Somogyi Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-25 / 172. szám

6. OLDAL A L M A N A C H 1 8 1 2001. Július 25., Szerda Gondos gazdák A falu fejlesztője és irányítója az önkormányzat. A polgármester: Fajcsi János. Az alpolgármester: Dibusz János. A képviselő testület: Ballay Ala­dár, Bók Lászlóné, Druskó Lajos, Harkó Attila, Kovács Zoltánná és Szita Gyulámé. A jegyző: Porga Györgyné. A háziorvos: dr. Heintz Tamás. Az óvodavezető: Ballay Aladámé. A falugondnok: Abonyi Tóth Csaba. __________■ SO MOGYASZALÓ A település a 67- es főút mentén fekszik, Kapos­vártól 15 kilomé­terre északra. Állomása kaposvár-fonyó- di vasútvonalon két és fél kilométerre van. A Deseda té északkeleti része érin­ti a község határát. Aszaló nevét az 1332-37. évi pápai tizedjegyzék is őrzi, az oklevelek 1403-ban Azzalow, 1437- ben Azalo alakban említik. A XVI. szá­zadban a Dersffy család birtoka volt. a török hódoltság idején azonban elnépte­lenedett. 1626/27-ben mindössze két portát Írtak össze a magyar királyi adó- rovók. A falu 1726-tól az Esterházy-fé- le hitbizományhoz tartozott. Az 1932-es vármegyei kiadvány szerint a község 215 házában 860-an laktak. 1984-90 között többen is költöztek ide, akkori­ban új házakat is építettek. Fejlesztési lehetőségnek a magángazdaságok bőví­tése látszik, s a kedvező adottságok, a Panoráma fogadó és a magánkézbe ké­rőn Esterházy-kastély is elősegítheti a turizmus föllendülését. SOMOGYASZALÓ LAKOSAINAK SZÁMA 816 FŐ Az oldal cikkeit írta: Szarka Ágnes Fotók: Kovács Tibor Kedvezményes telkek a fiataloknak Az igényeknek meg kellett fe­lelnünk, a lehetőségeket pedig ki kell használni - mondta Fajcsi János polgármester. - Aszfaltoztuk az utakat, beve­zettük az egészséges ivóvizet. Most nagy fába vágtuk fejszén­ket: a szennyvízprogramba. Kistérségi társulásban építik ki a csatornarendszert. - Ez elnyerte a vízügyi alap céltámogatását, s a környezetvédelmi és egyéb pályá­SOMOQYASZALÓ PÉNZÉ A költségvetés összege: 74 millió Ft Kötelező leiadatok ■w Intézmények yxfj'lennlartása / 33 mFt ' ^ Szociális'v 17 mFt 7 juttatás Fejlesztésre zati alapokból is pénzhez jutunk - mondta Fajcsi János. - Ha elké­szül, komfortos lesz a község.- Volt tervük, ami nem sikerült?- Amit terveztünk, mind meg­valósítottuk. A képviselő-testület mindig támogatta az elképzelése­ket. Kilencvenben öt párt alakult hirtelen, s akkor azért volt tányér­csörgés, mert a nagy önállósággal sokan nem tudtak mit kezdeni. Azóta kialakultak az erőviszo­nyok, s mindenki a faluért, a köz­ség javára akar tenni. Pályázatok nélkül ma nem lehet létezni, ezért mindig kéznél van a pályázati fi­gyelő, és sok információt kapunk a megyei önkormányzattól. Ha le­hetőségünk van rá, pályázunk, többnyire eredményesen.- Növekszik-e a falu lakossága?- Évek óta változatlan a lélek- szám. Nem külföldiesedtünk el, csak három házat vettek meg ide­genek. Hátrányt nem okoz, annak azonban nem örülnék, ha tömegé­vel jönnének; nem őket, hanem fi­atalokat szeretnénk itt letelepíteni. Az építkezések üteme lassult, s most ezt szeretnénk fölgyorsítani; Fajcsi János polgármester kedvező áron értékesítjük az an- talmajori 15-20 önkormányzati telket. Mindenképpen Antalmajor felé kell terjeszkedni. Jó lenne, ha a két település idővel összeépülne.- Munkalehetőség a faluban?- Sokan a megyeszékhelyen ta­lálnak munkát. Aszalóra a mező- gazdasági vállalkozás, a növényter­mesztés a jellemző, bár ez többnyi­re ötletszerű. Az ötletet azonban a piac adja, s ez nem mindig éssze­rű. A kormányzat dolga volna, hogy biztos piacot alakítson ki az ígérgetések helyett.- Hogyan gazdálkodik az önkor­mányzat?- A gázberuházáskor volt két­millió forintos hitelünk, egyébként kölcsön nélkül gazdálkodunk. A szennyvízcsatorna kialakításához - a költségvetés ütemezése miatt - most sem kényszerülünk pénz föl­vételére, megvan hozzá az önerő, s így megbirkózunk a feladattal. Az önhiki azonban a korábbinak csak a fele, és ez patthelyzetet okoz. Nem tudunk olyan ütemben fejleszteni, ahogyan szeretnénk, de pályázatokkal megpróbáljuk elnyerni, ami hiányzik. Az orvosi rendelő felújításához kapunk egy­millió forintot, a Phare-program- ban is szerepel egy összekötő út Magyaregresig. Nem várunk az eredményre; már terveztetjük az utat, s utána pályáztatni fogjuk. A járdák rendbetétele, felújítása is szerepel a terveink között, de csak a csatornázás után. ■ Magból élnek tizenhármán- Ha követjük az energiaár emelé­sét és az inflációt, elveszítjük a megrendelőinket - mondta Ko­vács Zoltánná, a Magaszaló Szö­vetkezet vezetője. 1997-ben ala­kult a cég 13 taggal. Terményszá­rítással foglalkozunk. Szövetke­zetté alakultunk, mert erre ígér­ték a legnagyobb állami támoga­tást, de ez csak ígéret maradt. Bár valami pénzt kaptunk, s igénybe vettük tavaly a kibontakozási hi­telt is. A tőkeerős szövetkezetek­kel azonban nem tudjuk fölvenni a versenyt. Teljes körű szolgálta­tást kellene nyújtani. A gazdák megkapják a vegyszert, a vető­magot, s ősszel felvásároljuk a terményt; értékesítjük, majd el­számolunk velük. Ez biztos pia­cot jelentene, de tőke kell hozzá. Olajos növény idén szinte nem is várható, kukoricából azonban- legalábbis most még úgy látszik- rekordtermés lesz. A víztartal­mát persze még nem lehet meg­határozni. A szárítóban egy szezon­ban hatezer tonna kukoricát fo­gadhatunk. A tagok terménye mel­lett vállalunk bérszárítást is. ■ Kis galéria az óvodában Tevékenység-központú az óvoda; sokoldalúan felkészíti a kicsiket az iskolára- Pályázaton nyert pénzből s az ön- kormányzat segítségével készíttettük el óvodásainknak a galériát - mondta Pusztainé Bakler Anna óvónő. A vár­ra emlékeztető, tetszetős faépítmény jótékonyan elrejti a kockákat, társaso­kat s egyéb játékokat, ugyanakkor re­mek mászóka és búvóhely a kicsik­nek. Ottjártunkkor négy apróság pakol­ta helyre a játékokat, készültek az ebéd utáni pihenőre.- Huszonkét gyermek jár oviba, sőt szeptembertől már huszonhatan lesz­nek. Csak nyáron vannak ilyen keve­sen - mondta az óvónő. - Augusztus­ban azonban bezárunk, hogy az ősz­re frissen festett falak, újracsiszolt parketta, rendbe tett szobák várják a gyerekeket. Tevékenység-központú az óvoda, a természet megismerésére, szeretetére nevelik az apróságo­kat. A foglalkozásokon maguk gyűjtötte termé­nyeket, természetes anyagokat használnak.- Gyakran megyünk kirándulni. A kicsik képessé­geinek megfelelő foglalkozásokat tartunk. Sok a hátrányos helyzetű gyermek, s fejleszteni kell képességeiket, hogy később az iskolában megáll­ják a helyüket. Mivel az óvodásaink összevont csoportba járnak, ilyenkor a kicsiket valamilyen csendes foglalkozással kötjük le - rajzolnak, gyurmáznak -, amíg a nagyobbak ismerkednek az összeadás vagy a környezetismeret alapfogal­maival. A picik már tudják, hogy az iskolába me- nő nagyokkal többet kell foglalkozni. ■ Az igazi öröm a szépség- A feleségem nagyszülei révén kötődtünk a faluhoz; több mint tíz éve költöztünk ide, mikor ele­günk lett a városi nyüzsgésből. Abban az időben nagyon előnyös feltételekkel lehetett telekhez jut­ni, s döntő szempont volt a Deseda közelsége. Szenvedélyes horgász vagyok, bár az idei fogá­si naplóm szinte üres. Kevés az időm - mondta Nagy Péter nyom­dász. - Azóta a nyomdám is itt működik. Hagyományos nyom­daipari termékeket, szitanyomott pólókat, öntapadós matricákat készítek. Most egyedül dolgo­zom, fiam azonban nyomdász­nak tanul Budapesten, ugyanott, ahol majdnem harminc éve ma­gam is szakmunkás lettem. Ennyi idő után sem fáradt bele a munkába. - Az igazi öröm, ha valami tényleg szépre sikeredik - állította. - Minden megrendelő és minden megrendelés más. A régi­eknek már ismerem az ízlését, tu­dom, hogy mit akarnak. Az újak­kal pedig megbeszéljük, közösen alaldtjuk ki, hogy mi hogyan je­lenjen meg papíron, textilen. Sok a nyomdász, és egyre több a rek­lámújság, de megoszlik a készí­tők között. Biztosan több lenne a •megrendelőm, ha Kaposváron dolgoznék, de a nyugalom sok mindenért kárpótol. A megrende­lőért sok mindent meg kell tenni, de a legfontosabb a határidők be- tartása és a minőség. ■ A férfiak kirándulni járnak- Még egy ilyen klubban sem lehet mindenkinek a kedvére tenni. Ese­tenként erélyesnek kell lennem, hogy amiben megegyeztünk, azt később ne akarja senki megváltoz­tatni - mondta Péter Lajosné, aki tíz éve, az alakulás óta vezeti a nyugdíjasklubot. - Keddenként mintegy 40 asszony jön össze; van ének- és tánccsoportunk is. A már­ciusi ki-mit-tud?-ra is benevez­tünk, és mazsorettbemutatónkkal bejutottunk az októberi gálára is. A környező településeken is fellé­pünk, a helyi rendezvények pedig már elképzelhetetlenek nélkülünk. A nyugdíjasklub tagdíja havi 150 forint. Az egész évben össze­rakott pénzből és némi önkor­mányzati támogatásból kirándul­ni mennek.- Az útjainkat már az év elején kezdjük szervezni. Kirándulni már a férjek is szívesen jönnek. Mivel idő­sebbek vagyunk, szívesen megyünk olyan helyekre, ahol gyógyfürdő is van. Ezért szerepel az idei program­ban Gyula, de jártunk Kiskunhala­son és Budapesten is.- Megnéztük a koronázási éksze­reket is - szólt közbe a férje, Péter La- ps.- Ha marad pénzünk, még Pécsre látogatunk, és néhány tagunk min­den évben részt vesz az Őszi Nap- fény-táborozáson is - tette hozzá. ■ Éjszakai bárból könyvtár Új tulajdonosa van a Panoráma fogadónak. Tervezi egy konferen­ciaterem kialakítását, a konyha átépítését és az elhíresült éjsza­kai bár megszüntetését is.- Bejáratott, kész vállalkozást vettünk meg - tudtuk meg Wigand Ferencné gazdasági veze­tőtől -, így eget rengető, nagy ter­veink nincsenek. A házat fenn kell tartani, a vendégeknek a szál­láson kívül tartalmas programo­kat kell szervezni. A Deseda part­ja remek terep a lovas turisták­nak, de lehet sétakocsikázni, teni­szezni, biliárdozni és szaunázni is. Kirándulásokat is szervezünk. A nightclubot viszont bezártuk, a helyén könyvtárat és játszóházat alakítunk ki a vendégeknek. Sze­retnénk, hogy aki hozzánk jön, az érezze jól magát, és jöjjön visz­sza máskor is. Úgy, mint a visszatérő né­met vendégek. A magyar csa­ládok, kirándu­lók előtt is nyit­va áll az ajtónk. Igyekszünk el­fogadható árakat, a szállodainál kevesebbet kérni. Egyszerre mintegy kilencven ember talál nálunk kényelmes elhelyezést. Az