Somogyi Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
2001-08-17 / 192. szám
6. OLDAL 1 5 4 2001. Augusztus 17., Péntek A L M A N A C H A GONDOS GAZDÁK A település irányítója és fejlesztője az önkormányzat. A polgármester: Buzási Tamás. Az alpolgármester: Ratalics Frigyes. A képviselő-testület tagjai: Csór István, Csór János, Németh József és Varga Attila. A jegyző: dr. Ágoston Lajos. A falugondnok: Magyar János. Péterhida A Tibold nemzetség ősi birtoka, amit az Árpád-házi királyoktól kaptak, majd a Báthoryak nyerték adományként II. Ulászló királytól. Az 1660-as adatok szerint Péterhidja Szentgyörgy várának volt a tartozéka. A falu 1677-től a Széchenyiek birtoka. 1848-ban Jellasics hadának egyik granicsárcsapata megtámadta a települést, de a péterhldai nemzetőrök és népfelkelők visszaverték a támadást. A település nevét - a hagyomány szerint - Péter ács után kapta, aki a Rlnya túloldalán élt s hogy az átkelést megkönnyítse. hidat épített; ezt azután Péter hídjának nevezték. A falu címerében ott van a híd is. meg a harcra utaló handzsár és a kard. Péterhida a múlt század elején virágzó falu volt, a jómódot őrizte egészen a téeszesíté- slg. Attól kezdve azonban egyre rosz- szabb lett a gazdálkodás; megkezdődött a népesség elvándorlása, amely máig tart. Tizenöt éve bezárták a falu nyolcosztályos iskoláját, azóta Barcsra jár tanulni az egyre kevesebb gyerek. Azt beszélik... ..., hogy míg a téeszesítés előtt a marha- és a lótartás volt a lakosság fő megélhetési forrása, ma már csak egy gazdának vannak állatai. Horváth Vendel három tehene jelenü ma Péterhidán a teljes szarvasmarha-állományt. ..., hogy Péterhida falunapját nem Komlósdon kellene tartam. Szép dolog a barátság a szomszédos községgel, de igazából itt volna a helye a holnapi rendezvénynek. A képviselő-testület döntött úgy, hogy a péterhidai falunapot és a millenniumi zászlóátvételt a komlósdiakéval együtt tartják. ..., hogy 80 millió forintért épült palota Péterhidán, s ennek csodájára járnak. Gazdája, egy külföldről hazatelepült férfi sok pénzt ölt bele, de a nagy összegen csak mo- solyog: a felét sem érte el. ■ Nyárson sült hal Hagyományosak itt a halételek. Búcsúkor elmaradhatatlan a halászlé, és specialitásuk: a nyárson sült hal. Ez utóbbi elkészítésének mestere Németh József önkormányzati képviselő. Nyársra pedig legjobb a keszeg és a kárász. Irdalják, s a fejét is meghagyva húzzák mogyoróvesszőre, és parázs fölött forgatják, míg át nem sül a hal. A halászlékészítés mesterei a péterhidiak pontyból, harcsából főzik, s a halat besózva teszik az alaplébe. Krumplival a hal fejét is át- passzírozzák, az sem maradhat ki a levesből. Azt mondják: bármilyen halételt készítsenek is, csak úgy érdemes nekiállni, ha bőven van hozzá alapanyag. Főzőtudományukat a környék is elismeri. Még a barcsi fűrészüzem rendezvényén is péter- hidaiak készítették a halászlét. ■ AZ OLDAL CIKKEIT ÍRTA: GAMOS ADRIENN, NAGY LÁSZLÓ FOTÓ: BÉRES FERENCNÉ A lakosokra költi A legnagyobb tétel Péterhida költségvetésében a lakosok támogatása. Valamilyen formában mindenkihez eljut az önkormányzati segítség. Akár úgy, hogy nyugdíjasként kedvezményesen kapja az ebédet, akár úgy, hogy fiatalként ingyen utazik vagy középkorúként ingyen nézi a kábeltévét. nA péterhidaiaknak nem kell fizetniük a szemétszállításért, és ingyen