Somogyi Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-21 / 93. szám

Somogyi Hírlap 2001. Április 21., Szombat Hétvége 9. OLDAL „Erős varunk a nyelv” (Kosztolányi) Ki fogja találni Ha az igekötő és a hozzá tartozó ige közé valamilyen más szó (álta­lában segédige vagy a segédige szerepét betöltő ige) kerül, az ige­kötőt - természetesen - külön írjuk az igétől. Néha azonban nem is olyan könnyű eldönteni - főleg nem kifi­nomult nyelvérzékűek számára -, hogy az igekötő a két ige közül va­lójában melyikhez is tartozik. Néhány példa felidézésével és a logika segítségül hívásával talán mégis kiderül, nem is olyan ördön- gös problémáról van szó. Mert - ugye - akinek elment az esze, arról azt mondjuk: Meg van bolondulva." Hisz a meg igekötő egyértelműen a bobodul igéhez kapcsolódik: „megbolondult.” Ugyanakkor, ha egy nehéz mate­matikai feladattal sikerül megbir­kóznunk, örömmel kiálthatunk fel: „Megvan a megoldás!” Vagy: „A szomszédasszony el szeretné mesélni, mi történt vele a piacon.” Az el igekötő a mesél igé­vel kapcsolatos: „elmesél.” A szom­széd viszont, aki hallgatja a mesét, „Elszeretné a csinos szomszédasz- szonyt.” Nem kis különbség! „A vadász idegességében meg találja bni a társát.” „Anyám soká­ig keresi, de végül megtalálja elgu­rult gyűrűjét.” Logikus ugye? „Munkámmal meg lesz eléged­ve” - mondja a fodrász vendégé­nek. „Hamarosan meglesz a megál­modott frizura!” - így ugyanő a fodrászversenyen. Meg tudom ja­vítani a legrégibb faliórát is” - je­lenti ki a szakmájában kiváló órás­mester. „En mindig megtudom az igazságot!” - figyelmezteti az elké­ső és mentegetőző beosztottat a fő­nök. „Le tudom fordítani a legnehe­zebb latin mondatot is” - dicsek­szik az érettségi előtt álló diák. „Es­tére letudom valamennyi mai munkámat” - mondja az, áld az ar­ra napra tervezett feladatait elvé­gezni képes. ,M lehetsz készülve a legrosz- szabbra” - fenyegeti az egyik profi bokszoló az ellenfelét. „Miattam el­lehetsz egész nap egyedül, én nem szólok hozzád!” - mondja duzzo­gó kisfiának - vicces fenyegetéssel - az édesanya. „Meg szeretném nézni ellenfe­lem egyik mérkőzését videóról” - kéri az előbbi ökölvívó. „Ha itt len­ne, de megszeretném az unoká­mat!” - lelkendezik így húsvét tá­ján sok-sok nagymama. Végül a fog igéről néhány gondo­lat. Ezt az igét a jövő idős kifejezés­ben segédigeként használjuk, de van önálló jelentése is. Igekötő csak az utóbbi esetben járulhat hozzá. „A nem őrzött értékeket előbb- utóbb el fogják bpni; de reméljük, hamarosan elfogják a tolvajt is.” Meg fogom nézni a legújabb ma­gyar filmet.” „Megfogom a nyu­szit!” - kiált fel húsvét reggelén az ajándékba kapott tapsifüles láttán sok kisgyerek. „Az ünnepekre a földműves is kifogja a lovat a kocsiból.” Aki pe­dig jól figyelt a fenti példákra, ki fogja találni, mikor melyik megol­dást válassza. mihAi.yfal.vi László Stotz-grafika a királynőnek Gyábokorjunk három lábon! Csonka Ibolya, Lugosi György, Tóth Géza, Sert Egyed, Karácsony Tamás és Anger Zsolt fotó: kovács tibor Mi a közös egy cirkuszi oroszlánban, két macskában, egy fenyőfában, egy nyúlban és egy kék lóban? Az, hogy mindannyian a Négyszögletű Kerek Erdő lakói, s mindany- nyiukat Lázár Ervin találta ki. Folytatni kell a sort, mert hiszen nem csak Bruckner Szig­frid, Mikkamakka, Vacskamati, Nagy Zoárd, Aromo és Ló Szerafin a mesék hőse. Itt van még Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behe- mót, Maminti, a zöld tündér, Kisfejű Nagyfe­jű Zordonbordon és persze Dömdödöm is. Aki idáig nem esett át a tűzkeresztségen, és fogalma sincs, hogy kik azok a pomogá- csok, megtudhatja a Csiky Gergely Színház­ban, ha elmegy megnézni a legújabb gyerek­előadást. Félve írom le azt, hogy ez egy gye­rekelőadás, merthogy ezzel máris kizártam a felnőtt nézőket a nézőtérről. Hát, kérem, tes­sék menni a színházba bátran, mert bizony vannak olyan dolgok, amelyek nekünk szól­nak, s mi is ugyanolyan jól szórakozhatunk Lázár Ervin és a rendező szövegein, mint a gyerekek. Merthogy ez az előadás nekünk is szól. Arról is szól, hogy ma már nincsenek tisztások az erdőkben, ahol le lehetne tele­pedni, vagy pláne házat építeni, ott lakni. Meg persze arról is szól, hogy a Négyszögle­tű Kerek Erdő bárhol lehet, akár még egy nagyváros szélén, egy bérház tetején, kémé­nyek és szemétkupacok között. Hogy le­gyen, az csak rajtunk múlik. Csukjuk be a szemünket, és képzeljük el. Képzeljük el például, hogy Mikkamakka nagyon büszke magára, már-már dicsekszik, hogy mindenkin ő segített, és mindenki úgy került ide, a Négyszögletű Kerek Erdőbe, hogy neki köszönheti. Képzeljük el továbbá, hogy Mikkamakkán semmi macskás nin­csen, sőt, leginkább egy volt NDK-s turistára hasonlít, homokszínű nadrágban és szél­dzsekiben, amihez még praktikus kalap is tartozik, nyári zápor esetére. Anger Zsolt egész jól elboldogul a gyere­kekkel, nem esik kétségbe, ha valami nem úgy jön össze, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Emellett Anger Mikkamakkája nagyon is emberi. Ő a történetfüzér beveze­tője, ő mutatja be a szereplőket, így aztán ő az, aki folyton kikacsingat a színpadról. Egyébiránt a gyerekek nagyon türelmesek. Nyugodtan végigülik azt az első húsz percet, amelyben nincs cselekmény, csak a szerep­lők kerülnek elő sorra a díszletből. Seri Egyed Aromóként igazi tudósaikat, folyton valami problémán rágódik, s ha nem sikerül megoldania, hát nekiered, s fut, fut, amíg a többiek meg nem állítják. Kinek ne lett volna üyen nemes egyszerűséggel „buzgómócsing- nak” vagy „pedálgépnek” nevezett osztály­társa az általánosban? Serf Egyed egyébként leginkább egy középiskolai matematikata­nárba ójtott Sherlock Holmesra hasonlít: szürke blézer, fehér cipő, ronda nyakkendő, és mindezek betetőzése: egy kockás fejfedő. Egyszerűen pazar. Ennél már csak Csonka Ibolya jelmeze sikerült jobban. Cselényi Nó­ra Vacskamatit a hatvanas évek divatja sze­rint öltözteti: rövid, abroncsos szoknya, alat­ta mintás bugyogó, ami ugyan nem passzol a többi öltözékhez, de Vacskamatitól, az áb­rándos leányzótól ez nem szokatlan. Csonka Ibolya egyébként frenetikus. Annyira bár­gyú, hogy azzal egészen átformáljaaz eddig kialakult Vacskamati-képet. Mivel eddigi for­rásaink csak a hetvenes években készült filmre és egy vele egykorú tévéjátékra korlá­tozódnak (Esztergályos Cecília, Halász Ju­dit), Csonka Ibolya alakítása mellbevágóan aktuális. Hatvanas évekbeli ruhák ide vagy oda, nem győzök csodálkozni, hogy hány Vacskamati rohangál ma az utcákon. Tóth Eleonóra sem olyan, mint amilyen­nek Mamintit gondolnánk. Először is kicsit sokszor néz a pohár (pontosabban a kapcsos üveg) aljára, ahol valami foszforeszkáló zöld lötty van. A varázslatokat egy kerekes bevá­sárlószatyor segítségével hajtja végre. Van, hogy egész egyszerűen a munkaruhája (zöld köpeny) zsebéből rántja elő az éppen szük­séges tárgyat. Külkerületi, elég csámpás tün­dér ő, de hát, mire számítson az ember egy ilyen elmesétlemtett világban? Nem tehetek róla, imádom Dömdödömöt. Lázár Ervin úgy írta meg, hogy nem lehet nem imádni. Nem beszél össze-vissza, nem vitatkozik, nem fúr meg senkit, hanem egész egyszerűen mindenkit szeret, fenntartások és sértődés nélkül. Sokan tanulhatnánk tőle. Kalmár Tamás olyan, amilyennek lennie kell: kerekded, mosolygós, pirospozsgás. Karácsony Tamás Nagy Zoárdjával nem tudok betelni. A lépegető fenyőfa szerepé­ben leginkább egy osztrák erdészre hasonlít, bár SZTK-szemüvegében van valami közép­európai. Szegény Nagy Zoárd még így is olyan vaksi, hogy nem hiszem, hogy az orv­vadászokat lefülelné. Karácsony beszéde las­sú, kimért: egy fenyőfának igazán van ideje, hogy ne rohangáljon, hanem nyugodtan, megfontoltan, a dolgokat minden oldalról megvizsgálva, mérlegelve döntsön. Nem lehetett könnyű dolga a rendezőnek: arra vállalkozott, hogy rövid történetekből gyúr össze valami egységeset. Bodof Erzsé­bet azonban jól megoldotta a dolgot. Minden egyes mese más és más vetített háttér előtt játszódik: vagy napsütötte eget látunk, vagy bárányfelhőket, vagy vihar előtti borút. Vagy­is: minden egyes jelenet más-más napon ját­szódik. Többször „alszanak” is a szereplők, így aztán nem zavaró, hogy egyik pillanatról a másikra egy költőversenybe vagy egy szü­letésnapi buliba cseppenünk. A végén még Kisfejű Nagyfejű Zordon­bordon is megszelídül: Végh Zsolt önfeled­ten bukfencezik a többiekkel, holott előtte egy pedellus elszántságával tiltakozott a buk- fencezés gondolata ellen is. Vegyünk tehát példát róla. Legyünk mi is gyerekek arra a két órára, amíg beülünk a színházba. Aztán hazaérve, amikor senki nem látja, vegyük elő a régi könyvet a padlásról, s olvassuk új­ra. Talán az sem baj, ha valaki rajtakap ben­nünket. KÓNYA ORSOLYA A tanár és a tanítvány Szomorú história. Vannak történe­tek, melyeket a forgatókönyvírók eszelnek ki Hollywoodban, és van­nak, melyeket az élet ír. A különb­ség nem nagy; ott néhány millió dollár készpénzben, itt meg minde­nért fizetni kell. Keményen megfi­zetni. Lola néni tanárom volt a csurgói gimnáziumban. Orosz nyelvet okí­tott szívvel, meggyőződéssel. Az eredményről annyit, hogy ma sem tudnék egy pohár vizet kérni ezen a nyelven. Vodkát egy vödörrel, de ezt már a kivonuló „továrisoktól” tanultam még '89-ben. A férje nem mindennapi jelenség volt. Frontor­vosként harcolta végig a második világháborút. Amikor a hatvanas évek elején feltűntek a faluban, meghökkent a jónép: „Mit keresnek ezek itt három fogadott gyerekkel Kárpátukrajnából?!” A doki köror­vosként egy ócska Pobjedával furi­kázott a pácienseihez, rá is kuláztak a motorháztetőre a „hálás” betegek. Akkoriban az volt a paraszolvencia. Iskolaorvosként tövig vágta a kacé- rabb leányzók kiskoraiét, a többit meg hozzá szabatta velük. Mániája volt a tetű. Szerinte a Vörös Hadse­reg azért győzött, mert kopaszra nyíratta minden katonáját. Egyszer bemutatta a szovjet villanyborotva működését. Mérete felért egy kom­bájnéval. Megvettem fél áron. Mit mondjak, azóta földig érne a sza­kállam, ha használtam volna. Mi, akkori diákok, magunk között csak úgy neveztük: sztáriij razboj - azaz öreg gyilkos. Persze mindenkit meggyógyított, akit lehetett. Ennek a lehetetlen, ám jószívű alaknak volt a felesége, élete párja, gyámolítója az a csodálatos asz- szony, akinek minden mozdulatát áhító pillantásokkal lesték a ka­masz fiúk, köztük én is, ha katedrá­ra lépett. Szép életet éltek együtt és mozgalmasat. S mit tesz Isten, ezt a tündért tanárnőt harminc év múlva immár hófehér hajjal még mindig fitten, de szellemileg nem egészen frissen a patalomi szociális otthon­ban láttam újra. Megindító érzés volt. Még régen, egy nyári szünet után nem emlékeztem, hogyan ír­ják a cirill nagy „gé” betűt. Törje csak a fejét!... Hát olyan, mint az akasztófa.” Elképzelni is szörnyű, amikor a tanárt javítja ki a tanítvá­nya. Fordítva. Fordított akasztó­fa, tanárnő kérem.” Mert most ő nem tudta. Amikor erre az epizódra emlékeztettem, kis szobája asztal­káján a térítőt morzsolgatva tűnőd­ve megjegyezte: Tudja fiam, le­het, hogy akkoriban nem is mond­tam olyan nagy butaságokat. Gon­dolkozzon ezen!” LENDVAI JÓZSEF # SUZUKI KAPÓS AUTÓ ajánlata _____Wagon R+ próbálta már? Ha nem meghívjuk egy tesztvezetésre! Április 21-22-én NYÍLT NAP 9-17 óráig! j- tesztvezetés (nem csak Wagon R+)-játékok a Somogy Rádióval- minden Wagon R+ és Sedan gépkocsi KEDVEZMÉNNYEL vásárolható meg a készlet erejéig- 20% befizetésétől, 60 havi futamidő kezelési költség nélkül- 40% befizetésétől Casco mentesség- használtgépkocsi beszámítás- használt Suzuki gépkocsik hitelre, garanCÍáVa‘ HA SUZUKIVAL JÁR - JÓL JÁR www.kapos-auto.hu Nyltvatartás: h-p 8-17-ig, szombat 9-1-3-ig, vasárnap 9-í3-/g| KAPÓS AUTÓ Kft. Kaposvár, Vár u. 16. Tel./fax: 82/312-826 E-mail: kaposaut@elender.hu zó szerepe van a napnak, a hold­nak és a fáknak. Tájképeit is kép­zelete szűrőjén át rajzolja. így minden fa vagy tájrészlet sokszor I látott, megélt táj képe. A Somogyi Hírlapnak elmondta, hogy várha­tóan Beatrix királynővel is talál­kozhat a kiállító teremben. A pusztai vihar című alkotását aján­dékozza a királynőnek közelgő születésnapja alkalmából, c. m. Stotz Mihály grafikusművész újabb kiállításra készül. Ezúttal Hága képzőművészet-pártoló kö­zönségének mutatkozik be. Az egyik legszebb alkotását viszi a királynőnek. Régi felkérésnek tesz eleget Stotz Mihály leilei gra­fikusművész. Április 27-én Hágá­ban mutatja be alkotásait, ame­lyek különleges világot tárnak a közönség elé. Képein meghatáro­Kárpátaljai gyerekek Fonyódon gít felejteni a gondokat. A gyer­mekek közlekedését, szállását és élelmezését a Magyar Nemzeti Bank és a fonyódi önkormányzat vállalta. Az MNB-től még zseb­pénz is érkezett az ukrán vendé­geknek. A fonyódi polgármesteri hivatal, a városi művelődési ház és a könyvtár vállalta a progra­mok összeállítását, amelyekben keszthelyi, kaposvári és pécsi kirándulás is szerepel, ______g.m. Já rai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és Francsics Zoltán polgármester személyes megbeszélését köve­tően vállalta az MNB és Fonyód, 50 kárpátaljai gyermek fogadását a Balatonnál. A kárpátaljai Nagy­szőlős környékéről érkezett Fo­nyódra ötven 6-14 éves gyermek és öt pedagógus a város meghívá­sára. Otthonukat teljesen elvitte az ár, az egyhetes kirándulás se-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents