Somogyi Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-04 / Vasárnap Reggel, 5. szám

2001., február 4. ★ KÖZELRŐL ★ 3 Berényi Julianna egyedül ne­veli négy hónapos kisfiát a Borostyán Anyaotthonban. Szülei, rokonai, hozzátartozói nincsenek, február 22-én pe­dig lejár a szerződése, ki kell költöznie. Február 22-étől fedél és támasz nélkül marad anya és gyermeke Nem panaszkodni jött szerkesz­tőségünkbe Berényi Julianna, ha­nem segítséget kérni. Keresi gyer­meke apját. Története évekre nyúlik vissza: két évig együtt élt egy amerikai ka­tonával, eljegyezték egymást, már az esküvőt tervezgették.- Egyik napról a másikra jött a parancs, hogy áthelyezik Olaszor­szágba, majd később onnan Ko­szovóba és végül Amerikába. Mint hűséges társ, felmondtam a mun­kahelyemen, mentem vele. A ten­gerentúlra már nem követtem, hi­szen tudtam, hogy családja van. Vártam, hogy elváljon. Amióta el­ment semmit sem tudok róla.- Később egy pécsi kirándulás során megismerkedtem egy másik amerikai katonával. Annyit tudok róla, hogy a katonai rendőrség al­kalmazottja. Mindössze három hónapot töltöttünk együtt, amikor őt is külföldre irányították. Időközben kiderült, hogy Júlia gyermeket vár. Kikérte a férfi véle­ményét, aki nem ellenezte a ter­hességet. A kapcsolat sem szakadt meg, sőt még féltette is a lányt és a leendő gyermeküket. Amióta visz- szavezényelték hazájába azóta Berényi Julianna nem találja. Kér­te a taszári bázis, az amerikai nagykövetség segítségét, de min­denütt elfordultak tőle.- Nem kérek sokat, csupán a te­lefonszámára vagy a címére lenne szükségem. Szeretném neki el­mondani vagy megírni, hogy meg­született a fia, és tisztázni a jövőt. A gyed és a családi pótlék nem elég arra, hogy albérletbe költözzem a kisfiámmal, ezért szükségem len­ne a gyerektartásra. Amennyiben szép szóval nem megy, nem riadok vissza a polgári pertől sem. Az is kiderült ugyanis erről a titokzatos férfiról, hogy civilként szolgált a hadseregben. Már csak azt nem ér­tem, hogy miért titkolják minden­hol az elérhetőségét. Berényi Julianna mindenre el­szánt, addig nem nyugszik, amíg gyermeke apjának nyomára nem bukkan. Az önkormányzathoz be­adta bérlakás igényét, de választ még nem kapott. Tervezte, hogy kisfiát bölcsödébe adja, és elmegy dolgozni. A kicsi allergiája és FOTÓ: LÁNG RÓBERT hörghurutja miatt azonban folya­matos orvosi kezelésre szorul, ha­vonta Budapestre kell utazniuk. Egyelőre tehát meghiúsult az el­képzelése, mert több órára nem hagyhatja egyedül a gyermekét. Havonta 20 ezer forintból élnek, de az összeg felét ki kell fizetnie az anyaotthonnak, a fennmaradó pénzből veszi a gyógyszereket, a különleges tápszert és a pelenkát. Ennek ellenére küzd, intézkedik, ügyvédhez fordult segítségért, mert nem hiszi el, hogy valakit csak úgy elnyelhet a föld. Szabó Kinga Kilőtték a polgár­mesterek kutyáit Lelőtték a lakócsai és a tótúj- falusi polgármester kutyáját. A két eset röviddel egymás után történt, előbb a lakócsai pol­gármester magyar vizslájára fogtak puskát ismeretlenek, majd ezután nem sokkal a tótújfalusié következett. lliásics János, Tótújfalu első embere szerint az ónémet ju­hászkutyáját a falu szélén lőt­ték le, majd kocsival bevitték az erdőbe, és bedobták egy ka­nálisba. - A kutyám minden nap egy megszokott kört tesz. Hátul kimegy az udvarból, és az utca felől jön vissza. Most is ez történt, és hallottam is dur­ranásokat, csak nem gondol­tam rá, hogy lövések lehetnek. A kisebbik kutyám is ott volt, az csak megsérült, de a nagyot telibe találták. A gyerekek az­óta is siratják az állatot. A polgármester nem. tartja kizártnak, hogy vadászok lőt­tek, azt azonban igen, hogy he­lyi vadászok lennének a felelő­sek a kutyákért. Hasonlóan ala­posan feltételezhető az is, hogy a lakócsai vizslát is vadászok lőtték ki. Itt nyilvánvalóan tud­niuk kellett, hogy kié az állat, hiszen Lakócsán csak a polgár- mesternek volt ilyen fajtájú ku­tyája. N. L. Videokazetta a kormányfőnek Évtizedekig találhatnak még grá­nátokat, aknákat a Balatonban. El­ső ízben a múlt év őszén végeztek felderítést a búvárok, mégpedig a balatonföldvári partok előtt. Azért itt, mert a korabeli levéltári adatok, katonai térképek