Somogyi Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-30 / Vasárnap Reggel, 39. szám
„Minek bokszolsz, Kokó” A Vasas focistái az utolsó helyen állnak a nem feltétlenül öldöklő Iramától elhíresült Borsodi Ligában, s ezt a szurkolók Is nehezen viselik. Olyannyira, hogy két hete a klub olimpiai bajnokát, Kovács Kokó Istvánt is megtalálták, s ócsárolni kezdték. A Kokó haragját leginkább kiváltó középiskolás fiatalember a legkevésbé sem nevezhető ijesztőnek. Vasas és az ISM közötti vitát taglalták. Szóval megint kikapott a Vasas, szidtuk a bírót, ahogy kell, utáltuk az MLSZ-t. Aztán akkor szakadt el a cérna, amikor az újabb Fradi-gól láttán Kokó ott ugrándozott nem messze tőlünk. Elborult az agyunk, és rajta töltöttük ki a dühün- Kovács István két. Ekkor mondtam, ami miatt megindult felém, fe- - Semmi bajom Kokéval, lénk, s úgy fogták le őt. Szenzációs sportolónak tar- - Mit mondott? tóm és magánemberként is - „Minek bokszolsz újra, kedvelem - kezdte Sőrde úgy is kiütnek megint, Levente, a Kokét pocskondi- mert' béna vagy." Már saj- ázó szurkoló. A VIP-páholy- nálom és nyilvánosan is bán ült mögöttünk, tudom, bocsánatot kérek tőle. hogy Fradi-drukker, de ez Szégyellem. Az a rossz az nem zavar. Igaz, néhányan egészben, hogy Kokó az haragszanak rá, mert nem egyik kedvencem és druk- aktivizálta magát a Vasas- kólók neki. Még egyszer pálya miatt, pedig még a bocsánatot kérek, s örül- közismerten Fidesz-barát nék, ha ezt személyesen is Mészöly is részt vett azon az megtehetném, összejövetelen, amelyen a (Schiller) Kovács István- Semmi bajom Kokéval. Szenzációs sportolónak tartom és magánemberként is kedvelem - kezdte Sőrde Levente, a Kokét pocskondiázó szurkoló. A VlP-páholy- ban ült mögöttünk, tudom, hogy Fradi-drukker, de ez nem zavar. Igaz, néhányan haragszanak rá, mert nem aktivizálta magát a Vasaspálya miatt, pedig még a közismerten Fidesz-barát Mészöly is részt vett azon az összejövetelen, amelyen a Miért nincsenek sztárjaink? Visszavonul a válogatottságtól a kilencvenes évek legjobb honi focistájának választott Illés Béla. A magyar sztár, aki soha nem próbálta ki magát külföldön, a valódi profi világban. Valahogy nem volt kedve belevágni. Néhány évtizeddel korábban, Albert Flóriánnak kedve éppen lett volna, mégsem mehetett. Mást későn engedtek el, vagy éppen rossz tanácsadókra hall- gatva, rossz helyre szerződött. Tán ezért nincs egyetlen világsztárunk sem. Alább az általunk legkarizmatikusabbnak tartott négy labdarúgó pályafutását taglaljuk. Albert Flórián Nem véletlenül hívták őt Császárnak, nem véletlenül lett 1967-ben az Európa legjobbjának járó Aranylabda tulajdonosa. A földkerekség leggazdagabb klubelnökei adták volna érte teljes vagyonukat, ám nem mehetett. Mert ugye a szocialista sportoló nem árucikk, amit a gaz(dag) kapitalisták csak úgy megvehetnek. Persze Albert számára is lett volna „menekülési útvonal”, a disszidálás, ám ő nem akart elszakadni a családtól, barátoktól, hazától (ne feledjék, akkoriban ez bűncselekménynek számított, Puskás Ferenc is több mint két évtized után tért haza először). így a légiós életből Albert Flóriánnak mindössze egy néhány hetes brazíliai kirándulás jutott, ám hiába marasztalták, ott sem maradhatott. Ha fénykorában elengedik külföldre, ma ő lehetne az egyik leggazdagabb magyar ember. Nyilasi Tibor Pechje volt - mondhatnánk, hiszen még a nyolcvanas évek elején is mélyen beleszólt a politika a sportba, így nagy lehetőségekről maradt le. Nyilasinak szerencséje voltI P mondhat- I Bánk, merthogy ő legalább - ha későn is -, de el , mehetett. A ferenc- - városi szurkoló- tábor utolsó igazi (fradista) bálványa is messzebbre juthatott volna, ha hagyják. A remény megvolt, hiszen az ő idejében a harminc felettieket már elengedték (rájöttek, hogy nem jön rosszul az a kis valuta az országnak), így lett légiós Bálint, Fazekas és Müller. Az 1982- es spanyolországi vb-re ők már belga, illetve spanyol klubjaikból tértek haza. Ekkoriban kapott Nyilasi is parádés ajánlatot: ’82 elején megsérült a Barcelona elsőszámú sztárja, Bernd Schuster. A katalánok Nyilasit nézték ki helyetteséül, fél -évre akar- — ták elvin- ^ ni egy- , m i 1 1 i ó % 1 dollárért. Tibor azonban akkor még messze volt a szabadulást jelentő kortól, ráadásul akadt olyan eszes sportvezető, aki azért ellenezte a szerződést, mert az akadályozná a játékos világ- bajnoki felkészülését. Alig , több, mint egy évvel később némileg leszállították a korha- .tárt, így Nyi- lasi mehe- Wk tett. Kapóra jött í, V Jé* Császári |W mozdulat az akkoriban erős európai középcsa- patnak számító A- W ustria Wien invitálá- W sa. Nyíl gyönyörű éve- * két húzott le a bécsi lilafehéreknél, az osztrák fővárosban, ma is sztárként emlegetik. Tovább azonban nem jutott. Détári Lajos Egyértelmű, hogy Détári volt a magyar labdarúgás utolsó korszakos zsenije, akivel kapcsolat- | bán azonban sűrűn % ** Jp| hangzik el Jatt szócska is. Azaz, ) mi lett volna, ha akkor másként dönt. Sokak szerint éppen Détárinak köszönhető, hogy a külföldi szerződések kapcsán megszűnt a korhatárosdi. így kerülhetett Détári Lajos 1987- ben az Eintracht Frankfurthoz, s így lett az évad végére a Német-kupagyőztes. Nem mellékesen, 1988- ban, a berlini fináléban az Eintrachtl, az ő parádés góljával verte meg 1-0- ra a Bochumot, s ennek egyenes folyománya, hogy ^egy tetszőleges frankfurti Lsörözőbe betérő magyar túrista Détári nevének kiejtésével jó eséllyel pályázhatott egy ingyenes baráti leré- szegedésre. Dömét azonban hiába marasztalták Frankfurtban, hogyha lehúz még egy-két Bundesliga-szezont, s utána világsztárként válogathat az elitklubok ajánlatai között. Súgói és a temérdek pénz hatására inkább a görög Olympiakoszt választotta. Nem sejthette, hogy a klubelnök csaló, hamarosan börtönbe kerül. A pireuszi csalódás után pedig már lecsúszott a nagy lehetőségről. Itáliában „csak” a Bologna, az Ancona és a Genoa mezét húzhatta fel tétmeccsen, végül a svájci Neuchatelben fejezte be profi karrierjét, amely még így is irigylésre méltó. Illés Béla Az elmúlt évtized legjobb magyar focistája (a szakma és a játékosok szavazatai alapján), aki soha nem próbálta ki magát külföldön. Pedig őt már nem kötötték ^ gúzsba sporthivatali tiltások, ajánlata is volt, mégsem ment. Persze minek is vágott volna neki az ismeretlennek, ha itthon ezemyolc- százas átlagnéző- számú csapatoknál is bőven össze- focizott annyit, amennyi- ' bői boldogulhat élete végéig? (Távol álljon tőlünk a szándék, hogy sajnáljuk tőle a keresetét, pusztán az összefüggések megértése miatt fontos ezt leszögezni.) Pedig ő az a magyar focista, aki ha időben belekerül az élet sűrűjébe, megkeményedik a profi világban, akkor a válogatottban is eredményesebb lehetett volna. Illés azonban nem ment, nem csábította a lehetőség, jól megvolt idehaza. Pedig kétszer is tisztességes (egymillió dollár körüli) összeget kínáltak érte, ám ez sem volt motiváció. Béla nem próbálta meg, így soha nem tudhatjuk meg, mire lett volna képes... Ny. B.
