Somogyi Hírlap, 2001. augusztus (12. évfolyam, 178-203. szám)

2001-08-09 / 185. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 0 8 4 2001. Augusztus 9., Csütörtök A GONDOS GAZDÁK A polgármester: dr. Antal László. Az alpolgármester: Horváth Zoltán és Torma János. A képviselő-testület tagjai: Borsa József, Fett Mihály, Fiilöp János, Harsányi József, Matán János, Sztányi Tibor és Wolstrommer István. A jegyző: Taníts Tibor. A háziorvos: dr. Antal László. Az óvoda vezetője: Szabó Já­nosáé. Az iskola igazgatója: Borsa Jó­zsef. _ _ m Kaposfö A község nevét először IV. László király 1275-ben kelt adománylevele említi Zomaim, majd Zomayan. egy 1446-os okirat pe­dig Zomayon alakban. A talu területe a középkorban több nagybirtokos tu­lajdona volt. A XV-XVI. szazadban többnyire a Mérey és az Osztopáni Perneszi család birtokolta. A török adószedők 24 portát jegyeztek föl, az 1715-ös országos összeírás azonban már csak 12 házról ad számot. Akkor lett a birtok az Esterházy családé. Az első német telepesek 1815-ben költöz­tek a községbe. A falu népessége az Esterházyak birtoklásától kezdve 1930-ig folyamatosan gyarapodott. Az 1941-es népszámláláskor a német la­kosság példás módon kinyilvánította hűségét a hazához, mert mind ma­gyarnak vallotta magát: a számlálóbiz­tosok csak egyetlen német családot jegyeztek be: Sárközi Györgyét, a falu- széli cigányét. A község nevét a lakos­ság kérésére 1942-ben változtatták Szomajomról Kaposföre. Szakmunkások a brigádban A település kommunális brigád­ját az önkormányzat működteti: húsz közhasznú munkást fog­lalkoztatnak. Jelenleg az óvoda bővítését és a kultúrház festését végzik. Szakszerűen, mert a műszaki ellátó szolgálat tagjai között fűtésszerelő, lakatos és szobafestő szakmunkás is talál­ható. Ha éppen nincs építeniva- ló, rendben tartják, kaszálják a sportpályát, az árokpartokat, a parkokat, az ő feladatuk a falu- szépités, virágültetés is. ______■ Az oldal elkészítését a Kapós Mező Kft, Horváth Zoltán pék, valamint a kaposfői önkormányzat támogatta Az oldal cikkeit írta: Szarka Ágnes Fotó: Kovács Tibor Kisvárosi komfortot szeretne adni a falu Aszfaltozott utak és járdák, korsze­rűsített orvosi rendelő, iskola, kábeltévé-hálózat, víz, gáz és tele­fon. A településen minden adva van a komfortos élethez.- Víz, gáz már volt a települé­sen, ám a vízzel gondok vannak, mert a kutak kapacitása véges - mondta dr. Antal László polgár- mester. - A vas és mangán szintje is a felső határon van. A DRV sem igazán tesz eleget a koncessziós szerződésben vállalt kötelezettsé­geinek. A koncessziós díj nem olyan bevétel, hogy abból az ön- kormányzat valamit is vissza tudna fordítani fejlesztésre. A szennyvízberuházás végre­hajtására több önkormányzat is összefogott. A nagy távolság miatt azonban szakmaüag bírálták az el­képzelést.- Kisebb körben kifizetődőbb a beruházás, és ISPA-támogatást is kértünk. Valószínűleg sikeres lesz a pályázatunk. Az idén a Dédásszal közösen a közvilágítást korszerű­sítjük. Ez tízmillió forintba kerül, s az őszre elkészül. Visszakaptuk a gázközmű vagyont, 11 millió forint érkezett a számlánkra. Ebből támo­gatta az önkormányzat a kábelté­vé-hálózat kiépítését, és ez adja az önerőt a közvilágítás korszerűsíté­séhez.-Volt-e kudarca? A testület dön­téseit igazolta-e az idő?- Annak idején hibás döntés volt az idősek napközi otthonának a bezáratása. Ahelyett, hogy átala­kítottuk volna, inkább bezártuk. Az idő viszont bebizonyította, hogy lenne rá igény. A közeli jövő­ben valamilyen módon ezt meg kell oldanunk. A gamesz megszün­tetése is hibás döntés volt, azt is in­kább át kellett volna szervezni. Fő­leg a második ciklusban vált nyil­vánvalóvá, hogy kell egy szervezet, amely a gazdálkodás hatékonysá­Dr. Antal László polgármester gát segítené. 1997-ben alakítottuk meg a közhasznú társaságot.- A település háziorvosa és egy­ben polgármester is. A két tisztsé­get el tudja egymástól választani?- El kell választani; a rendelő­ben orvos, a hivatalban polgár- mester vagyok. A gyakorlat azon­ban az, hogy kénytelen vagyok bi­zonyos hivatali dolgokat a rende­lőben lebonyolítani. Elsősorban orvos vagyok, a település lakossá­ga is így tudta, s így választott meg háromszor is polgármesternek. A feladatokat csak a két alpolgár mester segítségével tudom ellát­ni.- Ötven vagy száz év múlva milyennek képzeli a községet?- Kaposfő a megyeszékhely közvetlen vonzáskörzetébe tar­tozik. Jó a közlekedés, de ennek a struktúrája változni fog, hiszen itt csatlakozik majd a Kaposvárt elkerülő út, és a déli autópálya is a falu határában halad el egy le­térő csatlakozással. Kertvárosi jelleget szeretnénk adni a tele­pülésnek. Minden szolgáltatás adva van, hogy az emberek kijöjje­nek a városból. A fejlődés érdeké­ben új utcát is akarunk nyitni. A kárpótlás során úgy rendeztük a földterületeket, hogy erre változa­tos teleknagysággal lehetőség le­gyen. A faluban szinte minden megvan, csak a minőséget kell még javítanunk.__________ ■ Közösséget épít a hit erejével Somos László plébános sok időt tölt a kisgyerekekkel- A hit után mindenki érdeklődik. Amikor az Istent szidják vagy ta­gadják, az emberek nyomorúsá­gukban akkor is utána kiáltanak. Úgy érzik, valami hiányzik az éle­tükből, és ezt így élik meg. Ez tu­lajdonképpen az istenért való kiál­tás - mondta Somos László plébá­nos. - Sok olyan emberrel találko­zom, aki ha nem is jár rendszere­sen templomba, a szíve mélyén közel van a valláshoz, az Istenhez. Minden korosztályhoz másképp kell szólni. Ma a pap nem várhatja, hogy a hívek a plébániára jöjjenek; neki kell utánuk menni és meg­szólítani őket. Persze nem lero­hanni őket valamilyen hitigazság­gal és öt perc alatt „megtéríteni”, hanem velük együtt élni, örülni vagy éppen bánkódni. Szíwel-lé- lekkel közeledjünk hozzájuk, mert a pap nem bírája és nem felügyelője az embe­reknek, hanem útitársuk ezen a földi vándorúton. Olyan, aki segíti a zarándokúkul levőket, s ugyanak­kor maga is segítségre szorul. Fontos a fiatalok megszólítása. Ezért is szervez­nek évek óta táborokat. Minden évben kettőt: egyet a középiskolásoknak és a bérmálkozás előtt állók­nak, egyet a fiatalabbaknak. A régi táborlakók ma már segítőtársak a szervezésben.- Mindkét tábor önellátó; mi készítjük az enniva­lót. A gyerekek hazulról hozzák a zöldségfélét, to­jást, meg ami kell. Sátorban lakunk, de mindig olyan helyen, ahol van vizesblokk és konyha. A tisztálkodást európai módon kell megoldanunk. A programot játék, vetélkedő, kirándulás, akadály- verseny színesíti. Az egészet átszövi a vallásos légkör, de ez nem egy állandóan imádkozó tábor. A lelki életet szolgálja az elmélkedés és a mise. Minden este van tábortűz, és éjszakába nyúlóan beszélgetünk. Nincs rádió, tévé, megpróbáljuk a csendben a teremtett világ és Isten hangját meg­hallani. ■ A márványba álmodott leány- Táncsics és Somssich szobra után egyik jótevőm megkér­dezte, mit szeretnék már­ványba faragni. Mondtam, hogy egy igazán szép, töré­keny fiatal lányt. Még nagyon sok munka van hátra; nem számít, hogy mikor lesz kész, csak igazán szép legyen - mu­tatta legújabb készülő munká­ját Torma János szobrászmű­vész, civilben a Táncsics gim­názium technikatanára. Nem szokványos, hogy egy tanár ilyen színvonalasan dol­gozzon vassal, márvánnyal, kővel.- A technika a legutolsó a tantárgyak között, de nálunk még a technikatanárnak sem elég, ha csak tanít. Ha nem volna ez a szenvedélyem, ta­lán már nem is lennék a mun­kahelyemen.- Mennyire lehet megsze­rettetni a gyerekekkel a vasat, a követ? Gondolom, ezeket szereti a legjobban, mert egyébként fát faragna.- A fát is szeretem, egyik példaképem Csikós Nagy Márton, a faszobrász, de job­ban tetszenek a keményebb anyagok. A gyerekek elfogad­ják, hogy a tanáruk művész is, nem csak tanár. Tetszik nekik, amit csinálok. Az egész csalá­dom, a dédapámtól a nagybá­tyámig mindenki kovács volt. Ellestem tőlük a szakmát, és utána már csak fejlődni, tanul­ni kellett. ■ Torma János szobrászművész Szégyellik a parasztgatyát- Három évvel ezelőtt Németor­szágból vártunk egy hasonló korú baráti, de táncoló társaságot. Ak­kor határoztuk el - akkor még őrült ötletnek látszott -, hogy a tiszteletükre mi is megtanulunk egy táncot - mondta Urbán Lász­ló, a hagyományőrző egyesület el­nöke. - Két-három hónapos ke­mény munka után a szüretí bálon mutattuk be, mit tudunk. S olyan jó társaság alakult ki, hogy azóta is folytatjuk, immár hivatalosan, egyesületként. Tavaly pedig meg­alakítottuk a gyermek-, és ifjúsági tánccsoportot is. Az ifjúságiakat nem tudtuk még rábeszélni a nép­táncra, inkább a modem táncok felé hajlanak. Nekik snassz fölven­ni a bő parasztgatyát. Egy sváb táncot megtanultak, de ahhoz si­ma fekete nadrág kell. A gyerekeknek viszont termé­szetes a néptánc és az öltözet is.- Elkezdtük a borszemléket. Itt vannak a környék legnagyobb összefüggő szőlőterületei. A hely­beli gazdákat akartuk kissé össze­fogni. Ezáltal jobban figyelnek a börminőségre is. Amíg tartott a minősítés, a gazdák előadásokat hallgattak a növényvédelemről, a szőlőművelésről. Az idén már megtartottuk a harmadik bor­szemlénkét. A tánc és a borászat mellett a nyugdíjasklubbal közösen egy helytörténeti kiállításra is gyűjtöt­tek anyagot. - Összeszedtük a régi fotókat, használati tárgyakat, ru­hákat, és kiállítottuk a kultúrház- ban - mondta Urbán László. - Az volt a célunk, hogy a padláson, fé­szerben porosodó régiségeket megőrizzük. A nagymama halála után ugyanis a régi bútorokat ki­dobják, eltüzelik vagy olcsón elad­ják, s így eleink használati eszkö­zeiből lassan semmi sem marad. Egy kis figyelemmel meg lehet őrizni a hagyatékot, a múltunkat. A volt pártházban szeretnénk megrendezni az állandó kiállítást. Ám attól félünk, hogy mire elké­szül a kiállítóterem, elfogynak ezek a tárgyak. Ha várunk még egy-két évet, talán már nem is lesz mit kiállítani. ■ Felpörgetett élet Huszonöt embernek ad munkát és több száznak kenyeret Horváth Zoltán vállalkozó. A pékség mel­lett vendéglőt, fodrászüzletet és élelmiszerboltokat üzemeltet. Sza­badidejében a helyi focicsapat el­nöke.-“Hajnali háromkor kezdődik a napom a pékségben, és általában éjjel 11-kor ott is ér véget. Egyszer elmentem néhány napra Romániá­ba, de a harmadik napon már azon járt áz eszem, mi lehet itthon. így érzem jól magam, nekem ez a fel­pörgetett élet a természetes. Horváth Zoltán a nemzetiszínű címkés kenyerével híresült el. Né­hány éve még vihart kavart vele, mára többen is „lekoppintották”.- Keresik a Zoli-kenyeret. Hét végén persze több fogy. Tízféle ke­nyeret és egyéb pékárut sütünk. Az ökokenyér megfelel a korszerű táplálkozás előírásainak, de az ára miatt kevesen veszik. Mind a két fi­am pék, együtt dolgozunk. Folyta­tódik a családi hagyomány. A nagyobb család a spor­tolóké. Hor­váth Zoltán el­ve, hogy tenni kell az embere­kért, többet kell törődni egymással, és akkor nincs széthúzás.- Sokba kerül a sportkör fenn­tartása. Ez a száz gyerek azonban nem a kocsmában vagy a busz­megállóban múlatja az idejét, ha­nem értelmes, egészséges elfoglalt­sága van. A futballcsapatunk két éve a megyei első osztályban ját­szik, a legkisebb települési csapat a nagyok mellett. A gyerekek nem­csak sportügyekkel fordulnak hoz­zám, hanem egyéb problémáikkal is. Ahol tudok, segítek nekik. A munka és a sport az életem. ■ Öreg motorok nyergében Sokan már csak az idősebbek me­séiből tudják, hogy volt valaha Dongó motor és Panni robogó. Ba­kos Gábor otthonában jól megfér mindkettő a régi Csepelekkel. Az autószerelő fiatalember a régi mo­torok szerelmese. Az elve: csak eredeti alkatrész szerelhető be a kétkerekűbe. Ha kell, évekig kere­si az alkatrészeket, mígnem elké­szül a csodajármű. Budapesten a veterán autók és motorok verse­nyén nyert első díjat egy felújított 250-es Csepel motorkerékpárral.- A Csepelnél adva volt a váz, a többi alkatrészt az ország kü­lönböző pontjairól sikerült ösz- szeszedni. Két év alatt készült el a már ritkaságnak számító kétke­rekű. Egy 1939-es gyártású kato­nai DKV készül most, még hiány­zik a kipufogórendszere. Öt éve gyűjtöm a hozzávalót. Abban az időben a Wehrmachtnál használ­ták. Motorok között nőttem föl, ezeket szeretem. Már tízet hely­reállítottam, de több mint húsz nincs még kész. Mindegyik mo­tor üzemké­pes, de nincse­nek levizsgáz­tatva. Néha azért kime­részkedem eggyel az utcá­ra. A mai mo­torok közül a Harley David- son a kedven­cem, de az megfizethetetlen, így maradok ezeknél a régiségeknél. _______■ Elő re köszön a festő- Elfogadtak, befogadtak az itteni emberek, de nem mint festőmű­vészt ismernek, hanem mint la­kótársat - mondta Marjai Antal. Talán azzal értem el, hogy min­denkinek előre köszöntem. Falu­helyen, szerintem, ez természe­tes. Ott-jártunkkor Marjai Antal ki­sebb tárlatot rendezett. Az abszt­rakttól a figurális ábrázolásig többféle stílus megtalálható a munkáiban.- Vannak kötelező, elfogadott irányzatok, amelyeket lehet jól és rosszul művelni. Valamikor ilyen stílus volt az absztrakt. Hozzám a romantikus változata áll a leg­közelebb, amikor valamit mond a kép, átérződik rajta a festő lelki­világa, hangulata is. Bizonyos fo­kú nyugodtságot, nyugalmat áraszt. Bár a galériák, amelyek­nek dolgozom, nem az elvont, hanem a közérthető alkotásokat rendelik. Ezért festek nekik tájké­peket. A kereslet határozza meg a művészetet. A magam képeimről soha nincs véleményem; csak azt érzem, ha valami nem jó. És min­dig úgy érzem, hogy nem jó. Ez sarkall, ez ösztönöz. ■

Next

/
Thumbnails
Contents