Somogyi Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-31 / 126. szám

6. OLDAL 2001. Május 31., Csütörtök Bolhás A falu nevét egy 1330-ból származó határbejárási oklevélben említik először. A török hódoltság idején elnéptelenedett a település, amely számos földesúr. többek között a Tallián és a Festetics család birto­kához is tartozott az idők során. Legnagyobb lélekszáma az 1800-as évek végén volt. akkor meghaladta az ezret. Bolháshoz tartozott ko­rábban a lakott Nagybaráti. Kisbaráti és Szent László-puszta. A két utóbbit ma már csak fák jelzik. Nagybaráti pedig Somogyszobhoz tar­tozik. A ma is álló református templom 1853-ban. a katolikus kápolna 1867-ben épült Bol­hás vasútállomás felöli végét átszeli az Adriai kőolajvezeték, amelynek építésekor egy haran­got találtak, és amelyet a kaposvári múzeum őriz. A harang látható a település címerében is. A falu építészeti érdekessége a Rákóczi utca. ahol jellegzetesen lépcsősen, úgynevezett fé­sűs beépítéssel álnak a házak. Helyi védettséget kapott a kultúrháznak. könyvtárnak is he­lyet adó kúria, a kastélyparkban álló több száz éves körisfa. a temetői hársas facsoport és egy Mária-kereszt. Népi építészeti emlékként tartják számon Tóth Kálmán parasztházát. A GONDOS GAZDÁK A falu fejlesztője és irányítója az önkormányzat. A polgármester: Galba Mihály, alpolgármester: Szőke Tamás. A képviselő-testület tagjai: Balogh Ist­ván, Bútor Gyula, Koleszár József, Nagy Lajos. Cigány kisebbségi ön- kormányzat elnöke: Balogh István, tagok: Kovács Győző, Orsós István, körjegyző: Nemes János, körzeti orvos: dr. Joós Mária, katolikus plé­bános: Horváth János, református lelkész: Battyány Géza. _______m Bo lhás a nyugalom szigete Bolhás legnagyobb értéke a nyugalma és a város közel­sége - állítja Galba Mihály polgármester. S most itt az ideje, hogy mindezt mások­nak is vonzóvá tegyük.- Önállóságát Bolhás a rendszer- váltás után nyerte vissza. Mire ju­tottak tíz év alatt?- Amire korábban alig jutott: három utcában is sikerült aszfalt­burkolattal fedni az utat, a Kos­suth utcában felújítottuk a járdát, legutóbb pedig díszburkolattal láttuk el az Ady Endre utca, az or­vosi rendelő és a katolikus temp­lom előtti teret. Rendbe tettük az óvodát is. Nagy figyelmet fordí­tunk a közterületek rendezettsé­gére, tavaly pályázati segítséggel csaknem egymillió forintot költöt­tünk fásításra és játszótérépítésre, s az idén is jut rá mintegy 200 ezer forint. Az önállóság azon- i bán nem jelenti azt, hogy meg- f szűnt volna az együttműködés I Somogyszobbal. Közös az ivó- [ vízrendszerünk, s a falu legna- [ gyobb beruházását, a szenny- | vízcsatornát is együtt építjük ki. Ebben különösen nagy szerepet I vállalt a szomszéd.- Mi a falu legnagyobb gond- j ja és a büszkesége?- Kevés a munkalehetőség, I csökkent a korábban jelentős I háztáji gazdaságok szerepe is. A | lakosság nagy része bejáróként I dolgozik. A szomszédos kaszói • erdőgazdaság csaknem száz embernek ad munkát, és sokan találnak megélhe­tést Nagyatádon is. A leg­nagyobb gond a minden­napi közlekedés; a vasút­állomás viszonylag mesz- sze van, a buszok pedig zsúfoltak, különösen piaci és tanítási napokon. Leg­többször hátrányt jelent az is, hogy Bolhás zsákfa­lu, bár az elzártság, a nyu­galom és biztonság akár előny is lehet. Ezt erősíti a falu rendezettsége is, ami­re büszkék vagyunk.- Milyen fejlesztéseket terveznek?- Az önkormányzatnak nincs ereje az önálló fej­lesztésre, de bízunk ab­ban, hogy a pályázatokkal és a támogatásokkal meg­sokszorozhatjuk a forrása­inkat. Most a szennyvízprogram befejezése a legnagyobb feladat, s szeretnénk felújítani és bővíteni a ravatalozót is. Nagy álmunk a ve­zetékes gáz. A komfortlehetősé­Galba Mihály polgármester geken kívül azonban más is kelle­ne, ami itt tartja az embereket. Szeretnénk például turisztikai le­hetőségként horgásztavat létesíte- ni, de ez még csak álom, ______■ Ny úlparadicsom az uborkák közt Minden harmadik családnak jövedelemkiegészítést ad a mál­na, de uborkatermesztéssel csak mintegy harmincán foglal­koznak.- Pár hete vetettük el az ubor­kát, már bújik, s nagyon kellene neki az eső. A'többség síkon ter­meszt, s lassan terjed a tám- rendszer is. Nekünk bevált, most a csepegtető öntözéssel is­merkedünk - mondta Stenna Jó- zsefné. Évek óta ő vásárolja fel a konzervgyár megbízásából a sa- vanyúságnakvalót. - Málnánk is van, ezt egyszerre kell szedni az uborkával. Ha nehéz is, csak kell valami a nyugdíj mellé. Tétlenkedésre aligha volna idő, van épp elég teendő. A ba­romfiudvar királya egy óriásgú­nár, emellett ott az aprójószág is.- Az uborka inkább a felesé­gemé, az állatokról többnyire én gondoskodom - mondta Stenna József. - Nagyon szeretem az ál­latokat; rendszeresen tartunk százegynéhány baromfit, s nemsokára kelnek a kislibák is. A legkedvesebb azonban a nyúl, 1963 óta foglalkozom ve­lük. Most is tartok 12 anyanyu- lat és három bakot, s néha egy­szerre 70-80 kisnyulat. Ezek a kis unokák kedvencei, de ne­kem is úgy a szívemhez nőttek, hogy semmi pénzért le nem vágnám őket. Nem is eszik nyúlhúst soha a család. ______■ St ennáék portáján nagy becsben élnek az állatok Játszóteret kaptak a gyerekek Mindennap egy pohár tej Száz éve még ezernél többen lak­tak Bolháson, most éppen fele­annyi a lakosa. Nem csak az egy­re kevesebb születés miatt csök­kent a népesség: sokan elköltöz­tek a jobb megélhetést nyújtó vá­rosba, elsősorban a fiatalok. Mára megállt az elvándorlás, s egyre fontosabbá lett a lakosság és a gyerekek kötődése. Az iskola már régen megszűnt, s a 47 bolhási kisdiák ötödé reggelente Somogy- szobra, a többi Nagyatádra bu- szozik. Annál inkább figyelnek azonban az óvodára, amit két éve újítottak föl, s apránként kicseré­lik az elavult játékokat is.- A 13 óvodás közül négy megy iskolába az ősszel - mond­ta Andemé Fedor Henriett óvoda­vezető. - Nem várható azonban a kicsik számának növekedése, pe­dig gyerek is lenne bőven, meg hely is. Az apróságok fele azon­ban csak az iskola előtt egy évig jár óvodába, így elég szűk az idő a felkészítésre. A legtöbb szülő munkanélküli, így otthon tartják a gyerekeket, de soknak nagy te­her volna a napi térítési díj fizeté­se is. Hogy a gyerekek minél keve­sebbet érezzenek a mindennapi gondokból, nemrég új játszóteret is kialakítottak nekik. Az orvosi rendelő mögötti területet birtokba veszik a nagyobbak is; ide fából tornaszereket és várat formázó mászókát készíttetett az önkor­mányzat a Soros-alapítvány és a szülők támogatásával. Úgy tart­ják: ha a gyerekeknek jó itt lenni, a szülők is meglelik boldogulásu­kat. ■ Óvoda után közösségi klub Keszeg Jánosné 32 éves óvónői pályája során 27 évet töltött itt. Kiváló munkáját dicsérő okle­véllel ismerte el még az oktatási miniszter is.- Meghat, ha látom, hogy a régi óvodásaim már a gyerekeiket hord­ják az óvodába, iskolá­ba - mondja. - Nincs is ennél boldogabb hiva­tás; ha újra kezdhet­ném, akkor is csak ezt választa­nám. Szerencsére a nyugdíjazás sem szakította el a legkisebbektől: a nagy tapasztalatú óvónő segítsé­gére, szerető szavára most is szük­ség van a gyermekintézményben. A nyugdíj mégis változást hozott az életében. Közösségi klubot alapított, ahova csaknem 30 gyermek és felnőtt jár rendszeresen, hogy bibliaolvasással, közös énekkel és beszél­getésekkel fölelevenítsék a hagyományokat is. Munkája végeztével kezdte a kecskék tartását is.- Szélső házban la­kunk, a szomszédos kis fenyvesben bőven van helyük a kecskéknek. Eleinte könyvekből tanultam, hogy kell velük bánni, most meg van három anyakecs­kénk és öt gidánk. Csak kedvtelés­ből tartjuk, de magam is tapasztal­tam a kecsketej jótékony hatását, valóságos gyógyszer. __________■ Mi ndig is bolhá­si lakos volt Novák Jánosné, 92 esztendeje itt született. Ma­napság már rit­kábban mozdul ki a szobájából, de nemrég be­utazta Németor­szágot is.- A fiamhoz mentem ki há­rom éve, egyik unokám esküvő­jére. Úgy láttam, ott sem jobb az élet, mint itt. A legjobb volt ha­zajönni - mond­ta Novák János­né, aki a középső fiának családjá­val él egy fedél alatt. Hat unokával és öt dédunokával teljes a nagy család. Naponta fél nyolckor éb­red, s aztán estig legszívesebben a szobájában pihenget. A család szerint azonban érdeklik a világ hírei: a rádió­ból meg a tévé­ben nyomon követi a napi politikát, s ma is ő a legtájé- kozottabb a családban. A hírműsorok mellett mindig megnézi a kedvenc soro­zatokat is.- A Mari­mart nézem, de a Sebzett szíveket nem szeretem. Bosszúságom nincs is ne­kem, talán csak a betegség, meg hogy nehe­zen mozgok. A legnagyobb örö­mem pedig a kis dédunokám. Hogy van-e titka a hosszú életnek, nem tudom, de az biztos, hogy a tejet nagyon szeretem. Minden- nap iszom is egy csészével. ■ Virágot legelnek a szarvasok Az erdő közepén, a vasúti fővo­nal 13. őrházánál régen minden reggel megállt a vonat. így járt be egy kislány a csurgói gimnázi­umba. Elhagyta később a szülői házat, hogy azután nyugdíjas­ként férjével visszaköltözzön az erdő csendjébe.- Pörge bajszú öregapám a 30- as években vette meg ezt a terüle­tet a Hohenlohe hercegi birtok­ból - mondta Kárpáti Komélné. - Mindvégig családi kézben volt, s a kárpótláskor sikerült mintegy száz hektárra növelni a ház körü­li területet. Mindent felújítottunk 11 éve, mikor ideköltöztünk. Sű­rű erdő, pompás kert és ezernyi virág övezi az egyetlen lakott kül­területi házat. Egy kilométerre van innen a faluközpont.- Vásárolni, az ügyeket intézni kocsival megyek a faluba vagy a városba. Minden kényelmünk megvan, telente még az utat is el- takaríttatja az önkormányzat. Gondot csak a szarvasok okoz­nak: néha lelegelik a virágaimat - mondta mosolyogva a ház asszo­nya. - Itt nemcsak mi érezzük jól magunkat, hanem a gyerekeink és a barátaink is. ■ Az oldal elkészítését a bolhási önkormányzat támogatta. Az oldalt írta és a fotókat készítette Bíró Mária Cigánybállal a faluért Még az atádi kórház orvosai is el­járnak a bolhási cigánybálra. Szép számmal jönnek mulatni táncos vendégek a környékről is, Ba­logh Istvánnak, a ki­sebbségi önkor­mányzat elnökének meghívására. Hajna­lig tart a mulatság, s egyúttal adomá­nyokkal is segítenek a közösségnek.- Talán azért sike­resek a rendezvénye­ink, mert érzik: so­sem teszünk kivételt cigány és nem ci­gány között - állítja Balogh Ist­ván. - Mikor kirándulni me­gyünk, kétszer is fordul a busz; mindenki jöhet, akinek kedve van velünk tölteni egy szép napot. A falu 504 lakosa közül 116 vallja magát cigánynak. Közöttük is ritka a sok gyerek; kettőnél többet - hármat - csak egyetlen család vállalt. Balogh István szerint ahogy közösek az örömeik, úgy a gond­jaik is: hiányzik helyben a mun­kalehetőség, és itt is nehéz a megélhetés. Nincs el­lentét a cigány és a magyar között, s jól együttműködnek a te­lepülési önkormány­zattal. Ezzel példát mutattak: Együtt az úton címmel tavaly konferenciát rendez­tek a térség cigány- szervezetei, a kisebb­ségi és a települési ön- kormányzatok számá­ra a közös gondokról s megoldásukról; alkal­mat adott ez a kulturális, a folk­lórcsoportok és a sportolók be­mutatkozására is. Ez a rendez­vény mára túlnőtt a falun, a foly­tatását már Nagyatádon tervezik. Bolháson azonban minden ma­rad a régiben, s nem változtatnak azon, ami már bevált. Már szer­vezik a nyári gyermek- és szülő­kirándulást is, ezúttal a visontai fürdőre. • ■ Csak a nyelv nehéz Oltrud Kőibe és Gerhardt Kőibe első látásra megszerette a falut Tíz év alatt egy lakóház s egy bolt épült a falu­ban. Mostaná­ban azonban lát­ható a változás; elsősorban azok­nak a házaknak a felújításán, amelyeket a kül­földiek vásárol­tak meg. A falu mintegy kétszáz ingatlanából már tizenkettőnek német, osztrák vagy olasz a tu­lajdonosa. A Kőibe házaspár nyugdíjasként telepedett le Bol­háson, hogy él­vezze az itteni nyugalmat.- Véletlenül vetődtünk ide négy éve, s azon­nal megtetszett a falu. Azóta még szebb lett, és rendezettebb - mondta Oltrud Kőibe, aki a férjé­vel együtt átalakította szinte az egész épületet, s igazi otthont va­rázsolt az évekig lakatlan házból. - Mondják is a németországi ba­rátaink meg a gyerekeink, ha lá­togatóba jönnek, hogy valóságos paradicsomban élünk itt. Ennek hangulatát fokozza há­rom pompás papagáj is; óriáska­litkában csicseregnek a virágok­kal dúsan díszített teraszon.- Legalább húsz éve tartunk papagájt. Csak németül beszé­lünk hozzájuk. Egyikük azt is tudja mondani, hogy „Helló”, s azt itt is mindenki megérti - mu­tatta Gerhardt Kőibe a madarakat. - A magyart még mindig nem ér­tem, pedig próbálom tanulni nyelvkönyvből is. Még sincs gond ebből, mert ha kell, tolmács segít az ügyintézésben. A szom­szédok pedig nagyon segítőké­szek, s kézzel-lábbal mindig megértetjük magunkat. A L M A N A C H - 0 3 0 _______ BO LHÁS PÉNZE munkaadói járulék céltartalék | ^^^Wjgfera saamél,, A ff ^ kiadósakra j H-22 % I ▼ 20% X V szac. juttatás élt. isk. lém I—^körjegyzőségre Költségvetés 52,6 millió FI

Next

/
Thumbnails
Contents