Somogyi Hírlap, 2001. március (12. évfolyam, 51-76. szám)

2001-03-18 / Vasárnap Reggel, 11. szám

2001. március 18. ★ KÖZELRŐL ★ 3 Szovjet Második világháborús mini múze­um várja a látogatókat Zamárdi- ban. Érdekessége, hogy egy ma­gángyűjtő, Tarr Péter, az ottani ál­talános iskola történelem tanára hozta létre teljesen egyedül, segít­ség nélkül. Olyan tárgyakat is sikerült beszereznie, melyek magángyűjteményekben rit­kák. Ilyen például a házának udvarán álló egykori szovjet páncéltörő ágyú.- Több ezer kilométer van már a há­tam mögött, mire sikerült beszereznem a tárgyakat - mondta Tarr Péter. - A gyűjtést főiskolás koromban kezdtem, sorra jártam a településeket, a házak padlásait bújtam. Mára számos magyar illetve külföldi gyűjtővel sikerült kap­csolatot kiépítenem, velük cserélek, il­letve tőlük vásárolok bizonyos dolgokat. A múzeumban számos tanítványa járt a történelem tanárnak, de a zamár­di iskolában is szervezett már hadtörté­neti, iskolatörténeti kiállításokat. A ter­veiben szerepel a jövőben egy turiszti­kai, a régi polgári élet történetével kap­csolatos állandó kiállítás, létrehozása. Mint hangsúlyozta, ez nem néprajzi ki­állítás lenne.- Sok apróságot sikerült összegyűjte- nem az évek során a múzeumnak, a tár­gyak mindegyike a szívemhez nőt a pán­céltörő ágyútól a német motoros egyen­ruháig - magyarázta Tarr Péter. - Min­den tárgynak külön története van. A res­taurálásukkal rengeteg időt töltök, ez­alatt még inkább a szívemhez nőttek. A keresgélések során például begyűjtöt­tem olyan rohamsisakokat, amelyet ka- csaitatónak vagy épp kutyaetetőnek használtak, repülőgépágyú pedig egy helyen kapuoszlopnak volt lebetonozva. Egy német motoros köpenyért egy öl­tönyt adtam cserébe egy pecázó hajlék­talannak. Keszthelyi Zoltán A német motoros köpenyért öltönyt kapott egy hajléktalan fotó: eszes andrea \Modellnek születni kelP\ ■ A Zichy Mihály ne­? vét viselő kaposvári ■ iparművészeti szak- | középiskola a leg­- utóbbi ruhamodell- | tervező versenyen I elért eredményével országos hírnévre tett szert. Az elké- | szített költeménye- ■ két az intézmény di- ■ ákjai mutatták be. ■ Lehoczki Judit, Pintér | Veronika, Horváth . Renáta, Miatta And- 8 reá, Kardalecz Nóra, Kovács Lilla tanéven- I ként 4-5 bemutatón B vesz részt. A ruhater- I vezők és a ruhakészí- ® tők saját maguk áll­■ nak a kifutóra, hogy I az általuk megálmo­■ dott darabokat or- I szág-világ előtt meg- - mutassák. Sokat kö-* | szűnhetnek Sára Ka­ta stylelist-nek, aki I Budapestről jött le azért, hogy a diáklá- I nyokat megtanítsa a ■ színpadi mozgásra. | - A legfontosabb a 1 helyes tartás és a mo­■ solygás - avat be az | alapokba Pintér Vero- 1 nika. ■ - Természetesen I ezen kívül még sok mindenre figyelni kell, például a lépésekre, 1 fordulásokra. Kelle- ■ metlen lenne elesni. I Miután mindannyi- I unknak megvannak a ■ maga modelljei, rájuk I szabjuk a ruhákat, _ ezért a bemutatón már I nem ismeretlenül vise­lik a szoknyákat, nad- I rágokat. Egy-egy be­mutató előtt sokat pró- I bálunk, a tanult kore- ■ ográfiákat variáljuk. Juhász Zoltánná, az iskola gyakorlati oktatásvezetője a So- •mogyi Hírlap Vasár­nap Reggelnek el­mondta: a ruhákhoz külön-külön készül­tek koreográfiák, me­lyeket a diáklányok betéve tudnak. A ze­néket nemcsak azért válogatták a fiatalok, mert ismerik őket, ha­nem azért is, hogy a produkciót valóban a sajátjuknak érezzék. A muzsika az összha­tás szerves kelléke kell, hogy legyen - je­lentette ki Lehoczki Judit. Eddig főként is­kolai rendezvényeken léptek fel, de az utób­bi időben egyre gyak­rabban hívják őket a megye különböző ré­szeibe.