Somogyi Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)
2001-09-30 / Vasárnap Reggel, 39. szám
Kedvenc állatom az ember Csányi Vilmos csak 60 évesen lett akadémikus, pedig már harmincöt évesen a biológia tudományok doktora volt. Igaz, ő sem csodálkozik ezen, hiszen magányos farkas volt vllágéletében és túl sok mindenbe belekapott. Tucatnyi tudományos könyve, - amelyek között tankönyv (Etológia) éppúgy van, mint népszerű, ismeretterjesztő irodalom (Szerelmes állatok) - másutt a világban felér egy akadémiai belépővel. Csányi viszont büszke a szabálytalan pályájára. Volt vegyész, biokémikus, magatartáskutató és a halak viselkedése éppúgy érdekli mint az embereké, vagy éppen a kutyáké. Híres mondása már-már közhely, olyanok Is Idézik, akik talán sose hallották a professzorról. „Kedvenc állatom az ember, de nagyon szeretem a kutyákat is.” Bukfencről és Jeromosról, két kutyájáról írt könyve rendhagyó kutyanapló, és már tízezret eladtak belőle. Az olvasót úgy vezeti be a tudományba, hogy az észre sem veszi. A fél világot meglepte, amikor bebizonyította, hogy a kutya szociális viselkedését illetően közelebb áll az emberhez, mint a majom. S mióta a New Scientist tavaly márciusi címlapján megjelent, hogy a Kutya „Majdnem ember”, azóta külföldi tévék, rádiók és lapok is felfedezték a professzort. Eddig egyébként 21 ezer aláírást gyűjtött egy törvény-módosításhoz, hogy ne engedélyezzék menhelyi kutyák eladását állatkísérletekhez. Miközben tudományos szakácskönyvet vagy novellákat ír, a világról is megvan a véleménye. A magyarok fogyásáról sem a három szoba, három gyerek, négy kerék Jut eszébe. Csányi szerint a tíz milliónak kellene jobb életminőséget teremteni, hogy például 200 - a világ egyik legjobb műszaki egyetemén tanuló - magyar diák hazajöjjön, és ne maradjon Amerikában.- Talán nincs még egy magyar tudós, akinek ilyen szabálytalan volna a pályája. Igaz, ahogy tudom, akár vállalkozónak is állhatott volna, hiszen évekig díszhalak tenyésztéséből élt.- A díszhalak tenyésztésével nagyon sok pénzt lehetett keresni az ötvenes é- vek vége felé. Az egyetemi kezdőfizetésem 1100 forint, s a barátommal évente 60 e- zer forintot kerestünk a halakon. Lehet, hogy a kívülálló azt hiszi, úgy cikáztam, mint a halak, pedig csak éltem a lehetőségekkel, és persze néha a kényszer is besegített. Lajtha Ábellel, a világhírű neurokémikussal például úgy dolgozhattam, hogy egy pesti kongresszuson találkoztunk, és meghívott a laboratóriumába. Egy évre ki is mehettem Amerikába...- Állítólag abból is balhé lett, mert egy hónappal később jött haza.- Kértem egy hónap hosszabbítást, és annak ellenére megkaptam, hogy amikor a titkosszolgálat információt kért a laborról, közöltem, én tudós vagyok, nem hírszerző. Azám az engedélyt hajópostán küldték, s így nem kaptam kézhez. Már az angol határon gond volt, de ott elfogadták a magyar nyelvű hosszabbító levelet is. A magyar követségen viszont beültettek egy szobába és várattak rendesen. Volt ott egy fehér zongora, s egy idő után elkezdtem püfölni. Ez lett volna az első leckém, de két perc múlva ott termett az attasé, akivel csúnyán összevesztünk. Ők ugyanis azt hitték, hogy én disszidálni akartam. Ezen viszont én úgy megsértődtem, hogy még hónapokig goromba levelekkel bombáztam a külügyminisztériumot.- Miután az ELTE-n felállította az etológiái tanszéket a halakat kutatta, de aztán néhány év után jöttek a nyulak, majd a kutyák. Ráunt a halakra?