épület egy részét már tata- roztatták, s októberben teljesen átépítik a konyhát is, hogy meg­feleljen az európai előírásoknak. - A konferenciaterem is végleges formát kap - mondta a gazdasági vezető. - Nemcsak tanácskozás­ra, hanem pihenés végett is érde­mes fölkeresni. ■ Kacsa és kecsketej Herczegék asztalán Herczeg Jenőék Antalmajorban heten ülik körül esetenként az asztalt. Azon kevés család közé tartoznak, akik öt gyerme­ket vállaltak. Gondozott udvar fogad a portájukon. A láncra kötött németjuhász kutya is egykedvűen néz - míg a háziasz- szony beljebb tessékel bennünket mint aki tudja, rövidebb a lánca, mintsem elérhetné a látogatók bokáját.- Ellátom a háztartást, a kertet, mert én itthon vagyok; a férjem éjjeliőrként dolgozik. Reggel megjön, pihen egy kicsit, utána mindig van mit tennie a ház körül- mondta Herczeg Jenőné. - A leg­idősebb fiam 16 éves, a legkisebb hat; iskolás mindegyik. Szeptem­bertől már a kicsi is megismeri a diákvonatot, hiszen Toponáron kezdi a tanulást.- Nagyon jó lesz, az iskolá­ban legalább nem kell délután aludni, mint az oviban - koty- tyant közbe Dávid.- Nagy a kertünk, megterme­lünk mindent, ami a családnak kell. Csirkéket és kacsákat tartok, sőt kecskét is. A gyerekek szeretik a tejét. így olcsóbban kijövünk, mint ha mindent úgy kellene megvenni. A lányok sokat segíte­nek a háztartásban, a fiúkat job­ban érdekli a számítógép. Közben a kinti munkát félbe­hagyva megérkezik a családfő.- Lassan tíz éve, hogy megvet­tük ezt a házat. Minden évben igazítunk rajta valamit. Most a fürdőszobát építjük át, s az egyik házfalat is be kell pucolni. Új ház építésébe nem tudtunk, nem mertünk belevágni, így marad a folytonos reparálás - mondta. ­Mint az orgonasípok, úgy állnak egymás mellett Herczeg Jenőék gyermekei Időnként arra is jut, hogy kirán­duljunk a családdal. Jó, hogy kö­zel a Deseda, oda könnyen elju­tunk. Meg a Balatonhoz is néha. Ekkora családdal nehéz és költsé- ges az utazás. _______ ■ Ké pek, térítők, emlékek Igényesen berendezett otthon, gyönyörű kert, dísznövények, karádi és kisírásos térítők, meg két kép. Két kép a férjétől, Gerő Kázmértól. Ebben a környezet­ben él Gerőné Tóth Ilona.- Későn jöttem az életébe, hat­vanegy éves volt, amikor össze­házasodtunk. Hét évig voltam az első és egyetlen felesége - mond­ta Hona asszony. - Mindig sze­rényvolt. Soha nem katalogizálta a képeit, és soha nem volt termé­keny festő. Nekem mindössze két képem maradt utána. „Kazi” munkáit soha nem értékelték, so­ha nem kapott elismerést. Pedig majdnem negyven évig vezette a Balázs János képzőművészeti szakkört, tanított és alkotott. Ha­lála után sem fedezték föl. A mű­gyűjtők még Kunffynál tartanak, szinte minden képét fölvásárol­ták. Kazi élt-halt a diákjaiért. A halálos betegségét is titkolta, hogy köztük lehessen.- Még mellette sem fogtam ecsetet a kezembe, engem kielé­gítettek a hímzések. Kedvencem a karádi és a kisírásos, de ez csak az alap, saját ízlésem szerint ala­kítom a kézimunkáimat. Négy Kisjankó Bori-pályázaton és kiál­lításon vettem részt, de ma már csak a magam örömére varrók. S a magam örömére alakítom a kertemet: örökzöldek, cserjék, nyári orgonák és a büszkesége­im, az íriszek. Tizenhat színben pompáznak. Ebben a kertben mindig virág­zik valami. ■ Az oldal elkészítését a somogyaszalói önkormányzat, a Panoráma Hotel és a Mag-Aszaló Szövetkezet támogatta i

Next

/
Thumbnails
Contents