Somogyi Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-04 / 79. szám

6. oldal - Somogyi Hírlap A L M A N A C H 0 6 9 2001. Április 4., Szerda A falu irányítója és fejlesztője az önkormányzat. A polgármester: Palka Sán­dor. Az alpolgármester: Szabó Istvánná. A képviselő-testület tagjai: Bogdán János, Mancs János, Mészáros Jánosné, Palka Imre Attila és Panka István. A jegyző: Takács János. Az óvoda vezetője: Szerencsés Mónika. m A GONDOS GAZDÁK A dolgos ember munkához juthat Hencsében gond megoldása 1998-óta húzó­dik. A legutóbb 11 község fogott össze a hálózat kiépítéséért, ám a napokban ez is zátonyra fu­tott. Palka Sándor polgármester azonban tovább reménykedik faluja fejlődésében: most épp a Dózsa György utca burkolatá­nak elkészítését tervezi képvise­lőtársaival, akikkel egy temetői urnatartó építéséről is döntöt­tek.- Hencse neve 1994 óta össze­fonódik az egykori Márffy-bir- tokon kialakult golfcentrum- mal. Van haszna a falunak az idegenforgalomból?- Közvetetten igen. Bár a fa­lusi vendéglátás nem alakult ki a házaknál, de az itt élőknek munkát ad a létesítmény. Hencsén mindenki dolgozhat, aki'akar. Igaz, ehhez az embe­rek hozzáállásának is meg kel­lett változnia: csak a lelkiisme­retes munkát fizetik meg. A má­ben 25 milliós teleházat épít a falunak. Vállalta a romos refor­mátus templomunk felújítását is ötmillió forintért, az épület mögötti telkeken pedig vendég­házat épít.- Hencse lakóinak húsz szá­zaléka cigány. Hogyan kezeli az önkormányzat az ő gondjaikat?- A szociális alapból rájuk sem költünk többet, mint más nehéz sorsú hencseire. A régóta velünk élő cigányok gazdál­kodnak, állatot tartanak, ennek köszönhetően szépen gyara­podnak, nem ritkaság az emele­tes ház. Az önkormányzat dön­téseinél jelen van a képviselő­jük, a közhasznúak foglalkozta­tásánál mindenkit munkához juttatunk, aki dolgozni akar. Itt már elfogadták, hogy kocsmá- zót, kártyázót nem foglalkozta­tunk, mert a helybeliek elvárják, hogy a közösség pénzét ne szór- juk el fölöslegesen. __________■ Pa lka Sándor polgármester Hencse Hencse törté­netéről 1402- böl szárma­zik az első írásos adat. Hencheként említette az oklevél. A török hódoltság után fejlődés­nek indult a falu, birtokosai között volt a Czindery, a Mérey és a Márffy család. A XX. század elején lakossága elérte az ezret, volt könyvtára és iskolája. AII. vi­lágháború után felosztották a Márffy- birtokot, egy részét a cselédek között. Az utóbbi évtizedben orvosi rendelő és katolikus templom épült, a régi kúriá­ban nemzetközi hírű golfcentrum nyitot­ta meg kapuját. A falu büszke egykori tanácstitkárára. Szabó Józsefnére. aki­nek negyvenéves közigazgatási munká­ját 1998-ban a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével ismerték el. Az oldalt írta: Izményi Éva Fotók: Kovács Tibor Az óvodásoknak a falu még egyet jelent a vüággal, ahol egy rövid ki­rándulás is nagy felfedezéseket rej­teget. A tavaszt különösen nagy vá­rakozás előzi meg, mióta a pataknál megtalálták a rókalyukat. Azóta sé­táik kedvenc célpontja az a vidék, még akkor is, ha a róka csak képze­letük szülötte. Szerencsés Mónika, a 23 éves óvónő nem ábrándítja ki az apróságokat, inkább örül, hogy megmozdult a gyerekek fantáziája. A másik kedvenc helyük mostaná­ban az óvodaudvar, ahol egy pályá­zat révén új fajátékokat állítottak fel. Azóta a kötélhágcsó, a csúszda és a ló a kedvencük. Az óvónő a pedagó­giai módszerek közül azt választot­ta, amely a gyerekek mindennapi tevékenységébe illeszti az ismeret- szerzést. így a tudás a játék, testne­Az új játékok százezer forintot nyertek pályázaton velés vagy rajzolás közben szinte észrevétlenül halmozódik a kis fe­jekben. Hét éve működik a hencsei óvo­da az egykori iskolaépületben, ahol jelenleg 26 apróság kap napközi ott­honos ellátást. A helybelieken kívül idejárnak a kőkúti és az alsótapazdi gyerekek is, sokan nehéz körülmé­nyek között élő családból kerülnek ki. Boha Ferencné szakácsnőnek nincs is oka panaszra: elfogy min­den étel, amit az óvoda konyháján készítenek. Azt mondja, mindent megesznek a kicsik, csak a főzelék nem olyan kelendő. Hiába is akart Gelencsér Józsefné élelmezésvezető hetente két főzelékesnapot bevezet­ni, a lurkók inkább a kifőtt és a fi­nom kelt tésztákra szavaztak. Ágas-bogas a hencsei vessző Hogy mi kell a jó vesszőkosárhoz? Elsősorban józanság, mert csak tiszta fejjel lehet igazán elkészíte­ni a kosarat. Legalábbis így tartja Bogdán Sándor, aki húszévi pász­torkodás után tanulta meg a fűzfa­vesszővel való bánást. Egy kadar- kúti kosárfonótól leste el a mester­ség titkait, s büszke arra, hogy hi­bátlan darabok kerülnek ki a kezé­ből. Azt mondta, a jó alapanyagot csak ősszel lehet begyűjteni, ami­kor levelét veszti a fűzfa, de a vesz- szőnek még elég a nedvességtar­talma. Ha megszárad, elveszíti hajlékonyságát, márpedig 24 szá­lat anélkül nem lehet egyszerre befonni. Csak azt sajnálja, hogy a faluban termő alapanyag túlságo­san ágas-bogas,. nem lehet vele olyan szépen dolgozni. Ha nekilát a munkának, fél nap alatt elkészül egy vékával, s az azután évtizede- kig szolgálja a tulajdonosát. ■ Az unióban bízik a gazda Mancs József nagy becsben tartja a gépeit. Az udvaron megtalálható minden fölszerelés, ami kell egy százhek­táros gazdaságban. A kombájn magas színben áll; munka végeztével a gazda ide kormányozza be a monstrumot. Marics József törődik a munkaeszközei­vel, s mivel gépész is, maga javítja valamennyit. A mű­hely a téli visszavonulás, a felkészülés birodalma. Hu­szonhárom éves fiával osztozik minden munkában. Nagy a terület, így tavasztól őszig nem marad sok sza­badidejük. Mindkettőjüknek van munkahelye, ezért a föld megművelése az estékre és hétvégére marad. A hencsei gazda gabonát és kukoricát termeszt a saját és a bérelt földeken. Most éppen a kukoricavetés miatt fő a feje, ezt a jövő hétre tervezi. Bár korábban mindig elő­re leszerződött a termésre, most mégis úgy döntött, az idén inkább megvárja a betakarítást, és maga értékesíti a gabonát. Eddig azt tapasztalta, hogy a korán kialku­dott ár folytán a másik fél rendre jobban járt. A nagy kérdés persze mindig az időjárás, amitől a termés mennyisége és minősége függ.- A mezőgazdaságban soha nem lehet tudni, hogy bejön-e, amire számítottunk. Azért minden tavasszal bizakodunk. Az aratásig csak a kiadásokat számolhat­juk. A termény árához képest aránytalanul drága a vegyszer. Egy hektárra 20 ezer forintnyi műtrágyát és ugyanilyen értékű vetőmagot szórunk ki, erre jön a ke­Marics József 100 hektárnyi földön gazdálkodik mikália és a befektetett munka is. Most mindössze négyezer forint támogatást kapok hektáronként, mi­közben a húsz hektárnál kevesebbet művelő gazdának ennek a háromszorosa jár. Azt mondják, az Európai Unióban fejlődhet majd a százhektáros gazdaság is. ■ Szakácsnő volt az uraságnál Rák, hal, fácán vagy vad, az urasági szakácsnő vala­mennyinek az elkészítésével könnyen megbirkózott. Igaz, ennek már több mint hatvan éve, ám Tóth Józsefné azóta sem felejtette el mestersége fortélyait.- A patak tele volt rákkal, s kosárszám hozták. Óvatosan Tóth Józsefné 1912-ben született Nagyba­jomban. 1929-ben került Márffy Elemér hencsei birtokára. A 30-as évektől sza­kácsnőként dolgozott az uraságnál. A fér­je ugyanott volt inas; 1941-ben kötöttek házasságot. Két lányuk és egy fiuk szüle­tett. Tóth Józsefnének már öt unokája és négy dédunokája van. kellett bánni velük, mert az ollója csúnya sebet okozott. Először tisztára keféltük a rák hasát, majd forró, sós vízbe dobtuk, abban egészen piros lett a színe. Az ollójából és a farkából kiszedett húst az­után rizzsel tálaltuk. A vadat dinsztelés után párolt sárga­répával, zöldborsóval tettük az asztalra, előételként spe­nótos roládot, töltött pala­csintát, a környéken szedett gombákat készítettünk. Le­vest soha nem ettek az urak. Márffy Elemér egykori sza­kácsnője közel a Idlencvene- dik évéhez is könnyedén so­rolja a recepteket. Nagy ven­dégségekről, angolosan sü­tött húsokról, habos torták­ról, könnyű fagylaltokról me­sél, és az uraság kedvencéről, a „non plusz ultra” nevű süte­ményről. Jól emlékszik arra a tejszínhabos roládra is, amit a földre ejtett, de az inas - aki később a férje lett - a tálra visszarendezve mégiscsak feltálalta. Tóth Józsefné sza­kácsnői szolgálatának 1942- ben vége szakadt, ám életét továbbra is a kastély közelé­ben töltötte. A kúriával szem­ben álló kis ház ablakából nézte végig az épület újkori megszépülését is, és örül an­nak, hogy a Márffy-leszárma- zottak nem felejtették el. László és Ella első útja min­dig hozzá vezet, ha a faluba látogatnak. ______________■ Ki haltak a kismesterségek Hencsében nem alakult kisebbségi önkormányzat, kisebbségi képvi­selő azonban van a képviselő-tes­tületben. Bogdán János harmadik éve vesz részt a falu sorsáról szóló döntésekben. Egyetlen bánata, hogy nem sikerült létrehoznia egy civil szervezetet, pedig akkor lenne esélyük a pályázatokon. Nagyobb igyekezetei várna övéitől, de most mindenki csak magával törődik, befelé fordul. Neki is megvan a ma­ga baja: egy éve munkanélküli. Nem szokta a semmittevést, 1978- tól gépkocsivezetőként dolgozott. Amikor a régi cigánymesterségek továbbéléséről kérdezem, édesap­ját említi az utolsó teknővájóként.- Őrzöm apám szerszámait, de ezt a munkát már nem igénylik. A nyárfából készült edények, kony­hai eszközök szerepét szép lassan átvették a műanyagok. Amíg egy fa sózóteknőt például 15-20 ezer fo­rintból lehet kihozni, ugyanez mű­anyagból szinte fillérekért meg­kapható. Kinek kell így a nemes fa? Ha apja mesterségét nem is örö­kíti tovább Bogdán János, nem tét­Bogdán János önkormányzati képviselő lenkedik állástalanul sem. Hat éve kitanulta a cserépkályha-építést, most pedig jövedelempótlósként átképzésen vett részt: a napokban vizsgázott autóbusz-vezetésből. A friss bizonyítvánnyal máris elin­dult munkát keresni, de tervezi a nehézgépre szóló átképzést is. Re­méli, többféle szakmával nagyobb esélye lesz az elhelyezkedésre. ■ Ha vevő van, nyitva a bolt Reggelente nagy a nyüzsgés az élelmi­szerboltban. A bu­szok indulása előtt a munkába és isko­lába menők nyitnak be egy-egy szendvi­csért vagy üdítőért. Szabó Sándomé üz­letvezető ilyenkor gyorsít a tempón. A délelőtt már nyugal­masabb. Az élelmi­szerek mellett a kí­nálatból itt sem hi- A kínálatot az igényekhez alakítja a kereskedő ányzik a használt ruha: a falusi áfészboltok megszo­kott része lett a turkáló. Igény van rá. Szabóné a nyitva tartást a helyi igé­nyek alapján alakította ki, s hétvége­ken segítsége is akad: a kereskedel­met tanuló, 15 éves nagylánya. Hétköznap délelőtt inkább csak a háziasszonyok nyitnak be az üz­letbe. Andalik Ferencné éppen az ebédhez valót rakta szatyorba, s közben arról beszélt, hogy a család­ja mindennap igényli a friss ételt. Hat gyereket neveltek föl, közülük három még otthon van. Balázs fiá­ra most különösen büszke, a 19 éves fiatalember ugyanis 12. lett az asztalostanulók országos verse­nyén. Andaliknéról megtudtuk még azt is, hogy erősen kötődik Hencséhez. Mindössze egy évtize­dig volt más faluban, s rábírta a csa­ládot, költözzenek vissza. ■ Orvosságok fűben-fában Nem kell messzire menniük a fű, a májusban illatozva virágzó hencseieknek, ha a bajaikra tér- bodza is. A réten gazdagon terem mészetes gyógyírt akarnak keres- a gyulladást enyhítő kamilla, a ni. Elég a legelőig vagy a közeli méregtelenítő, sőt a növények erdőig sétálni, s a természet ezer- permetezésére is kitűnő csalán. nyi bajra kínál segítséget. Aki A cickafarkot szembántalmakra, megbecsüli a növényeket, az kö- vérzéscsillapításra, a zsurlót ve- högésre a hársfa szárított virágjá- sebetegségre, a vérehulló fecské­ből forráz teát, de ugyanerre jó a füvet szemölcsre, sömörre hasz- környéken bőven föllelhető úti- nálják. __________ ■ Ös szeállításunk elkészítését támogatta a hencsei önkormányzat A hencseiek bíznak abban, hogy amilyen természetes ma szá­mukra a villany és a víz, rövid időn belül épp így része lesz az életüknek a gáz és a korszerű csatornázás. Jelenleg ez a két legfontosabb beruházás, ami fel­adatot ad a következő évekre. A gázhálózat kiépítését a lakosság 70 százaléka támogatta, a terv évek óta kész, a programból mégis kimaradtak. A szennyvíz­sik hasznunk, hogy nem lett az enyészeté a kúria.' A tulajdonos most egy ötmilliós telekért cseré­Tavaszi rókalesen a pataknál

Next

/
Thumbnails
Contents