- Igyekszünk min­den meghívásnak ele­get tenni, ezért fordu­lunk elő nyugdíjas ta­lálkozón, sportcsar­nokavatón, vásár megnyitón - hangsú­lyozta Juhász Zoltán­ná. - Szerencsére több kollekciónk is van, ezért mindig az­zal lépünk fel, ami legjobban illik az ese­ményhez. Miután a tavasz az ébredést is szimbolizálja, ezért mostanság a színes, ujjatlan darabjaink dominálnak. Az ifjú tervezők a textileken kívül minden más anyagot is szívesen felhasználnak, hiszen ezek teszik egyedivé a ruhákat. Érdeklődtünk, a be­mutatók inspiráltak-e valakit arra, hogy hiva­tásos modell legyen. A - válasz valamennyi | lánynál egyértelmű nem volt. Tudatták: I maradnak inkább a szakmájuknál, vagyis 1 terveznek és varrnak. ■ Szabó KingaJ Huszáros fesztiválnyitó Szépek a somogyi huszárok! Még hogy szé­pek? Ők a legszebbek! Egyenes tartással ül­nek a fényes szőrű paripán, amely engedel­mesen követi minden utasításukat. Sötétkék mente, dolmány és nadrág feszül rajtuk aranysárga zsinórozással, büszkén viselt csákójuk galambszürke. Ez a 3. Ferdinánd Huszárezred 1836-os felszerelésének korhű másolata. Tavaly száznál több helyen fordul­tak meg ebben az egyenruhában a megyé­ben, hogy zászlóátadásokon, millenniumi ünnepségeken álljanak rezzenetlenül vi- gyázban, s tegnap ugyanilyen fegyelmezet­ten fogadták a megjelenésükkel kivívott tap­sot. De ne legyünk igazságtalanok, nem vol­tak egyedül, nyolc huszáregyesülettel közö­sen mutatták meg magukat a kaposvári főté­ren. Huszárosán indult az idén a Kaposvári Tavaszi Fesztivál, a Somogyi Tavasz, mely­nek nyitánya volt a bandériumok bevonulá­sa. Gyönyörű lovakkal, piros, kék és zöld mentében, csillogó karddal övükben masí­roztak a Kossuth téren, nyomukban kato­nák, deákok, parasztok és díszes egyenru­hások, akik nótáikkal másfélszáz esztendő­vel pörgették vissza az idő kerekét. Az Or­szágos Huszárszövetség mostanra verbuvá­lódott kórusának lelkesítő toborzói, biztató katonadalai hallatán még a huszárlovak is táncra keltek. Patájuk vidáman pattogott az aszfalton, különösen akkor, amikor a feszti­vál elnöke is ftoborzó)dalra fakadt. I. É. forint értékben vásárol tőlük, és ezeket osztja szét a Dráva tagjai között. - Egyik lehető­séget sem voltak hajlandóak elfogadni - mondta az elnök. A kis egyesületnek nem­csak ez a panasza. Szerintük az utóbbi öt évben a halasítá- son kívül mást nem csinált a „nagy testvér”. - A haltelepí­tést is éjjel végzik, hogy sen­ki ne lássa: mi kerül a folyó­ba - mondta Jóna István. - Mi ugyanakkor utat gyalul- tattunk, partot rendeztünk, összegyűjtöttük a szemetet.- Nem én, hanem az el­nökség zárkózott el attól, hogy engedélyeket vegyen tő­lünk a másik egyesület - állí­totta Fodor György, a Barcsi Horgászegyesület elnöke. - Szó sincs arról, hogy el akar­nánk csábítani a tagságukat. Egyszerű a képlet: miénk a felelősség, és most nem en­gedhetjük meg a korábbi ösz- szevisszaságot. A határőrség­gel és a természetvédelem­mel közösen rendet szeret­nénk tenni a Dráva-holtága- kon. Megszépítjük a partot, megfelelő mederbe tereljük a horgászatot. Amíg ennek a munkának nem érünk a vé­gére, addig egy kézbe kell NEM hisznek a mmm Bepanaszolták papjukat a dará­nyi hívek. Felzúdulásukat az okozta, hogy a plébános egy fia­tal párt költöztetett az üresen álló paplakásba. A darányiak 26 aláírással levelet küldtek1 a püspöknek, eddig azonban nem kaptak választ.- A darányi papiak jó ideje üresen állt, mivel a plébáno­sunk Kétúj faluban lakik - mondta Matók Józsefné, a kö­zösség vezetője. - Nemrég azonban egy fiatal pár költözött be. A fiú a pap házvezetőjének az unokaöccse. A templomot és paplakot annak idején mi, falu­siak építettük a saját kezünk­kel. Mindkét épület a darányi egyházközség tulajdona. Nem értjük, hogy a plébános hogyan rendelkezhet fölötte, és az is rejtély, hogy milyen címen kap­hatta meg a két fiatal. Rá nem szorulnak, hiszen mindkettő jó­módú családból származik. Nem élnek házasságban, és nem járnak templomba sem. A hívek szerint a lakásért nemhogy bérleti díjat nem fizet a két fiatal, de még a lakás rezsijét is az egyházközség állja. Meg­szerezték a bérleti szerződés egyik példányát, s abban való­ban az áll, hogy ingyen használ­hatják a lakást. A rezsiről egy sor sem szerepel benne. - Ugyanak­kor mi a templom takarításához hazulról, több száz méterről ci­peljük vödörszám a vizet - pa­naszkodnak az asszonyok. - A papiakba nem mehetünk be. Az emberek azt mondják: egy szavuk sem lenne, ha ta­nárt, vagy orvost költöztetnek oda. Vagyis olyan embert, aki hasznára van a közösségnek.- Darányban is vannak olyan katolikus családok, akik három gyerekkel nyomorognak. Nekik is jó lett volna ez a fedél a fejük fölé. Még a reformátusok is föl­háborodtak. Ezek után hogyan kérjük az emberek támogatását az egyház számára? Ki hisz majd ezután a papnak? - teszik föl a kérdést. - Emiatt - állítot­ták - fogyatkozik a templomba járók száma is Darányban. Keceli Károly plébános el­mondta: a két fiatalnak lakás­gondjaik miatt adta oda a pap­lakot, rövidebb időre. Erről egyeztetett a püspökséggel, és ' nem volt ellenvetés. - Úgy lá­tom, hogy a darányiakat az irigység vezeti ebben az ügyben - mondta a plébános. - Feltehe­tőleg vannak néhányan, akik maguknak szerették volna a la­kást. Jogtalanság azonban sen­kit nem ért, hiszen nekem lak­hatási jogom van a papiakra, és nem adtam el, hanem csak oda­adtam egy időre két segítségre szoruló fiatalnak. Egyébként az épületnek is jobb, ha laknak benne, hiszen rendszeresen szellőztetnek, gondját viselik. Nagy László Autóból mérték a nyers marhahúst Szemtanúk állítják, hogy a mene­kültek közül többen is bevitték az élelmiszert a kocsmába, ahol ha­mar akadt rá vevő. A délszláv válság mene­kültjeit befogadó vései menekülttáborban múlt pénteken mintegy 84 kilo- grammnyi feldarabolt, ál­latorvosi húsvizsgálati bé­lyegzőlenyomat és szár­mazást igazoló okmányok nélküli marhahúst foglalt le dr. Kardos Lajos kerüle­ti főállatorvos. Ezt meg­előzően több vései lakos is látta, amint a falu köz­pontjában egy személy- gépkocsi csomagtartójá­ból egy színes bőrű, és egy másik, jól láthatóan nem magyar nemzetiségű férfi a tábor menekültjeinek in­gyen húst oszt. A két ide­gen előzőleg a helyi bolt összes nejlonszatyrát fel­vásárolta, hogy abba rak­hassa az adományt. Egy - a neve elhallgatá­sát kérő - asszony a Somo­gyi Hírlap Vasárnap reggel munkatársának elmondta: tud olyan személyekről, akik annyit vettek a mar­hahúsból, hogy még el­adásra is jut belőle. Több helybeli nem találta rend­jén valónak a csomagtar­tóból való húsosztást, és értesítették az éppen hely­színen rutin ellenőrzést tartó ÁNTSZ munkatársa­it. Ők azonban, mivel ez ügyben ném illetékesek, tovább adták a hírt az Ál­lategészségügyi Szolgálat­nak. Dr. Kardos Lajos ez­után érkezett meg a mene­külttáborba, ahol a koráb­ban említett húsmennyi­séget megtalálta és lefog­lalta. Dr. Kardos Lajos el­mondta: sok esetben az ágyneműből kellett elő­venni a húst, és volt olyan, akivel a fazékból öntették ki a félkész ételt. A főálla­torvos egyébként úgy érte­sült, hogy az ismeretlen eredetű élelmiszert egy muzulmán szeretetszolgá­lat tagjai hozták Vésére. Ez a feltételezés azonban eddig még nem bizonyo­sodott be, mert mind a menekülttábor vezetője, mind a menekültek hall­gatnak. Egy szemfüles helybeli feljegyezte annak a személygépkocsinak a rendszámát, amelyből a húst osztották. Dr. Bánáti Henrik, a Somogy Megyei Állategészségügyi és Élel­miszer Ellenőrző Állomás vezetője elmondta, hogy az illegális húsforgalma­zás miatt rendőrségi felje­lentést tesznek. A helyi kábeltévében közzétették, hogy akinél van az isme­retlen eredetű húsból, az szolgáltassa be. A felhívás­ra senki sem jelentkezett. Egy vései elmondta: ő is vett egy nagy táska húst, amit még aznap este meg­főzött és a kutyájával jó ét­vággyal elfogyasztották. Eddig semmilyen mellék­hatást nem tapasztalt. Az eset pikantériája: a menekülttábor vezetője ta­gadja, hogy az intézmény­be került volna az ismeret­len eredetű húsból. Dr. Kardos Lajos azonban állít­ja, az esetről hivatalos jegyzőkönyvet vett fel, amelyet aláírásukkal töb­ben hitelesítettek, köztük a táborvezető is. Bognár Tünde HaHbakaptak a horgászok fogni minden feladatot. 700 hektár vízfelület van ránk bízva. A haltelepítésről az elnök azt mondta: kénytelenek rejtve végezni, mert külön­ben a magyar és a horvát rab- sicok pillanatok alatt kiszed­nék a teljes halállományt. A megyei szövetség a so­mogyi horgászvizek kezelő­je. Itt adják ki azokat a hor­gászjegyeket, amelyeket az egyesületek szabott áron for­galmazhatnak. - A holtága­kat a Barcsi Horgászegyesü­let kezeli, a másik csoport víz nélküli egyesület - mondta Zsiborás Magdolna, a me­gyei szövetség ügyvezetője. - Ok is pályázhattak volna a vi­zek kezelésére, de nem tet­ték. Számomra úgy tetszik, hogy a munka nem kell ne­kik, csak a jogok... Mi azon­ban úgy gondoljuk, hogy jó, ha ez a faladat is abban az egy kézben van, amelyik a vizek rendben tartását is vég­zi. Az engedélyeket bizo­mányba adtuk a barcsi egye­sületnek, és nem örülnénk, ha ezt továbbadnák, mert ami ennyi kézen keresztül­megy, annak könnyen elvész a felelőse. N. L. Be akarja kebelezni a nagy egyesület a kicsit - állítják a Dráva Horgászegyesület ve­zetői. Szerintük a város má­sik horgászcsoportja, a nyolcszáz tagot számláló Barcsi Horgászegyesület meg nem engedhető eszkö­zökkel igyekszik átcsábítani tőlük a tagokat.- Elintézték, hogy ne kap­junk az idén az Ó-Drávára éves horgászjegyeket, s emi­att a 280 horgászunk kényte­len náluk megváltani a je­gyét. Ezt az előnyt felhasz­nálva igyekeznek átcsábítani az embereket - mondta Zombori István, a Dráva Hor­gászegyesület elnöke és Jóna István titkár. - Öt éve éppen azért alakítottuk a magunk szervezetét, mert nem vol­tunk megelégedve a nagy egyesülettel. Eddig minden évben megkaptuk a szüksé­ges papírokat; most egyszer­re miért nem? Mi is fizetünk tagdíjat a megyei szövetség­nek, miért vagyunk mégis al­sóbbrendű tagjai? Zombori István elmondta: kérte a másik horgászegye­sület vezetőjét, hogy adjon át bizományba jegyeket. Azt is felajánlotta, hogy százezer

Next

/
Thumbnails
Contents