Somogyi Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-09 / 107. szám

6. OLDAL 2001. Május 9., Szerda A GONDOS GAZDÁK A település irányítója és fejlesz­tője az önkormányzat. A polgármester: Bodrog Gá­bor. Az alpolgármester: Major László. A képviselő-testület tagjai: Bencze László, Nagy István, Bank Istvánná, Májer Jánosné. A jegyző: Horváth László. A háziorvos: dr. Oancha György. Az óvoda vezetője: Endrédi Éva. _ __ ■ A kocsmáros tandíja Egy éve bérli az áfész-kocsmát Győr Zoltán. Mivel a faluban két italbolt van, megosztoznak a nyit­va tartáson és a törzsközösségen.- Délben nyitunk; a reggeli fe­lest nem itt isszák meg az embe­rek - mondta a kocsmáros. - A sör jobban fogy, mert fölemelték a bor árát, de a minősége nem változott. Van nekem saját, jó borom is, de azt a törvények miatt nem mérhe­tem ki. Talán 10-12 ember jár ide rendszeresen. A nyerőgépeket is azért hoztuk, hogy emeljen vala­mit a forgalmon. Főként a közép­korúak kísértik a szerencséjüket, s aki rendszeresen játszik, tudja, mennyi van a gépben. Ha több ezer forint, akkor megnő a játékos kedv. Ennél a gépnél 25 ezer forint volt a legnagyobb nyeremény. Közben újabb vendégek érkez­nek: - Zolikám, adj egy sört, fize­téskor megadom...- Igen, adok hitelt is, de tudom, hogy kinek lehet. Megfizettem a tanulópénzt, mintegy 60 ezer fo­rintom bánja. Mindenről hallok, ami a faluban történik. Legutóbb valakinek ellopták a bankkártyá­ját, s mellette volt a titkos pin- kódja is. Még aznap 80 ezer fo­rintjától szabadították meg. A 62 éves Árbogász Lenő törzs­vendég. Alkalmi munkából él. Ol­vasta Marxot és a Bibliát. Havi 35 ezer forintot kap, s tízezret fizet az étkezéséért, a többit cigire és sörre költi. Azt vallja: a sör folyékony ke­nyér, csak ő nem hízik tőle. Sajátos elmélete szerint a létbizonytalan- ságnál nincs nagyobb diktatúra. ■ Az oldalt írta: Szarka Ágnes Fotó: Kovács Tibor Nagy tervek kis lépésekkel A családnak meg kell alkudni a ki­alakult helyzettel - mondta Bodrog Gábor polgármester rengeteg időt vesz el tőlük a hivatásom, de tud­ják, hogy amit a faluért teszünk, azt értük is tesszük. A biztos családi háttér és segítség hiányát megsíny- lené a munka. A község lakói elfo­gadtak, még úgy is, hogy nem lehet mindenkinek jót tenni, mindenki­nek a kedvében járni.- A község lakóinak negyven szá­zaléka aktív kereső. Van-e munká­juk?- A legtöbb munkáskézre szük­ség van a környező erdőkben. A Sefag és az erdészeti vállalkozók sok falubelit foglalkoztatnak. A fa­luban levő fűrészüzemek nemcsak a helybelieknek adnak munkát, ha­nem a környező községek lakóinak is. Kaposvár közelsége is enyhít a munkanélküliek gondjain. SIMONFA PÉNZE Személyi juttatás Fejlesztés dologi kiadás Évi költségvetés: 61 676 mFt- A dombokról lezúduló víz nem­rég sok gondot oko­zott. Most mi a helyzet?- A képviselő- testület vállalta az utak és a vízelveze­tő árkok rendbeté­telét. Mára szilárd burkolattal láttuk el az útjaink kilenc­ven százalékát és az árkoknak majd­nem a felét. Az utóbbiak tisztításá­ra évente majdnem egymillió forintot költünk. így azon­ban elejét vesszük annak, hogy a domboldalaiból lezúduló vizek kárt okozzanak a községben.- Mit terveznek erre az évre?