Somogyi Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)

2001-05-16 / 113. szám

6. OLDAL 2001. Május 16., Szerda A GONDOS GAZDÁK A község irányítója és fejlesztő­je az önkormányzat. A polgármester: Szegvári József. Az alpolgármester: Horváth János. A képviselő-testület tagjai: Becsi Imre, Földi Zoltán, Kele­men Gábor, Nagy László. A jegyző: Tóbiás Emőné. A tagiskola vezetője: Deákné Néth Rita. Az óvoda vezetője: Fekete Gézáné. A háziorvos: dr. Szarka Ág­nes. m Az oldal cikkeit írta: Szarka Ágnes Fotó: Györgyfalvi Zita Tudatos tervezés kapkodás nélkül Lankás, gyönyörű erdők­kel övezett út vezet a köz­ségbe. Minden adva van az egészséges élethez: jó levegő, csend, nyugalom. A fiatalok, az értelmiségi­ek azonban elkerülik Büssüt.- Mi ennek az oka?- Nem jönnek a fiatalok, nem akarnak ideköltözni - mondta Szegvári József polgármester. Tá­mogatjuk a telekvásárlókat, az építkezőket, a kulturális élet jobb, mint máshol.- Rossz híre van a település­nek.- Ez így van, és nagyon nehéz rajta változtatni. A hetvenes BÜSSÜ PÉNZE mFt-ban Működési Évi költségvetés: 30 millió 326 ezer Ft években telepítették be a cigá­nyokat, és a község nem bírta el. Hiába kaptak szép, rendezett pa­rasztházakat, a környezet idegen volt. Munkahelyet nem tudtak ad­ni, és a betelepültek nagy része analfabéta volt. Egyre keveseb­ben, de ma is vannak, akik nem végzik el a nyolc osztályt. Munka- lehetőség nincs, mert nem az ép­pen csak írni-olvasni tudókat ke­resik a munkahelyeken. A tizen­nyolc éves lányok férjhez men­nek, és szülnek, hogy legalább családi pótlékot kapjanak. Rend­szeresek a betörések, a lopások.- Mit sikerült fejleszteni?- 1993-ra elkészült a vízháló­zat, két éve pedig az öregek ott­honát is átadtuk és azóta működ­tetjük. Több millió forintot köl­töttünk a kultúrház felújításá­ra. A teljes úthálózatunk aszfal­tozott, rendbe tettük a temetőt és a ravatalozót. Minden évben sikerült pályázati pénzeket sze­rezni, még az is előfordult, hogy a költségvetésünknél töb­bet. Hátrányos helyzetű a köz­ség, de nem forráshiányos. So­ha nem kapkodtunk, mindig előre terveztünk, és azt megva­lósítottuk. Az iskolát az idén fel kell újí­Szegvári József polgármester tani, ehhez is sok pénzre van szükségünk, és a falugondnoki busz is megérett a cserére.- Megoldatlan feladat nincs?- A gyerekek délutáni foglal­koztatásának gondját még nem sikerült megoldani. Akár az öre­gek napközi otthonában vagy az iskolában, de ki kellene alakítani a napközit, hogy az otthoni kör­nyezetből ezeket a kis csellengő­ket ki lehessen szakítani. Leg­alább annyi időre, amíg megírják a házi feladatukat. ■ Otthon maradt az öreg Singer A falugondnokok egyesülete megrendezte a kis falvak nagy napját, ezen Gyarmati Józsefhé és kézimunkái képviselték a falut.- Nagyon meglepődtem, mikor jött a falugondnok, hogy viszi a térítőimét. Más is tud itt hímezni, mégis az enyémeket választották. Az öreg Singer varrógépemet is el akarta vinni, de sajnáltam kimozdítani a helyéből. Ezt a gépet még anyikám kapta, amikor kislány voltam. Egymás után kerülnek elő egy bőröndből a fehér, színes , risselt és. madeiraterítők,, futók, párnahuzatok. Több száz darabot rejt az öreg koffer, s nincs köztük két egyforma. - Nem adom, nem ajándékozom el őket. A minták nagy részét magam találom ki, selyempapírra rajzolom, aztán indigóval fölviszem az anyagra. Persze van olyan minta, amit úgy „loptam”; megtetszett, leraj­zoltam, kihímeztem. A legnagyobb munkám a 40 mé­teres richelieu-futó, amit az igaü templomnak hímez­tem. Egy nyáron át böködtem, risseltem. Éjfél előtt rit­kán alszom el, mert akkor hajnaltájt csak hánykolódom az ágyban, így inkább későig varrogatok. „Bolondos öreganyád” - tréfásan így nevezi magát - másik hobbija a kávéscsésze. Mintegy száznegyven da­rabos gyűjteményében nincs két egyforma. Van köztük Zsolnay-porcelán, cseh fajansz, kínai és erdélyi kerá­mia, de csak egy pohár az aljával. - Herendi, sajnos, egy Gyarmati Józsefné csak az öröm kedvéért is készít szép hímzéseket sincs közöttük, de így is szép a gyűjtemény. Amerre jártam, mindenhonnan hoztam valami cserepet. A vi- rágmintás kínai csészéket szeretem a legjobban. ■ Kánkánt jártak piros bugyiban- Két éve alakult a nőegylet. Eleinte csak együtt tornáztunk a kultúrház- ban, tíz-tizenöten - mondta Pintér Tibomé, az egylet tagja. - Télre azon­ban más elfoglaltságot kellett keres­ni. Összejöttünk itt-ott, kézimunkáz­tunk, faliképeket készítettünk. Olyan szép gyűjtemény jött össze, hogy a falu lakosságának is bemutat­tuk. Nagy elismerést arattunk vele. A nőegylet helyett ma már csak „büssüi bosziknak” emlegetik azt a húsznál is több leányt és asszonyt, aki együtt múlatja a szabadidejét.- Merészet gondoltunk farsangkor, és mind beöltöztünk boszorkánynak. Nagy meglepetést szereztünk a bálon, amikor kánkánt táncoltunk; a jelmez alatt mindenki piros alsóneműt viselt. A férfiaktól cserében májusban bo­szorkányos májusfát kaptunk. Úgy látszik, a név már rajtunk marad. A férfiak egy kicsit kirekesztve érzik ma­gukat, mert tornázni nem jöhetnek, de az egyéb rendezvényeinken szí­vesen látjuk őket. A májusfa-kitán- colást sem lehet nélkülük elképzel­ni. Ezt egybekapcsoljuk a gyerek­nappal, a főzőversennyel, s bevon­juk az idősek klubjának tagjait ís.b Házat kérne a jó tündértől A főútról letérve egyre elhanyagol- tabb minden: az udvarokat még a gaz sem veri föl. Megművelt kert sehol. Az egykor gondozott portá­kon az enyészet uralkodik. A rozs­dás kapukat csak a szél csukja, mindenütt pereg a vakolat, és aj­tók nélküliek a keretek. Az egyik nyitott kapuból néhány sovány kutya rohan acsarkodva a látogató elé. A hangzavarra előkerülnek a háziak is; kisebb és nagyobb gye­rek, végül Horváth Istvánná, a há­ziasszony is. Keze kovászos, ép­pen tésztát dagasztott ebédre. Za­varában ezt kapirgálja.- Hét gyerekem meg két uno­kám van. Ekkora családnak két ki­ló lisztből készítek ebédre krump­lis tésztát. A legidősebb lányom 18 éves, és öt osztályt végzett, tőle vannak az unokák. Én is ennyi voltam, amikor ő, az első gyere­kem született. Akkoriban féltem a terhességmegszakítástól, inkább a világra hoztam valamennyit. Az urammal szeretjük a gyerekeket. Tizenketten élnek két szobában meg egy konyhában. Mosógépük, hűtőszekrényük, tévéjük van.- Huszonötezer forintot kapok egy hónapban, és gyógynövényt gyűjtünk. A gyerekek is segítenek: már tudják, hogy melyik az. A gyerekeknek enni kell; szegénye­sen, de megélünk. Ha pedig jönne egy jó tündér, én egy nagyobb há­zat kérnék tőle. Erre azonban még gondolni sem merek. ______■ Bü ssü Kaposvártól 27 kilométerre északkeletre, a Batét Igallal összekötő út mentén fekszik. Neve a besenyők honfogla­lás kori telepére utal: a XII. században Bates, 1275-ben Bese. Bösü. 1362-ben Beusew, majd 1573-ban Büssü alak­ban írták. A hagyomány szerint a község közelében zajlott a Dózsa-féle parasztháború utolsó csatája. A középkorban a Nagy. a Zolthay, a Zámbó. az Alya és a Palkovich csa­ládnak voH a birtoka. Az 1700-ban még színmagyar településre a XVIII. század második leiében telepedtek német családok. Abban az időben hat és tél százan, 1910-ben pedig 951-en lakták. Az 1960-as években kezdődött a nagyarányú elvándorlás, az elhagyott házakba cigány családok költöztek, ma ök teszik ki a lakosság egyharnjadát. Büssü je­les épülete a barokk katolikus és a református templom. A falu útjai szilárd burkolatú- ak. a közintézményeket nemrég újították fel. Az önkormányzat napközi otthonos óvodát és alsó tagozatos iskolát tart fenn. Az egészségügyi szolgálat közös Göllével és Kisgya- lánnal. Gyermekjóléti és falugondnoki szolgálat is működik. Egyszer járt a falun túl- Hat éve költöztem ide, a lá- nyomékhoz a régi házból. A férjem halála után négyszer törtek be hozzám, utoljára meg akartak ölni. Nem volt biztonságos egyedül - mondta a 87 éves Pintér Józsefné, a fa­lu legidősebb asszonya, mi­közben a harmincadik pala­csintát fordította meg. - Ha mo­zog a kezem: kapálok, főzök, nem fáj annyira, mint ha pihen. Olykor szinte le akar szakadni. 1934-ben jött az urával a fa­luba. Uradalmi cselédek vol­tak, aztán felesben dolgoztak.- A hozományba kapott te­henet adtuk el, s abból vettünk lovat, hogy a 44 ezer öl földet megműveljük. Termeltünk mindent, ami kellett. Kaszával arattunk, aztán a masináláskor számoltunk el Nagy S. Ferenc A 87 éves Pintér Józsefné a falu legidősebb lakosa földbirtokossal. Két gyerekünk halva született, mert nyáridőben nem nem jártak, még Budapesten sem. kímélte senki a várandós asszonyt. - Dolgoztam egész életemben. Nehéz idők voltak - merengett a múl- Nem is értem a jóistent, hogy miért tón Teréz néni. hagy még mindig itt a földön -sóhaj­Pintér Józsefék 1959-től téeszta- tott. - A kertet még megkapálgatom, gok lettek. Egy kirándulás alkalmával van öt kis süldőnk is, de nem tudok jutottak el a Balatonhoz. De máshol már annyit dolgozni. Elfáradtam. ■ Pénztelen betegek Dr. Szarka Ágnes háziorvos ta­pasztalatai szerint Büssüben a felsőlégúti és a hurutos megbete­gedések a leggyakoriabbak. Már egész pici gyerekeket is kellett emiatt kórházba utalni. - A bete­gek gyógyszerfogyasztása a szociá­lis helyzetüktől is függ. Ha éppen nincs pénzük, nem vesznek gyógy­szert, megvárják a segélyosztást. Az egészséges életmódra vonatko­zó tanácsokat is ezért nem fogadják meg. Egy-egy rendelésen 60-70 be­teg is megjelenik, így nincs idő az is­meretterjesztésre. S itt már a gyere­kek is dohányoznak, ez ellen nem tudok mit tenni. Drogfogyasztásról azonban nincs tudomásom. ■ Száz kenyér naponta Nyolc éve vezeti a község boltját Nagy Katalin. Az élelmiszerek, ve­gyi áruk mellett tápot is árusít.- Megugrik a bolt forgalma, ami­kor a családi pótlékot fizetik vagy gyógynövényes nap van: olyankor nagyobb tételben vásárolnak. Más­kor csak azt, ami olcsóbb. Legtöbbet természetesen kenyérből, tejből, alapvető élelmiszerből. Kenyérből esetenként száz kilót is elvisznek. A mirelitáruból inkább a farhát fogy, mint a színhús. Sertést is egy­re kevesebben tartanak. Ilyenkor már elfogyott a zöldség, a krumpli a kamrákból, így ezt is veszik. ■ Az oldal elkészítését támogatta a büssüi önkormányzat Szárnyaszegett magyar begyes Negyven éve tenyészt magyar hegyeseket Wirth Oszkár. Az egyik legrégebbi galambfajta már gyerekkorában meg­hódította a szépségével.- A galambtenyész­tésben nincs divat. A jó galambokat mindig el lehet adni. Hozzám még Fehérgyarmatról is járnak vásárolni - mondta. - Most har­minc madaram van, de soha nem tenyésztet­tem nagy tételben, mert drága és nehéz besze­rezni a négy-ötféle ele- séget. Harminc évig jár­tam kiállításra is, ám a galambászegyesületben nem az elért eredmé­nyek számítottak, hanem az, hogy járok-e gyűlésre vagy sem. Nekem arra nem volt időm, így kizártak. Egy laikusnak minden galamb egyforma, a tenyész­Wirth Oszkár: Sokat számít az is, hogy mekkorára fújja föl a begyét tő azonban a legkisebb hibát is meglátja.- Hiába párosítjuk ösz- sze a legjobbakat, ha va­lamelyik rosszabb ősre hasonlít a fióka. Ha nem tökéletes egy galamb, azt megesszük. Egy magyar begyes akkor kerül a fa­zékba, ha repül, ugyanis ezeknek a galamboknak ez a legnagyobb hibája. De az is számít, hogy mekkorára fújja föl a be­gyét, hogyan tartja a szár­nyát, vagy milyen hosszú a madár. Mintha az elmondot­takat akarta volna igazol­ni Wirth Oszkár egyik ezüstösen csillogó kék ga­lambja, hatalmasra fújva magát, peckesen körbejárt. - Ritkán fogom őket kézbe - mondta a tenyésztő -, de a füttyöt, az emberi „burokkolást” megértik. Időnként jól elbeszélgetünk. ■ Terefere szomszédokkal a klubban- A családok anyagi-életviteli problémái miatt húsznál több, is­kolalátogatás elmulasztása miatt két gyerek részesül gondozásban- mondta Földi Zoltánná, a gyer­mekjóléti szolgálat vezetője. A leg­nagyobb gond, hogy a gyerekek után járó támogatást nem rájuk költik. A pénz hamar elfogy, s utána nincs mit enni. A „jelzőrend­szerünk” jól működik; az óvónő, védőnő rögtön jelzi, ha valahol ko­molyabb gond van, így időben be­avatkozunk. Az energikus fiatalasszony a gye­rekek mellett az idősekre is figyel; ő vezeti az idősek otthonát.- Az idősek ugyanúgy igénylik a törődést, mint a gyerekek. Az ott­honban nappali ellátást, meleg ételt kapnak. Aki nem tud az ebédért jönni, annak a falugondnok viszi el. Megbeszélünk minden problémát, tévéznek, rádióznak, időnként éne­kelgetnek, kézimunkáznak. Van Beszélgetés közben néha előkerülnek a régi rendezvényekről készített fényképek is idős, akinek odahaza nincs kihez szólnia. Eleinte nehezen mozdultak ki, attól tartva, amíg távol vannak, betörnek hozzájuk. Mára „betelt” a klublétszám: harmincán járnak ide. Bötvcz Józsefné február óta innen hordja férjének az ebédet, s egy ki­csit tereferél is a régi ismerősökkel. SdunidtAntalné varrogatás közben a fiatalságát idézi föl szívesen. Tagja a klub tánccsoportjának is, amelyik . épp most készül a fellépésre. ■ A L M A N A C H - 0 3 6

Next

/
Thumbnails
Contents