- A tudósnak is joga van unatkozni. Jött hozzánk egy ausztrál kolléganő, aki nyulakkal foglalkozott, s az egyik kollégámnak megtetszett a téma, ezért alakítottunk egy csoportot. Ma ő a tanszékvezető. Én pedig úgy gondoltam, hogy a nyugdíj előtt kirándulok egy másik területre. Ez volt a kutya. A kollégáim először savanyú képpel követtek, hiszen a kutya nagyon faksznis, tulajdonképpen nem is alkalmas kísérleti alanynak. Bezárva ugyanis nem lehet tartani, mert akkor lelki beteg lesz. Otthon viszont legfeljebb egy-két kutyát tart az ember, nem tizenötöt. Szerencsére vannak nagy kutyabarátok, így találtunk sok családot, akik vállalták, hogy részt vesznek a fárasztó kísérletben, sőt engedik, hogy videóra vegyük, vagyis dirigáljunk a lakásban.- Sokan megdöbbentek, amikor ön azt állította, hogyha a kutyának választania kell a fajtársai és az ember közül, akkor az emberhez húz.- Pedig ezt bizonyítják a kísérleteink. Olyan tökéletesen sikerült a házasítás, hogy jobban szeret bennünket, mint a társait. Kísérleteztünk farkaskölykökkel is, és ugyan a kollégáim 24 órát velük vannak, kenguruban cipelik őket, mégsem minket választ. A kutyát például nem kell tanítani, hogy ha rámutatunk egy falat rejtekhelyére akkor ott keresse, a kutatás nyomán a farkasnak viszont hiába mutogatjuk. A macska is ragaszkodik az emberhez, de őt nem érdekli, hogy az ember mit csinál, nem is nagyon figyel rá. A kutyát ötvennél több Csányi Vilmos Született Budapest, 1935. május 9. Családi állapota: nős. Gyermekei: Júlia (1961), Gábor (1973) Tanulmányai: ELTETTK, vegyész, (1953-58) Pályája: 1958-73 a SOTE Orvosi Vegytani Intézet biokémikusa, 1973- az ELTE szv. egy. tanára, a magatartás-genetikai laboratórium, majd az etológiái tanszék megszerv. és vez., etológiát, humánetológiát, magartartás-genetikát, evolúciós rendszerelméletet tanít, az MTA Neurobiológiai Biz. tagja. Fő művel: Az evolúció általános elmélele (1979), Kis etológia l-lll. (1980-85-86) Szerelmes állatok (1991), Az emberi természet (1999), Bukfenc és Jeromos (2000). munkára be lehet fogni. Az egyik menhelyen 150 kutyát tartanak, s onnan többször hoztunk már ki kutyát megfigyelésre. Megfigyeltük, hogy amikor egy kutyát másodszor hoztunk el, akkor azt később a többiek megtépték. Irigyek voltak, úgy gondolkodnak mint a gyerekek.- A kutya közelebb áll hozzánk, mint a majom?- A csimpánzt is nehéz tanítani. Mutogathat neki, nem hiszi el, hogy olyat mutat, ami neki jó. Az ember szemhéján van egy fehér gyűrű. Lehet látni, hogy hova néz. A csimpánznak nincs gyűrűje, a kutyának viszont van. E- lég, ha a szememmel mutatok, ért belőle...- Furcsa, hogy a kutya viselkedését eddig nem nagyon kutatták.- Ez volt a mi szerencsénk, ezért kapták fel külföldön a kutatásainkat. Nagy kutyairodalom van, de azok arról szólnak, hogyan gondozd, fésüld vagy tenyészd a kutyákat. A viselkedésüket nem kutatták. Úgy látszik mindenki az egzotikus dolgokat szereti, elutaznak Afrikába, hogy tanulmányozzák az elefántot, vagy az oroszlánokat.- A New Scientist szenzációként, a címlapján közölte „Majdnem ember’’ címmel a Csányi-cso- port kutyás kutatását. Meglepődött, hogy utána lerohanta a külfödi sajtó?- Maga a címlap volt meglepő. A New Scientist ugyanis egy szent folyóirat. Nem lehet oda csak úgy bekerülni.Tavaly levélben kértek anyagot a kutatásainkról. Két hét múlva a lap 20 kérdést tett fel nekünk, s három hét múlva megjelentették a több oldalas,cikket. Nagyon korrekt anyag volt, s valóban azóta amerikai, ausztrál és európai rádiók, újságok foglalkoznak velünk.- Kivételes állatnak tartja a kutyát, ezért kezdett csak az ő érdekükben aláírást gyűjteni a gyógyszergyári kísérletek ellen?