Somogyi Hírlap, 2001. szeptember (12. évfolyam, 204-228. szám)

2001-09-22 / 222. szám

6. OLDAL 2001. Szeptember 22., Szombat Nagycsepely: kitörési pont a turizmus Nagycsepely 1138-ban II. Béla a cse- pelyi telkek közül 30-at a dömösi prépostság- nak adomá­nyozott. A falu neve előfordul a székes- fehérvári János lovagoknak kiállított megerősítő levélben is. 1229-ben II. András adományozott a fehérvári egy­háznak Chepel faluban földet, réteket, szőlőt és erdőt. A község akkor Demetrius, Mihály fia Benedek, János és Vasas tulajdona volt. A legnagyobb birtokosnak, a Kata nemzetségnek 14 telke volt itt, s maradt még 37 telek a király kezében is. Karádon volt az ura­dalmi központ, amely 1390-ig intézte Csepely ügyelt, amikor Zsigmond király a karádl uradalmat elcserélte. Akkor je­lentek meg a Mostansziak, zavart okoz­va a birtoklásban; a dömösi prépost például a birtok határainak meghatáro­zására külön eljárást kért. A per csak két évtized múlva jutott dűlőre. Csepelyben a XV. század elején 128 telket tartottak számon, a hódító török azonban megtizedelte a lakosságot; 1549-ben már csak egy porta volt és tizenhat szegény ember. 1563-ban nyolc, 1580-ban 18 házat írtak össze. A török kiűzése után Csepelybe kálvinista magyarokat telepítettek. 1855-ben a fejlődő település lakosainak ötödé a kolera áldozata lett. Az 1900-as évek­ben nagyjából már kialakult a mai falukép. A község nevének „nagy" elő­tagját a múlt század elején kapta az országos közigazgatási rendezéskor. Öregszik a falu A századfordulón még 1050 la­kosa volt Nagycsepelynek, ma pedig csak 430. Minden évben többen halnak meg, mint ahá- nyan születnek. A körzetesítés­sel ugyanis a 90-es évekig halál­ra ítélték a falut; aki tehette, a tíz kilométerre levő Baláíon-partra költözött. Az üresen maradt há­zakat eladják az örökösök; a ve­vők többsége külföldi: többnyi­re német, de vannak köztük osztrákok és svájciak is. A 185 ingatlan közül negyvennél több az övék. A FALU KORFÁJA Nagycsepelynek 430 lakosa van j A falu komfortossá vált az utóbbi évtizedben, a szellemi életet formáló értelmiség azonban hiányzik. A kitörési pont a turiz­mus fejlesztése lehet - mondta Fábián János polgármester. A csírája már megvan, de kevés a pénz.- Lerobbant települést örököltünk a rendszerváltáskor, mindent elöl­ről kellett kezdenünk - emlékezett Fábián János. - Megteremtettük a helyi közigazgatást, majd sorra rendbe tettük az önkormányzat Gondos gazdák A község irányítója és fejlesz­tője az önkormányzat. A polgármester: Fábián Já­nos. Az alpolgármester: Ától Sándomé. A képviselő-testület tagjai: Csató Géza, Kovásznai Károly, Fiamos Lajos és Viszinger Gyu­la. A körjegyző: dr. Zóka László. A vezető óvónő: Puskás Tibomé. m tulajdonában levő ingatlanokat. Mindenhová bevezettük a gázt, valamennyi utat portalanítottuk, s a község belterületén kialakítottuk az árokrendszert. Felújíttattuk a közforgalmú hidakat, és rendbe tettük a járdák nagy részét is. A következő időszakban a legfonto­sabb feladata a szennyvízcsator­na-hálózat megépítése lesz, mert a Balaton-törvény értelmében enélkül tilos építkezni, s az gátol­ná a falunk fejlődését is. Öt tele­püléssel összefogva 2006-ig sze­retnénk elkészülni ezzel az óriási munkával, amely több mint egy- milliárd forintba kerül majd, és csakis állami pénztámogatással le­het megvalósítani. Az a legnagyobb gond, hogy Fábián János polgármester hiányzik a településről az értelmi­ség - állította Fábián János. A hu­mán érdeklődésűek közreműkö­désére volna szükség például színvonalas szabadidős rendez­vények szervezésében.- Mindehhez azonban több munkahelynek kellene lennie a községben, például egy iskolának is - tette hozzá. - Az utóbbiban je­lenleg nem is reménykedhetünk. A középiskolát és főiskolát végzett fiatalok nem jönnek ide vissza. A kitörési pont csak a falusi turiz­mus megszervezése lehet. Zöld­övezetet, pihenőparkot, üdülőfalut lehetne Csepelyben kialakítani. Mód van arra is, hogy a turizmus helyszíneit elkülönítsük a mező- gazdasági és ipari célokra haszno­sítható területektől; az utóbbi a fa­lu északi felén kaphatna helyet. Délen pedig már van egy horgász­tó is; kedvelt kirándulóhely, és egyre többen keresik föl a vadász­házat. Az idegenforgalom csírái te­hát már megvannak. Úgy gondo­lom: sokaknak kedves és vonzó le­het, hogy a Balatontól mindössze tíz kilométerre már rátalálnak a csendre, a nyugalomra. Annak ér­dekében, hogy erre bátorítsuk a la­kosságot, nem erőltetjük a turiszti­kai adót. Egyelőre az a jellemző, hogy a külföldiek nyaraltatják a ro­konaikat meg az ismerőseiket is. • A nagycsepelyi önkormányzat­nak mindössze 6,7 millió forintnyi a saját bevétele; ebből nagyon je­lentős tételnek számít a szeszfőzde a maga kétmillió forintjával. Bírsá­gokból évente százezer forint jön össze. Az önkormányzat évi költ­ségvetése mintegy 33 millió forint, és ebből nem jut fejlesztésre.- A legnagyobb gondunk a for­ráshiány - mondta Fábián János polgármester. - Sajnos, pályázato­kon sem nyerhetünk pénzt, mert nem tudjuk előteremteni az ezekhez szükséges önerőt. Csak az „önhikis” támogatás segít át ben­nünket az évi pénzügyi nehéz­ségeken. Nagycsepely azonban át­élt már nehéz időket, meg- birkózunk mi is a nehézségekkel. ■ Tizenhárom kicsi az óvodában Se§ítik a hitélet megújulását Ahol megszűnnek a gyermekintézmények, nincs iskola és óvoda, ott előbb-utóbb meghal a falu is. Ezt vallják Nagycsepelyen is. S ezért tartják na­gyon fontosnak - még ha sok pénzbe kerül is hogy a falunak legyen óvodája.- Tizenhárom gyermek jár hozzánk - mondta Puskás Tibomé, az óvoda vezetője. - Húsz éve, mikor idekerültem, még több mint harmincán jártak hozzánk. Sajnos, elöregszik a falu; a fiata­lok elköltöznek, mivel helyben nincs munkale­hetőség. Évente legföljebb két-három gyermek születik. Mindennek van előnye és hátránya is az óvo­davezető szerint. Elmondta: igaz, hogy kevés az óvodás, de így egyénileg is sokkal többet tudnak foglalkozni a kicsikkel, mint másutt. Emellett ha­marabb kiderül, ha valami gond van a gyerekek­kel. Hárman dolgoznak a gyermekintézményben. A vezető óvónő munkáját egy dajka és egy főző­nő segíti. Saját konyhája van az óvodának, s nemcsak a kicsiknek főznek: egyúttal a közét­keztetést is biztosítják a faluban, naponta mint­egy húsz adag ebédet készítenek.- Mivel fontos a községnek az óvoda, ezért a lehető legtöbb segítséget kapjuk - mondta Pus­kás Tiborné. - Minden évben rendezünk farsan­gi bált, ennek a bevételét az iskola kapja, s az ön- kormányzat mellett egy helybeli vállalkozó is se­gít, és természetesen a szülők is mellettünk áll­nak. Ha játékot akarunk venni, azt nekik köszön­hetően megtehetjük. Egy dolog hiányzik csak: az Kevés az óvodás, de így egyénileg is többet foglalkozhatnak velük udvaron a vasból készült régi hintát, mászókát szeretnénk lecserélni kevésbé balesetveszélyes fajátékokra. _________ ■ Ki rándulók a horgásztónál Kilenc éve Szalai György és család­ja a csepelyi tó vízkezelője. Először bérelték, ma már tulajdonosok. Két éve lett horgásztó; a családok kedvelt kirándulóhelye, ahol kiala­kítottak szalonnasütésre és bográ­csos főzésre alkalmas tűzhelyeket is. Itt szokták tartani a nagycsepe­lyi rendezvényeket, a falunapnak pedig része a horgászverseny is.- Ponty, amur, harcsa és süllő van a vízben, ezekből évente mintegy tíz mázsát telepítünk - mondta Szalai György. Eredeti­leg villanyszerelő volt a szakmá­ja, de megtanulta a halnevelés tudnivalóit is. - Mohácson nőt­tem fel, onnan hoztam magam­mal a vizek szeretetét - magya­rázta. - Három-négy éves ko­romban már horgásztam a Du­nán. A csodálatos környezetben le­vő, kéthektáros tavat a szóbe­széd szerint sokan azért látogat­ják, mert igazán a kikapcsolódást szolgálja, itt tökéletes a nyuga­lom. S mivel nincs térerő, még mobiltelefonon sem érhető el, ató itt horgászik. ________________■ Bo hóc óvja a rókától a pulykát Kajla, Bohóc és Kesztyű már unja a pulykát, még a mellehúsát is. A három farkaskutya a telepre vi­gyáz, ahol Páka Jenő egy-egy tur­nusban 7600 pulykát nevel. A szövetkezet az épületeket először tojóháznak használta, az­tán volt itt kártyaüzem, cérnázó, csavargyár, faipari üzem is. Póka Jenő főállattenyésztőként dolgo­zott, majd miután megszűnt az ágazat és belekóstolt a munkanél­küliségbe is, feleségestül úgy döntött, hogy megpróbál a szak­májában maradni.