darálják meg a terményüket is. Ezeket a költségeket mind átvállalta az önkormányzat. Üzemeltet ugyanis egy terménydaráPÉTERHIDA LAKOSSÁGA A község lakosainak száma: 212 lót, amit bármelyik helybeli lakos igénybe vehet. S az egész falu hasznát látja a nyolc éve működő falugondnoki szolgálatnak is. A busz szállítja a gyerekeket iskolába, onnan pedig haza; a falugondnok váltja Id rendre az időseknek a gyógyszereit is. Az iskoláztatás költségeinek a nagy részét is átvállalja az önkormányzat minden évben, és a lakosoknak az sem került egy fillérjébe sem, hogy bevezették hozzájuk a gázt. Most a csatornázás következik, és az önkormányzat a terhek nagy részét újfent magára vállalja.- Mindent megtesz az önkormányzat, amit lehet. Úgy tartjuk, az a legfontosabb feladatunk, hogy segítsük a falu polgárait a pénzt az önkormányzat Buzási Tamás polgármester mondta Buzási Tamás polgár- mester. - Remélem, részben ennek a szemléletnek is köszönhető, hogy mára megállni látszik a népesség csökkenése is. Többen költöztek ide mostanában, és ma már talán nincs is eladó ház a faluban. Jöttek ide Pécsről, Szigetvárról, Barcsról, de lakik már itt Ausztráliából és Németországból hazatelepült magyar is. Most egy amerikai magyar készül arra, hogy letelepedjen a faluban. Akkor lennénk persze igazán elégedettek a népességgel, ha több fiatal költözne Péterhidára. Az apró, gondozott településről csak egy irányba vezet út.- Nem bánjuk, hogy zsáktelepülés vagyunk, hiszen ennek köszönhetjük, hogy csöndes, békés hely a falunk. Itt éjszaka alig jár autó, és a közbiztonságra sem lehet panasz. Mindössze egy-két kisebb lopás fordult elő. Olyankor azonban rossz zsák- településen élni, telente például, amikor leesik a hó. - A falu több útja és az ide vezető bekötőút is rossz, s az utóbbi években nem jutott ide hófogó sem - mondta a PÉTERHIDA PÉNZE A költségvetés összesen: 7,3 polgármester. - így az is előfordult, hogy a tél rövid időre elzárt bennünket a külvilágtól. Ennek a gondnak a megoldásához azonban a községi önkormányzat ereje egymagában nagyon kevés. Amihez viszont elegendő: az a zsúpos ház tetejének a felújítása és a két Rinya-hídunk rendbetétele. Reméljük, hogy ezekre még az idén sort keríthetünk. ■ Padlásokon kutat a kamasz lány Gida Renáta: Nekiláttunk, s elképedtünk, mennyi régi, értékes tárgy hevert a padlásokon Alig múlt 18 éves Gida Renáta, mégis többet tud Péterhida múltjáról, mint sok középkorú helybeli. Elsősorban az ő lelkesedésének és munkájának köszönhető, hogy gazdag helytörténeti kiállítása van a falunak. A zsúppal fedett tájházban múltról mesélő bútorok, eszközök láthatók, a népviselet és többtablónyi fotó. A legrégibb lelet egy több millió éves mamutfog. Ennek igazán örült a fiatal gyűjtő. Büszke a fotókra is, közülük jó néhány háború előtti. Az egykori színjátszó csoportról készült képet fölemelve azt mondta: lám, akkor igazán volt élet a faluban.- Az egész tavaly ősszel kezdődött, amikor Csurgón megrendezték az apró falvak napját; sürgősen össze kellett állítani egy kisebb néprajzi gyűjteményt. Ez adta a gyűjtemény alapját - mondta. - Amikor nekifogtunk, elképedtünk, hogy mennyi értékes, régi tárgy hever a péterhidai padlásokon. Sorra jártuk a házakat, elkértük és rendbe tettük ezeket a régi eszközöket, bútorokat. Mivel a zsúpos ház évek óta üresen állt, itt elhelyezhettük az anyagot. A gyűjtemény azóta is gyarapszik, újabb és újabb háztartási eszközök, halász- és földművelő szerszámok kerülnek elő. A gyűjtés ugyanis olyan tevékenység, hogy ha valaki egyszer elkezdi, nem lehet abbahagyni. Hamarosan fölkeresi a barcsi múzeumot, hogy szakmai segítséget kérjen. Eddig a tárgyak restaurálását a maguk feje szerint végezték. Gida Renáta nemrég érettségizett Bogláron a kertészeti középiskolában. Azt mondta, szereti a szakmáját, de egyre jobban érdekli az új hobbija is, így nem lesz könnyű neki a pályaválasztás. Mutatta a látogatófüzetet is: sokan voltak kíváncsiak a helytörténeti gyűjteményre. Ott van már szinte az egész falu aláírása. Renáta azonban aggódik; mint mondta, nincsenek társai, akikre nyu- godt szívvel rábízhatná a gyűjteményt._________■ Megfogta a drávai táj varázsa Bár a Fekete-erdőben dolgozott, a klinikasorozat Brinkmann professzorával nem találkozott. S valószínűleg már nem is fog, Werstroh Gyula ugyanis néhány napja családostul hazatelepült. Alig egy év alatt a környék legszebb házát építette föl.- Fiatal koromban mentem ki Németországba. Elvégeztem a közgazdasági egyetemet, megismerkedtem Klaudiával, a mostani feleségemmel. Dolgoztam a vendéglátóiparban meg az egészségügyben is. Nem gyötörte a honvágy, de néhány éve úgy gondolta: jó lenne otthagyni Triert. Három gyermekük van, s célszerű kiszállni az „ipari élet”-ből. Ezért is jöttek haza.- Egyre szaporodtak az emberre ártalmas dolgok - mondta Werstroh Gyula. - Évekig figyeltük, a halmérgezéstől a száj- és körömfájásig; ezeket hagytuk el. Engem elbűvölt a drávai táj szépsége. Egy régi, értékes épület varázsa hozott Péterhidára; pe- chemre akkor már eladták. Egy másik házért többet is adtam volna, de hiába. Szerencsére maradt még egy ingatlan. Gyorsan kellett lépnünk, a gyerekek miatt is, mert szeptembertől már itt járnak iskolába. Tavaly kezdtünk építkezni, s már lakható a ház. Mindig is ilyen csöndes falusi életre vágytunk. Egészségesebb itt élni, és közelebb kerültünk a szülőfalumhoz, Nagymányokhoz is. Már az első napon kedveskedtek a helybeliek: hozták a főtt kukoricát és a finom házi kalácsot. Úgy érzem, befogadott a falu. ______■ Wers troh Gyula: Van még itt munka, tennivaló bőven, de már lakható a ház Hányatott sorsú műemlékek Kihaltak már a halászok Ősi halásztelepülés volt Péterhida, nyolc-tíz drávai halász élt a faluban, sőt sokáig halászati kísérleti telepe is volt itt a földművelési minisztériumnak. Termetes, ötvenkilós harcsáikkal még az újságok címoldalára is fölkerültek az itteni vízi emberek. A hatvanas években azonban egy csapásra megszűnt a halászat. A helybeliek szerint először a vizét veszítette el a falu. Lecsapolták a Rinyát, majd elmocsara- sodott az Ő-Dráva. Az utolsó péterhidai halász tavaly halt meg. Csór János 65 évesen távozott, de hatvanhárom évesen még rendszeresen bevetette hálóját a Dráva vizébe, amely alig három kilo- méterre folyik a falutól. _______■ Ké tszáz éves családtörténet Ratalics Frigyes jómódú családba született, övék volt az 1810-ben épült vízimalom is. Aztán jött a kollektivizálás: mindenüket államosították, s őt magát is osztályidegennek nyilvánították. Nyugdíjasként ma a falu megbecsült embere és alpolgármester.