- Halaszthatatlan a kultúrház és a körjegyzőség épületének ta­tarozása. Ezekre éppúgy pályá­zaton nyertünk pénzt, mint a parkosításra. A község bejáratá­nál már elkezdődtek az egyhek- táros ökológiai dísztó létesítésé­nek a munkálatai. A tervek sze­rint a vizet egyhektáros pihenő­park fogja közre. Mivel közsé­günk a Zselic szíve, rengeteg tu­rista jár erre, s igyekszünk az idelátogatók számára még von­zóbbá tenni a települést. Bodrog Gábor simonfai polgármester- Minden elképzelésük megvaló­sult?- A gázberuházásra beadott pá­lyázatunkat tavaly, sajnos, a pénz­hiányra hivatkozva elutasították. Négy község - Simonfa, Bőszénfa, Zselicszentpál és Zselickislak - la­kói bíznak abban, hogy az idén el­kezdődhet ez a beruházás. A mint­egy 142 millió forintba kerülő mun­kákhoz támogatást ad a Kögáz, a négy község 80 millió forintra pá­lyázik, és szükséges a lakosság hoz­zájárulása is. A másik nagy tervünk a csatornázás. Készek a tervek, már csak a forrásokat kell megtalálnunk a kivitelezéshez. ■ Apróságok birodalma Az óvodásoknak rendelkezésére áll ijiinden eszköz és játék, ami a fejlődésüket elősegítheti- Éva néni, tessék meg­nézni, milyen fekete párducot rajzoltam! Éva néni, Pisti nem ad­ja ide a piros traktort! Évi néni, játszhatok az építő kockákkal? Endrédi Éva óvoda­vezető kedvesen kor­hol, és angyali türelem­mel válaszol a gyere­kek meg az újságíró kérdéseire is.- Most harminc ovi- sa van. Mi lesz jövőre?- Sajnos, csökken a létszám, jövőre öt lur­kóval kevesebb jön, ezért egy óvónő szer­ződését nem tudjuk meghosszabbítani. Minden munkatársunk szakképzett, három óvodapedagógus és két dajka foglalkozik az osztott csoportba járó gyerekekkel.- Az óvodában megvan minden eszköz, minden játék, ami a gyermekek fejlődését elősegítheti. Mire a legbüszkébbek?- Végre kicserélhettük az udvari vasjátékokat egy többcélú famászókára. Összefogtak a szülők: egyik az anyagot adta, más az összeállításban segí­tett; csaknem háromszázezer forintos játékkal gaz­dagodott így az óvoda. A szülőkkel nagyon jó a kapcsolatunk: részt vesznek a kirándulásokon, a rendezvényeken. Júniusban közösen a veszprémi állatkertbe látogatunk.- Simonfa csendes község, kicsi a forgalma. Az iskolába kerülve nincsenek hátrányban a gyerekek?- Hatévesen már önállóan kell közlekedniük. A legtöbbjük Kaposváron jár majd iskolába. Éppen ezért rendszeresen bejárunk a megyeszékhelyre, hogy megismerkedjenek a városi közlekedéssel, a közlekedési lámpákkal, de eljutunk színházba, kiál­lításra is. Ugyanakkor megismertetjük a gyerekeket a közvetlen környezetükkel is; hóvirágot szedünk tavasszal, ősszel diót verünk, szüretelünk, gyűjtjük a természet kincseit. S észrevétlenül megtanulják óvni, védeni a természetet. Jobban esik az a zöld­hagyma, amit mi dugunk el, kapálunk és szedünk. Ennyivel ezek a gyerekek talán gazdagabbak, mint a betondzsungelben felnövők. __________ ■ Si monfa A zselici település a megyeszékhelytől nyolc kilométerre fekszik, szinte alpesi tájra emlékeztető környezetben. Völgyekbe-dombol- dalakra épültek a házak, a települést erdő övezi. A mezőgazdasá­gi terület Itt eléggé szűkös, de a szép környezet Igen sok lehető­séget kínál a vadászoknak és a turistáknak. A Symonfalva név először 1421-ben fordul elő oklevélben, akkor kapta adományként a Tamási család lllyemindszentl János itteni birtokait. A község a XVI. század végén a szigligeti várnak adózott. A török uralom megszűnése után több földesura Is volt ennek a területnek és a falunak, majd 1767-töl a Somssich család birtoka. Simonfára 1960-ban vezették be a villanyt, s akkor alakult meg másodszor a termelőszövetkezet. A vadkárok és a nagyüzemi táblák kialakítását célzó gazdálkodás! törekvés miatt több földcserét is végrehajtottak a Sefaggal. Ez a magyarázata, hogy itt kevés löld maradt a rendszerváltás utáni kárpótlásra. A közigazgatási átszervezések során a falu központi település volt, közös tanáccsal, körjegyzőséggel. Ez a szerepe máig megmaradt. Újra patkói a kovács Magyar József újra gyakorolja ősi mesterségét Bőrből való fújtató helyett már porszívó motor szítja a tü­zet a kovácskemencében, az évtizedek alatt begyakorlott mozdulatok azonban a régiek. Magyar József néhány perc alatt vésőt kovácsol egy beton- vasdarabból.- Apám mellett lettem ko­vács, de kitanultam az autóvil­lamossági meg az ív- és láng- hegesztő szakmát is. Amíg sok ló volt a környéken, kellett a kovács is. Ahogy csökkent a lóállomány, úgy néztem ma­gam is más munka után. Dol­goztam a Volánnál, a téesz- ben, alapító tagja voltam a Sefag gépműhelyének. Évekig azért vállaltam éjszakai mű­szakot, hogy nappal itthon se­gíthessek. Nyugdíjasként is patkolok, körmölök, és megrepa- rálok minden gépet. Nekem még nem kellett fűnyírót, autót mással szereltetni. Ha beindul itt a lovas­turizmus, megnő a szakma becsü­lete is, hiszen egyre kevesebb a ko­vács. A fiú unokám ügyesen segít, de nem lesz belőle kovács. Talán hobbiként űzi majd a nagyapai örökséget. Egy 8 éves piros Lada az új autó­ja, 22 éves márkatársát váltja le.- Most felújítom ezt a kocsit. Rá­diót szerelek bele, s átnézem, hogy minden úgy működjön, ahogy ne­kem tetszik. De a hegyre is ki kelle­ne már menni, mert nem várhat a szőlő, a kert. Majdnem egyhektá­ros a terület, kukoricát is vetünk. Megígértem, hogy segítek a turista­ház környékét is rendbe tenni. Nyugdíjasként több a dolgom, mint fiatalabb koromban. Minden­re jut idő, csak akarni kell. Még tú­rázni is elmegyek; igaz, hogy én már nem a 40 kilométerest válasz­tom, hanem a rövidebbet, de azért kell az a kis mozgás.________ ■ Romhalmazból fűrészüzem- Négy éve vettük meg a község határában levő romhalmazt - mondta Berecz Csaba, a Vörös Tölgy Kkt közös képviselője. Puly­kaistálló volt a mostani fűrésztelep helyén: hatvan centi magasan állt az ürülék, az ajtót-ablakokat ellop­ták, a tető beszakadt, itt násztáncot járt az enyészet. Négy év nagyon kemény munkájával és rengeteg pénzzel alakítottuk ki azt az üze­met, ami két hete termel. Bérmun­kát végzünk olasz exportra; fűrész­árut, padlót, deszkát készítünk. Néhány hónapja van kapcsolatunk az olaszokkal, de megbízható part­nerra találtunk bennük. A telep gyönyörűen parkosított, magán viseli a közös képviselő parktervező múltját.- Csak növényekre mintegy nyolcszázezer forintot költöttünk, s még egyszer ennyit a fakerítésre. Pályázaton nyert több mint öt és fél millió forinton kívül az apósom házának az ára és a mi sokévi meg­takarításunk is a telepben van. Hét embernek adunk munkát. Ez azonban csak a kezdet, mert fej­leszteni akarunk. Később kertésze­ti tevékenységet is akarunk folytat­ni: üvegházzal, melegágyakkal, gyógynövényekkel és vágózölddel. Ha beindul a turizmus, a lovasok bázisa lehetünk. A leendő lovardá­hoz már van két lovunk. Eddig a telep vitte a pénzt, a pró­baüzem után már termelni is fog.- Minden reményünk, több csa­lád megélhetése függ ettől a telep­től. Egy biztos: soha többet nem kérünk állami támogatást, csak a saját erőnkre támaszkodunk. Sok az irigy ember; nem azt nézik, hogy mennyi munkával, hanem azt, hogy hova jutottál.________■ Be nzinkutas volt a gondnok Csendes a Kaposvári Egyetem oktatási köz­pontja. A házat még a tél lehelete uralja: hidegek a falak, hűs a levegő, ride­gen néz a belépőre a má­zas cserépkályha is. A szétszedett heverők a sa­rokba stócolva, még nincs szükség rájuk. Szentes Gyuláné, a gondnok szösz- mötöl a ház körül. - Öt éve vagyok itt gondnok. Benzinkutas voltam, de leszázalékoltak - mondta. - Itt takarítok, füvet nyírok, gazolok. Rendbe kell tenni az épületet, mire jönnek a fiatalok. Ilyenkor egy-két vendég akad, aztán késő tavasszal, nyáron meg­pezsdül az élet. Jönnek az óvodá­sok a szüleikkel erdei táborba, s persze az egyetemisták. Sokszor ötvenen is vannak a házban. A komoly mun­ka, a képzés és oktatás mel­lett szórakoznak, szalonnát sütnek, buliznak is a vendé­gek. Az egyetem hagyomá­nyos májusi disznóvágásá­hoz jobb helyszínt keresve sem lehetne találni. Min­den évben visszatérnek a papírmű­vészek. Tavalyi munkáik egy része megtalálható a vendégház dekorá­ciói között.- Ha nincs lakója az épületnek, akkor is rendnek kell lenni, kinn és benn egyaránt. A gyermekláncfű gyorsabban nő, mint a gyep. Két napja nyírtam a füvet, de már nem látszik, kezdhetem elölről - doho- gott a gondnokasszony. ■ Az oldal elkészítését a simonfai önkormányzat támogatta. Kuláklista: örök fájdalom- A halottak között több az is­merősöm, mint az élők közt. így van ez, ha az ember meg­öregszik - kesergett Nagy | Lászlóné, a község legidősebb lakója. - Mondtam is a lányo- | méknak, hogy vigyenek el az | öregotthonba, de erre nem hajlandók. Mindig azt mond- j ja, hogy édesanyám egyedül felnevelt minket, most valamit visszaadhatok belőle. A 88 éves Annus néni még dolgozgat a házban, de kará­csony óta - rosszul lett az ut­cán - már a templomba sem jár el. A tévét, rádiót nem sze­reti, napközben a Bibliát ol­vassa.- Huszonöt éves koromtól i özvegy vagyok. Az elején az anyósomék segítettek a gyere­kek fölnevelésében, később én gondoztam őket is. Ötven holdunk volt; a napszámosok­kal, a cselédekkel is nekem kellett foglalkozni. Azután ku- láklistára kerültünk: a házun­kat elvették, raktárnak hasz­nálták. Mi még a saját bőrün­kön tapasztaltuk a padlássep­rés borzalmát. Sírtak a gyere­kek a kenyérért, de nem volt egy szem búza sem. Nagyon sokáig kísértett a múlt. Az ak­kori párttitkár még a gyere­keim főiskolai tanulmányait is megpróbálta meggátolni, de szerencsére nem sikerült. Hiá­ba lettem 1952-től tsz-tag, hiá­ba adtuk be a föld felét, kulák- listán maradtunk. Még a lá­nyomnak is azt mondták az ál­talános iskolában, hogy aki kuláknak született, az is ma­rad. Nagyot fordult azóta a vi­lág. Az akkori megaláztatást azonban nem enyhítik az évek. ■ Tizenhat éves kismama- Az alacsony iskolai végzettsé­gűeknél s a rossz körülmények között élő családokban több a gyerek - mondta Szulimán Zoltánná védőnő -, de háromnál ők is megállnak. A legfiatalabb kismama 16 éves, az apa is most lesz nagykorú. Idén csak két cse­csemőnk és két kismamánk van. A kicsiket rendszeresen viszik az orvoshoz ellenőrzésre, ám hi­ába a jó tanács, az egészséges táplálkozásra nem figyelnek. A gyermekjóléti szolgálatot is a védőnő végzi. - Riasztó gond nincs egyik családnál sem. Egy gyermek intézetbe adását sem kellett kezdeményezni. Ennek a kettősségnek - én vagyok a védő­nő és a gyermekjólétis - hátránya is van: védőnőként nem mondha­tom, hogy ha nem változtatnak az életmódjukon, bejelentem a gyermekjóléti szolgálatnál. ■ ALMANACH - 174 _________

Next

/
Thumbnails
Contents