Somogyi Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-15 / 138. szám

Nagyító alatt a dél-dunántúli régió A gazdag történelmi múlttal és hagyomá­nyokkal rendelkező Tolna, Baranya és So­mogy megye alkotja a Dél-dunántúli régi­ót. Ez a jelentős természeti értékeket is felvonultató tájegység napjainkban igen erőteljes változásokat él át. A Dél-Dunán- túl gazdaságilag messze elmarad a ki­emelkedően kedvező helyzetű, Budapest által fémjelzett központi régiótól, ugyan­akkor (legalábbis egyelőre) megelőzi a keleti országrész régióit. A magukat nem­zetiségnek vallók közül a legjelentősebb a cigányság létszáma, de a három megyé­ben él - az 1990-es népszámlálás adatai szerint - a magát németajkúnak valló la­kosság 46 százaléka. A régió arculatához hozzá tartozik a nemzetiségi sokszínűség és a kultúrák egymásra hatása. Míg a régió az ország területének 15,2 száza­lékát öleli fel, lakosságából mindössze 9,7 százalékkal részesedik. A megyék népessé­gének alakulását - egyrészt a növekvő elván­dorlás, másrészt a természetes fogyás miatt - folyamatos, az országos átlagot meghaladó csökkenés jellemzi. 1980-ban még 1.061.000 főt tartottak nyilván, ami 1999. év elejére 980.185 főre csökkent. A régió lakosságának 41 százaléka Baranyában él, a népsűrűség szempontjából a leggyérebben lakott megye Somogy, ahol négyzetkilométerenként 55 embert tartanak számon. A legkisebb népes­ségarányt a Dél-Dunántúlon, a maga 25 szá­zalékával Tolna megye képviseli. A 60 éven felüliek aránya 4 százalékkal magasabb az országos átlag­nál. Ez jelzi, hogy a régióban kiemelkedően magas az eltar­tottak aránya. További jellegzetesség, hogy a sok apró kis falu erősen falusi jelleget ad a régiónak. A dél­dunántúli régión belül nem­csak az országhatár mellett alakultak ki különösen elsze­gényedő, hátrányos helyzetű térségek, hanem a megyehatá­rok mentén, illetve az úgyne­vezett belső perifériákon. A ki­mondottan aprófalvas Baranyában a népes­ség 14 százaléka él 500 főnél kisebb telepü­léseken, Somogybán 9, Tolnában 4,3 száza­lék. A városok lélekszámút tekintve a legna­gyobb Pécs, majd Kaposvár, illetve Szek- szárd következik, de olyan kis lélekszámú, de koránt sem jelentéktelen új városok is vannak a térségben, mint Tamási, Boly vagy Villány. A nyugdíjasok és a nyugdíjszerű ellátásban részesülők közül a korhatár alatti nyugellá­tásban részesülők aránya közel háromszoro­sa (38,1 százalék) az országos adatnak (13,3 százalék). Ennek oka az, hogy a szén- és az uránérc bányászat megszüntetésekor a nagyarányú munkanélküliség elkerülésének egyik módja volt, az hogy meghatározott munkakörökben (például földalatti munka, sugárveszélyes munkahely stb.) a nyugdíj­korhatár alatt, korkedvez­ménnyel nyugdíjba mehettek. A statisztikai adatok szerint - az 1992-98 közötti időszakban - a foglalkoztatottak száma a régióban közel 30 százalékkal csökkent. A drámai változás okaként nemcsak a már emlí­tett szén- és uránérc bányá­szat megszűnését lehet meg­nevezni, hanem a feldolgozó- ipar, ezen belül például a bőr­gyártás, illetve az élelmiszer- ipar jelentős piacvesztése mi­att bekövetkező létszám leépí­téseket is. A másik a régóra jellemző válto­zás, hogy a mezőgazdaságban foglalkozta­tottak száma a fenti időszakban a felére csökkent ugyan, de még így is meghaladja az országos átlag kétszeresét. Összességé­ben Baranya került a legrosszabb helyzetbe, ahol a foglalkoztatottak