Somogyi Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-19 / 116. szám
Somogyi Hírlap 2001. Május 19., Szombat Hétvége 9. OLDAL Ólrájt minden, buli van! „Erős várunk a nyelv” (Kosztolányi) Külön vagy egybe? Az előadás különleges rendezői és színészi bravúr FOTÓ: KOVÁCS TIBOR Kaposváron dupla ősbemutatót láthatunk. Egyrészt izlandi darabot soha nem mutattak be Magyarországon, másrészt Ami Ibsen Mennyország című darabjával teszik ezt. A darab választ ad arra, hogy milyenek a fiatalok Izlandon. Egyszerű: mint nálunk. Ugyanúgy megvannak azok a típusok, amelyek minden nép fiataljai között. Tehát érdemes bemutatni, mert bizony néha szembesülnünk kell azzal a képpel, amelyet a többiek látnak belőlünk. Ámi Ibsen darabja ráadásul párhuzamosan zajlik Kint és Bent. Láthatjuk, mit mutatnak az egyes szereplők a külvilágnak és azt is, hogy milyen motivációk mozgatják őket, milyen görcsökkel kell megküzdeniük. A darab sajátos felépítésű: egyszerre játszódik egy víkendház teraszán és belső terében. A Mennyország egy felvonásos, de a színészek kétszer játsszák. A néző választhat, hogy honnan szemléli az eseményeket. A szünet után pedig újranézheti az előadást, csak a másik helyszínről. A darab zsenialitása az, hogy bármelyik oldalt választjuk először, lesznek olyan kérdéseink, amelyeket csak akkor tudunk megválaszolni, ha a másik oldalon is végignézzük a darabot. A két színpad között egy ajtó biztosítja az átjárást, s vannak olyan jelenetek, amelyet mindkét nézőtérről láthat a közönség. A két színpad, a párhuzamos események hozták a következő lépést: a két helyszínen két rendező dirigálja a szereplőket. Kint Réthly Attila, Bent Keszég László. Nem kis teljesítmény az az összmunka, amit a két rendező és a színészek bemutatnak. Nincsenek üresjáratok, mindenki tudja, mikor kell kirohannia az egyik jelenetből, és rögtön berohannia a másik jelenetbe. Itt aztán nincs idő sminkigazításra. Ha valahonnan kilépett egy szereplő, az ténylegesen azt jelenti, hogy egy másikba belépett. Nagyon jó ritmusérzékű színészeket kell tehát látnunk. Az egész olyan jól szervezett, mint egy balettelőadás. Mindenkinek tudnia kell, hova lép. Meg aztán az sem árt, ha hallják egymás szövegét, így tudják, hogy mi zajlik a másik oldalon. A két fiatal rendező együttműködése is mintaszerű. Réthly szereti a nagy formákat, látványos kirohanásokat. Nála arányaiban kevesebb az ücsörgés. Ha valaki leül, annak jelentősége van, s akkor sem ül tétlenül. Keszég az apró gesztusok mestere. Szereplőit legtöbbször fotelbe, kanapéra vagy éppenséggel a földre ültetve meséli el: itt vannak ezek a fiatalok, teljesen céltalanul élik az életüket. Egyetlen céljuk a szórakozás, s hogy holnap mi lesz, az nem érdekli őket. A darab elején egy mesterséges helyzetbe csöppenünk. Itt van hat fiatal összezárva, s közülük három között feszültség érezhető. Ez a feszültség ragad át aztán a többiekre is. Történet nincs, csak az állandó csipkelődés és idegfeszültség, amit a mértéktelen ivás sem tud feloldani. A szereplők tipizáltak, ezért bárhol élhetnének a világon. Akár nálunk is, s ha jobban megnézzük őket, akkor a helyzet eléggé kétségbeejtő. Gaui az üresfejű, nagydu- más, káromkodós mélák. Anita a minden társaságból kilógó széplé- lek (persze Bent kiderül, hogy ez nem egészen van így). Tryggvi az apján élősködni kénytelen kisfiúként kezelt ifjú férfi. Steinunn a Gauiért küzdő, elhagyott kedves. Beggi a nagymenő szöveg mögött bujkáló kiskamasz. Unnur az örök renitens, a vagány csaj. Egyikükről sem tudjuk, van-e munkája, s ha van, mi lenne az. Csak úgy vannak bele a nagyvilágba. Buli az élet - gondolják, s ha már buli, akkor már ivászat, szex, féltékenység, veszekedés. Kocsis Pál annyira jól játssza a bunkót, hogy az ember már sorolni is tudja hasonló ismerőseit. Folynak belőle az angol közhelyek, de olyan szánalmas a kiejtése, hogy akkor inkább káromkodjon. Kocsis harsány, laza figurát alakít, akinek fogalma sincs arról, hogy a másik ember is ember. Fekete Katalin igazi meglepetés. A fiatal színésznő jó néhány éve a kaposvári színházban játszik, de idáig nem engedték nagyobb szerepek közelébe. Kár, mert igazán jól hozza Anita viszolygását a társaságtól. Halkan szól, de arra oda kell figyelni. Bent azonban Anitáról is kiderül, hogy van mit takargatnia. Fekete Katalin Bent legalább annyira harsány, mint Kocsis Kint. Azért a kiöntött kávédarát a szőnyeg alá söpri. Jó kislány. Steinunn igazi bajkeverő. Urbanovits Krisztina úgy törtet előre a cél érdekében, mint egy minitank. Eredmény: a cél teljesítve, a szerep kitűnően megformálva. Érzékeny, szép játék. Kár, hogy Steinunn olyan utálni való. Tryggvi szerepében Végh Zsoltot láthatjuk. Rövidnadrágjában és kapucnis pulóverében (jelmez: Horváth Judit) úgy néz ki, mint valami kisiskolás. A színész ezzel szemben jól elkülöníthetően adja a karakter kettősségét: hol hisztisen toporog, hol meg leteperi az első útjába eső nőt. Beggi sem egy egyszerű személyiség: Nagy Viktor fényes overall- ban grasszál fel alá, de közben úgy gügyög titkos szerelme tangabugyi- jához, mintha valami állatka lenne. Unnur ellenben egyszerű nő. Ahogyan viselkedik, az a zűrzavar diadala, de legalább az kiszámítható, hogy ő sohasem beszámítható. Német Mónikától ilyen kemény nőt látni nem kis teljesítmény. Nem derül ki igazán, hogy ez az Unnur miért ilyen, de ez talán nem az ő hibája, rójuk fel a darab szerzőjének. A darab során szinte senkiről nem derül ki semmi, de közben mindannyiunkról kiderül minden. Ne ringassuk magunkat abban a tévhitben, hogy a mi fiataljaink között nem akadnak ilyenek. Bizony vannak, sőt: szép számmal. Aki tehát nem akar szembesülni saját tehetetlenségével, az ne nézze meg ezt az előadást. Ha viszont kíváncsi egy igazán érdekes, jól sikerült produkcióra, ne habozzon. Nem bán- ja meg. ____________konya orsolya Ne m vitás, a külön- és egybeírás a magyar helyesírás legnehezebb kérdése. Gyakran nagyon nehéz eldönteni, hogy az egymás mellé kerülő szavakat, a szókapcsolatokat külön- vagy egybe írjuk. Azt szokták mondani, ha szóösszetételről van szó, akkor egybeírjuk; ha nem, különírjuk az egymás után álló szavakat. Ez - természetesen - nem segít rajtunk, hisz itt még a nyelvérzékünkre sem hagyatkozhatunk, mert az könnyen tévútra vezethet bennünket. Most - a külön- és egybeírás értelemtükröző szerepére koncentrálva - csak egyetlen fontos szabályra hívnám fel a figyelmet. Ez pedig nem más, mint a magyar nyelvben meglévő kettősségek esete, amikor is az alkalmi szókapcsolatokból idővel összetételek lesznek. Ilyenkor az egybeírt alak más lesz, többet jelent, mint az alkotóelemek külön-külön; vagyis a két szó különírva mást jelent, mint egybeírva. Melyek ezek? Nézzünk példákat! Gondolom, mindenki előtt világos, mi a különbség a következő két kifejezés között. „Reggeltől estig a nap sütötte a domboldalt.” „A Badacsony napsütötte oldalán finom szőlő terem.” Vagy néhány másik, egy mondatba foglalva: „A kisasz- szony nem kis asszony, hanem felnőtt leány.” „A márvány drága kő, mégsem drágakő. ” „Nem minden varró nő varrónő. ” Érdekességként még néhány szókapcsolat és - összetétel, némi magyarázattal: talpra esett (például a macska a fáról) - talpraesett (aki feltalálja magát); az elöl járó ember (áld az élen halad) - az elöljáró (egy társaság képviselője, vezetője); tíz perc (hatszáz másodperc) - tízperc (óraközi szünet az iskolában, amely tarthat öt vagy akár tizenöt percig is). Újabbak, ismét mondatba foglalva: „Ezer mester közül jó, ha egy ezermester akad.” „Egyszer egy az egy; az egyszeregy pedig a szorzótábla neve.” „Fogd meg, mondta az egyik fogdmeg a másiknak.” Van különbség például a szerelmi vallomások között is, ha azt egyszóval (tehát röviden) mondjuk el; például: „Szeretlek, mint anyját a gyermek”, vagy ha egy szóval (tehát egyetlen szóval fejezzük ki; így: „Szeretlek.” Nem mindegy az sem, hogy valaki meleg ágyban, vagy úie- legágyban alszik-e. Az utóbbi esetben inkább csak a meleg- ágyi virágok illata hódítja, míg az előbbi meleg ágyban...?! A betegápoló is megbetegedhet, s akkor lesz belőle beteg ápoló. A sörös pohár olyan pohár, amelyben sör van, vagy amelyből már megitták a sört. A söröspohár viszont sörnek való pohár, amely lehet éppen boros pohár is, ha - milyen szentségtörés! - bort ittak belőle. Ezért helyes a következő képtelennek látszó mondat: „Ez a söröspohár boros pohár.” Dél-Amerika szárazföld, de az Amazonas menti esőerdőkben nemigen találunk száraz földet. Folytathatnám még példák sokaságával, de aki mindezzel egyetért, az a sok példa közül bizonyára nemcsak egyet ért, hanem valamennyit. Abban is biztos vagyok, hogy még egy kutya számára sem egykutya (mindegy), hogy a fentieket egybe- vagy különírjuk. Az eszmefuttatást levezette egy magyar tanár, aki egyébként magyartanár. _____ MIHÁLYFALVI LÁSZLÓ Pu ha privatizáció, kemény profitérdekek az egészségügyben (Folytatás az 1. oldalról)-És mi lesz azoknak az önkormányzati kórházaknak a sorsa, melyeknek működtetéséhez hosszú távon nem tud hozzájárulni a fenntartó? Csődközeiben számításba jöhetnek a privatizáció úgynevezett puhaformái?- A magyarországi kórházak 30 éve folyamatosan mennek tönkre - mondta Mikola István. - Ennek ellenére nincs katasztrófahelyzet. Nyolcvan-nyolcvanöt százalékuk gazdaságilag teljesen egyensúlyban van, s mindössze 15-20 százalékuknál vannak komoly problémák, néhány pedig csődközeibe került. Az OEP gyógyító-megelőző kasszája ugyan évek óta dinamikusan növekszik, de ahhoz mégsem eléggé, hogy az egészségügy által támasztott igényeknek megfeleljen. Ez a világon mindenütt így van. Ha azt nézzük, hogy a szomszédos Ausztria nemzeti jövedelméből 2700 dollárt tud fordítani egy emberre az egészségügyben, mi pedig 350-et, akkor azt mondom: miénk a világ leghatékonyabb egészségügyi ellátó- rendszere, mert ilyen arányú különbség nincs a kettő között. A privatizáció pedig nem cél, hanem eszköz. Egy technológiai rendszer, mely segíthet a problémák megoldásában, de semmiképpen sem váltja ki azokat a működési gondokat, melyek a magyar egészségügyet is sújtják. Amíg pedig az eszközvisszapótlás, amortizáció-elszámolás nem jelenik meg a magyar egészségügyben, addig a tőkebefektetés megtérülésének lehetősége sem adott rendszerszerűen. Ezért csak sandasággal és ügyeskedéssel lehetne a befektetett pénzeket visszanyerni, ami nem célja az egészségügyi irányításnak. Jó lenne ugyanakkor, ha az önkormányzatok is több pénzt szánnának az egészségügyre. Ez nagy felelősség, hiszen némelyek óriási kórházakat birtokolnak. S miközben azt tapasztaljuk, hogy költségvetésüknek a fele, olykor a kétharmada megy el kórházuk fönntartására, addig a betegeiket ugyanabba az intézménybe irányító térség önkormányzatai nem adnak pénzt erre a célra. Kaposvár azonban kiváló menedzsmentjével ez alól kivétel. Jó lenne, ha olyan ön- kormányzati társulások jönnének létre, melyek a közös teherviselés érdekében a fenntartói és az anyagi felelősséget is megosztják egymás között.- Jó hír: az alapellátás privatizációjának kiteljesítéséhez praxisonként mintegy 1,2-1,8 millió forintot szánnak, melyet elsősorban az eszközvisszapótlásra használhatnának fel a háziorvosok.- Nemcsak az amortizációra, hanem az épületekre, orvostechnológiára, műszerekre, gépkocsikra is. Ez egy nagyon jelentős összeg lesz, de csak egy része annak, amibe az alapellátás teljes privatizációja kerül. Húsz-huszonhárom milliárd forintról van szó, amiből évente 8,3-8,4 milliárd fordítható az amortizációra.- Mindehhez várható a kétharmados önkormányzati törvény módosítása is?- Látván a választások előtti politikai egymásnak feszüléseket, ezt nem kísérelhetjük meg, mert nagyon elhúzódna az alapellátás reformja, ugyanakkor nagyon kicsi az esélye egy ilyen kétharmados törvény megszületésének. Erre azért lett volna szükség, mert a praxisreform mélyen érinti az önkormányzatok ellátási kötelezettségét. A jogászok azonban egy szerződéses formában rendezték ezt. Énnek ellenére a tökéletes megoldást a törvény- módosítás adná. A célunkat azonban így is elérjük, s várhatóan az év második harmadában megszületnek az új jogszabályok, teljessé válhat a praxisprivatizáció. Az alapellátásban az eszközvisszapótlás, az amortizáció forrásának megjelenésével valóban egy eszközként felhasznált teljes privatizációt hajtunk végre: azt reméljük, hogy az alapellátás a véglegesség igényével, egyre több beteget fog meggyógyítani.- A sürgősségi betegellátás fejlesztésére beadott elvetélt pályázatok miatt Somogy három - Kadarkút, Igái, Böhönye -, a mentőellátás szempontjából hátrányos helyzetű településén nem épülhettek meg mentőállomások. Van-e remény a pótlásukra, vagy újabb mentőautók beállítására?- Több mint 50 mentőállomás kialakítására, fejlesztésére lenne szükség országosan. Ezt az óriási költségigényt nem tudjuk és nem is szabad felvállalnunk. Vannak nálunk sokkal gazdagabb országok, ilyen az Egyesült Államok, ahol nincs is szervezett mentés. Magyar- országon ezer bajjal-gonddal ugyan, de híres, jó mentőszolgálat működik. A gondokat azonban kezelni kell; a kétéves költségvetésből idén 6-7 mentőállomás, szakmailag indokolt fejlesztését tudjuk elvégezni. Új mentőkocsikra azonban 300 millió forintot szánhatunk. Ebből az összegből a nagyon sokat futott, régi gépkocsikat cseréljük le. Folyamatban van a mentőszolgálat logisztikai és szervezeti rendszerének teljes újragondolása is. Nem szerencsés a mentőszolgálatot olyan betegszállítási feladatokkal leterhelni, mint amilyenre napjainkban több példa is van: lábon járó beteggel, ápolóval futó mentőgépkocsi végez taxiztatást.- A kórházszövetség elnökeként néhány éve úgy találta: a közalkalmazotti törvény az egészségügyben kezelhetetlen. A sokat szidott paraszolvencia kiiktatása, a dolgozók anyagi helyzetének rendezése milyen formában valósulhat meg?- A jogszabály-tervezet elkészült. A következő félévben a bátraknak, mint keretlehetőség, adott lesz a szabad szellemi foglalkozású orvoslás. Bár Hippokratész óta ez a tevékenység szabadfoglalkozás, s amíg csak beszélünk róla addig a mai doktorok is lelkesednek érte. Érdeksérelmek nélkül mégsem lesz könnyű ezen az úton járni, hiszen az orvos is ember és azt szeretné, ha a közalkalmazotti létbiztonságot és a versenyszféra béreit együtt élvezné. Ilyen azonban a világon nincs. Egy paradigmaszerű váltásra lesz szükség, melynek során fel kell adni a biztos, de alacsony szintű megélhetést jelentő közalkalmazotti létet, és fel kell vállalni azokat a piaci körülményeket, melyek egészen más típusú tudást, készséget és ismeretanyagot igényelnék. Illúzió azonban azt gondolni, hogy ma lefekszik a szakorvos, mint közalkalmazott, és holnap vállalkozóként ébred. Az új életformát meg kell tanulni. Reményeink szerint először a patológia: a korboncnok, kórszövettanász orvosok használhatják ki ezt a lehetőséget. Készülőiéiben vannak azok a díjtételek is, melyek a finanszírozási szerződések keretében az elvégzett munka elszámolási alapját képezik. Nem titkolom, hogy sokat várunk ettől a rendszertől, de türelmesek vagyunk. Várjuk, hogy a nehéz örökséget jelentő paraszolvencia s mindazok az ösztönzések, melyek nem a szakmaiságot, a hatékonyságot, s a beteg érdekét tartják szem előtt, megszűnjenek. Itt azonban már nem csak a paraszolvenciáról van szó. A hálapénzek frontján „csak” 20-30 milliárd forint mozog, míg a gyógyszerpromócióknál 50 milliárd. Tehát már nem a hálapénz a legnagyobb motiváció, hanem az erőszakos orvos látogatás, a gyártók által az orvos számára floppyn kiszállított és a terápiát vezénylő programok. Ezt, a profitérdekeltség által, szakmaiságában rossz irányban befolyásolt piacot mi nem szeretnénk felvállalni. A fő ösztönző a beteg érdekében végzett munkából nyerhető bevétel kell legyen.- A változások a betegek pénztárcáját is érintik?- A betegekét nem, az államkasszáét annál inkább. A tárca reformprogramjának végrehajtása legalább 40 milliárd forintba kerül. Ebből csak a gyógyszer- kasszába kellene 20 milliárd forint. Gyógyszerfronton azonban most nagy a felbolydulás, mert a tervezett megszorításokkal csak a beteg jár jól. A gyártók nem.- A fogmegtartó kezelésekkel kapcsolatos törvénytervezet jó hír a lakosságnak. A fogorvosok lelkesedése azonban nem olyan egyöntetű. A magánpraxist folytatókkal ugyanis nem köt szerződést az OEP, ezért csak teljes áron végezhetik a kezeléseket.- Azoknak a fogorvosoknak kell majd térítésmentesen ellátni a pacienseket, akik a kötelező általános egészségbiztosítás keretében nyújtanak szolgáltatást. Az a magánorvos pedig, aki eddig ezzel pénzt keresett, most valóban nehéz helyzetbe kerül, hiszen az emberek zömmel a szerződött orvos ingyenes szolgáltatását választják majd. Érzékeny kérdés ez, ám orvosként azt nekik is tudni kell, hogy a komoly fogazatromlás és annak következtében fellépő másodlagos betegségek az ő felelősségüket is felvetik.- Nem tartanak attól, hogy nem lesz elég fogorvos, aki a kötelező feladatokat felvállalja?- Ezt felmértük, van elég fogorvos. Egy gond van a fogmegtartó kezelésekkel: az, hogy nagyon drágák. A kormány azonban vállalta ennek a költségeit ____________________ VÁRNAI ÁGNES
