkor útnak indítani min­den reggel egy gyereket, persze senkinek nem jó. Az egyszerűbb megoldás megint csak az, ha Marcali­ba mennek. Pomozi Endre, Csömend polgármestere- Azt mondja, kevesen vannak már, akik elmehetnek.- Kevesen. Szinte hiányzik egy korosztály a faluból. Éppen azok, akik gyereket vállalhatnának. Évente átlagosan van hét-nyolc halottunk, de egy-egy gyerek szü­letik csak. Az a szomorú, hogy nem is nagyon tudunk segíteni, mert már nincs olyan önkormány­zati ingatían, amivel a fiatalokat támogatni tudnánk. Egy segítség lehetne. Ha munkát tudnánk biz­tosítani.- Próbálkoznak?- A régi iskola épülete évek óta üresen áll. Lenne hely bármüyen vállalkozáshoz, hiszen ott minden jó körülmények között biztosított. Jelképes összegért adnánk bérbe, ha valaki valami munkát tudna adni az itt élőknek. Eddig hiába ajánlottuk mindenkinek.- Milyen feladatok várnak az önkormányzatra?- Folyamatban van a csatorná­zás. Visszavan még a vezetékes gázhálózat kiépítése, és a hulla­dékkezelés kérdését is meg kell ol­danunk két éven belül. Az utak ál­lapota megfelelő, a járdákén javí­tani kellene. Minden évben szépít­jük a falut. Virágosítunk, fákat ül­tetünk. Most a falu közepére egy parkot szeretnénk kialakítani. Tagjai vagyunk a Híd a Boronkán Egyesületnek. Szeretnénk, ha idő­vel a falusi turizmussal tudnánk valamit kezdeni. Rengeteg a túra­útvonal a falu körül. Két vadász- társaság is vadászik a területün­kön. Velük lehetne talán egyezsé­get kötni, hogy a vadászházaikat szállásként használhassuk. Szép ez a vidék, én bízom benne, hogy nem néptelenedik el. Amennyi­ben képes lesz a falu arra, hogy itt tartsa a fiatalokat, úgy lehet jövő­je. Ha pedig nem, akkor a többi el- öregedő település sorsára jut. ■ A műhely szentély, a munka ima Tálos Pált az ország minden ré­szén ismerik. A környéken pedig mindenki, akinek valaha jó kézi szerszámokra volt szüksége, de készült már Líbiában is templom a csömendi kovácsmester remekei­vel. Van persze, aki nem is tudja, mivel dolgozik: Tálos Pál keze munkáját kis csillag jelöli a szer­számon. Tálos Pál igazi mesterember. Abból a régi fajtából. Büszke a munkájára és a szava, az szent. Nála még nem fordult elő, hogy valami nem készült volna el időre, amit ígért és az sem, hogy ne lett volna kifogástalan. Persze ha mégis tévedett, azt is mindig elis­merte. Szóval Tálos Pál fogalom. Persze lehet is, hiszen nála több ácsszekercét senki nem csinált Magyarországon. 75 ezer darab készült el a csömendi műhelyben, amiről Pali bácsi azt mondja: az az ő szentélye, ahol a munka az ima. Nem lehet olyan rossz ked­ve, hogy a fújtató mellett ne felejt­se el a gondokat nagyon gyorsan.- Volt kitől örökölni - mondta Tálos Pál. - Apám is kovács volt, de én elmentem más mesterhez is, hogy a töb­bi vasasszakmát is megta­nuljam. A kovácsolás azonban tényleg a vérem­ben van és nagyon örü­lök, hogy megtaláltam a nekem való munkát. Sok mindenre büszke lehe­tek, de legjobban a sze- kercéimre vagyok. Pé­csen volt egy hiánycikk­kiállítás és ott talált rám egy kereskedő. Aztán so­káig én csináltam egye­dül az országban. Most is sok ács megkeres és tő­lem rendel szerszámot. Megcsinálom és több mint 75 ezret gyártottam eddig, de nem unom. Örülök, hogy szükség van a munkámra. De azt