Somogyi Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)
2001-08-10 / 186. szám
6. OLDAL A L M A N A C H 1 5 9 2001. Augusztus 10., Péntek A GONDOS GAZDÁK A község irányítója és fejlesztője az önkormányzat. A polgármester: Csányi József. Az alpolgármester: Lancsák István. A képviselő-testület tagjai: Bangó Géza, Bíró Imréné, Pécsi Jenő és Zsoldos Józsefné. A jegyző: Csordásné Bakovics Klára. ■ Porrogszentpál A települést egy 1447-böl származó oklevél említi először Kyszenth- pal néven. Ugyancsak ezzel a névvel került be , ?ORROG" az 1536. évi adó- széki pal lajstromba is. A XV. században előbb a híres Kanizsai család birtoka volt. majd a Himty család következett, később a berzencei uradalomhoz tartozott. Az 1565-66. évi török adólajst- romban már csak egy házzal szerepelt, majd elnéptelenedett. így a XVIII. század eleji összeírásban már meg sem említették. 1757-ből található a következő említés: akkor pusztaként emlékeztek meg róla. Később a Seger. majd a Zichy család tulajdonába került a vidék. Az 1848-as jobbágyfelszabadítás nyolc jobbágytelket érintett; a település lakosainak száma akkor mintegy 200 volt. 1870-ben 34 házban 212-en laktak. 1900-ban 240-en. 1941-ben 243-an. Ma mindössze 108 lakosa van a falunak. Az egészségügyi szolgálatot a körorvos látja el a helyi rendelőben. A gyerekek a szomszéd faluba. Por- rogra járnak óvodába, az iskolásoknak pedig Csurgóig, illetve Porrogszentkl- rályig kell buszozniuk. A felnőttek a közeli városokban - Csurgón és Nagykanizsán - dolgoznak. Vacsorára hív a harang Nincs temploma a falunak, de a lakosság nem marad istentisztelet nélkül. A falu lakóinak túlnyomó többsége evangélikus vallású. Nekik a kultúrház ön- kormányzati helyisége, esetleg ritkábban egyes családok adnak helyet otthonukban a szertartásnak. A néhány katolikus Somogybiikkösdre jár misére. Természetesen a búcsút mindenki megünnepli, függetlenül attól, melyik félekezet tagja. A község vallási jelképe, a helybeliek büszkesége az 1895-1900-ban épült harangláb, amelynek három különböző méretű harangja naponta kétszer - este és délben - megkon- dul. Korábban kongatni kellett, ám három éve villamosították, s felújították az építményt is. A tetején eredetileg pala volt, most vörösréz lapokkal borították. Falán emléktáblába vésett nevek jelzik: Porrogszentpál lakói közül is szedett áldozatokat az I. és a II. világháború. _________■ Az oldal elkészítését Penczinger László vállalkozó, valamint a porrogszent- páli önkormányzat támogatta Az oldal cikkeit írta Varga Andrea Fotók: Varga György Aki Szentpálon született, visszahúzza a szíve Aki előre nézett, az mind elhagyta a falut. Sok az egyedülálló idős ember. A lakosság száma tíz éve nem változott: nem nőtt, de nem is csökkent - mondta Csányi József porrogszentpáü polgármester. Hozzátette azt is, hogy kevés előnye van a kis falunak, talán nincs is. Ám a kultúrház udvaráról azonban - szavaira rácáfolva - büszkén tekintett végig a Szentpált övező erdős dombhátakon, amiket még nem háborított emberi kéz. - Ugye, szép? - kérdezte. A tavasz óta nyugdíjas polgármester minden szabadidejét a település ügyeire áldozza.- Soha nem voltunk veszteségesek; mindig úgy tervezünk - annak ellenére, hogy tetemes összeggel járulunk hozzá az iskola, az óvoda meg a körjegyzőség fenntartásához -, hogy elég legyen a pénzünk. Már régóta szeretnénk egy Zala megyével összekötő utat. A tervek is készen vannak, a településfejlesztési tanács is támogatná, de a húszmillió forintos önerőt nem tudjuk előteremteni a 6,9 kilométeres út megépítéséhez.- Mi az, amit sikerült elvégezni1- Beázott a kultúrházunk, „át kellett forgatni” a tetőt. Az orvosi rendelő sem volt leválasztva a várótól, s gyakran a várakozókat az utcára kellett kiküldeni, hogy az orvos nyugodtan vizsgálhassa a beteget. Leválasztottuk, sőt az ajtaját is szigeteltettük, bár a kis faluban amúgy is mindenki mindent tud. Zsáktelepülés a miénk; itt semmi nem volt. Aszfaltoztunk, és autóbusz-fordulót építettünk, villanyt vittünk a temetőbe, a ravatalozóhoz előtetőt építettünk; nemrég kivágtuk a temető elöregedett fáit, 14 fenyőt.. Ez nem aratott osztatlan sikert, de nem tehettünk mást, közel voltak a síremlékekhez.- Mennyire összetartó a lakosság?- “Nem különösebben, de nem is bántják egymást az emberek. Szemtől szembe megmondják egymásnak a véleményüket. Csányi József polgármestersége már a harmadik ciklust érte meg. Amíg 1994-ben 60 százalékos, 1998-ban már százszázalékos bizalmat kapott a lakosságtól: a 78 választásra jogosult polgár közül 62-en szavaztak, s valamennyien őrá. Mosolyogva említette egyik hibáját: sokak szerint túl jószívű.- Bejárta az országot, de azt mondják, Szentpált nem hagyná el.- Aki itt született, azt visszahúzza a szíve. Sokszor megmosolyogtam az elszármazó cimborákat, hogy visszajárnak, de a szülőföldtől, főleg harmincéves kor után, már nem lehet elszakadni. Magam is gondolkodtam rajta, jó döntés volt-e, hogy itt maradtam, de úgy gondolom: igen. Szeretem ezt a csendet, a nyugalmat. Csányi József polgármester Megélhetést adnak a fenyőfák Akár a többi szentpáli, Lőrinczék is sokféle növényt termesztenek, hogy kiegészítsék a fizetésüket. Igazi ritkaságok sorakoznak a kertjükben: luc-, ezüst- és különleges normand fenyők.- A lucfenyőt már háromévesen el lehet adni, de inkább négy-öt évesen, a normandot azonban tíz évig neveljük, mire piacra visszük. Igaz, akkor kétezer forint métere, a hagyományos fenyőfajtáké pedig csak néhány száz forint - mondta Lőrincz Jánosáé. Azt is elmondta: nem könnyű kenyérkereset a fenyő nevelése. Az ültetéstől számított három évig gondozni kell, s volt olyan év is, hogy hét alkalommal kapálták. Ha már nagyobbra nőtt, csak akkor lehet fűnyíróval „gazolni”. A család három generációja dolgozik csaknem tíz hektáron, a középkorú asszony még gyerek volt, amikor szülei fenyővel kezdtek foglalkozni. Húsz éve árulnak a pécsi piacon, három éve egy debreceni kei málnaszezon után a fenyőfa ad munkát a családnak reskedö is hordja tőlük a fenyőt karácsony előtt. Olyan sok fájuk volt, hogy nem tudták mindet maguk értékesíteni, ezért újsághirdetésben kerestek vállalkozót. A haszon így kisebb, bár Lőrinczné szerint igazán sehogy sem éri meg. Ha a téli fenyőárusítás után pihen is a család, tavasztól kora őszig várja őket a 200, illetve a 150 négyszögöl málna és szeder, amit most cserélnek újfajtákra. _____■ Is ten őrizz a költözéstől > A 88 éves Oskola József szerint akkorát változott a világ, hogy még neki is furcsa. Ő a falu legidősebb embere, bár ez a cím - mint mondta - nem illeti meg: anyósa, aki a gyékényesi idősek otthonának lakója, már százegy éves. Oskola József - egykori leventeoktató, gazdálkodó, később téeszelnök - mindig Szentpálon lakott, és mindig a földből élt.- A harmincas években keserves állapotok voltak, de a háborúra készülődés lendített a gazdaságon; lovakat, marhákat tartott mindenki a faluban, én húsz holdon gazdálkodtam. Ennek a II. világháború vetett véget; kétévi katonáskodás következett, ám hazakerülve folytatta a gazdálkodást. A faluban egy ló sem maradt, csak Oskoláéknál volt két csikó. Csak későn, 1959-ben alakult a téesz, az öregek emlékezete szerint akkor sem egyszerűen. A módosabb gazdákat összehívták, majd sorshúzással eldöntötték, ki lépjen be elsőnek, a többiek pedig követték.- Az apósom kulák volt, én osztályidegen; soha nem gondoltam volna, hogy téeszelnök leszek. Egyik nap láttam, hogy a járási párttitkár megy be az istállómba; nem akármilyen, hanem törzskönyvezett lovaim, teheneim, tenyészbikáim voltak. A párttitkár nagyon méltatta ezt, azután hamarosan én lettem az elnök, s az is maradtam tizennyolc évig, majd az összevonás után két évig elnökhelyettes Gyékényesen. Hogyan élek most? Telnek a napok, hol így, hol úgy; van egy kis málnám, szedrem, háztájim. A gyerekek Bogláron élnek, de én Isten őrizz, hogy elköltözzem Szentpálról. Csak ünnepekkor megyek el látogatóba. ________■ Ré gi szőttes a padláson Szabó Józsefné negyven éve nem használja azokat a vászontörölközőket és abroszokat, amiket még fiatalon készített. S nem is hiányolja, mert a durva vásznat nehéz volt mosni, és a nagyobb foltokat még a hamus lúg sem vette ki belőle.- Mégsem válnék meg ezektől a daraboktól, hiszen magam szőttem-fontam, sok fáradsággal készültek. Itthon termesztettük a kendert; mikor megérett, nyűttük, kévébe kötöttük, s vittük az árokra kiáztatni, majd kiteregettük. Amikor megszáradt, elvágtuk, tiloltuk, utána fontuk, szőttük, telente ez volt a főfoglalatosságunk. Nehéz munka volt, s folyton számolni kellett a szemeket is, hogy kialakuljon a minta - emlékezett. Megvan még a stafírungja: szalvéták, lepedők, abroszok, törölközők. Amit használtak, abba bordó, piros, fekete fonallal csak egy-két mintát szőttek, amit ünnepre tartogattak, az díszesebb volt. Most a padláson várnak szebb napokra, mert a fiataloknak nem kellettek.- Nyáron nincs rá időm, de télen hímezek „riseliős” térítőkét, ezeket legalább használjuk. Kérdik is a fiatalok, hogy a régi darabokat miért rakosgatom, csak a helyet foglalják, de arra gondolok, hátha születik egy lányunokám és színdarabhoz jó lesz neki a régi kasmírkendőm meg a szoknyám, mert az is megvan ám! ____■ A s zövőszék után a himzöcérnával Is megtanult bánni Versmondó lány hét macskával Sokan gratuláltak Csók Nikolettának a millenniumi zászlóátadás után, mert a másodikos kislány bátran szavalta el a hosszú ünnepi verset, ami a nála idősebbeket is próbára tette volna. Többen is megállították a faluban, hogy megdicsérjék az ügyes kislányt.- Jobban izgultam, mint az Apáczai Csere János megyei versmondó versenyen, pedig ott több verssel kellett készülni, és végül is harmadik lettem - mesélte Nikoletta. Azt is elárulta: a verseknél jobban szereti a meséket. Büszkén mutatta legújabb és legkedvesebb szerzeményét, a Bambi gyermekei című könyvet: az iskolában kapta jutalmul egész évi munkájáért. Nikoletta önként jelentkezett a versmondó versenyre, s részt vett a hittan- és a rajzversenyen is. Otthon sem kell no- s z o g a t n i, hogy tanuljon. Azt mondta: várta már a nyarat, de sokallja a szünetet, szeretne már iskolába menni. Unja a videózást, és az olvasás sem szórakoztatja, sőt hét kedvenc macskájának és két papagájának is szívesen hátat fordít, ha megkezdődik az iskola. ■ Apáról fiúra száll a gazdaság Tizenkilenc éve, mikor Szabó János vállalkozó lett, a hozzá hasonlók még fehér hollónak számítottak. Egy kapálógéppel és egy 15 lóerős géppel kezdte egy hold földön. Kitartása mára meghozta a gyümölcsét: a Szabó család vállalkozásában minden olajozottan működik. Negyvenöt hektár - többségében saját tulajdonú - szántón kukoricát, búzát, árpát termesztenek, s a környéken ritkaságnak számító takarmányborsót, ezt az állataik számára maguk darálják s tápkeverővei keverik. Pályázaton gépvásárlási támogatást nyertek, a szántástól a betakarításig mindenféle munkára vannak gépeik. Szabó János elmondta: a fia is mezőgazdásznak tanult, némi bizonytalankodás után nem volt kétséges, hogy folytatja a családi vállalkozást, s fiatal menye is hamar beletanult a munkába.- Az Európai Unió országaihoz képest háromgenerációnyi a lemaradásunk, ezt nehéz pótolni. Új, most épülő ólainkban 300 disznót tudunk elhelyezni, az etető- és Szabó János ma is minden gépét meg tudja javítani itatóberendezést Németországból hozatjuk. Hullámvölgyek mindig voltak a gazdaságban, de soha nem voltunk veszteségesek. Talán azért, mert mindent magunk termelünk, és nincs adminisztrációs költségünk. Még egy terménytárolót szeretnénk, és jó lenne kihasználni, amit a kormány ígért: a csa- ládi gazdaságok támogatását. ■ Vadászház a falu szélén A falu tímerében látható ezüstszarvas - ami a falut valaha birtokló Himfy családtól származik - ékesen bizonyítja a község és a vadászat évszázados kapcsolatát. A falu szélén lankás dombok sűrű erdejére néz egy mutatós vadászház. A kétszintes épület, mint a tulajdonosa elmondta, baráti ösz- szejövetelek és üzleti megbeszélések színhelye.- Egy igazi, isten háta mögötti faluban szerettem volna fölépíteni a házat, hiszen aki vadászni, pihenni vágyik, szívesebben tartózkodik itt, mint valami zajosabb helyen. Megfogott a porrogszent- páli szép környezet, és a térséghez köt a faipari vállalkozásom, valamint a gyékényesi Csokonai Vadásztársaság, amelynek a második ciklusban vagyok elnöke. A zsáktelepülésen nem dübörögnek autók, ugyanakkor jól megközelíthető, és megvan az infrastruktúra is - mondta Penczinger László, aki keveset tartózkodik itt, de bizonyos alkalmakkor vendégektől hangos a ház. - Ide jönnek szusz- szanni a vadászcimborák, mint ahogy én is hozzájuk megyek, ha kikapcsolódásra vágyom.______■
