Somogyi Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)
2001-04-15 / Vasárnap Reggel, 15. szám
Ha azt mondom, magyar rock ’n’ roll, azonnal rávághatja mindenki, hogy Fenyő Miklós. Sokan áldják a sorsot, hogy nem követte nagyapja és édesapja nyomdokait, és zenész lett, nem futballbíró. Igaz, a vizsgát azért letette. Mostanság a margitszigeti bulit szervezi, és készül új musicaljének késő őszi bemutatójára, amely saját eddigi karrierjét állítaná színpadra. Amint elmondta, ő még azt sem zárja ki, hogy ha minden összeáll, akkor a 80-as évek elejének legendás Hungáriája még egyszer színpadra lép. Fenyő Miklós Szül. hely és Idő: Budapest, 1947. március 12. Foglalkozása: zeneszerző, szövegíró, előadó Zenei pályafutás: Hungária együttes és Fenyő Miklós Megjelent lemezeinek száma: 6 millió eladott példány Család: nős, két gyermek (Dió és Dáci) édesapja VR: - Csodaszámba mehet, de egy kisgyermekre is lehet olyan hatással egy rockkoncert, hogy annak hatása alól egy életen át sem tud megszabadulni... .Fenyő Miklós: - Bármilyen furcsán hangzik, szó szerint így van. Tízévesen Elvis Presley New York-i koncertjén családi kapcsolatoknak köszönhetően részt tudtam venni. De nemcsak ez, hanem a kint eltöltött három év élménye közösen adott egy olyan lökést, amely máig elkísér a pályafutásomon. Amikor 1956- ban kimentünk a szüleimmel az Egyesült Államokba, úgy éreztem, hogy a világ kifordult a négy sarkából. A jót, az izgalmasat nagyon könnyű volt megszokni, ám amikor hazajöttünk, a megszokott játszótérre, a sosem feledett barátok közé érkeztem vissza. A Szent István parkba, ahonnan indultam és ahová mindig visszatérhettem. VR: - Ha már szóba került a Szent István park, ha valakivel találkoznia kell, még akkor is a park környéki kávézókat nézi ki találkahelynek. Fenyő Miklós: - Nincs ebben semmi csoda, én itt születtem, itt nőttem fel, szinte mindent ettől a környéktől kaptam. Ahogy ezt megénekeltem, ez „minden álmom otthona”. Nem volt olyan ház a környéken, ahol ne lakott volna egy barátom. Igazi közösséget alkottunk, ahol valódi értelmet kapott a „mindenki egyért, egy mindenkiért” mondás. Bár felnőttként elváltak az útjaink, mind a mai napig ha a park környékén járok, szinte feltöltődöm a rám törő emlékektől. Ha csak itt járok, mesél az aszfalt, megelevenednek a házfalak, a lelkem békéje helyreáll. Ez egy elszakíthatatlan, erős kapocs, amely elkísér az életem végéig. VR: - Talán ezért is ragaszkodik annyira a Margitszigethez is, hiszen többek között Angyalföld is magáénak vallja. Fenyő Miklós: - A Margitsziget egy'másik történet, hiszen nyáron ide jártunk a Palára fürödni, itt táncoltunk a Rózsakertben. Természetes, hogy ezek a vad ifjú évek nem múlnak el nyomtalanul egy olyan bohém életében, mint én. Annak idején, az első margitszigeti buli előtt jöttem rá arra, hogy itt van az ország legnagyobb szabadtéri színháza, amelynek kínálatából éppen a könnyűzenei koncertek hiányoztak. Azóta éppen öt év telt el, minden évben egy telt házas Fenyőbulival, és jelenleg éppen azon dolgozunk, hogy támogatókat találjunk az idei, valóban jubileumi, azaz ötödik koncertemnek, amely remélhetőleg a nyár nagy rock iV roll ünnepe lesz. VR: - Hát igen, a rock ’n’roll, amelyhez rövi- debb-hosszabb megszakításokkal ugyan, de mindvégig hű maradt. Fenyő Miklós: - A rock ’n’ roll számomra az élet, egy lelki, érzelmi elkötelezettség, amelyet a legnagyobb szerencsémre, igaz kisgyermekként, de pont akkor ismerhettem meg, amikor az egész világ. Adott egy új hangot és ideológiát a zenének, összekovácsolta az ifjúságot. Azóta már negyven év eltelt, de az akkori élmények olyan erősen megragadtak bennem, hogy mindmáig rendkívüli hatással vannak rám. Vallom, hogy ez a stílus olyan, mint Lenin elvtárs, azaz a rock ’n’ roll élt, él és élni fog. VR: -Ésa kirándulásai, mint a break vagy a Modem Hungária? Sokan egyszerű, de annál anyagiasabb indokot sejtenek a kirándulások mögött. Fenyő Miklós: - Az, hogy valakinek a neve 34 éven keresztül fennmaradjon, bizonyos esetekben legendává váljon, vagy egy- egy dalával egy adott korszakot jellemezhessenek, nagyon sokat kell tenni. Nekem, akinek késztetésem van arra, hogy megmutassam magam a közönségnek mint szerző és előadó, sok mindenbe bele kellett kóstolnom. A breakdance sokban hasonlít a rock ’n’ rollhoz, legalábbis ami az ennek a hatására keletkező emberi érzéseket illeti. Megéreztem, hogy erre itthon is nagy szüksége van a fiataloknak, ezért belevágtam. Én hoztam be Magyarországra a rap stílust, és az akkori lemezemre, a korongon található dalaimra és sikereimre mindmáig büszke vagyok. Az tény és való, hogy számomra a Modern Hungária pusztán üzleti vállalkozás volt. Olyan ponton volt az életem, hogy szükségem volt a pénzre. Kompromisszumot kötöttem magammal, és a családom érdekében felvállaltam ezt a stílust. Sosem fogom ezt a korszakomat megtagadni, hiszen azért az akkoriban megjelent három lemezünk több mint egymillió példányban kelt el. VR: - Ez tény, ám azt a sikert, amelyet a 80-as évek elejének Hungáriájával elért, meg sem közelítette. És ez az igazi siker- történet, amely a fővárosi mozikban, egyetemi klubokban lejátszott koncertektől indulva eljutott a telt házas BS-bulikig. Gondolták, hogy mozgalmat indítanak el Magyar- országon? Fenyő Miklós: - Amikor az első bulikat megcsináltuk az egyetemi klubokban, a közönség először nem is tudott hova tenni minket néhány dal erejéig. Már a külsőnk is érzelmeket kavart, a hátrafésült hajunkról és a színes fellépőruháinkról sokan púnknak néztek minket. Aztán egy-két szám után felszabadult a hangulat. Hihetetlen gyorsasággal fogadtak el bennünket, a fiatalok egy részének mintát adtunk a zenénkkel és öltözködésünkkel. Fél év alatt Hungária-láz- ban égett az ország. A moziba szervezett koncerteket én nagyon szerettem, ám az első lemezünk, a Rock and roll Party megjelenését követően már kinőttük ezeket. A második lemez, a Hotel Menthol már egy olyan saját, általunk kitalált és létrehozott produkcióvá nőtte ki magát, amely még a BS-t is zsúfolásig megtöltötte. Ez a három év, amíg a zenekar együtt játszott, valóban egy sikertörténet. VR: - 1983-ban szinte nem telt el nap, hogy ne született volna valamilyen pletyka arra nézve, hogy miért oszlott fel a csapat. Fenyő Miklós: - Amikor nagy volt a siker, a csapat minden tagja úgy érezte, ez nélküle nem ment volna. 1983-ra nagyon nagy nyomás nehezedett a zenekar tagjaira, amelyet talán nem is bírtunk feldolgozni. Már akkora volt a feszültség, hogy érezni lehetett, csak egy szikra hiányzik, és robbantunk. Ez a szikra egy nyugat-berlini fellépés volt, amikor néhányan úgy ítélték meg, hogy meg kell csinálni a bulit, míg én úgy éreztem, hogy a csapatnak abban az időben máshol van a helye, más dolga van. Az ingadozókat meggyőzték az utazni akarók, engem nem. Ezzel befejeződött a történet. Még egyszer mondom, nem emiatt oszlott fel a zenekar, ez csak az utolsó csepp volt a pohárban. VR: - Mindenesetre ez a csepp több mint tíz évig ott maradt abban a bizonyos pohárban, hiszen Dollyval és szerzőtársával, Novai Gáborral ennyi ideig tartott, hogy szóba álljanak egymással. Könnyű volt a békülésük? Fenyő Miklós: - Ma már gyerekesnek tűnhet, hogy több mint tíz évig játszottuk a haragszom rádot, de ez akkoriban hihetetlen érzelmi hullámokat kavart bennem. Főleg az említettekkel szemben, mert velük kapcsolatban csalódást éreztem. A többiekkel szinte már a feloszlás után köszöntünk egymásnak, beszélgettünk egymással. Igaz, nem jártunk el közösen vacsorázni, de a viszonyunk normális volt. Aztán először Novával békül- tem ki. Kettőnk találkozóját egy étterembe szervezte meg egy kívülálló kedves ismerős. Egyszerre érkeztünk, egymásra néztünk, és elnevettük magunkat. Ahogy leültünk egy asztalhoz, már megvolt a közös hang, azóta gyakran dolgozunk együtt. Dollyval kicsit nehezebben ment. Amikor már valószínűsíthető volt, hogy lesz egy Hungária-koncert, vele is egy vendéglőben találkoztam, ezt Kékes Zoli hozta össze. Na ez nem ment olyan könnyedén, mint- Gabival, eleinte vibrált a levegő, de aztán minden jóra fordult. Mára már szerencsére nyoma sincs az egykori haragnak. VR: - És a mese ezzel még nem ért véget, hiszen a magyar könnyűzene történetének legsikeresebb koncertjét produkálták a dugig telt Népstadionban. Fenyő Miklós: - Engem, aki akkoriban már a saját, önálló lemezeimet készítettem, nagyon feldobott az a lehetőség, hogy újra egy színpadra állhat, ráadásul a Népstadionban a legendás hatos. Háromnegyed évig teljes erőbedobással készültünk erre az egy bulira. Ez idő alatt kiadtunk egy új lemezt és, úgy összecsiszolódtunk, mint a fénykorunkban. Amikor elfoglaltuk a helyünket a színpadon, már csak annyit vettem észre, hogy öregedtünk pár évet, de a szemünk ugyanúgy csülog. Hatalmas buli volt, 100 ezer néző tombolt. Csak az a legnagyobb szívfájdalmam, hogy a Magyar Televízió sosem engedte képernyőre a koncert anyagát, agyonhallgatták a Hungária sikerét. Azt a sikert, amelyet talán csak egy újabb Hungária- buli múlhatna felül. VR: - Csak nem erre készülnek? Fenyő Miklós: - Végül is semmi akadálya egy újabb megakoncertnek. Ha rajtam múlna, megpróbálnám felülmúlni azt az 1995-ös, feledhetetlen nyári éjszakát. Ötlet bőven van arra nézve, hogy mivel lehetne még jobban feldobni a hangulatot. De előbb várjuk meg, lesznek-e olyanok, akiknek fontos lehet, hogy újra színpadra álljunk. VR: - Addig is marad a szólókarrier, illetve a színpadi siker. Tényleg, merre fénylik manapság a Hotel Menthol? Fenyő Miklós: - Bármilyen meglepő, de semerre. Történt ugyanis, hogy 200 telt házas előadás után, melyből ötvenet Győrben játszottak, az Operett Színház új direktora kijelentette a minap, hogy többet nem tűzi műsorára a színház a Hotel Mentholt. Amikor magyarázatot kértem, akkor a csakig jutottunk. Erre most mit mondjak? Ha nem kell valakinek az, ami megmentette kasszasikerével a színházat, akkor nincs mit tenni. VR: - Ezek szerint ennyi volt a színházi kirándulása? Nincs folytatás? Fenyő Miklós: - A József Attila Színház igazgatójával, Léner Péterrel tárgyalunk egy új darabról, amely eddigi pályafutásom, zenészkarrierem történetét dolgozza fel. Közel vagyunk a végkifejlethez, a darab premierjét októberre tervezzük. A darabban szereplő dalok nagy részét egyedül írtam, de természetesen most sem lettem hűtlen Novai Gáborhoz, aki a darab zenei rendezője lesz. A dolgok jelenlegi állása szerint valamilyen formában én is vállalok színpadi szerepet a musicalben. VR: - Abban biztos vagyok, hogy a darabban felcsavarják majd a szőnyeget. Tényleg, mennyire veszi ki a részét otthon a házimunkából? Fenyő Miklós: - Na ebben vagyok a lehető leggyengébb. Takarítás semmi szín alatt, talán egyszer-kétszer megcsináltam egy rántottát, ám én inkább az élet más területén aktivizáltam magam. A családépítés a feleségemre hárult, ő sokszor hősies kitartással támogatta a szertelen, kiszámíthatatlan művészpálya hátországát, ha kellett nekem, de akár Dáci fiamnak is. VR: - Ha elkészül egy új számával, kinek mutatja be elsőként? Fenyő Miklós: - Olyankor odahívom a lányom, Diót a zongora mellé, és neki játszom el először. Mindkét gyermekem olyan, hogy bátran fordulhatok hozzájuk, biztos lehetek benne, mindig az igazat mondják. Azt Dáci és Dió is tudja, hogy igénylem az észrevételeiket, és mindig a lehető legkomolyabban és a legőszintébben fogalmazzák meg a véleményüket. Ha igazuk van, megfogadom a tanácsukat. B. Molnár László A kis képen látható 10 éves Fenyő Miki az Egyesült Államokban szívta magába a rock and roll szeretetét, amelyet csak néhanapján csalt meg hosszú pályafutása alatt. Breakkorszakában sokszor lépett színpadra két gyermekével, Dácival és Dióval 2001. április 15. ★ ARCKÉP ★ 7 Egy óra a rock and roll körül
