Somogyi Hírlap, 2001. július (12. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-08 / Vasárnap Reggel, 27. szám
4 ★ RIPORT ★ 2001. Július 8._________________________________________________________^ ___________________________________________________________________________ » B B M Ml VOLT, MIELŐTT SZTÁR LETT? Képzeljék, el, hogy elviszik az autójukat a szervizbe, és Havas Henrik hajol be a motortérbe. Vagy Nagy Bandó András tolja az építkezésükön a talicskát. Esetleg az egyenruhás Schobert Norbi kéri a jogosítványukat. Ugye, furcsán éreznék magukat? Holott volt idő, amikor mindez természetesnek számított, hiszen a mai híres emberek némelyike polgári foglalkozást is űzött. Vitray Tamás nyolc éve a Színművészeti Főiskolán tanít, s állítja: nagy hátránnyal lépnek ki az életbe azok a fiatalok, akik egész addigi életüket csak iskolapadban töltötték.- Félreértés ne essék, ezek a gyerekek okosak, helyesek, csak épp nagyon kicsik. Minimális az élettapasztalatuk. Én minden, sajtóban és színpadon dolgozó fiatalnak csak ajánlani tudom a fizikai munkát. Növeli a beleérző képességet, s ugye az empátia, a jó kommunikációs képesség egyik szakmában sem hátrány. Havas Henrik számára is óriási előnyt jelentett a munkás múlt.- Az egyszerű emberek megérzik, ha valaki ismeri a világukat. Nekem, aki ugyanúgy a feketefuvarokból éltem, mint a többi sofőr, a rádiónál nem okozott problémát egy cigányemberrel interjút készíteni, vagy lemenni a bányászokkal a föld alá. Ugyanúgy kapcát tekertem a lábamra, mint ők, mentem velük mindenhová, még együtt is fürödtem velük. Egy mai fiatal újságíró valószínűleg hanyatt esett volna attól, ami abban az öltözőben volt. Egyébként is: a mostani pályakezdők szinte félnek a hétköznapi emberektől. Aggódom is a tanítványaimért, hiszen úgy mennek ki az életbe, hogy még soha nem láttak egy parasztot vagy bányászt... Norbit nem vették komolyan és próbálja túlélni... Kemény büntetést kaptam: a 630 forintos fizetésemből 200 forintot levontak. S hogy mi lehetett volna Vitrayból, ha a színházban marad? Nos, évekkel később, már ismert televíziósként találkozott a műszaki felügyelővel, egykori főnökével, aki megtapogatta a vállát, s azt mondta neki: látlak a tévében, jó amit csinálsz, de tudod, ha nálunk maradsz, már zsinórmester lehetnél... Kevesen tudják, hogy Schobert Norbi rendőrként kezdte pályáját: vonzotta a férfias feladat, ráadásul karrierrel, lakással csábították. A munkában nem kellett csalódnia, ám az ígéretekből semmi sem vált valóra.- Emlékszem, amikor 1990-ben kivezényeltek a VIII. kerületbe, eleinte senki nem vett komolyan. Kölyökképű, egyenruhás srác Gondolták volna Vitray Tamásról, a magyar televíziózás doyenjéről, hogy már 11 éves korában inasként egy könyvkötészetben serénykedett? A nagyapja ugyanis könyvkötő mester volt - nappal. Este pedig beballagott a színházba, mivel ott nézőtéri ügyelőként dolgozott. Vitray mégsem emiatt lett 18 éves korában a Magyar Néphadsereg Színházának (ma Vígszínház) díszletmunkása.- A Színművészeti Főiskola színházrendezői szakára jelentkeztem, de nem vettek fel. Major Tamás akkor azt tanácsolta, hogy egy évet töltsék el színházban. így lettem két évig díszletmunkás. Pontosabban zsinóros volt a beosztásom, ami azt jelentette, hogy a zsinórpadláson dolgoztam. Emlékszem, egyszer a Cyrano de Bergerac egyik jelmezes főpróbáján például a középső függőhídról kellett hullajtanom a lombot. Drámai jelenet volt, mivel pp akkor halt meg Cy- ano. Én viszont akkoriban sokat tanultam éjszaka, fáradt voltam, s hogy