sajnálom, hogy nincs, aki Az egész ország ismeri a csömendi ácsszekercét megtanulja tőlem ezt a mesterséget. Pedig mindent meg­mutatnék. Szeretném, ha itt ma­radna ez a sok tapasztalat, amit a tűz mellett szereztem, akkor is, ha én már nem leszek. Az önkor­mányzatot meg kapacitálom, hogy csináljanak a műhelyemből egy múzeumot. Ilyen régi és mű­ködő kovácsműhelyt már sehol nem találnak. ■ Az eltűnt harang nyomában AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA ÉS FÉNYKÉPEZTE: FÁBOS ERIKA Az írások bizonyítják, hogy Csömenden a középkorban templom állt, amely a harang­jával együtt eltűnt. Azt, hogy mikor pusztult el, senki nem tudja, de a csömendíek 1985- ben úgy döntöttek, hogy nekik bizony saját templomuk lesz. Az új templomot 1987-ben kezd­ték el építeni és alig van olyan csömendi, akinek ne lenne mun­kája benne. A település közössé­ge összefogott és segítséget szer­zett azért, hogy saját templom­ban imádkozhasson.- Összetartó közösség volt ez mindig - mondta Thaller József, az egyházközség elnöke. - Ezt példázza az is, hogy a nyolcvanas évek végén templomot tudtunk építeni. Leginkább azért lett rá szükség, mert a faluban egyre több volt az idős ember, akinek nehezen ment már Niklára járni misére. Gyalog szoktunk menni a szomszéd faluba az ünnepeken is. Aztán elkezdtük az építkezést és a haranglábhoz építettük fel a templomunkat. A rózsafüzér ki­rálynőjének ünnepén szenteltük fel, ezért azóta október első va­sárnapján van a búcsúnk. Rend­szeresen 40-45 templomba járó van és nagyon jó a kapcsolatunk a plébánosunkkal. Szerencsére sok segítője is van az egy­házközség­nek. Vida Endrénétől egy csodála­tos Mária- szobrot kap­tunk a temp­lomkertünk­be, a sző- csényi szakis­kola pedig minden évben abban segít, hogy az öregjeinket el tud­juk vinni egy-egy búcsújáró hely­re kirándulni. Büszke vagyok rá, hogy ennyire összetartó maradt ez a kis közösség. _______ ■ Tű zoltóparancsnok fényképezőgéppel Bozsoki Imre Csömend egyik legidősebb lakója, de ez nem látszik rajta és nem is ettől ér­dekes. Inkább amiatt, hogy évtizedekig vezette az önkén­tes tűzoltókat, vagy azért, mert a falu történetének, ami­óta él, minden jelentős esemé­nyénél jelen volt. S ha már ott volt, meg is örökítet­te. Bozsoki Imre bácsi kedvelt el­foglaltsága ugyanis a fényképe­zés. Több tucat tekercsre való csömendi eseményt őriz fényké­peken.- Mindig érdekelt, hogy ho­gyan lehet megőrizni a múltat a jövendőnek - mondta Bozsoki Imre. - A dédapám testvére vala­mikor bíró volt és sokáig őriztük a községládát. Abban benne volt Csömend könyve, ahonnét na­gyon sok érdekességet olvastam fiatalon a település történetéről. Mindig nagyon érdekelt ez és ak­kor úgy gondoltam, hogy fényké­pekkel is el lehet beszélni a múl­tat. Persze a családot is szívesen fényképeztem mindig.- Sokan laknak közülük Csömenden, pedig a falu na­gyobb része elköltözött. Miért maradtak?- A dédapám is csömendi volt. Mit kerestem volna én máshol. Meg tudja, itt is meg lehetett élni mindig tisztességesen. A munka mindenhol munka. Hát aztán maradtunk. Most meg már mara­dunk is, amíg a Jóisten hagyja. Régen más volt a fa­lu?- Az én időmben több volt a fiatal. Sokat szóra­koztunk, dol- g o z t u n k együtt. Többet segítettünk egy­másnak mint a mostaniak. Most már mindenki csak a tévével meg saját magával van elfoglalva. Saj­nálom, de ha hozzám eljön vala­ki, én szívesen beszélgetek, meg megmutatom a fényképeimet is... Vágvölgyi Imréné a családjá­ból hozta a természet ismere­tét. Emlékszik rá, hogy a nagy­anyjának volt egy füzete, ami­ben a vadon termő növények gyógyító hatását és fellelhető­ségét gyűjtötte össze. A füzet elveszett, de a nagymama öröksége máig megmaradt. Vágvölgyi Imréné Szabolcsban született és Budapesten töltötte az életét. Mindig tudta azonban, hogy eljön majd egyszer az az idő, amikor a saját termésű gabonájá­ból süthet kenyeret.- Mindig arra készültem, hogy ha a párom nyugdíjba megy, vi­dékre költözünk - mondta Vágvölgyi Imréné. - Három éve ta­láltunk rá Csömendre és nagyon örülünk neki. Igaz, néha túl nagy itt a nyugalom, de végre olyan éle­tet élünk, amit szeretünk. Minden növényt biokörülmények között termelek, ami a konyhán kell. A kertemben nevelem a fűszerjei­met és a gyógynövényeket is. Amit pedig nem lehet megtermel­A homoktövis Tibetben több mint ezer éve ismerik. Ha­zánkban is előfordul. Tüskés, sárga bogyójú cserje. Bogyójának leve és magolaja tartal­mazza a gyógyító erőt. Fűben,fában van az orvosság ni, összeszedjük az erdőben meg a mezőn. Amióta itt lakom, nem voltam náthás és a család többi tagja is kevesebb bajjal küszkö­dik. A legtöbb citromfűből és ma­joránnából fogy. A legújabb szer­zeményünk pedig a homoktövis. Ez egy immunerősítő gyógynö­vény, amit a rákgyógyászatban is ' eredményesen hasz­nálnak. Még a bíbor kasvirág hiányzik a gyűjteményemből, de már nem sokáig, hiszen kitaláltam, honnét szerzem meg. Kalocsaiban utolérhetetlen Kiss Sándomé unalom ellen próbálta ki az első mintákat. Az első lánya még pici volt és délutá­nonként, amíg aludt, hímezgetett. Az első vi­rágok után aztán úgy gondolta, hogy a kalo­csai mintával kéne fog­lalkoznia. Ma már a ka­locsaihoz is annyira ért, mint senki más a kör­nyéken.- Nagyon szeretek hímezni, nekem ez ak­kor sem munka, ha Ismertté tették a térítők naphosszat csinálom ­mondta Kiss Sándomé. - Képes va­gyok órákat tölteni egy-egy virág­gal. A legszívesebben lyukacsos dí­szeket varrók géppel. Mindig na­gyon tetszett a madeira is és a richellieu is. Tapsonyba egy idős nénihez mentem el, hogy megta­nuljam. Most már ő maga is taníthatná, de mint mondja, nincs senki, aki el szeretné sajátítani ezt a szép tudo­mányt. Mindenki csak úgy van ve­le, hogy gyönyörködik benne, de túl bonyolultnak találja.- Gyorsan kell járni a kéznek, az egész biztos és már az elején kell tudni, mit akar az ember egy min­tába, de nem ördöngösség. Ha va­laki az alapokat megtanulja, két hét gyakorlás után már biztos a si­kerélmény. Eleinte én is csak egy­szerűbb térítőkét varrogattam, most már nem ijedek meg semmi­lyen mintától sem. Magam druk­kolom a térítőkét is. Alig várom, hogy jöjjön a kézimunkásújSá­gom, mert akkor napokig az új raj­zokkal vagyok elfoglalva. Amikor hímzek, minden mást elfelejtek. Jó néha kicsit kikapcsolni a hétköz­napokból. Nekem ez legjobban ka- locsai mintává megy... ________■ Az oldal összeállítását a csömendi önkormányzat támogatta i A L M A N A C H - O 4 3 A falu fűszerésze

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents