Somogyi Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-22 / Vasárnap Reggel, 16. szám

________________________________________________________________________________________________________________________________________________2001. április 22. ★ KÖZELRŐr.. Gyermekmegtartó szövetkezetek Öröm a gyermekáldás, ahogy azt illusztrációink is mutatja, de nagy gond is fotó: láng Róbert Somogybán van két olyan telepü­lés, amely a szövetkezet fennma­radásának köszönheti a hőn áhí­tott népszaporulatot. Ezek erősí­tették legjobban Kazsok és Kapós- gyarmat megtartó erejét. Nem csoda, hogy a mindössze 138 lel­ket - köztük negyvenegy gyermeket számláló zselici Kaposgyarmat polgár­mesterasszonya, Balogh Józsefné egyre gyakrabban sóhajtozik: - Se templo­munk se kultúrházunk, hová menjenek szabadidejükben a fiatalok? Merthogy a könyvtáron meg az imaszobán kívül nincs más közösségi hely. Oda pedig jó­szerivel be sem férnének. Elhatározta hát, hogy templomot építtet. A lényeg, az egykori harangláb­ból lett torony, no meg két szép harang már meg is volt hozzá. A nagyharangot éppen a nagyapja, Kis József hozatta an­nak idején. A polgármesterasszony száz személyre álmodta a templomot mond­ván: annyi ülő- és állóhely bizton elkél majd. A jó szándék azonban kevésnek bizonyult. A püspökségtől kapott egy­millió forint csak az alapra és a lábazat­ra volt elég. Az tavaly el is készült. Isten hajléka azonban legalább még húszmil­liót igényelne. Önerő pedig nincs. Talán majd a németek...- Talán a németek majd bennünket is kisegítenek, bár - mint mondják - újabban a déli kontinens lakóit támo­gatják, mert elterjedt a hír: az új pápa színes bőrű lesz - sóhajtozik a polgár­mesterasszony. Ám, hogy addig se le­gyen tétlenül, úgy dönt: ha már temp­lom nem épülhet egyhamar, legyen egy ifjúsági klub. Kies vidéken, egy gyö­nyörű kis tó partján meg is vásárolták a romák egykori házát, ám az olyan pici­nek bizonyult, hogy nem tudták benne szétnyitni a ping-pong asztalt mert csak az egyik fele fért el az aprócska szobában. Márpedig arra, akárcsak a rexasztalra, rossz idő esetén nagy szüksége van a kaposgyarmati fiatal­ságnak. Nagyobb teret nyertek volna a korábban kiszemelt pásztorházban, de azt meg a téesz adta el egy családnak potom 40 ezerért. Megoldásként nem maradt más: a kicsinek bizonyult ci­gánytanyához építenek egy nagyobb termet, amit talán a nyugdíjasok is hasznosíthatnának. A filmesek már észrevették- A turizmus lenne a kitörési pont - hajtogatja nem minden alap nélkül. Ka­posgyarmat ugyanis virágos közterei­vel, a települést körülölelő hatalmas er­deivel, különleges növényeivel és vad­jaival valóságos kis gyöngyszeme a Zselicnek. Korábban a Virágos Magyar- országért mozgalomban nyerték el a belügyminiszter dicséretét, most pedig a Gondozott, virágos porta-versenybe neveztek. Millenniumi parkot, szikla­kertet építettek. A jutalmat, a megye és községcímerrel díszített táblácskát azonban nemcsak a muskátlivirágos ablakú, rózsakertes házak gazdái, ha­nem a falu is el szeretné nyerni. S van még egy féltett kincsük: egy cseppkő­barlang. Nem olyan óriási, mint az agg­teleki, de azért megteszi. Ám amióta az odavezető szűk ösvényt keresztbe­nőtték a fák, szinte teljesen megköze- líthetetlenné vált.- Ennek is megvan a haszna - véli a polgármesterasszony. - Az utóbbi idő­ben ugyanis rendre ellopták a szebbnél szebb cseppköveket. Ezért is szorgal­maztuk, hogy a zselici tájvédelmi kör­zet részeként nyilvánítsák 60 százalék­ban államilag védett természeti érték­ké. A procedúra azonban a magán-er- dő-tulajdonosok aggodalma miatt félbe szakadt. A határnak ugyanis a 70 szá­zaléka erdő. Csodálatos növény- és ál­latritkaságokkal, mészégető kemencé­vel. Érdemes lenne közkinccsé tenni. A filmesek máris rendre idetalálnak. A faluszépítés azonban nem csak esz­tétikai kérdés Kaposgyarmaton. A felnö­vekvő fiataloknak már nem kínál mun­kát a szüleiket megtartó téesz kötélüze­me és a magánbirtokká lett erdőn is egy­re kevesebben kapnak munkát. Szapo­rodnak a munkanélküliek; 17-et tarta­nak nyilván. Ahhoz, hogy itt tervezzék jövőjüket, már most gondoskodni kell a munkahelyekről. Nehezíti a helyzetet, hogy Kaposgyarmat - lévén közel a me­gyeszékhelyhez - nem minősül hátrá­nyos helyzetű településnek. Ugyanakkor nincs miből előteremteni az önerőt, és a pályázatok közül is legfeljebb a céda kí­nálatában reménykedhetnek. Nem elég egy busz A nem kevésbé kies vidéken épült Kazsokból ma már nem elég egy buszt indítani reggel, a közeli Igalba. A 45 is­kolás és 29 óvodás ugyanis nem férne el egy járaton. Egyre több a középiskolás is; ők Kaposváron tanulnak. Boldog Gé­za polgármester így nem csak a nevé­ben hordozza a boldogságot. Mint mondja: a szövetkezet itt nemcsak meg­tartotta, de a jövőt is biztosítja a felnö­vekvő nemzedéknek. Az ország egyik legjobban menő tehenészete jelenleg is mintegy 40 kazsokinak nyújt megélhe­tést, s a fejlesztések is biztatóak. Nem véleüen, hogy a 25-28 százalékban ci­gány lakosság is megtalálja a számítá­sát, s a polgármester már most azon fá­radozik, hogy az önkormányzati tulaj­donú ingatlanjaiból jutányos áron jut­tasson a fiataloknak. Kenyérkeresők kellenének Az egyre gyakoribbá váló falurendez­vényekre ma már nemcsak a település apraja nagyja, hanem más falubeliek is ellátogatnak. Legutóbb a Harangozó Pi­roska képviselő-testületi tag és Pápai Zoltánná szervezte húsvéti gyermek- műsor aratott osztatlan sikert. A körze­ti bajnokságban játszó focicsapatnak pedig több mint százan drukkolnak hét­végeken. Fontos volt tehát, hogy elké­szüljön a régi kultúrból lett faluház, melyről már csak a vakolat hiányzik. Most az anyáknapi megemlékezésre ké­szülnek, de reményeik szerint július 30- ig, a millenniumi zászló átadásáig, a fa­luház is elkészül.- Nagyon jó, hogy a lakosságnak mintegy a fele 30 évesnél fiatalabb. Ám sok, megközelítőleg száz a nyugdíjas, rokkantnyugdíjas is él itt. A középső, hadra fogható korosztály pedig szinte teljesen hiányzik. A felnövekvő nemze­déknek kell majd ezt az űrt kitölteni - summázza a polgármester. Várnai Ágnes Maketten a flotta A Kelén pontos mása elfér a konyhaasztalon fotó: eszes andrea Halta Zoltán vas- és fém­szerkezet lakatosnak, he­gesztőnek és hajószakmun­kásnak tanult. Olyan maket­teket készít ugyanakkor a Mahart Balatoni Hajózási Rt számára, amely minden ré­szében utánozza a vízen fu­tó hajókat. Egynek az ára mintegy kétmillió forint.- Mindkét szülőmnek jó kéz­ügyessége volt és nekem meg­adatott az a szerencse, hogy örököltem ezt, mi több most kamatoztatom - mondta Halla Zoltán. - Tiezenegy évet szol­gáltam hajókon kormányos­ként és gépkezelőként, s jól éreztem magam. De mára kide­rült: jól jött, hogy a cégnek nem volt dekoratőre'és engem kér­tek fel erre a munkára, ismerve a grafikáimat és festményeimet, amelyekből szerveztek már ki­állítást a munkahelyemen. Az első években még hiányzott a Balaton; ha hajóval utazom, ak­kor még ma is úgy érzem, hogy otthon vagyok rajta. Először az idén 106 éves Kelént mintázta meg Halla Zol­tán.- Ami a valóságban harminc centiméter hosszú, azt én egy centiméteresnek formáltam meg - mondta. - Mindent az eredetinek megfelelő anyagból készítettem el. Még úszni is tud­na a makett, ha tennék bele mo­tort. Forgatható a kormány, a hajót ki lehet világítani, minden pad a helyén van és még a men­tőövek is. Egyébként egyetlen előre gyártott elemet sem hasz­náltam, valamennyit magam ké­szítettem el és állítottam össze olyan módon, ahogyan az igazi hajók is készülnek a dokkban. Először például lefektettem a ge­rincet. A legmacerásabb a fe­néklemezek összeillesztése bi­zonyult; a fél milliméteres elté­rés már bosszantóan nagy hiba, ami ismétlést követelt tőlem. Szerencsémre sikerült megsze­reznem az igazi hajó teljes mű­szaki dokumentációját, ami so­kat segített a munkában. így vé­gül egy év alatt készült el a ma­kett. Örömmel láttam, hogy a cég vezetői, akik csak a teljes el­készültekor látták meg, nagyon csodálkoztak, hogy milyen jól sikerült. Különböző kiállításo­kon jól tudják használni, az ér­téke független szakemberek szerint kétmillió forint lehet. Most a Kelén testvérhajóját, a Helkát készíti Halla Zoltán, a munka 98 százaléka már elké­szült.- Történt egy kis malőr; meg­fáztam és amikor tüsszentetem, kiesett a kezemből a makett. A korlátokat teljesen újra kellett gyártanom és illesztenem - mondta. Czene Attila Ai svm uyugülimi A nagy rohanásban nélkülöz­hetetlen a megállás, a gon­dolkodás, a festészet szá­momra a nyugalmat és a ki- kapcsolódást jelenti - mond­ta Kari Schultes. Kari Schultes Ausztriából érke­zett, Kaposváron telepedett le. A 90-es években jó ideig a cukor­gyár igazgatója volt, azután saját vállalkozást épített. Az Első Ma­gyar Cukor Manufaktúra vezető­je. Az üzleti életben bizonyított, de úgy érzi, a magánéletben is fontos a harmónia. Családjában szinte mindenkit megérintett a művészet. Alkotásaiból a minap rendeztek tárlatot a Kaposfüredi Galériában. Ennek különlegessé­ge, hogy szülei - Huberta Schultes és Gunter Schultes - is ki­állították festményeiket.- Az akvarell áll legközelebb a szívemhez - mondta Kari Schultes. - Tíz éve próbálkoztam először. Bevallom, csak több kí­sérlet után mertem megmutatni a képeket barátoknak, ismerősök­nek. Tetszett nekik, biztattak. A szárnypróbálgatás évei után egyre többet dolgoztam, bár az idő min­dig kevés. Évente most legfeljebb három-négy alkalommal festek. Ez a feltöltődés, a kikapcsolódás időszaka. ízlésesen berendezett kaposvá­ri irodájának falán néhány fest­mény lóg. A szakma és a festészet egyfajta ötvözete érződik. Ked­venc képe a hohenaui cukorgyá­rat ábrázolja. Kari Schultes úgy tervezi: a nyáron újabb képeket fest. Büszkén említi franciaorszá­gi barangolásait, a tengerparti pil­lanatokat. Rengeteg emléket őriz, ennek egy részét megfestette. Az utóbbi időben Somogy nőtt a szí­véhez, különösen a Balatont és a lankás, nyugodt tájakat szereti. Örömmel keresi föl a múlt emlé­keit máig megőrző falvakat, s már most készül az újabb nyári ka­landra. Évközben sem hűden kedvenc hobbijához, amikor tehe­ti, múzeumba megy. Többször járt már a Rippl-Rónai villában, is­meri életútját, műveit. Elbűvölte munkássága. S ha ideje van, kül­földi tárgyalás után is megnéz egy kiállítást. Néhány perc után feltöl­tődik, egy-egy tárlat hangulata szinte csodát művel a látogatóval. Harsányi Miklós Gumlbot helyett fakanál Az egyenruhát szabadidőruhá­ra vagy futballmezre, a gumi­botot pedig főzőkanálra cserél­ték a somogyi rendőrök ezen a szombaton. A Matula-tanyán megrendezett „Rendőrnapi Majálison” volt minden, ami egy igazi, vidám naphoz kell. Bár az időjárás nem volt túl ke­gyes, napsütés helyett kissé csípős, hűvös idő fogadta a rendőrnap vendégeit, ez sem szegte a több száz résztvevő kedvét. Már a délelőtti sport- versenyeken emelkedett volt a hangulat, végül a Kaposvári RK nyerte a viadalt a Nagyba­jom és az Eötvös szakközépis­kola csapata előtt. A bográcsok körül is mennyei illatok kezd­tek szállingózni, a főzőverseny valamennyi résztvevője reme­kelt. „Ipari mennyiségben” To­tyogott a nyolc kondérban a pacal, a halászlé, a kolbászos paprikáskrumpli, a vadpör­költ, a babgulyás, a székelyká­poszta, a marhapörkölt és a csülökpörkölt. Végül a Privát­hús gombás marhalábszár-pör- költje, a Matula-tanya csülök­pörköltje és a Kaposvári Rend­őrkapitányság képviseletében Schmidt János alkotta pacal ta­rolt. A borászkodó rendőrök sem vallottak szégyent: öt-öt liternyi vörös- vagy fehérborral lehetett nevezni a borversenyre, a szak­értő zsűri - persze valamennyi nedű érdemeit elismerve - végül Bor Buda vörösborát és Fekete József fehérborát ítélte a legtö­kéletesebbnek - vagyis itt is ka­posvári siker született. Mivel a rendezvényre a rend­őrségi dolgozók családtagjai is hivatalosak voltak, a szervezők a gyerekekre, még a legaprób­bakra is gondoltak. A „közleke­désiek” sátrában KRESZ-vetélke- dő, rajzverseny várta a kicsiket. Aki akarta, bebiztosíthatta, meg­jelöltethette kerékpárját. a rendőrség új biztonsági eljárásá­val, de volt kutyás bemutató, s aki igazán bátor volt, akár a lovakkal is ismerkedhetett, nyeregbe is pattanhatott: a „harcedzett” rendőrlovak ezúttal türelmesen állták a babusgatás- meg simogatáspróbát... J. E. Megy a tízmillió „vándorútra”... A történet meglehetősen bonyolult, mind­azonáltal tanulságos. Szól arról, hogy ho­gyan lehet könnyen, gyorsan - persze, a törvényt áthágva - tízmillióhoz jutni, és szól arról is, hogy nem biztos, hogy mindig érdemes megbízni abban, akit ehhez segítsé­gül választ az ember. A zalaegerszegi és a nagyatádi férfi már régóta ismerték egymást, üzleti kapcsolatban álltak. Utóbbi tudomására jutott, hogy az egyik pénzintézet egy kiemelt ügyfelének la­kossági folyószámlájára mintegy tízmillió fo­rint érkezett, s ezt a pénzt akár meg is lehet­ne szerezni... Zalaegerszegi társát bevonta, minden információt elmondott neki, átadta a férfi bankszámlaszámát, amihez az aláírása is hozzá volt fűzve. Hozzátette: a számlán ugyan tízmillió van, de ebből csak 2-3 milliót kellene felvenni. Megtudták a sértett rendszá­mát, ami alapján megint csak információkat tudtak szerezni róla. A zalaegerszegi fiatal­ember bevont az üzletbe egy harmadik, nagy- kanizsai férfit is. Megbeszélték, hogy övé a „kivitelezés”, a pénz felét is ő kapja, a másik felén a két „értelmi szerző” a zalaegerszegi és a nagyatádi férfi osztozik. A bűncselekmény­hez - hogy még cifrább legyen a helyzet - egy budapesti férfi jóval korábban ellopott szemé­lyi igazolványát használták fel. Eljött a megbeszélt nap, 1998. október 7-e. Fél egy körül telefonhívás érkezett a másik vá­rosban levő pénzintézethez, a hívó közölte, hogy nagyobb összeget, tízmillió forintot sze­retne felvenni. Az ügyintéző megrendelte a pénzt. Másnap a környéken megjelent a zala­egerszegi férfi - ellenőrizni, hogy minden a megbeszéltek szerint történik-e - és a beszer­vezett harmadik úriember. De ők nem léptek akcióba. Ellenben feltűnt a színen egy 40 év körüli, őszülő, szemüveges férfi - az ő kilété­re azóta sem derült fény, csak annyi, hogy ha­sonlított a lopott személyiben levő fotóhoz - bement a pénzintézetbe, és az okmányt fel­mutatva a számláról felvett 9,5 millió fdrintot. Eddig minden simán ment volna. Ám később a harmadik társ közölte az őt beszervező za­laegerszegi férfivel, hogy mindössze 250 ezer forintot kap, ennyi járna neki. Nagyatádi tár­suk viszont megtudta, hogy a megbeszéltek­kel ellentétben a számláról majdnem minden pénz eltűnt. A csaknem tízmilliónak, meg a megbeszélt részesedésüknek azonban már bottal üthették a nyomát. Amikor keresni kezdték a pénzt, egy ismeretlen férfi egyikü­ket meg is fenyegette. És a „végkifejlet”: a valódi számlatulajdo­nos hamarosan szeretett volna felvenni egy nagyobb összeget, akkor tudta meg, hogy számláján mindössze néhány százezer fo­rint van. Őt a pénzintézet kártalanította. A három ötletes férfit viszont a bíróság ítélte el jelentős kárt okozó csalás miatt: a zalaeger­szegi férfi két év, öt év próbaidőre felfüg­gesztett börtönbüntetést és 300 ezer forint pénzbüntetést kapott. Nagyatádi társa, az „ötletgazda” másfél évi börtönt és két év közügyektől eltiltást kapott, a harmadik „be­szervezett” pedig két év börtönt és két év közügyektől eltiltást. J. E.

Next

/
Thumbnails
Contents