szerint a térség­ben igen aktív harci cselekmények zajlottak a második világháború során. A néhány napos felderítés után öt robbanószerkezetet találtak a tűzszerész búvárok az iszapban. Repeszlőszert tartalmazott mind, könnyen felrobbanhattak volna. Valamennyi szakember egyetértett abban: szükség lenne hasonló vizs­gálatokra körbe a balatoni strando­kon azért, hogy nyugodt szívvel ki lehessen jelenteni: mindenütt biz­tonságos a fürdőzés. Az aknamentesítés azonban igen csak pénzigényes. A földvári önkor­mányzat az ősszel 1,3 millió forint­tal járult hozzá a munkákhoz. Álla­mi segítségre várnak a katasztrófa- védelmi szakemberek; a Balatoni Szövetség már segítséget ígért. An­nak érdekében, hogy nagyobb esély legyen a központi támogatás­ra, titkos - nem a nyilvánosságnak szánt - filmfelvétel is készült a föld­vári aknamentesítésről a kormány­fő számára. A Somogyi Hírlap Va­sárnap Reggel információja szerint azt ezt tartalmazó kazettát a közel­múltban juttatták el Orbán Viktor miniszterelnökhöz. Fónai Imre Közös fedél alatt békéUenül Zákány felső része nép­szavazással döntött ar­ról, hogy önálló közsé­get alakít. S miközben válik a falu, mégis együtt kell élni; napon­ta dönteni az egész te­lepülés létét érintő kérdésekben. Eltelt a törvény által előírt 72 óra is, és senki sem tett észrevételt a zákányi nép­szavazással kapcsolatban. A választás eredménye te­hát mostantól megkérdő­jelezhetetlen, azaz a falu harmada el kíván szakadni az eddigi közel kétezer la­kosú és soha meg nem osztott 773 éves település­től. Önálló községet akar­nak alapítani. A népszavazással meg­erősített válás éppen az is­kola miatt robbant ki Zá­kányban. Nem akarják a felső részen lakók, hogy megszűnjön a patinás kas­télyépületben működő is­kola, s erre nem találtak más módot, mint véglege­sen elszakadni a falutól, s kézbe venni saját sorsukat. Mert Zákányban minden­ből kettő van: postából, templomból, s persze óvo­dákból, iskolákból is. így volt ez praktikus a lakos­ságnak. Csak önkormány­zatból és az egyre szűkö* sebb költségvetésből van egy. Évtizedek óta dúl a harc a falu két fele között, hogy mire is szánjanak és hol a legnagyobb a szük­ség. A felső részen lakók szerint mindenből több jut az alsó résznek, az alsó la­kók szerint pedig náluk na­gyobb a lemaradás. Ezzel együtt a falu oktatási intéz­ményeiben a gazdálkodási és döntési önállóságot mindeddig nem nyirbálta meg egyetlen képviselő- testület sem. Tudni kell azt is, hogy mindkét iskola- igazgató tagja a testület­nek. Most először kénysze­rült olyan súlyos döntésre az önkormányzat, hogy ne működtessen párhuzamo­san két nyolcosztályos is­kolát. A két intézmény ugyanis az egész falu költ­ségvetésének 70 százalékát emészti fel, s másra jó ide­je nem is jut. Jelenleg egyik iskola se elég nagy ahhoz, hogy a falu összes gyereke, s a szomszédos Ortilos és Szentmihály­hegy diáksága is oda jár­jon. A nyáron meghozott képviselőtestületi döntés szerint először az irányí­tást vonnák össze az új tanévtől, hogy hatéko­nyabb legyen az egész in­tézményi gazdálkodás. Ez a régóta halogatott karcsú­sítás megkezdését jelenti, s szóba került a felső, pati­nás kastélyban működő is­kola megszüntetése is. Az egykori Zichy kas­tély, mint ahogy bármely más önkormányzati épület is, közös vagyona a falu­nak. A válás nemcsak azt jelentené, hogy kézbe ve­szi mindennapi életét egy lakosságcsoport, hanem azt is, hogy a kastély sorsá­ról nem dönthet ezentúl az egész falu, hanem csak azok, akik a felső részen laknak. így szeretnék ugyanis biztosítani,' hogy megmaradjon a kastélyban működő közkedvelt iskola. Az iskolát érintő képvi­selőtestületi döntést meg is lehet változtatni, de a népszavazás eredményét már nem. Bár a falu szét­válásáról több kérdés még nem tisztázott, s hiányoz­nak a törvény által előírt szakértői vélemények is a területmegosztással, név- választással kapcsolatban, a falu megosztottsága nyilvánvaló. Ez akkor is így van, ha esetleg még­sem engedélyezné a köz- társasági elnök az új falu alapítását és Zákány ketté­szakadását. Ám ha mégis ez lesz a döntés, a válás leghamarabb 2002-ben, a legközelebbi választások­kor történhet meg. Köz­ben napokon belül az idei évre szóló költségvetést és az egész lakosság életét meghatározó terveket is el kell fogadnia a képviselő- testületnek, még mielőtt felterjesztenék a szétválá­si szándékot rögzítő hatá­rozatot a Belügyminiszté­riumnak. Mert akármi lesz is a döntés válás ügyében, két évig min­denképpen kezükben a fa­lu sorsa. De arra a népsza­vazás sem adott választ, lehet-e addig várakozni időhúzó és tétlenkedő döntések sodrában, s ma­radhat-e minden ugyan­úgy, mint eddig. Egész Zá­kány érdekében... B. M. 33 hónap Boszniában Először túlkapásnak, színes képzel­gésnek gondoltam a Balkán-szind­rómát, ám ahogy egyre többször hallottam, elkezdett foglalkoztatni. Boszniában sok embert megismer­tem, akik jól ismerték a háborús borzalmakat: a bombázásról, a kö­zelben húzódó frontvonalról és ti­tokzatos lőszerekről meséltek. Ilyen hangulatban megindul a szó­beszéd, de úgy érzem, nincs külö­nösebb félnivaló - mondta a Somo­gyi Hírlap Vasárnap Reggelnek a kaposvári Mergancz Sándor, aki ENSZ rendőri megfigyelőként Bosz­nia-Hercegovinában szolgál. Mergancz Sándor visszatérő vendég Bosznia-Hercegovinában. Először négy éve jelentkezett külföldi misszióba. A megmérettetés, a kalandvágy keltette fel érdeklődését, de nem titkolta: a dön­tésnél sokat nyomott latba a hazainál jóval magasabb fizetés. Először bő év­nyi szolgálatot vállalt, s miután lepereg­tek a hónapok, tovább dolgozott a so­mogyi kommandósoknál. Egészen az újabb felhívásig. Akkor bizsergető ér­zés futott át rajta. Azt mondta: furcsa lett volna, ha itthon marad, miközben a barátai útra kelnek. Bár a délszláv tér­ségben a kilencvenes évek második fe­lében már nem dúlt háború, de a min­dennapok még korántsem voltak nyu­godtak. Nem véletlenül tartották fenn a speciális szolgálatot. Mergancz Sándor újból döntött: csomagolt és utazott. En­nek vagy másfél éve. Szerződése az idén áprilisban jár le, már megkezdte a visszaszámlálást. A korábbival együtt összesen 33 hónapot tölt kinn.- Boszniában annyi időt töltött, hogy már útikönyvet írhatna.- Azt nem állítom, hogy Bosznia- szakértő vagyok, de alaposan megis­mertem. Sokan azt mondják, hogy elég jól beszélem a nyelvüket, de én nem így érzem. De „bátor” vagyok, a rám ragadt szavakat használom, s ha kell, a tol­mács segít. Időnként így is átéltem né­hány humoros pillanatot, amikor az ott élők úgy gondolták, hogy folyékonyan beszélek, s perceken át csak hallgattam a „monológot”, amiből aztán csak né­hány szót értettem meg.- Hogyan fogadják az idegent?- Az első misszióban megismertem a szerbek lakta területet, most egy föderá­ciós területen vagyunk, ahol többségé­ben horvátok élnek. A házigazdám mu­zulmán, az emberek mentalitása válto­zó. Sokak viselkedése jól kiszámítható, de nem hiányzik a délies temperamen­tum sem. Ez olyan mindennapos dol­Névjegy: 1964-ben született Marcaliban. Végzettség: Kandó Kálmán villamosipari műszaki és rendőrtiszti főiskola. Család: nős, leánya Nóra 10 éves. Hobbi: lövészet, motorozás, zenehallgatás. Terv: a jogi egyetemet szeretné elvégezni. gokban érzékelhető, mint a közlekedés. Egyesek elképesztően vezetnek.- Nem sokkal az évekig húzódó dél­szláv válság után érkezett meg állomáshe­lyére. Mi volt a legforróbb pillanat?- Az első misszióban több robbantás­sorozat volt környékünkön. A mostani kiküldetés során is több támadás történt, de szerencsére nem a közvetlen köze­lünkben. A csapatot egyébként már meg­szokták, ismerik feladatunkat, céljainkat.- Miként hasznosítja korábbi tapaszta­latait?- Nyugodtan mondhatom, hogy to­vábbra is a szakmában dolgozom. A sze­rencse végig kísért utamon. Egy 24 tagú egység tanácsadója lettem. Életem izgal­mas szakasza volt, nem bántam meg, hogy kiutaztam.- Mi vonzotta a külföldi munkában: a pénz, a szakmai kihívás netán más okok is közrejátszottak?- A döntésnél a szakmai megmérette­tés, a változatos munka játszotta a döntő szerepet, de az anyagiak sem mellékesek.- Hamarosan lezárul életének egy fon­tos szakasza. Milyen a mérleg?- Volt időm, sokat gondolkodtam a családról, az életről, a hivatásról. Anya­gilag helyre tett, átértékeltem a családi kapcsolatot is. Harsányi Miklós A kámforrá vált apa

Next

/
Thumbnails
Contents