- Az 1800-as évek óta laknak Ratalicsok Péterhidán. Már akkor itt élt a család, amikor a malmot építették. Magam is molnárnak készültem - mondta Ratalics Frigyes -; az inaskodásból szabadulva 1947-ben lettem segéd. Aztán életem során sok minden mással foglalkoztam, a malomba azonban nem kerültem vissza soha. Legtovább a halászatnál dolgozott. Egészen a hatvanas évekig, amikor megszűnt ez a tevékenység Péterhidán. Itt élt: tanúja volt annak is, hogyan megy tönkre családjának egykori vagyona az új gazdák kezén, de mégsem ment el. - Osztályidegen voltam, politikai okokból félreállítottak; más mércével mértek minket, mint másokat. Mégis maradtam, bár ma már néha úgy gondolom, nagy szamárság volt. De nem volt igazán választásom. Beteg szüléimét, a feleségem szüleit nem lehetett itt hagyni, hiszen mi tartottuk el őket. Természetesen nem maradt ki 56 eseményeiből. Részt vett a nemzetőrség megalakításában.- A forradalom alatt sem a bosszúállás vezetett, hanem a rend fenntartása. A bukás után éppen ez mentett meg, ezért nem esett bántódásom. Amennyire jól ismeri Péter-hida múltját, a falu második embereként legalább annyira igyekszik óvni, megalapozni a település jövőjét is. A családjáéról már gondoskodott: egy fiú, egy lány és öt unoka viszi tovább a nevet. ■ A világjáró asztalos Tizenkét alkalommal repült már, szerencsére nem a munkahelyéről, hanem a kenguruk földjéről. Óvári István 35 évesen hagyta el az országot, családostul, és Ausztráliában kezdett új életet. Hét éve azonban úgy döntött: hazaköltözik Péterhidára.- Mindegy hol él az ember, csak a lelki nyugalma legyen meg- mondta a 73 éves Óvári István.- Ausztráliában jól éreztük magunkat. A munkahelyem is jó volt; asztalosként dolgoztam:' konyhabútorokat, szekrénysorokat készítettem. Amikor a tapasztalatairól kérdeztem, elmondta: sérti a fülét a csúnya beszéd.- Ausztráliában például kétszer is meggondolja az ember, hogy mit mond, hiszen büntetés jár érte... A harmadik generáció már keveset ért magyarul, és nem is beszéli a nyelvünk; ezért is szeretném hazahívni az unokáimat. Kinntartózkodásom idején sem felejtettem el anyanyelvemet, mivel magyarok találkozóhelyére, magyar bálokba jártunk, és rengeteg barátunk volt. Mikor megözvegyültem, akkor is csak magyar lányoknak udvaroltam. Kató, a barátnőm is magyar - mutatott a fényképre. - Évente találkozunk Sydneyben. Addig meg nézhetem a lányokat. A magamfajta idős ember inkább templomba jár, mert hit nélkül elvész az ember. Óvári István most a nővérével él együtt. Szabadidejében kertészkedik, bútorokat készít. S ha olyan a hangulata, föltesz egy-két operettet vagy előveszi a fényképalbumon ________________■ AZ OLDAL ELKÉSZÍTÉSÉT A KISBÁRAPÁTI ÖNKORMÁNYZAT TÁMOGATTA utóbbi tulajdonos, mára azonban az épület ismét eladó. A Ratalics- féle vízimalom állapota is egyre romlik. Nemrég jelentkezett ugyan egy külföldi befektető, s kacérkodott a felújítás gondolatával, ám ed- dig ez is csak terv maradt. ______■ tö bbi épület, ami magánkézben van. Az utóbbi években több tulajdonosváltás is történt; mindegyik gazda nagy tervekkel vágott bele, de amit elkezdett, egyiknek sem sikerült befejeznie. A malomház tetejét ugyan részben felújította a lggRégi épületekben gazdag a település, de csak a zsúpos ház sorsát sikerült megnyugtatóan rendezni. Ennek a felújítására néhány éve nyert támogatást az önkormányzat, s a ház állapota most már megfelelő. Kevésbé szerencsés sorsú a
