Somogyi Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)
2001-03-01 / 51. szám
6. oldal - Somogyi Hírlap A L M A N A C H 2 3 6 2001. Március 1., Csütörtök ■ ű ||| A GONDOS GAZDÁK A falu irányítója és fejlesztője az önkormányzat. A polgármester: Somosi József. Alpolgármester: Lóki István. A képviselő-testület tagjai: Lovász Istvánná, Rácz Mária, Papp István, Papp Lajos, Tulok István, Szerecz László, Csordás Árpád, Plecskó László. A jegyző: Kálmán László. A kisebbségi önkormányzat elnöke Horváth Sándor; tagjai: Bogdán Péter Ádám, Horváth Mihály, Orbán György, Orsós Sándor. Iskolaigazgató: Gáspár István. Óvodavezető: Kovácsné Kozma Veronika m Tarany Tarany a XV. századtól Ismert település, régen a falun át vezetett a Szigetvárt Nagykanizsával összekötő postáét. Közút ma már csak Nagyatáddal köti össze a falut. Taranyba 1699-töl költöztek a Muravidékről vendek, és még néhány évtizeddel korábban használták a nyelvüket, és megőrizték sajátos kultúrájukat. Ma már csak elvétve beszéli egy-egy idős ember a vend nyelvet. A lakosság a katolikus vallás híve. Az 1763-ban épült katolikus templom büszkesége két műemlék freskó, ezeket Dorfmeister István készítette. Azt beszélik... .... hogy kipusztulnak a tavaly ültetett facsemeték, mert vandál kezek megtépázták az utcai kis fákat. ...., hogy asztaltáncoltatást és átokszóró boszorkányságot űznek egyesek a faluban, és ezt a pap is kiprédikálta. ..., hogy hiába vonják be a kisebbségi vezetőket a döntésekbe, a cigányok jobban bíznak a települési önkormányzat segítségében, mint a saját érdekképviseletükben. Segélyosztáskor szinte ellepik az önkormányzat környékét. __________________■ Az oldalt írta: Bíró Mária Fotók: Németh Csaba Tornatermet a művelődési házból Tarany zsáktelepülés, mégis átjárható. A térképeken általában nem szereplő tsz-betonút Háromfára fut, s lerövidíti az utat Barcs és Pécs felé. Somosi József polgármester szerint azonban az igazi összekötő kapocs mégis Nagyatád, ahol munkát találnak a taranyiak. A községben az önkormányzat a legnagyobb munkaadó, az intézményekben 62-en dolgoznak. A 35 magánvállalkozó többsége önfoglalkoztató, a szövetkezet gépműhelyén kívül nincs más üzem a faluban.- Igyekszünk újabb munkalehetőséget teremteni; a volt lokátorállomást is hasznosítják - mondta a polgármester. - Egy olasz takarmánygyártó települ ide, és hamarosan tíz taranyi lakos talál itt megélhetést.- Hol tart most a fala?- Az önkormányzat összes intézményét gázzal fűtjük; az iskola fűtés korszerűsítése is elkészült. Szépül a falu; játszóteret alakítottunk ki, s rendeztük a temető környékét. Négy kilométer hosszú járdát építettünk önerőből; a község minden utcája szilárd burkolatú. Felszámoltuk az illegális szemétlerakókat, és nincs a falunak olyan része, ami miatt szégyenkeznünk kellene. Egyre többen települnek ide városból is, legalább annyian, mint ahányan meghalnak, így lényegében nem fogy a népesség. Fejlesztésre is jut az önkormányzatnak, bár a bevételek az idén sem fedezik a kiadásaikat. Ezért pályáznak kiegészítő támogatásra.- Mit kívánnak fejleszteni?- A teljes komforthoz már csak a Somosi József 51 éves, tősgyökeres taranyi családból származik. Felsőfokú raktár-gazdálkodási végzettséggel 25 évig dolgozott művezetőként a nagyatádi konzervgyárban. 1994 óta Tarany polgármestere. Nős, a felesége magánkereskedő. Egy lányuk van, és 21 hónapos az unokájuk. szennyvízcsatorna hiányzik, ez három év alatt mintegy 400 millió forintba kerülne a falunak. Az idei 126 millió forint fejlesztési keretből így 112 millió forintot a csatornára költünk, a többit pályázatokkal szeretnénk megsokszorozni, hogy legyen forrás bérlakások építésére, az iskola korszerűsítésére, illetve a ravatalozó bővítésére. A legnagyobb munka most a művelődési ház és könyvtár átalakítása. Az iskolának ugyanis nincs tornaterme, s ezt a művelődési ház nagytermében akarjuk kialakítani. A könyvtárban kapna helyet az irodalmi szaktanterem, az iskolában pedig két tantermet rendeznének be a tornaszoba helyén. Nem tudjuk még, hogy mindez mibe kerül, de a tervezéshez az idén mindenképpen hozzáfogunk.______________________________■ Díszes patkót huszonegy lóra Másnak talán vonakodva tenné, de a maga öreg talicskáját befoltozza Szabó Ferenc. Jókora vaslemezből fabrikál rá új feneket.- Nincs annyi vasmunka, mint régen; van időm ilyesmire is. A legtöbben csak kisebb javítást kérnek, nincs az embereknek pénze a nagyobb munkákra. Drága is a díszkovácsolás. Az a kedvencem, pedig már nehezen bírom. Negyven éve tanulta Szabó Ferenc a kovácsmesterséget. Szemközt a műhely, ahol gyerekkorában beleszerelmesedett az izzó tüzes vas kalapálásába.- Nem bántam meg sosem, hogy ezt választottam. Pedig de sok füstöt beszívtam életemben - mondta a mester. - Nehéz munka ez, nem is akadt mostanában inasom; még a fiam is más szakmát tanult. A templom ajtajának díszes vasvirágai dicsérik a keze munkáját. Meg sok más tárgy és a csattogó patkók. Alig akad a környéken patkolókovács. Pedig Taranyban megszaporodtak a lovak, már huszonegyet tartank a faluban. Szabó Ferenc szerint ez is a szegénység jele, mert ahol több a pénz, ott traktorral végzik még a kerti munkákat is. Közben gyarapodik a mester patkógyűjteménye. Szerszámai mellett több száz sorakozik; míves versenypatkók és nehéz igás- lovak patájára készített vasak. Hamarosan más is gyönyörködhet bennük. Ezekből a patkókból kovácsol Szabó Ferenc díszkerítést. ■ Szabó Ferenc kovácsmester Juhászasszony a tanyán Magyar Lászlóné- Aki mostanában nem fél, egyből meg is ijed, olyan világ van most - állította Magyar Lászlóné, Tarany egyetlen külterületi lakosa. Azt vallja: egyedüllétre és állattartásra született, neki kanász volt már a dédapja is. Nem cseréli föl a falu kényelmére az öreg tanyát, ahol nő létére 35 esztendőn át nem fogott ki rajta a legkeményebb férfimunka sem. Az egykori állattartó telepen tíz évig volt juhász, de borjúnevelőként, éjjeliőrként és takarmá- nyozóként is megállta a helyét. Sparhelt melegíti a szobát, ahol Magyar Lászlóné kis zsebrádióból értesül a világ eseményeiről. S talán nincs is olyan, ami ne érdekelné. A faluba azonban nem megy; telefonon üzen a boltosnak, ha mégis kellene valami.- Néha hetekig-hónapokig senki se jár erre, még a szomszéd pálinkafőzők sem. Nem is hiányoznak. Meg aztán nem lehet bízni senkiben. Nem hagyom el a tanyát, egyszer már kiraboltak; kipakolták még a hűtőládát is. Tavaly csak egyszer voltam a faluban, de most be se tudnék menni, mert igen fáj a lábam. Elestem a biciklivel; azóta az se jó. Másikra meg nem futotta, mert tüzelőre kellett a pénz. A fél hold földben megterem, ami kell. Néhány tyúk kapirgál az udvaron, és négy fényes szőrű, gyönyörű kutya vigyázza a házat.- Két-három naponta főzök, de ha van elég kenyerem, két hétig sem kell meleg étel. Sanyikénak, Kingának, Purájnak meg Csutikának azonban muszáj adni - sorolta a kedvencek nevét. - Kapnak kutyatápot, meg keverek nekik egy kis kukoricadarát, főtt krumplit. Disznót is szoktam tartani, tavaly ötöt vágtam. Olyankor segítséget hívok: az egyik testvéremet. A malacot azonban mindig magam ölöm le; megpör- kölöm, és feldolgozom. _______■ El sősegélynyújtó családok Vérző seb, hirtelen rosszullét' vagy háztartási baleset Taranyban nem kelt nagy pánikot. Öt olyan család is van, ahol a felnőttek és gyerekek egyaránt felkészültek az életmentő elsősegélynyújtásra. A vöröskereszt nagyatádi szervezete és Batka Gyula mentőtiszt kezdeményezésére itt alakult meg az országban először a hálózat. A cél: ott is, ahol nincs orvos, felkészüljenek a balesetekre és az életmentésre. S bár időközben orvos is letelepedett a faluban, most is hatékony a családi elsősegélynyújtó rendszer.- Egy véres rongyba tekert, zúzott kezű férfi jött be a könyvtárba, ahol dolgozom. Ez volt az első alkalom, mikor szükségem volt az elsősegélynyújtó ismeretekre - mondta Horváth Gyuláné. Az elsők között tanulta meg a segélynyújtást. - Borzalmas volt a seb. Fertőtlenítettük, bekötöztük, azután az orvoshoz küldtük a férfit. Legtöbbször kisebb sérülések miatt keresnek föl, néha hetente kétszer, de van, hogy másfél hónapig egyszer sem. A falu mind az öt utcájában lakik olyan család, ahol ellátják a sürgős eseteket. ■ borral megerősítette az esküvői meghívást. A másik vend szokás, a maszkázás, ma sem ritkaság. A maskarába öltözött hívatlan vendégek magokat szórnak, hogy termékeny legyen az ifjú pár, és fergeteges tánccal mulattatják a násznépet. Régebben a módosabb családok hétfőn, a szegényebbek szerdán tartották a lakodalmat - ez azonban már elavult szokás. S a hagyományőrzők alig győznek eleget tenni a sok meghívásnak. ■ Ezernyi piros szegfű a munka jutalma Szekretár Pál jó ember, már csak azért is, mert szereti a virágot. A környék egyetlen virágkertésze, tíz éve.- A szegfű a kedvencem; szerencsére ezt keresik a legtöbben. Ez a nép virága, és legjobban most is a piros szegfűt kedvelik. Az állomány fele mindig piros, az egyharmada fehér, s a maradék cirmos meg vegyes színű. Tíz esztendő alatt óriás légterű, duplafalú fóliasátrakat emelt a régi üvegház helyére; különleges fűrészporos kályha fűti most a talajt és az automatikus hőlégbe- fúvó rendszert. A gazda rátermettségét, szakértelmét és keze munkáját dicséri a pénzzel szinte megfizethetetlen rendszer, mert itt minden házilag készült.- Mint az a kertészek között gyakori, a feleségemmel együtt én sem iskolában tanultam a virágnevelést, hanem a magam kárán - mondta Szekretár Pál. - Gépész vagyok, ezért szerencsére sok mindent el tudok készíteni a termesztéshez. Amit lehetett, igyekeztem automatizálni, hogy több idő jusson pihenésre meg a családra. A kertész sose ér rá. Nyáron reggeltől estig sok a munka a virágok között, télen pedig egy-két órára sem maradhat ki a fűtés, mert minden megfagyna. Mikor azonban ezer nyíló virág mutatja a mindennapi fáradozás eredményét, az mindenért kárpótolja. Szekretár Pál 33 éves, nős. A család 1500 négyzetméteres fűtött fóliasátorban termeszt virágot, fűként szegfűt s kevés aszparáguszt. Két gyermekük van; Tamás 9 éves, Virág 9 hónapos. Összeállításunk a taranyi önkormányzat támogatásával készült Érik a buncek leve Ritkaságot rejt a taranyi hegy. Terem itt egy olyan szőlő, amit a borászok, szőlész szakemberek máig sem tudtak azonosítani. Bár hasonlít több ismert szőlőfajtára a buncek néven ismert, fa- nyarkás vörösbornak való, mégis mindegyiktől különbözik. S míg a pécsi borászati intézet kutatói a vesszők hajtására várnak, hogy folytassák az ismeretlen szőlő meghatározását, korántsem tétlenkednek a taranyi gazdák. Fuisz Géza is a szőlőben szorgoskodott, mert jócskán van tennivaló a bunceket is érlelő hordók között.- Csak néhány tőkét metszettem meg, még hátra van a java. Lehet vagy másfél ezer tőke a 330 négyszögölön. S van 70 gyümölcsfám is, amit magam ojtottam. A legtöbb barack meg alma, úgy kaptam az ismerősöktől a fajtákat. Napközben jobbára a nyugdíjasok dolgozgatnak a hegyen, de hét végén pezsgőbb az élet. Egyre népszerűbb a pincesor. Turistákat fogadva bor- és ételkóstolót, sőt lovas kocsikázást is rendeztek a nyáron. A 466 kerttulajdonos közül 90 háromfai és 65 nagyatádi gazda. A pihentető csendnek, nyugalomnak persze hátránya is van, sok a hívatlan látogató. Hogy elejét vegyék a pincék fosztogatásának, GélénMegőrzik a kukorist Habár csak néhány idős ember beszéli már a vend nyelvet, a falu megőrizte a hajdani szokásokat. A tánccsoport hagyományőrző együttessé bővült, és színpadra vitte a taranyi lakodalmast. Ennek a rigmusait, dalait Horváth Gyuláné, a művelődési ház vezetője gyűjtötte össze. A pazovics - vendül hívogatót jelent - a lakodalom előtti estén körbejárta a menyasszony és a vőlegény házát, s az alkalomra sütött kuko- rissal, fonott kaláccsal és jófajta csér Dezsőnek, a közösség vezetőjének irányításával nemrég összefogtak a gazdák, és most már éjjelente is őrzik a szőlős- kerteket. ____________________■ Fuisz Géza
