Somogyi Hírlap, 2001. május (12. évfolyam, 101-126. szám)
2001-05-13 / Vasárnap Reggel, 19. szám
4 ★ RIPORT ★ 2001. május 13. Tovább gyűrűzik a botrány Frei Tamás bérgyilkosokról szóló műsora körül. A kereskedelmi televíziónál már hullottak a fejek, ám most lehet, hogy újabb leváltások lesznek. Feltéve, ha a belső vizsgálat megállapít valamit. Ugyanakkor Frei azt állítja, hogy egyik ismert riporterkollégája Moszkvába utazott, hogy „kikezdje az ő szakmai hitelét”. A Vasárnap Reggel megtudta, hogy a riporter Juszt László és éppen a Moszkva-Budapest járaton ül. Lapzárta előtt az utolsó pillanatban sikerült megszólaltatnunk a riportert, akinek egy alapkérdése van: mégis, kinek az érdeke? Információink szerint a hét elején két nem várt vendég érkezett az RTL Klubhoz. A két úr Luxemburgból érkezett azzal a céllal, hogy a kereskedelmi csatorna külföldi tulajdonosai utasítására belső vizsgálatot tartanak a tévénél. Ezt azért tartották fontosnak, mert elterjedt annak a híre, hogy a riporter színészekkel vette fel a sokak által vitatott bérgyilkosinterjút. Minden anyagot bekérettek magukhoz. A VR úgy tudja, ha valamit találnak, amely arra utal, hogy Frei műsora nem hiteles, akkor az eddigi elbocsátásokat újabbak követik majd. A luxemburgi belső ellenőrök már eltávoztak hazánkból, a vizsgálat eredményéről csak a jövő hét közepén tájékoztatják a kereskedelmi televízió vezetőit.- Nem tartom etikusnak, hogy egy belső ellenőrzés hírét valaki kiszivárogtatja - reagált megkeresésünkre Szabó Stein Imre, az RTL Klub kommunikációs igazgatója. - Mi sem szoktunk senkinek a belügyeibe avatkozni, úgy látszik, ez nem mindenhol így szokás. Egyébként valóban itt járt a két úr Luxemburgból, folyik még a vizsgálat, amelynek eredménye elsősorban ránk és nem a nyilvánosságra tartozik. Őszintén remélem, hogy Frei Tamás nem követett el semmiféle szakmai hibát. Mindenesetre Frei Tamást újabb meglepetés érte, amikor tudomására jutott, hogy egyik korábbi televíziós kollégája pénteken Moszkvába utazott, hogy ő is meginterjúvolja az általa A Frei-botrány Moszkvában folytatódik bemutatott bérgyilkost. Frei sajtóközleményben reagált kollégája lépésére: „Tisztában vagyok minden részlettel, hogy kollégámat ki várta a reptéren, kivel vacsorázott, vele miről beszélgetett és milyen érdekei fűződnek jelenlegi riportút- jához. Ismert televíziós kollégámnak az a törekvése, hogy a műsoromban szereplő bűnözőt jelentéktelen, az alvilághoz nem vagy alig kötődő figuraként tüntesse fel, ezzel kikezdje szakmai hitelemet... A felfogásom vele ellentétben az, hogy az újságíró egyetlen feladata a nyilvánosság hiteles tájékoztatása. Nem hátsó szándékok, hanem csakis ez az elv vezérelhet minket. Ismert televíziós kollégám lépését mérhetetlenül veszélyes, a magyar sajtóban példátlanul antikollegiális lépésnek tartom, ugyanakkor ijesztően okosnak is. Ő ugyanis pontosan tudja, hogy az engem ért támadásokat csak úgy tudnám kivédeni, ha hitelem védelmében nyilvánosan megnevezném - utca, házszám, telefonszám pontosan -, hogy engem kik .segítettek’ Moszkvában. Ebben az esetben viszont érthető módon az életemet kockáztatnám. Egy ilyen támadás esetén én az életemet választom, és aki elhiszi a vádakat, azok szemében inkább lemondok a szakmai hitelemről. Tartom magam a jelenleg még Moszkvában tartózkodó kollégám feleségétől tegnap hallott jó tanácshoz: ,Ha fél, Tamás, akkor fogja a gyerekeit, a feleségét, és irány Hegyeshalom!’ Amikor ilyeneket hallok, akkor valóban félni kezdek... A kocka még nincs elvetve. A magam részéről az ügyben személyes biztonságom érdekében soha többé nem kívánok megszólalni - történjék bármi is!” Időközben szerkesztőségünk megtudta, hogy a Frei Tamás által meg nem nevezett riporter nem más, mint Juszt László. Hiába próbáltuk telefonon elérni, de aztán kiderítettük, hogy éppen a Moszkva-Budapest járaton ül, vagyis már hazafelé tart. Aztán, amikor a repülő leszállt Ferihegyen, hajlandó volt a Vasárnap Reggel kérdéseire válaszolni. „Amikor láttam a riportot, rögtön tudtam, hogy unfrankó. Csak arra volt jó, hogy Orbán Viktor szimpátíaszava- zatokat gyűjthessen és ismét támadhassa a sajtót. S miután tíz évig bűnügyi tudósító voltam, elhatároztam, hogy utánajárok. Elutaztam Moszkvába, megkerestem a bérgyilkost, és kamera előtt beszélgettünk. Elmondta, hogyan készült a Frei-féle riport. Ám a részleteket már nem mondanám el a Vasárnap Reggelnek, maradjon nekem is valami. Holnap este az ATV-n, a Sajtóklub című műsoromban minden kiderül...” Kérdésünkre, hogy kinek állt érdekében a riport sugárzása, Juszt megismételte, hogy csakis a kormányzó pártnak és személyesen Orbán Viktornak. S ez ügyben további gondolatai is támadtak, de ezt már nem volt hajlandó megosztani lapunkkal, vagyis a nyilvánossággal. Viszont mielőtt letette a telefont, kérdésünkre felidézte a Frei-közlemény sorait, amiben a másik riporter az ő feleségét idézi: „Ha fél, Tamás, akkor fogja a gyerekeit, a feleségét, és irány Hegyeshalom!” Juszt ugyanis már beszélt a feleségével, aki elmondta, hogy éjszaka egy órát beszélgetett Freijel. „Kikérem magamnak, hogy riporterkollégám ismeretlenül felhívja a feleségemet és egy órán keresztül sírjon neki. A feleségemnek megesett rajta a szíve, s azután tanácsolta, hogyha fél, fogja az útlevelét. Neki ugyanis van, nekem nem volt, amikor engem zaklattak...” Dalia László - B. Molnár László Mit mondott Andrej, az orosz bérgyilkos Freinek és vajon mit Jusztnak? Ha régebben egy férfira azt mondták, hogy sármos, mindenki tudta, mit takar ez a kifejezés. Vibráló kisugárzást, amely rabul ejti az illető környezetét. Ma már sokak számára idegenül cseng ez a jelző. Eltűntek volna a sármos férfiak? Vagy csak másképp jellemezzük őket? Bochkor Gábor: Nem vagyok nőfaló, s nem válaszolok a szerelmes levelekre A hivatásos szívtiprók évtizedekig a magyar színészek közül kerültek ki. Leányszo- bák ezrei voltak kitapétázva Darvas Iván, Jávor Pál, vagy éppen Lukács Sándor fényképeivel - hogy csak néhány nevet említsünk. Ám ez az idő mára letűnt. Stohl András szerint azért, mert az ismertséget garantáló lehetőségek is megritkultak.- Ma már nemigen készül igazi közönségfilm. így aztán a színészek helyét átvették a televíziós személyiségek. Egy színésznek borzasztóan nehéz beverekednie magát ebbe a körbe. Stohl tapasztalatból beszél, hiszen ő ismeri a népszerűséghez vezető út kevésbé rögös változatát is: reggelente egy kereskedelmi tele1 vízió műsorát vezeti. Ám szerinte a sztárság és a sár- mosság nem egy kategória.- Ez a fajta rejtélyes vonzerő adottság. Vagy van, vagy nincs. Én például nem vagyok egy szépfiú, de.azt már sokan mondták, hogy van bennem egyfajta pajkos csintalanság. Huncutság. No és persze az is nagyon fontos, hogy az ember jóban legyen önmagával. Bochkor Gábor, a Bumeráng című reggeli műsor sztárja úgy véli: a hírességeket övező rajongói csodálat kialakulásában nagy szerepet játszik a misztikum.- Szerintem a pozitív közismertség mindig egyfajta elérhetetlenséget sugall. Az illető limuzinnal jár, nagy villában lakik... Nálunk persze sok esetben ezek a kellékek csak a közönség fantáziájában léteznek. Bochkorról az a hír járja, hogy tudatosan „építi fel” saját imázsát, nála minden apróság - a szivarozás, a bőrruhák, az elegáns holmik - gondos mérlegelés eredménye. Ám ezt részben cáfolja.- Semmi olyasmit nem sugallók, ami ne én lennék. Legfeljebb már meglévő jellemvonásokat megerősítek. Azt például, hogy szenvedélyesen szivarozom, egy újságíró préselte ki belőlem, s ez - talán mert jópofa hír volt - elég hamar elterjedt. A nőfaló híremet azonban szívesen venném, ha elfelejtenék. Ez ugyanis nem igaz. A rádiós-televíziós sztárnak többször mondták már, hogy sármos, s szokott is töprengeni azon, hogy ez konkrétan mit takar.- Mivel elsősorban rádiós vagyok, úgy gondolom, egy hang is lehet szimpatikus. Az én esetemben ehhez párosulhat még humor, pozitív kisugárzás. No és persze az sem mindegy, hogyan viszonyul az ember a közönséghez. Igyekszem mindenkihez kedves lenni, ha valaki dedikált fotót kér, szívesen küldök, ám a szerelmes levelekre nem válaszolok. Koncz Gábor még ma is egyike a markáns színészeknek. Szerinte abban, hogy ma kevés a sármos férfi, a nőknek is szerepük van.- Az én időmben a fiúkat még férfiak nevelték, volt előttük példa. Ma már a gyerekek többségét nők veszik körül, nem csoda, ha az ő ízlésük a meghatározó. Emiatt aztán a férfiakkal szembeni elvárások is „puhultak”. Lukács Sándor a ’70-es évek elejétől a ’80-as évek végéig számtalan filmes produkcióban szerepelt. Ő valóban megtapasztalhatta, milyen az, ha az embert az ország legtávolabbi pontján is felismerik. Úgy véli, az előnyös küllem idővel elmúlik, vagy - az igazi tehetségeknél - szerencsésen átalakul.- A sárm ilyenkor harmonizálni kezd a művész korával. Viszont, hogy ez kiderüljön, szerepek kellenének. Ne nívótlan show-műsorok- ban kelljen idétlenkednünk ahhoz, hogy másnap üdvözöljön a sarki fűszeres. Hogy az arra érdemes magyar színészt legalább annyi honfitársa ismerje meg, mint a szappanoperák hőseit? Egy naponta látható hírolvasó manapság már médiasztár. Nem bántom őket, a helyzetre haragszom, amelyben a megszokás pótolhatja a személyes varázst. Szellő István, az RTL Klub híradójának műsorveHol vagytok, sármos férfi01''5 zetője szerint nem elég állandóan szerepelni.- Ahhoz, hogy valakit megszeressenek, az illető személyiségének „át kell jönnie” a képernyőn. Ezt nem pótolhatja semmiféle megjelenési dnm-il ping. Szellő is osztja azt az álláspontot, hogy az elő- f nyös külsőnek ~ | megfelelő művelt- I séggel és egyéniséggel kell párosulnia, hogy az emberre ráragasszák a „sármos” jelzőt. A műsorvezető naponta kap szerelmes leveleket, mi több, állandóan jelentkező rajongói is vannak.- A párom szerencsére jól viseli, ám a mások eseté- ben sajnos nem ez a jellemző. D. T. Képmásba szerelmesek? Réz András szerint univerzálisan sármos férfi ma már azért nem létezik, mert nagy a választék. A mai hírességek sármjának többnyire nincs is sok köze az illető valódi személyiségéhez.- A televíziócsatornák, képes magazinok ma már „puhára főzve" szállítják házhoz a szép férfiakat. Lehet válogatni. A rajongó általában az alapján szelektál, hogy az illető mennyire illik abba a közegbe, ahol ő él. A nők többnyire egy-egy képmásba habarodnak bele, ám az ritkán derül ki, hogy az arc mögött van-e valamilyen egyéniség. Az igazi sármot ma már igen nehéz elválasztani a különböző kvízshow-k percembereinek népszerűségétől.