- Emberen se lehet kísérletezni, s ha már a saját képére formálta a kutyát, akkor kímélje meg a kísérletektől is. Eddig egyébként 21 .ezer aláírás gyűlt össze, ami ahhoz a törvénymódosításhoz kell, hogy a men- helyekről ne vásárolhassanak kutyát kísérleti célra, hiszen ez láncreakciót indít el. Bizonyítani ugyan nem tudjuk, de nagy számban lopják a kutyákat. Ha a menhelyekről nem lehetne venni, akkor már lopni se érdemes, hiszen nem volna rá vevő. Ezeket a kísérleteket egyébként is más állatokon, külön erre a célra tenyésztett példányokon kellene végezni.- Tudósemberek ritkán szoktak a saját gyerekeikkel példálózni, ön nemrégiben mégis a lányára és a fiára hivatkozott, hogy bizonyítsa, a gyerekek é- letében az első tíz év a meghatározó.- A gyerekeknél az első tíz, s ezen belül főleg az első három év a meghatározó. Akkor zárt, szerető környezetre van szüksége, amit főleg az anyja képes megadni, ha mellette van. Csak utána kezdi felfedezni a világot, s ha egy megértő környezetbe kerül, ahol megoldják a problémákat, akkor később ő sem sodródik. Nálunk a szülők gyakran az iskola mellé állnak a gyerekkel szemben, pedig egyáltalán nem biztos, hogy az iskolának van igaza. S ha mégis, akkor is kell, hogy a gyerek érezze, veled vagyunk, segítünk megoldani a konfliktust. A magyar iskolák a tudást is túl gyorsan akarják adagolni, s az éretlenebbbeket menthetetlenül legázolják. Pedig ha türelmesebbek volnának, néhány év múlva ők is felzárkóznának. Jó viselkedési sémákra, az élethelyzetekben való döntésekre kell megtanítani a gyerekeket, de nálunk lassan már az óvodában is írni, olvasni tanulnak. Az angol iskolák sokkal gyerek- centrikusabbak. Az első években jóval kevesebbet tudnak az ottani gyerekek, mint a magyarok, de később játszva behozzák a lemaradást.- A saját gyerekeinél mit rontott el?- Nekem se volt köny- nyű, pedig én hivatalból ezzel foglalkozom. A lányommal még nem értem rá foglalkozni, mert akkor túlságosan lefoglalt a szakmám. Ő ma varrónő Kanadában. A fiammal sokkal többet törődtem, most diplomázott Bostonban, elméleti fizikus. Egy példa persze nem bizonyíték a tudományban. Ám az a baj, hogy ugyan ezek a szakirodalomból már régóta ismeretesek, viszont nincsenek lefordítva olyan nyelvre, amit elfogadnak, elolvasnak...- Ez viszont évtizedek óta így van Magyarországon, azokat a professzorok, akik megpróbálták eladni a tudásukat, megszólták vagy kiátkozták őket. Nyugat-Európában, vagy Amerikában erre szakosodnak emberek, és ezeket általában nem tudósok írják. Miután én a Magyar Tudomány főszerkesztője is vagyok, gyakran kapok olyan kéziratokat, amelyeknek már S címét se értem. Ha szólok, kiderül, hogy a szerző úgy gondolja kollégái előtt nem járathatja le magát, vagyis nem írhat magyarul. Pedig az volna jó, ha ezeket a lapokat a nagyközönség olvasná.- Markáns véleménye van a világ dolgairól, s úgy tűnik szeret széllel szemben menni, például nem aggódik amiatt, hogy fogy a magyar, viszont a státustörvénnyel szemben vagy mellett fontosnak tartaná, hogy több jusson a tízmillió magyar életminőségének javítására.- Még mindig vagyunk tízmillióan. Sokkal érdemesebb volna azzal törődni, hogy ápoljuk ezt a kultúrát, ha már már török, tatár és más nációk mellett is megmaradt. Sokkal többet kellene áldozni az iskolára. Azt például óriási dolognak tartom, hogy régen és ma is majd minden fontos könyvet lefordítanak magyarra. Az adómból erre szívesen áldozok. S ha például néhány százezer ember eljut színházba, annak a hatása kisugázik. Ha a társadalmat értelmes, művelt emberek vezetik, az sokszorosan megtérül. Nem értem például, hogy miért nincsenek magyar ösztöndíjak. Az én fiamnak három amerikai egyetem is ajánlott ösztöndíjat. Nagyon sokan tanulnak kinn jó helyeken, de egyáltalán nem biztos, hogy haza tudnak jönni. Hogyan lesz lakásuk? Hogyan lesz a kintit legalább megközelítő fizetésük? Dalia László 2001. szeptember 30. * ARCKÉP * 7