- A baromfi nagyon kényes: A legfontosabb: a rend és a tiszta­ság - mondta. - A vízzel és a táp­pal együtt gyógyszert is kapnak, eddig szerencsére nem volt meg­betegedés. Egy turnusban elfogy 258 tonna etetőanyag; 34 kiló tá­pot eszik föl a pulyka, amíg meg­hízik. A kakasokat 21-22 kilósán szállítják a feldolgo­zóüzembe. A munkát a jelentős súlyok mi­att gépesíteni kellett, s így az üzem a csalá­don kívül még két embernek ad kenyér- kereseti lehetőséget. Róka, tolvaj nem fér­kőzhet a pulykák kö­zelébe. A telepet be­kerítették, s nemcsak a három eb őrzi, ha­nem éjjel-nappal ott van valaki a gondozó­ik közül is. Néhány évvel ezelőtt egyszer betörtek ide, de csak Póka Jenő: A legfontosabb itt a rend és a tisztaság a fúrógépet vitte el a tolvaj, mert pulyka épp akkor egy sem volt. A pulykatelep után félmillió fo­rint helyi adót fizetett Póka Jenő, s további fejlesztéseket is tervez; a baromfiak számát turnuson­ként tízezer darabra akarja nö­velni. Ehhez újabb épületeket kell építeni, s ezzel munkahelyeket is teremt. ■ Bátran terveztek a csepelyiek, mikor három éve úgy döntöttek, hogy önálló református lelkészt választanak.- Százötven tagja van az egy­házunknak, ők fizetik a fenntar­tói járulékot. Közülük húsz-har­minc jár rendszeresen istentisz­teletre - mondta Végh Miklós lel­kész. Mióta a faluba jött, a gyere­keket is igyekszik bevonni a hit­életbe; bibliaórákat tart nekik, s játszóházat is szervez az óvodá­soknak. Sőt, külföldi kapcsolatok lehetősége is szóba került. Nyolc holland hittestvérük jött Waardenburgból és Nerijnenből a nyáron, és segített felújítani a parókiát. - Nemcsak pénzzel tá­mogatták a gyülekezetei, hanem a munkájukkal is; az igazi ado­mány, mint mondták, áldozatot is kíván - idézte Végh Miklós. A vizesblokkot azonban már a helybeliek építik ki, társadalmi munkában, vallási hovatartozás­ra való tekintet nélkül. Nagy­csepelyen ha­gyományosan jó a kapcsolat az egyházak között. 1948- ban a reformá­tusok is segítet­ték a katolikus templom építését, s ünnepeken az evangélikusok is tartanak ná­luk istentiszteletet.- Szükség van a vizesblokkra, mert szeretnénk lehetőséget te­remteni a sátorozásra - mondta Végh Miklós. - Jó hatással lenne ez a gyülekezeti életre, s talán né­mi bevételt is hozna, azt pedig a templomra fordítanánk. Évente végeznek kisebb javítá­sokat a középkori templomon. Egyik holland vendégük a nyá­ron sikeres koncertet is tartott itt, megszólaltatva a szép hangú öreg orgonát. _______________■ A szőlő meg a görbe ember- A szőlő csak a görbe embert szereti - mond­ta a 61 éves Csató Lajos. - Apáról fiúra száll ez a pin­ce; valamikor az 1800-as évek elején építhet­ték az őseim. Időnként sá- roznom kell az alját. A szőlő- művelést is apámtól tanul­tam - gyerek­kora óta dolgo­zik benne -, mint ahogyan a borkezelést is. Nem sok van itt, a pince kö­rül, talán ha kétszáz négy­szögölnyi. A fehér az ezerfürtű saszla és az irsaiolivér, a piros pedig otelló, kékfrankos és merlot; az utóbbi­ak keveréke nagyon finom. Nem üzletelek azonban vele; ami lesz, azt elfogyasztja a család. Nyugdíjasként mindennap elbütykörészek itt két-három óra hosszat; most éppen a szü­retre készülök; a hordókat már kimostam. A termés jónak ígér­kezik. A szőlő egy részét egyébként nehéz lesz leszed­Csató Lajos: Apámtól tanultam még gyerekként a szőlő gondozását nem, mert felkúszott a diófára. Csató Lajos beszélt arról is, hogy sok nagycsepelyi dolgozik a földben. Nem is érti: hogyan le­het munkanélküliség, amíg van megműveletlen, gazos terület.- Azért ha ilyen irányban fejlő­dik a falunk, akkor jó lesz itt élni a következő évtizedekben - sum­mázott. - Csak a fiatalokat kelle­ne valahogyan röghöz kötni, hogy legyenek, akik utánunk is itt élnek. ■ AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: CZENE ATTILA ÉS KESZTHELYI ZOLTÁN FOTÓ: GÁTI KORNÉL Az oldal összeállítását támogatta a Balaton Vadásztár­saság, a Póka Bt., valamint a nagycsepelyi önkormányzat A L M A N A C H - 13 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents