Somogyi Hírlap, 2001. június (12. évfolyam, 127-151. szám)

2001-06-11 / 134. szám

6. OLDAL 2001. Június 11., Hétfő Somogysimonyi Somogysimonyi a 14. század óla la­kott település, ám a 19. század közepéig csak Simonyiként is­mert község a török megszállás ideje alatt teljesen elpusztult. A környék igen gazdag termőföldjei, tavai és erdőségei gyorsan újra életre keltették a környé­ket. A 18. század elején Festetlch Pál birtoka volt és virágzó gazdálkodást folytattak az ott élők. Ez után a Zichy család birtokába került az akkor már 400-nái is több lakost számláló tele­pülés. Az 1930-as években már elemi iskola is működött a katolikus egyház fenntartásában. 1932-ben templom is épült a híveknek. Mivel hatalmas ter­mőterületek övezték a falut, több ki­sebb puszta is kialakult a vonzáskör­zetében. Ilyen Gardospuszta. Irmapuszta és Angyalvártelep. 1951- től 1969-ig önálló községként műkö­dött, majd a közigazgatási feladatokra más településsel társult. A körjegyző­ség ma is Nemesvidon található. Sorban állnak Somogysimonyiért Somogy és Zala határán, a fűszeres illatú erdők karéjában bújik meg Somogysimonyi. A megyeszéli kis­településen 87-en laknak, de külföl­diből minden évben több van. Von­zó a nyugalom, a természet, a Kis- Balaton és a melegvizes fürdők kö­zelsége. Egy idő óta nem csak a pi­henni vágyók számára. Egy svédor­szági cég 200 házat szeretne felépí­teni a faluban. SOMOGYSIMONYI PÉNZE Dologi Hutás- Nagyon bízunk benne, hogy szerencsével járnak - mondta Ko­vács Imréné, Somogysimonyi pol­gármestere. - A rendezési tervek már elkészültek. Egy, a magyar építészeti hagyományokból épít­kező villaparkot álmodott ide a tervező. Az építkezés jövőre kez­dődne és öt év alatt kétszáz ház épülne fel.- Most hány ház van Somogysimonyiban?- Most 52 ház van a faluban, de akkor sem volt sokkal több amikor a legtöbben laktak itt. Az 1900-as években is csak 55 lakó- ingatlan volt a településünkön.- 200 ház az nagyon sok. Nem túlméretezettek kicsit a ter­vek?- Nem. Most úgy néz ki a helyzet itt Simonyiban, hogy a külföldi ingatlanvásárlók sorban állnak a házakért. Van egy vára­kozók listája, akik azt kérték, ér­tesítsük őket, ha üresedik ház a faluban. Bármennyi házat el le­hetne itt adni.-Mi az ami ennyire vonzó?- Az erdő, a nyugalom, az hogy közel van a Balaton is és Zalakaros is. Somogysimonyiból fél óra alatt el lehet jutni pihenni is, a megye- székhelyre is. Idegenforgalmi szempontból szerencsés helyen vagyunk.- Mi az, ami hiányzik Simányiból? Az állandó lakosok. Nyolcvanhét lakónk van, ami na­gyon kevés. Három évvel ezelőtt mégis kikerültünk a hátrányos helyzetű települések közül, pedig mindössze 40 ember keresőképes a településen. Ez azt jelenti, hogy az állami támogatás fele a korábbinak. Fejlesztésre alig gondolhatunk, pá­lyázni az önrész hiányában nem tudunk, és szinte napi gondjai van­nak az önkormányzatnak.- Ennek ellenére úgy láttam építkeznek. Kovács Imréné polgármester- Vannak terveink, mert mind­ezek ellenére úgy látjuk van jövője a településnek. Pályázati forrásból kultúrházat építettünk és a polgár- mesteri hivatal számára is kialakí­tunk benne egy irodát. Augusztus­ra talán elkezdhetjük a gázépítést és jövőre a csatornázást. _______■ A G ONDOS GAZDÁK Polgármester: Kovács Imréné. Alpolgármester: Hegyi László. Képviselők: Gájer Sándor, Matakovics Ferenc. Falugond­nok: Csalló István. Háziorvos: dr. Bolla Borisz. m Az oldal cikkeit írta: Fábos Erika Fotó: Kovács Tibor Hűség fél évszázadon át Faluközpont a kocsmában Peti István és felesége tavaly ünne­pelték az 50. házassági évforduló­jukat. Rajtuk kívül csak egy házas­pár élt meg egymás mellett ilyen hosszú időt a faluban. Azt mond­ják sosem tehették meg, hogy el­menjenek Simonyiból, de soha nem is akartak.- Jó emberek laktak itt mindig - mondta Peti Istvánné. - Összetartó falu volt ez és akármilyen kevesen maradtunk is, most is mindenki tö­rődik a másikkal.- Itt éltük le az életünket, per­sze, hogy szép nekünk - mondta Peti István. - Csöndes, nyugodt vi­dék ez, nem véletlen, hogy jönnek ide a külföldiek. * Maguk miért jöttek? t Mind ' a ' ketreir rrszomszéd pusztákon laktunk. Egyikünk sem akart ott maradni, Így aztán ideköl­töztünk.: Még a házunk is ebből a földből van. Tömésház, nem futot­ta másra.- Bizony nehéz idők voltak ak­kor - veszi át a szót a feleség. - Még a házhoz való tömést is csak lassanként hordtuk össze. Elkezd­tünk gazdálkodni itt, aztán amire jutottunk volna valamire jött a té- esz.- Nehezen éltek?- Ha visszagondolok, sokszor mondom a papá­nak, hogy nem is tudom, hogyan tudtunk kijönni abból a kis nyomo­rult pénzből. Segí­tett a Jóisten, nem máshogy. Egysze­rűen éltünk min­dig, de szépen. So­kat segített az anyósom nekünk, nélküle nem tud­tuk volna felnevel­ni a két fiunkat.- A gyerekek nem akartak itt maradni?- Sokáig * morttíogátt hogy nem mennek el, aztán.,.amikor jött a családalapí­tás, mégis mentek. Ma már nem úgy van mii Akkor hogy a szülők ve- Egymáshoz és a faluhoz is hűségesek maradtak lünk voltak és segí­tettek. Most egymaguk akarnak lenni a fiatalok.- Maguk szerint mi lesz Somogysimonyiban 100 év múlva?- Lesznek akkor is. Jönnek a külföldiek, meg épül az üdülőfalu. Simonyiak akkor már biztos csak páran maradnak, de ez a falu olyan szép, hogy mindig lesz aki idevá­gyik majd. ___________■ He gyi Árpád nagymamája boltos volt Somogysimonyiban. Aztán jött az államosítás, majd az Áfész. Most újra a család kezébe került a bolt. A különbség csak annyi: a nagyszülők még több mint 400 embert szolgáltak ki, neki csak alig több mint 70 vásárló maradt.- A tej meg a kenyér a sláger - mondja. - Akik megtehetik, el­mennek bevásárolni Kanizsára a nagyobb üzletekbe, az idősek meg ingyen utaznak, úgyhogy ők is el­mennek havonta egyszer az ol­csóbb bevásárlás kedvéért. A kocs­ma tartja el a boltot is. Oda többen járnak. Nem mintha olyan sokat innának itt az emberek, inkább a j társaság kedvéért. Megbeszélgetik | mi történt a faluban, politizálnak. Telente a kártya megy, ilyenkor a teke meg a foci. Összetartó csapat ez. Havonta egyszer szakmai na- ! pót tartunk. Olyankor összejön két csapat, focizunk, megfőzzük a simonyi bográcsost, aztán min­denkinek jobban esik másnap a munka. így aztán én naprakész va­gyok a faluból. Tudom kinek kivel van baja,-ki kivel veszett össze, meg mikor békült ki. Szeretem amit csinálok és fontos nekem, hogy ide az emberek nem csak a sör kedvéért jönnek.__________■ Két tehén hírmondónak A falu utolsó tehenei már csak a családnak tejelnek Volt idő, amikor reggelente több mint T20 tehenet hajtott ki a legelő­re a simonyi csordás. Most már csak két állat van a simonyi istál­lókban.- Korábban nekünk is négy volt - mondta Kovács Imréné. - De le­adtunk minden évben egy bikát is. Tízezer forintot fizettek akkori­ban egy hízott állatért. Óriási pénz volt az, manapság meg már a két­százezer sem sok. A teheneket ed­dig eladásra tartottuk, a borjúkat is mindig eladtuk, de most már ki­öregedtünk az állattenyésztésből és a szabályok is megszigorodtak. Abbahagytuk. Most már csak a te­jért vannak. Annyit ad a kettő, hogy ellátja az egész családot, meg még a szomszédoknak is ma­rad. Aki szereti a friss tejet, csak meg-megjön az utcából. Nálunk mindenki csak a házi tejterméke­ket eszi meg. Ebből a legfinomabb a tejföl meg a túró, de még a ka­kaó is más ízű, ha hazaiból ké­szül. Gondoltunk rá, hogy eladjuk a teheneket, de aztán mégis meg­maradtak. A takarmányuk a ház­tájiból megvan, meg aztán furcsa is lenne üresen az istálló. El te- szünk-veszünk körülöttük, aztán amikor már nem bírjuk, mi is túl- adunk rajtuk. _______________■ Az oldal összeállítását támogatta a somogysimonyi önkormányzat Tízezer hektáros csábítás A minőségi vadállomány nem csak hozza, viszi is a pénzt Tízezer hektáron gazdálkodik a több település környékét is magá­ban foglaló somogysimonyi köz­pontú Szent Hubertus Vadásztár­saság. A természet bő kézzel mér­te az adottságokat, amit igyekez­nek is a legjobb tudásuk szerint kihasználni. A társaság elnöke dr. Makai Lajos, a megyei bíróság büntető kolégiumának elnöke maga is a környékről származik, s mint mondta, elsősorban az ott la­kóknak igyekeznek vadászati le­hetőséget biztosítani.- Tagjaink zöme helybéli va­dász, akik nem csak jól ismerik a környéket és a vadállományt, de szívesen dolgoznak is a társaság érdekében és persze őrzik vi­gyázzák a terület rendjét. Ennek köszönhető talán elsősorban, hogy eredményes vadgazdálko­dást folytathatunk. Hogy mennyire, azt a számok is bizonyítják. A simonyi társa­ság az egyik legeredményesebb a vendégvadászok kiszolgálása te­rén, az esetek 80-90 százaléká­ban azt lő a vendég amiért érke­zett. Ez nem kis dolog egy ekko­ra területen. Az pedig külön előny, hogy a méltán messze föl­dön ismert gímszarvas állomány­ból minden évben puskavégre kerül jó néhány tíz kiló feletti bi­ka is. Mivel a nagy bikák kilövése és trófeája már komoly összegek­be kerül, az igényes és pénzes vendégek kiszolgálása terén is fel kellett nőniük a feladathoz.- Vendégvadászaink több mint fele visszatérő, akad olyan is, aki már több mint egy évtizede jár hozzánk vadászni, akár évente többször is - mondta dr. Makai Lajos. - A szarvasállományunk mellett sokakat Vonz telente a vaddisznóhajtás is. A sok vad persze nem csak hozza, viszi is a pénzt. A társaság évente több mint 20 vagon kuko­ricát rak ki az etetőhelyekre, és bizony ha sok a vad, sok a vadkár is. Ez is több millió forintjába és több konfliktusába is kerül a va­dászoknak. Nehéz ugyanis pon­tosan megítélni a vadkár nagysá­gát, és bizony a gazdák igyekez­nek ezt kihasználni. Ennek elle­nére jó a vadászok kapcsolata a környékbeli gazdálkodókkal és az önkormányzatokkal is.- A polgármesterasszonnyal és a falubeliekkel is jó kapcsolatot ápolunk - mondta az elnök. - Ha kérik, szívesen adjuk rendezvé­nyekhez a vadászházunkat és ha kell, vadhússal is támogatjuk a simonyi rendezvényeket. Mi ott­hon érezzük magunkat, szeret­nénk, ha valóban otthon is lehet- nénk Somogysimonyiban. ■ A kihívás összerázza a falut Somogysimonyi másodszor indult a Kihívás napján. A 87 fős kis falu hetedik lett az országban. Ez annak volt köszönhető, hogy jó taktikát választottak a ba­rátságos versenyre. Azt találták ki a simonyiak, hogy csak akkor érhetnek el jó ered­ményt, ha a környékről a faluba tudják csábítani sportolni az em­bereket. A futás vagy a foci ked­véért azonban senki nem moz­dult volna a kihívásra. Hagyo­mányos falusi sportokból ren­deztek kavalkádot, ami az idén is sikeresnek bizonyult. Több mint 150 ember csak azért jött Somogysimonyiba, hogy kipró­bálja a karikagurítást, az abrincso- lást vagy a gólyalábazást. A sok­féle hagyományos sport közül ez utóbbinak volt a legnagyobb a sikere. Kovács Imre bácsi volt az, aki próbálta továbbadni az évtizedes tudományát.- Én tíz éves koromban, a bá­tyáimtól tanultam meg gólyalá­bon járni - mondta Kovács Imre. - Gyorsan belejöttem és úgy be­letanultam, hogy lépcsőn is já­rok vele, de még táncolni is tu­dok a gólyalábakkal. Régen ilyen volt a szórakozás. Nem volt tévé, meg videó, maradt az árok széle meg az utca és ezek a találékonyságok. A mostani fia­taloknak már más is van, de ezeknek is igen nagy volt a sike­re. Én egyébként már a kihívás Kovács bácsi szeret gólyalábakon járni napja előtt megtanítottam az unokákat, nagyon szeretnek gó- lyalábazni ők is. A somogysimonyiak egyéb­ként nem csak a kihívás napja alkalmából fognak össze. Ugyanennyire összetartók, ha társadalmi munkáról van szó. Kalákában készült el az utcák kátyúzása, és összefogással ta­valy lefestették az összes kerí­tést is. Most a kultúrházon szor­goskodnak és a munka végezté­vel legalább akkora a buli, mint ha egy sportversenyre jött volna össze a csapat. _____________■ A „világ vége” nyugalma Blitzerék otthonra leltek Simonyiban Willy Blitzer min­den nyarát Fonyó­don töltötte. Na­gyon tetszett neki a környék. Már a legelső alkalmak egyikén eldöntöt­te a feleségével egyetértésben, ha megöregszenek Magyarországra költöznek. A somogysimonyi házikóra egy bala­toni ingatlanköz­vetítő segítségével talált rá. Két éve költöztek ide, az­óta újítgatják a portájuk és nem bánják, hogy távolabb kerültek a balatoni forgatagtól.- Amikor fiatalok voltunk az tetszett, most meg semmiért nem adnánk ezt a nyugalmat - mond­ta Willy. - Évente alig egy hóna­pot töltünk már csak Németor­szágban. Amikor ideköltöztünk, gondolkoztam rajta, vajon mit le­het csinálni egész nap egy ekkora kis faluban. Most már belejöttem a vidéki életbe. Gondolkozni nincs idő, annyi a munka. Mindig van tennivaló a házon és a kert­ben is. Úgy elmegy a nap, hogy az ember észre sem veszi. Ha meg nincs mit dolgozni, akkor elme­gyünk és barangolunk a környé­ken. Gyönyörű a természet itt a falu körül. Egyáltalán nem hiány­zik a város. Amikor bemegyünk Kanizsára vásárolni, alig várom, hogy visszaérjünk a simonyi nyu­galomba. Ebben a fölső utcában alig járnak autók, itt tényleg olyan nagy a csend, mintha a vi- lág végén lennénk. ___________■ ♦ A L M A N A C H - 19 3_________

Next

/
Thumbnails
Contents