számának csökkené­se 6 százalékkal meghaladta a régiós, illetve 11 százalékkal az országos átlagot. Az iskolázottságot tekintve a régió három megyéje közül az elmúlt időszakig Baranyá­ban volt a legkedvezőbb a helyzet, ami első­sorban a felsőfokú oktatási intézmények vá­lasztékával indokolható. Figyelemre méltó adat, hogy a régió több mint 126 ezer idegen nyelv tudással rendelkező lakosának 41 szá­zaléka beszél németül, sőt Tolnában a német nyelv ismerete meghaladja az 50 százalékot. Kistérségek: az együttműködés útján A Dél-Dunántúl egyik, sajá­tos jellegzetessége, hogy a sok apró kis település erősen falusi jelleget ad a régiónak. Nemcsak az országhatár mellett alakultak ki különö­sen elszegényedő, hátrányos helyzetű térségek, hanem a megyehatárok mentén, illet­ve az úgynevezett belső peri­fériákon is. A kimondottan aprófalvas Bara­nyában a népesség 14 százaléka él 500 főnél kisebb településeken, Somogybán 9, Tolnában 4,3 szá­zalék. Nem véletlen tehát, hogy a Dél-Dunántúl egyes területei már az 1986-os úgynevezett „elmara­dott térségi programnak” is célte­rületei voltak. A '90-es évek közepére a régió megyéiben mindenütt létrejöttek a kistérségi társulások. Baranyá­ban például - ahol összesen 302 települést tartanak számon - a ké­sőbbi statisztikai körzetek meny- nyiségét kétszeresen meghaladó önkormányzati szerveződés jött létre. Míg Somogybán és Tolna megyében a kistérségi szervező­dések határai megegyeznek a sta­tisztikai körzetekével. Somogy­bán a megyei önkormányzat, lét­rejöttének szinte első percétől kezdődően nagyon hangsúlyosan segítette, szervezte a települése­ket, a térségeket. Ez a törekvés és munka, napjainkban is rendkívül magas szinten folyik. Tolnában, az utóbbi időszakban felerősödött a kistérségek aktivitása, s ez a ten­dencia napjainkban már nem csak a hagyományosan jól műkö­dő dombóvári és tamási térségre, hanem a megye egyre nagyobb te­rületére jellemző A Dél-Dunántúli Regionális Fej­lesztési Tanács és a három megye kistérségeinek együttműködését a kölcsönösség jellemzi. A kistérsé­gek információkkal segítik a ta­nács munkáját, a Tanács pedig megkísérli speciális érdekeik megjelenítését, a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács Ügy­nöksége révén pályázati informá­ciók szolgáltatását, PHARE pályá­zataik és SAPARD törekvéseik menedzselését. A Dél-Dunántúli régió kistérsé­gei az elmúlt időszakban jelentős segítséget kaptak a Dél-Dunántúli Fejlesztési Ügynökségtől, annak érdekében, hogy egyenlő eséllyel indulhassanak a SAPARD-pro- gram támogatásainak elnyerésé­ért. Például megkezdődött a FVM vidékfejlesztési programok főosz­tálya által A, B, C és D kategóriák­ba sorolt kistérségek felkészítése, felzárkóztatása. A régióban (Ka­posváron, Tamásiban, Bólyban) szerveztek olyan SAPARD konfe­renciákat, fómmokat, ahol a pá­lyázó kistérségek megfelelő szak­mai tanácsokhoz, útmutatások- hoz juthattak. _______________■ A horvát kapcsolat Magyarország és Horvátor­szág közel 200 kilométeres közös határszakasszal ren­delkező szomszédok. A két állam hagyományosan jó vi­szonyának megfelelően, a délszláv háború befejezését követően ismét lehetőség nyílt a határon átnyúló együttműködés folytatására, a megszakadt kapcsolatok újrafelvételére és új kötődé­sek kialakítására. A két szomszédos ország törekvé­se szerencsésen egybeesik az Eu­rópai Unió regionális politikájá­val, amelynek fontos kérdése a határmentiség és az annak sajá­tosságaiból származó előnyök hasznosítása, illetve kezelése. A határon átnyúló együttműködési programok általános célkitűzés­ként fogalmazzák meg a szom­szédos országok határmenti térsé­gei közötti együttműködés és in­tegráció támogatását.- E célok szolgálatára az Euró­pai Unió külön támogatási progra­mokat indított - adott tájékozta­tást Pálmai Zsolt, a Dél-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség Kht. projekt menedzsere. - Ez a csatlakozó országok körében a Phare CBC (Cross-Border Co-oper- ation) néven ismert. Fontos felada­ta, hogy az EU-n belüli határrégiók és az ezekkel határos közép-kelet- európai országok, illetve ez utób­biak határ térségei között megszi­lárdítsa az együttműködést. A hor­vát-magyar határon átnyúló, kö­zéptávú együttműködési program egyik fő célja: a Dél-Dunántúli Ré­gió és a Nyugat-Dunántúli Régió közös felkészítése arra az időre, amikor Horvátország is jogosulttá válik az Európai Uniós segélyfor­rások igénybevételére. A Dél-Dunántúli Regionális Fej­lesztési Tanács 1999 végétől folya­matosan nyomon követi és támo­gatja a horvát-magyar határmenti együttműködési program előké­születeit. Ennek jegyében az el­múlt időszakban több kapcsolat- építő találkozóra került sor. Tár­gyaltak egymással a határmenti együttműködésben érintett hor­vát (Eszék-Baranya, Kapronca- Körös, Muraköz, Verőce-Podrav- ska), illetve magyar (Baranya, So­mogy, Tolna, Zala) megyék veze­tői. Majd múlt év őszén, a Nagy­kanizsán megrendezett Európa Napok keretében sor került a Drá- va-Mura Eurorégió megalakítását célzó szándéknyilatkozat aláírá­sára. A szándéknyilatkozatot Csurgó, Lendva, Lenti, Letenye, Marcali, Nagyatád, Nagykanizsa, Varasd és Zalakaros polgármeste­rei írták alá. A támogatási programoknak már van bizonyos múltjuk és ta­pasztalatuk, hiszen amikor 1995- ben Ausztria felvételt nyert az EU tagállamai közé, Magyarország­nak lehetősége nyílt arra, hogy a határmenti együttműködéseket ösztönző támogatásokban rés^t vegyen. ■ Koltai Tamás A stratégia megfogalmazása Az Előzetes Regionális Fejleszté­si Terv prioritásait, a Dél-Du- nántúl számára rendelkezésre álló, három évre vonatkozó ter­vezhető támogatási összeg - kb. 5,7 milliárd forint - figyelembe­vételével jelöltük ki - hangsú­lyozta Koltai Tamás, a Dél-Du­nántúli Regionális Fejlesztési Tanács elnöke a közelmúltban tartott előadásában. A javasolt fejlesztési stratégia a meg­fogalmazott stratégiai cébk elérése ér­dekében elsősorban a régió társadal­mi-gazdasági fejlődését leginkább gátló tényezők kiküszöbölésére törek­szik, oly módon, hogy épít a régió számára növekedési esélyt biztosító kedvező adottságokra, lehetőségek­re. A stratégia, a célrendszer, a prioritások a régió egészének széles szakmai konszenzuson nyugvó elképzeléseit tükrözi, melyet kiterjedt körben megrendezett szakmai találkozókon vitatottak mg és fogadták el. Támaszkodik a szakmai szervezetek, intézmények jövőbeli céljaira, kidolgozott fejlesztési elképzelésekre és koncepciókra. A földrajzi tényezők jelentőségének felértékelődése következtében, a prioritások meghatározásánál kiemelt helyen áll a Dél-Dunántúl inf­rastrukturális helyzetének, különös tekintettel a közlekedési infrastruk­túrájának fejlesztése, az elérhetőségének a javítása. A tartós, kiegyen­súlyozottgazdasági növekedés biztosítása, a gazdaság versenyképessé­gének javítása érdekében régiónk fejlesztési tanácsa 2000. október 9-i ülésén a közlekedés fejlesztését a régió abszolút prioritásaként határoz­ta meg. A régió társadalmi-gazdasági fejlesztésének további kulcstényezője a régió humán erőforrás bázisának erősítése. Hatékonyabb kiaknázása érdekében fontos a felsőoktatás kínálatának a gazdaság igényeihez igazítása, valamint az innováció és a technológia transzfer feltételeinek javítása. A humán erőforrás versenyképességének fokozása érdekében alapvető fontosságú, hogy tovább fejlődjön a régió műszaki és informa­tikai felsőoktatási intézményrendszere, ami alapvetően a gazdaság igényeire történő rugalmas reagálást segíti elő, valamint tovább erősöd­jön a régió speciális értékeit jelentő terület és településfejlesztési szak­ember képzés. A Dél-Dunántúlt igen lassú gazdasági növekedés jellemzi. Ezért ko­moly problémaként jelentkezik a régió hátrányos helyzetéből adódó szociális feszültségek kezelése, valamint a régióban élők életminőségé­nek megőrzése, javítása. A munkanélküliség nagy számban érintette a megváltozott munkaképességű munkavállalókat. Az egészségkároso­dott, vagy rokkant személyek tömegesen szorultak ki a munkaerőpiac­ról. Ennek következtében a régió különösen nagy figyelmet fordít a hát­rányos helyzetűek munkaerő-piaci esélyegyenlőségére. A prioritásként megfogalmazott gazdasági versenyképesség erősítésé­nek fontos eszköze - a régió külső és belső elérhetőségének javításán túl - a hazai és multinacionális nagyvállalatok növekedésének, erősödésé­nek elősegítése, a régió kis- és közepes vállalkozásai és a nagyvállalatok közötti kapcsolatok, beszállítói hálózatok továbbfejlesztése, ipari klaszterek kialakulásának elősegítése. Ezen kapcsolatok kialakulásá­nak feltétele, hogy a kis-közepes vállalkozások segítséget kapjanak tech­nológiai orientációjú fejlesztéseikhez, innovációs készségük fokozásá­hoz, valamint termékeik/szolgáltatásaik minőségének javításához. A gazdasági, az anyagi értékek, tényezők mellett egyre fontosabbá válnak az élet minőségével kapcsolatos értékek. A társadalmi érték­rendek átalakulásával egyre nagyobb jelentősége van a turisztiká­nak, idegenforgalomnak. Magyarország, mint turisztikai célpont az országok közötti rangsorban előkelő helyett foglal el. Országon belüli összehasonlításban ezen megállapítás különösen igaz a Dél-Dunán- túlra. A prioritáson belül kialakított intézkedések célkitűzése, hogy a Dél-Dunántúlt, mint turisztikai vonzerőnek a jelentőségét kiemelje, illetve, hogy emelje a nyújtott szolgáltatások színvonalát. Az idegen­forgalom fejlesztése terén a régió adott­ságaira építve egy­részt a gyógy-, illetve wellness turizmus feltételeinek javítása az egyik fontos irány, másrészt pe­dig a konferencia tu­rizmus különböző vállfajainak erősíté­se. Dél-Dunántúli Régió Az oldal a Dél-Dunántúli Regionális A derűs és dinamikus régióként meghatározott dél-dunántúli ré­giót gazdag történelmi múltja, az itt fellelhető műemlékek so­kasága, a termálvízkincs, a párat­lan szépségű táj, a gasztronómiai és borászati értékek, és az itt élő né­pesség vendégszeretete teszi igazán vonzóvá. A régió sokszínűségét gaz­dagítják a megyékben szervezett különféle programok, fesztiválok épp úgy, mint a még fellelhető népi kismesterségek (fazekasok, kékfes­tők, fafaragók) és a falusi turizmus, a termálturizmus lehetőségei. Egy nemrégiben elkészült tanulmány sze­rint a térség vonzerő értéke 4.195 pont, amelyből Somogy megye 1.649 ponttal (39,3 százalék), Baranya megye 1.513 ponttal (36,0 százalék) és Tolna megye 1.033 ponttal (24,7 százalék) részesedik. A vizsgálatot végző szakemberek vélemé­nye szerint Baranya megye szubmediter- rán klímájával, az abaligeti gyógyhatású barlang mikroklímájával emelkedik ki a sorból. Tolna megye egyik legjelentősebb Idegenforgalmi vonzerő, növekvő forgalom Gunarasfürdő: a három megye találkozásánál természeti értéké a Gemenci-erdő. So­mogy gazdag természeti kincsei közül a barcsi borókás, a Boronka-melléke vízinö­vény és madárvilága érdemel nagyobb fi­gyelmet. A gyógyvizek nem­zetközi hatókörét Har­kány és Igái befolyá­solja legmarkánsab­ban, de jelentős vonz­erővel rendelkezik például Gunaras, Szi­getvár, Magyarherte- lend és újabban Du- naföldvár is. Nem hagyható ki a felsoro­lásból a régió legjelen­tősebb idegenforgalmi célpontjának tekint­hető Balaton-part sem. A dél-dunántúli régió (a Balaton-part és háttér települései nélkül) tavaly 327 ezer vendéget fogadott. A látogatók 70 százaléka belföldi, 30 szá­zaléka külföldi volt. A vendégéjszakák száma 924 ezer volt, ami 6 százalékos emelkedést jelent az előző évhez viszo­nyítva. A külföldiek közül legtöbben Né­metországból (222 ezer vendégéjszaka), Ausztriából (28.400 vendégéjszaka), illet­ve az USA-ból (17 ezer vendégéjszaka) ér­keztek. De a korábbinál többen érkeztek például Oroszországból, Franciaország­ból, Csehországból, Hollandiából is. Ám ezzel együtt is a tavalyi esztendőben - a vendégforgalom tekintetében - az ország kilenc régiója közül csak a hetedik helyre sorolhattuk régiónkat - tudtuk meg Hegyi Zsuzsannától, a Magyar Turizmus Rt. Dél- Dunántúli Regionális Marketing Igazgató­ságának marketing igazgatójától.- Lényegesen vigasztalóbb azonban a kép, ha az itt tartózkodó turisták pénzköl­tését vizsgáljuk: e téren a Budapestet és a Balatont követő sorban a másodikak va­gyunk - folytatta Hegyi Zsuzsanna. - Nagy öröm ez, hiszen sokan láthatjuk ebben munkánk gyümölcsét: azt, hogy idén a ta­valyi év hasonló időszakához képest közel tíz százalékkal nőtt a turisztikai forgalom. Ennek oka az úgynevezett húzó termékek megjelenése a régió turisztikai piacán. A Széchenyi terv támogatásával hónapok alatt épülnek fel a gyönyörű, három csilla­gos, 50-70 fős vidéki szállodák és jönnek létre olyan szolgáltatások, melyeket büsz­kén és fenntartások nélkül tudunk ajánla­ni mind belföldön, mind külföldön. Ugrás­szerűen nő a turista csalogató-marasztaló rendezvények száma, s ami nagyon fon­tos, a minősége is. Egyre többen ismerik fel valós értékeinket, s erre helyezik a hangsúlyt ajánlataikban, legyen az hagyo­mányőrző gasztronómia, borászat, lovas­vagy ökoturizmus. Sajnos, éppen az egyik nagy lehetőségünk, a gyógy- és termáltu­rizmus fejlesztése terén van elmaradá­sunk, Ennek az az oka, hogy csak irdatlan nagyságú tőke bevonással lehet e téren eredményt elérni. A fejlesztést tervező für­dők jelenleg a források előteremtésével foglalkoznak. Nincs könnyű feladatuk. IBII 2001. JÚNIUS 15., PÉNTEK__________DÉL-DUNÁNTÚL; A DERŰ S ÉS DINAMIKUS RÉGIÓ ________________________________________7- 0LDAL A REGIONÁLIS TERÜLETFEJLESZTÉSI TANÁCS HÍREI AZ 500 FŐNÉL KISEBB TELEPÜLÉSEN LAKÓK ARÁNYAIBAN %k 15 141 10 - r I__________ 9 Ba ranya Somogy Tolna

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents