Somogyi Hírlap, 2001. április (12. évfolyam, 77-100. szám)

2001-04-01 / Vasárnap Reggel, 13. szám

2001 április 1. * KÖZELRŐL Sosem bántottunk senkit, illeszkedtünk a társadalomba, de mégis üldöz a polgármester fotó: kovács tibor „Nem vagyunk mi zámolyi romák, itt akarunk élni” - mondta a kaposhomoki cigányasszony, mi­közben könnyeivel küszködött a romos parasztház tornácán. Szú­rós szemű férje hol dühös, hol el­keseredett, úgy érzi: a polgármes­ter minden követ megmozgat az eltüntetésükért. Nemkívánatos személyek Horváth Jánosék két évvel ezelőtt köl­töztek Hedrehelyről Kaposhomokra. A roma házaspár az egyik unokával vá­gott bele a lakóhelyváltásba. Megtud­ták, hogy árverezik az egyik romos pa­rasztházat, hát bejelentkeztek. Utólag elátkozzák azt a tavaszi napot.- Azon a reggelen egyedül jelentünk meg az árverésen, így az eredetileg 300 ezer forintra becsült házat mindössze 150 ezer forintért kaphattuk volna meg. Csak ott derült ki, hogy osztatlan közös tulajdon révén először csak a felét tudjuk kifizetni, igy 75 ezer forintot kellett leten­nünk. A végrehajtó már írta a papírokat, amikor bejött a polgármester, aki szintén a házra pályázott. Késett öt percet, így már nem tudott részt venni az árverezé­sen. Ütötte is dühében az asztalt, de már nem tudott mit tenni. Azazhogy mégis, mert amikor már éppen költöztünk volna be, megjelent a taszári rendőrökkel. Ré­szegen ordibált velünk, elmondott min­den mocskos cigánynak. Úgy jelentett fel bennünket a rendőrségen, hogy a kaposi romák idejöttek harmincán és jogtalanul elfoglalták a házat. Megmutattuk az adásvételi szerződést, akkor nekünk ad­tak igazat a rendőrök. Mégis megfelleb­bezte az árverés jogosságát a polgármes­ter, mert szerinte előbb kezdte el a végre­hajtó a tárgyalást. Egy évig tartott a per, de nekünk adtak igazat. Laskai Zoltán polgármester egészen másként emlékszik a történetre. Ahogy mondta: minden árverésen megjelenik, mert ha olyasvalaki akar házat venni a településen aki nem kívánatos személy, akkor inkább az önkormányzat vásárol­ja fel előle az ingatlant. Ezúttal a köz­ségből többen is megkeresték, mert Horváthékat már megelőzte a hírük.- Egy jellemtelen, lopásokkal és csa­lásokkal a háta mögött ideérkező csa­ládnak nem szabadott volna házrész­hez jutnia a településen. Már előző na­pon közöltem a végrehajtóval, hogy ér­kezem az árverésre, és így is történt. Kint vártuk a folyosón, hogy beszólítsa­nak, amikor bentről zajt hallottam. Be­nyitottam és kiderült, hogy a megadott időpontnál előbb érkező Horváthék a végrehajtó hibájából már hetvenötezer forintért megvették a ház egyik felét. Persze ezt a szabálytalan végrehajtási ügyet én feljelentettem a bíróságon. A legnagyobb baj, hogy egy ekkora ingat­lan nem lehet megosztott tulajdon, mert egy szobát nem lehet megosztani. Mindenesetre ha már megosztottként volt minősítve, nem lehetett volna az addig benne lakó asszonyt - akinek a férje börtönbe került - csak úgy egysze­rűen kitenni az utcára. Ezért jelentem meg a beköltözésnél, de nem tudtam megakadályozni, hogy a szerencsétlen asszonyt elüldözzék onnan. A bútorait kirakták az udvarra, azaz lényegében magánlaksértést követtek el. Megtehet­tem volna, hogy a faluból összeszedek tíz markos fogdmeg legényt, de abból óriási perpatvar lett volna, amit én nem vállalhattam fel. Horváthék tehát beköltöztek, s a házi­gazda elmondása szerint megpróbál­ták lakhatóvá tenni a lepusztult lakot. Közben félretették a ház másik felének az árát, s a következő árverésre már úgy mentek, hogy megveszik azt is.- Az új árverező megígérte, hogy mi­vel dolgoztunk a házon, minket illet az elsőbbség joga. Megjelent a polgármes­ter is, aki persze több pénzt hozott, így az önkormányzaté lett a másik fele a la­kásnak. Ráadásul azt is tudjuk, hogy a Rigó Rudi nevezetű cigány lovászgye­reknek szerezte meg. Mondjuk ehhez semmi közünk, de ez a lovász a lovarda tulajdonosánál lakott eddig albérletben. Az kifizette és a polgármestert bízta meg, hogy szerezzen neki a ráhagyott 600 ezer forintból lakást. Ezt a lovarda tulajdonosa az első tárgyaláson a bíró­ság előtt is elmondta. A polgármester szerint Rigó Rudi szerepe enyhén eltúlzott az ügyben, hi­szen csupán az első árverésen jelent meg vételi szándékkal, de ehhez az ön- kormányzatnak semmi köze.- Én a képviselőtestületi felhatalma­zás birtokában szálltam ringbe, míg Ri­gó Rudi magánemberként volt jelen. Mivel az első árverésen nem rúgott lab­dába, másodszorra már el sem jött. A második árverés tiszta volt, pontosan kezdték, úgyhogy ott már nem volt vita: megvettük a ház másik felét hetvenöt- ezer forintért, természetesen az önkor­mányzat részére. Mennyit ér a porta? Alig egy hónapja járt egy szakember a homoki portán, és 780 ezer forintra be­csülte fel a lakás árát. A Horváth házas­pár szerint ez mutatja, hogy rengeteget dolgoztak rajta.- Kimeszeltük a falakat, megtoldot- tuk a tetőt, megcsináltuk a csatornát, bevezettük a villanyt. Sajnos, papíron nem tudtuk ezeket igazolni, mert nem szakemberekkel, hanem ismerősökkel dolgoztattunk. Hogyan is tudtuk volna kifizetni a szakmunkát, amikor a kis unokánkkal együtt élünk összesen hu­szonnyolc ezer forintos keresetből. Emellett gyógynövényeket meg vasat gyűjtünk, de az is csak nyáron lehet, té­len még a lovat is el kellett adnunk. Fel­építettünk egy kis teraszt, de nem kér­tünk rá építési engedélyt, ezért elbon­tatták velünk. A polgármester végig a szomszédba járt röhögni rajtunk, meg­várta amíg felépítettük. Aztán le kellett bontanunk, mert nem tudtuk, hogy kell rá engedély. A falu első embere ezzel szemben meggyőződéssel állítja: könnyen belát­ható, hogy a romák semmit sem dol­goztak a házon. Nem fogadta el a szak­értői véleményt sem, mert még tulajdo­nosként sem hallgatták meg.- Horváthék építettek egy teraszt épí­tési engedély nélkül, amit aztán lebon­tottak. Az építőanyagot eladták, pedig annak a fele is az önkormányzatot illet­te volna. Bepereltem a Horváthékat, mert gyakorlatilag albérletként használ­ják a ház egyik felét, de azért egy fillért sem fizetnek. Az ügy ott áll, hogy haj­landó vagyok kifizetni nekik egy bizo­nyos összeget a másik házrészért. Hangsúlyozom: nem nekem kell az in­gatlan, hanem a községnek. Pontosab­ban csak átvitt értelemben, mert nem kívánatos ez a család a községben. Bárány és farkas egy fedél alatt A Horváth házaspár azon gondolko­dik, hogy az országos cigányvezetőket is megkeresik, ha ügyük nem rendező­dik. Úgy érzik: cigányságuk miatt nem kedveli őket a polgármester.- Sosem bántottunk senkit, illeszked­tünk a társadalomba, de mégis üldöz a polgármester. Mindig elmondja, hogy piszkos szemét cigányok vagyunk, és a fejébe vette, hogy elűz minket innen. Laskai polgármester nem tagadja ezt a szándékát, de szerinte oka van rá.- Kijárnak a hegybe, ott lopnak és fél­nek tőlük az emberek. Ha a Horváth el­lopja a szőlőkarót a hegyben, a tulajdo­nos nem meri feljelenteni, mert fél a tes­ti fenyítéstől. Már engem is megfenye­getett, de én megmondtam neki, hogy nem félek tőle. Az unokája kijár focizni a többiekkel, nagyon rendes kis gyerek, sosem szenvedett hátrányos megkülön­böztetést. Ebből is látszik, hogy nem a romákkal van bajom, hanem a becste­len emberekkel, és kötelességem meg­védeni tőlük a települést. A patthelyzetben mindenki a bíró­ságtól várja a szövevényes ügy szálai­nak kibogozását. Addig is kinn a bá­rány, benn a farkas. Vagy fordítva? Takács Zoltán Életet mentett a barcsi diák Megmentette társa életét egy nyolcadikos iskolásfiű Barcson. A gyerekek tüzet akartak gyújtani, s hogy a nedves fa jobban égjen, meglocsolták hígítóval. A vegyszerből jó adag fröccsent egyikükre, és a fiú ruhája pillanatok alatt lángra kapott. A gyerekek szétszaladtak, egyedül Né­meth Csaba őrizte meg lélek­jelenlétét. - Igazából nem nagyon tudtam gondolkod­ni, amikor láttam, hogy ég a barátom. Ösztönösen lekap­tam magamról a pulóvert és rádobtam, hogy elfojtsam a tüzet - mondta a fiú. - Le­nyomtam a földre Gábort, mert a tévéből láttam, hogy valahogy úgy kell csinálni. Észre sem vettem, hogy köz­ben nekem is megpörkölő- dött a hajam, megégett a nadrágom. Szerencsére gyorsan érke­zett segítség. Az arrajáró Borbély Jánossal már együtt fejezték be a lángok eloltá­sát, a férfi levágta a megégett fiúról a ruhát, és azonnal hívta a mentőket és tűzoltó­kat. A sérültet harmadfokú égési sérülésekkel a pécsi Honvéd kórházba szállítot­ták. - Meglátogattam a kór­házban, szerencsére gyorsan javul az állapota - mondta a fiatal életmentő. Arra a kér­désre, hogy miért akartak tü­zet gyújtani, Csaba nem iga­zán tud mit válaszolni. - Máskor is szoktunk tüzet gyújtani, nem egyszer főz­tünk is már maguknak sza­bad tűznél. Én szakácsnak készülök. Most sem lett vol­na semmi baj, ha nincs az a szerencsétlen ötlet, hogy a nehezen gyulladó fára önt­sünk hígítót. Csaba a Szivárvány Gyógypedagógiai Központ­ban tanul. Rendes, eleven gyerek - mondja róla Szemere Márta intézményve­zető. - Az eset után igazgatói dicséretet kapott, ezt a meg­égett kisfiú szülei külön kér­ték számára. Nagy L. Wfi ftesíM A somogyjádi Hartmann Kitty festett már vitorlás­vásznat, Trabantot leo­párdmintára, kamion ele­jére kobrát, bukósisakot és bevásárlóközpont falát, de újabban testfestésre is vállalkozik. Pénteken és szombaton a Cigi kozme­tikában előkerülnek a zse­lés tollak, filcek, akrillák és a kész művet kozmeti­kai fixírrel rögzíti az ifjú hölgy. Kitty újabban a hétvégi bulikban is feltűnik, hi­szen a viliódzó fények ki­emelik a szabad testfelüle­teken kígyózó mintákat. Egy kisebb figura 500 fo­rintba kerül, de a legna­gyobbak sem haladják meg az 1500 forintot. S ami a lényeg: a testfesték legfeljebb három- négy napra szól, majd eltüntet­hető. Amennyiben a növé­nyi alapanyagokból álló Hennát választja a kun­csaft, akár három hétig is élvezheti a bőrére irányuló tekintetek tüzét. Hart­mann Kitty persze nem csak a testeket festi, ha­nem elsősorban a vászon­ra koncentrál továbbra is. A Munkácsy-díjas ifjú fes­tőtehetség - aki Szász End­re tanítványaként szerzett magának hírnevet -, a bu­dapesti és a pécsi tárlatai után a jövő héten a kapós- füredi galériában, majd a kaposvári megyeházán ál­lítja ki csendéleteit és portréit. Takács A Guiness-kísérlet térképére Kaposvár is felkerült fotó: láng Hat német vasutas azt a kissé őrült gondolatot vette a fejébe, hogy 36 órán belül beutazzák Magyarország tizenki­lenc megyéjét, természe­tesen váltott vonatokon. Tegnap, a déli órákban érkeztek meg Pécsről Ka­posvárra, hogy aztán kis­vártatva továbbindulja­nak Gyékényesre. Mi­közben a somogyi állo­más díszvonatánál fotózkodtak, megtudtuk tőlük, hogy ezzel a kü­lönleges utazgatással egyrészt a Guiness rekor­dok könyvébe szeretné­nek bekerülni, másrészt a vasúti utazást kívánják népszerűsíteni. A kezin- geni vasutas klub lelkes tagjai már hasonló kör­•utazáson részt vettek Franciaországban, Svájc­ban, Hollandiában, Dáni­ában és Lengyelország­ban is. A magyar túra úti­tervét szinte percre pon­tos csatlakozásokra épít­ve állították össze: a Ke­leti Pályaudvarról indul­va tesznek egy kört a Du­nántúlon, majd az ország másik felében is. Takács Körutazó német vasutasok TELE LETT A TOLVAJ GATYÁJA Hollywoodi filmbe illő Jelenet: a tolvaj zseblámpával négykézláb kúszik a bolt raktárában, s a fénycsóva egy­szer csak megáll egy rendőr surranó- ján. A betörő annyira megdöbbent, hogy tele lett a gatyája. Ritka eset, hogy fülest kap a rendőrség egy várható betörésről. Ez történt Szeger­dőn a héten. Mondjuk úgy: állampolgári bejelentés érkezett, hogy az éjjel hívatlan látogatója lesz a boltnak. Tóth Róbert rendőr főhadnagy a balatonkeresztúri őrs parancsnoka alaposan felkészült a fogadá­sára. Két rendőr a bolt raktárában posz­tolt, három társuk és négy balatonberényi polgárőr a szomszéd házban, illetve a fák között bújt meg. S jött is a tolvaj. A bejárati portál ablakát törte be, aztán odabent szemrevételezte az árukészletet. Négykézláb közlekedett, hogy a zseblámpa fénye ne szűrődjön ki az épületből. A raktárban először a bal oldali polcokat fürkészte. Szépen elkúszott a jobja felől álló Mészáros László főtörzsőr­mester mellett. Aztán meglátta Széplaki Sándor főtörzs surranóját. A rendőrségi lábbeli annyira ledöbbentette, hogy ott helyben tele lett a gatyája. Ki gondolta vol­na, hogy ilyen hatása van a cipőnek? Per­sze nem is annak, hanem aki benne állt. Keresztúrig a csípős éjszakában végig le­húzott ablakokkal kocsikáztak, mert más­ként nem bírták volna elviselni a betörő le- buktatásának illatát. A pécsi származású férfi az őrsön szedte rendbe magát. Jelen­leg Marcaliban van, s lesz ideje gondolkod­ni a történteken. Mindössze októberben szabadult és Holládon húzta meg magát, onnan portyázott a környéken. A balatoni rendőrök valószínűleg életre szóló nyomot hagytak, s nemcsak a nadrágján. G. M.

Next

/
Thumbnails
Contents