hogy nem, egy óvatlan pillanatban a kosaram is lehullott. Mondanom sem kell, a komor színpadi szituáció heveny nézőtéri röhögésbe fulladt. A műszakiak főnöke csak annyit mondott: most menjen 1 e , voltam, akire a nehézfiúk csak legyintettek. Szerencsére nemsokára lett egy társam, egy nagydarab, bajuszos óriás. Onnét kezdve én voltam a hang, ő pedig a viharfelhő... Norbi később kiképző tiszt lett, s tán még ma is a fiatalokat oktatja, ha a közvetlen főnöke nem nézi rossz szemmel első fit- nesz-videokazettáinak a megjelenését.- Amikor vettem egy új kisautót, a felettesem válaszút elé állított: vagy a műsorok, vagy a rendőrpálya. Úgy gondoltam, rendőr bármikor lehetek, ezért az előbbit választottam. Nagy Bandó András építésztechnikusként lépett ki a nagybetűs életbe, de volt kőműves, segédmunkás, sőt: tányérfestő és zöldséges is.- Meg kellett élnünk - emlékezett vissza a népszerű humorista. - Nyáron kőműves voltam, télen tányérfestő kisiparos. Egy időben komolyan kertészkedtem is, Tömörkény István lányának, Erzsébet néninek a kertjét béreltük. Akkoriban reggelente újságkézbesítő is voltam, Szegeden a Béke-telep volt a területem. Utána rohantam a fóliák közé, majd a kis taligámmal elindultam, hogy eladjam az árut. Ráadásul 1973-tól már volt ORI-engedé- lyem műsorvezetésre, úgy hogy az emberek csak röhögtek, hogy az esti bárkonferanszié nappal zöldségeskocsit húz át a városon. Engem azonban ez nem zavart. Ja, majd elfelejtettem: 1963-tól karikatúrákat is rajzoltam a Dél- Magyarország című lapba, amatőr színészként pedig a Minerva Színpadon játszottam. Én voltam a több lábon állás szocialista mintapéldája. Azóta tudom, hogy ha valaki akar dolgozni, az képes boldogulni. Havas Henrik a ’60-as évek végén gépjárművilHwvas Henriket a felesége beszélte le arról, hogy kamionnal járja Európa országútjait lamossági műszerészként került a MÁV Egressy úti telepére. Ma is állítja: óriási szerencséje volt, mivel a GYSEV nyugati típusú autóit is ott javították.- Egyetlen érettségizett szakmunkás volt ott még rajtam kívül, a Feri. így aztán a márkás autókhoz csak mi nyúlhattunk. Ennek a tudásnak még ma is hasznát veszem. Néhány éve két görög turistának segítettem a Hungária körúton. Szenteste délutánja volt, csórikáim ott szerencsétlenkedtek a kis Fiatjuk körül. Megsajnáltam őket, megálltam, és megjavítottam a gyújtáselosztójukat. Havas a MÁV-telepről később a Fővárosi Kertészeti Vállalathoz került, s nem bánta meg a váltást. Egy kisautóval járta a várost, s mint mondja, hálás feladat volt a locsoló lányok fűnyíróit javítgatni...- Azután majdnem ka- mionos lettem, a feleségem beszélt le róla az utolsó pillanatban. Huszonhét éves koromig dolgoztam, élveztem azt az életet, jól megfizettek. Ha nem nyergelek át a médiára, most valószínűleg lenne egy autószalonom, vagy a saját kamionjaim járnák Európát... Prokopp Dóra - akármilyen furcsán hangzik ez sajnos - már jobban értek. Egyébként mindig is a pszichoterápia vonzott, s bár nem elemzem folyton az embereket, ebbéli isProkopp Dóra régen és ma: hivatalosan jelenleg is mentőorvos- hivatalosan ma is a Mentőszolgálat orvosa. Soha nem hagyta el a pályáját, csupán gyesre ment, s ezalatt jött be neki a televíziós karrier.- Ma is inkább orvosnak tartom magam, ám van egy olyan érzésem, hogy új hivatásomhoz mereteim sokat segítenek akár műsorkészítésről, akár valamilyen tárgyalásról van szó. Lehet, hogy egyszer visszamegyek orvosnak, de erre csak akkor kerül sor, ha a gyerekeim mellett ezt minden gond nélkül megtehetem. D. T. Szépségszalont nyit Jimmy fia Zámbó Krisztián úgy látszik megnyugodott, miután nemrég megjelent könyve továbbra is sikeres. Ma már nem szégyell kilépni az utcára, ahogy mondja, éppen itt az ideje, hogy egyenesbe hozza az életét. Mint kijelentette, esze ágában sincs elköltözni Magyarországról, sőt rövidesen szeretné megnyitni a saját szépségszalonját, ami mellett szívesen segítene édesanyjának ingatlanok értékesítésében. Noha könyvének megjelenését követően tartott az emberek reakciójától Zámbó Jimmy legidősebb fia, az emberek feléje áradó szeretetét érezve úgy érzi, most jött el az ideje, hogy életét egyenesbe hozza.- A napokban mindent véglegesítek a vállalkozásommal kapcsolatban, így rövidesen beindítom a Szép Hang Bt.-t, illetve saját szépségszalonomat - jelentette ki a láthatóan megkönnyebbült Krisztián. - A könyvemben is szóba került az étkezde, a Zámbó Zabi így továbbra is csak terv marad egyelőre. Ám édesanyámnak, akinek nagyon sokat köszönhetek, megpróbálok minél többet segíteni a munkájában, ezért kipróbálom magam az ingatlan- piacon is. Számos barátja és barátnője jelezte a fiatalembernek, hogy szívesen segítenek neki, sokan már most elígérkeztek a rövidesen nyitó szépségszalonba fodrásznak, műkörmösnek vagy kozmetikusnak. Mint bevallotta, könyve fogadtatása hatalmas lökést adott neki, most már ki mer menni az utcára.- Engem is meglepett, de vannak olyan ismerőseim, akik eddig nem sok könyvet olvastak el életükben, ám a Vallomásomat már harmadszor olvassák végig - jegyezte meg nem kis büszkeséggel Krisztián. Bár korábban valóban felmerült benne, hogy elhagyja az országot, mára már ez az elhatározása megváltozott. Mint mondta, legfeljebb egy-két hétre menne el nyaralni valamelyik tenger partjára, ám ez most nem aktuális. Nagyon örül annak, hogy egyre többször találkozhat a testvéreivel, Sebastiánnal és Adriánnal, akikkel felejthetetlen órákat tölt el.- Elhatároztam, noha még mindig nem látom a hagyatéki tárgyalás végét, mindenképpen megegyezésre törekszem Edittel. Számomra most már az a lényeg, hogy béke legyen a családban - árulta el. A könyv kiadója elmondta, még mindig sokan vásárolják Krisztián Vallomását, így a nyomda folyamatosan nyomja újra és újra. Még őt is meglepte, hogy az első nap elfogyott tízezer példány. Volt olyan könyvesbolt, ahol a vásárlók majdnem megverték az eladót, mondván biztos a pult alá dugta a könyvet az ismerősei számára. Csorna Vera, a fiú édesanyja szerint Krisztián nagyon megkönnyebbült a könyv megjelenését követően, mintha egy szikla gördült volna le a szívéről, hogy kiírhatta magából az édesapjával töltött éveket. Felszabadult a ránehezedő nyomás alól, manapság már ki mer lépni az utcára. Annak is örül, hogy a fia végre megkomolyodott és talpra tud állni az életben.- Noha kevés az önbizalma, de állítom, egy év gyakornokoskodás után önállóan is megállná a helyét az ingatlanpiacon - vélekedett az édesanya arról, hogy Krisztián segít neki a munkájában. - Nagyon köszönöm, hogy a család is a fiam mellé állt, hiszen amikor hosszú idő után lement a pubba, meg kellett élnünk, hogy szinte hősként ünnepelték Krisztiánt. Amikor a napokban hazament, a lakásba belépve úgy érezte, visszajöttek Batu kán tatárjai. Persze azonnal megenyhült a szíve, amikor kérdőre vont fia elmesélte neki, hogy csak a három Zámbó fiú ugrott fel ebédelni egy rövid időre.- Ahogy láttam az örömtől ragyogó arcát, miután ő is hazajött, rögtön arra gondoltam, ha ezen múlik, akár mindennap lehet nálunk Zámbó-járás - tette hozzá nevetve Vera asszony. B. M. L.
