Somogyi Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-25 / Vasárnap Reggel, 8. szám

2001. február 25. ★ ARCKÉP ★ 7 Ki kit győz le a pártderbin? Bánk Attila majd minden nap hazamegy Debrecenbe. Sokáig ő vezetett, de egy ideje már sofőr hozza-viszi, hiszen néha csak éjszaka tud hazaindulni, hajnalban pedig már fordul vissza. Igaz, legalább gazdagabb egy „otthon vagyok” érzéssel. A pártból se kívánkozik el még, hogy is tehetné, amikor koalíciós szerződést kötött és a lelkiismerete se hagy­ná, hogy most lépjen le. Ámbátor azt már elgondolta, hogy nemzetközi joggal, az euró­pai uniós ügyekkel szívesen foglalkozna. A családja türelmes, a gyerekei is beletanul­tak a napi politikába, a legkisebb oda se néz, a hangjukról felismeri az ellenzéki politi­kusokat is. A frakcióvezető viszont most, válság idején is túl szemérmes, nem árulja el, mit mondanak a gyerekei Torgyánról. Ő sem árulkodik, sőt még frakcióvezetői szobájá­nak faláról sem vette le az elnök úr kópét, aki éppen népviseletbe öltözött lányoktól veszi át a kenyeret. Igaz, akkor még az elnök úr is sokkal fiatalabb volt és a történelmi párt is felfelé tartott a lejtőn, vagyis nem számított kormányzati tényezőnek. A mostani patthelyzet egyelőre kilátástalan, a bennfentesek szerint Torgyán József fog majd előbb bókejobbot nyújtani.- A szobájában minden a ré­gi, hiszen nem vette le az el­nök képét. Bánk Attila: Pártom többi ré­gi elnökének a portréját is lát­hatja a falon, őket se vettem le. A jelenkori események nem te­szik semmissé a tízesztendős munkát.- A tévében a minap úgy nyilatkozott, három hete hir­telen világosodott meg, hogy baj van, mert itt már a koa­lícióból való kilépés lesz so­ron. Előtte teljesen gyanútlan volt, soha nem érezte úgy, hogy rossz nyomon jár a párt? B. A.: Végül is voltak erre utaló jelek, de persze utólag már könnyű okosnak lenni. Nem értettem a gödi elnökségi ülést sem, vagyis nem tudtam hova tenni, miért kell lefejezni a frakció vezetést. Törvényes volt, így aztán, ha fogcsikorgat­va is, de megtettem az előter­jesztést...- Nem volt alkalma meg­beszélni az elnökkel, hogy mire megy ki a játék? B. A.: Többször megkérdez­tem négyszemközt is, és ő mindannyiszor azzal indokol­ta, hogy erősíteni kell a parasz­ti szárnyat. Aztán a miniszteri tisztsége megszűnt, s az orszá­gos elnökségi ülésen olyan kvázi döntés született, hogy kizárták a három minisztert és a frakcióvezetőt, s máig tart a küzdelem, hogy az elnök le­gyen a frakcióvezető is. Miköz­ben például a honvédelmi mi­niszter helyére az ő személyi titkára került. Nos, ha mi né­gyen nem vagyunk benne az elnökségben, akkor az elnök felszólíttathatja a frakcióveze­tőt, vagyis saját magát, hogy fontolják meg a koalícióból va­ló kilépést.- Az irodája falán láttam egy lovas festményt is, és bár ön nem egy versenyző típus, ezúttal kénytelen befutóra játszani. Ki kit győz le e párt­derbin? B. A.: Nem én ákartam ezt a küzdelmet, nem én akartam csatába menni. Most viszont nem tehetek mást, ezt a harcot nem vívja meg helyettem senki. Értelmetlen ez az egész, s ha a másik félnek lenne egy kis belá­tása, akkor béke lehetne.- Úgy tehetnének, mintha semmi se történt volna... B. A.: Nem, ezt már nem le­het visszacsinálni. Csak belá­tásról beszéltem...- Még mindig ön a frakció- vezető, egy pillanatra se ju­tott eszébe, hogy az emberek elé álljon, amikor elvitték a frakció iratait? B. A.: Nem voltam itt. Senki se tudta, hogy el fogják vinni. Egyébként a gazdasági igazga­tó pakolta fel, de sok értelme nem volt. A költségvetést szi­gorúan ellenőrzik, havonta el kell számolni, évente zárszám­adást készíteni és egyébként is, bárki szabadon betekinthet az iratokba, hiszen nincsenek elzárva. Még alkalmaztam is egy gazdasági szakértőt, hogy ellenőrizze, nehogy téved­jünk...- Az elnök úr azt állította, hogy miközben a frakció tag­jai szinte semmi juttatást nem kaptak, titkárnőknek volt kocsihasználati joga, mobiltelefonja, sőt Mol-kár- tyája. B. A.: Nevetséges. Egyéb­ként tegnap már visszaszállítot­ták az iratokat, miután az Or­szággyűlés főigazgatója felszó­lította őket.- Tévedek, ha azt hiszem, hogy az utóbbi hónapokban többször megfordult a fejé­ben, hogy jobb lenne ismét Debrecenben ügyvédkedni? Bánk Attila B. A.: Nem tehetem meg. A lelkiismeretem és a pártom mi­att. S van egy aláírt szerződé­sem a koalíciós partnerrel. Per­sze kényelmesebb lenne...- Igaz, ritkán látni önnél optimistább politikust, hi­szen még egy hónapja is azt nyilatkozta, hogy a kisgaz­dapárt csak egy kis meghűlé­sen esett át, s a frakció is egységes. B. A.: Most se vagyok pesz- szimista. És hát az a kérdés, hogy mi a fontos a pártnak. Mindenekelőtt a koalíció. És egy hónapja még azt hittem, hogy ezt mindenki így gon­dolja.- Mit szólt, amikor napvi­lágra került az elnök úr villa- ügye és rengeteg utazása? B. A.: Nem örültem neki, de akkor nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a híreknek.- Utóbb sokan úgy gondol­ják, hogy a kisgazdaregényt mások írják, s a Székely-ügy volt a nyitány. B. A.: Magam is így gondo­lom, tudatosnak láttam és lá­tom a történéseket.- Egyesek úgy vélik, hogy ez egy Fidesz-forgatókönyv, hiszen a lemorzsolódó tagság java hova is mehetne másho­va, balra például biztos nem fordulnak. B. A.: Ezt én kizárom. Ne­kem most az a dolgom, hogy egybentartsam a frakciót. Egy pillanatig se töprengek azon, hogy más pártok vezetőinek fejében mi jár. Ha tippelnék, akkor azt mondanám, a táma­dás ellenzéki körökből jött.- A pártban most patt­helyzet van. Az elnök saját magát tekinti frakcióvezető­nek, míg ön felfüggesztette Torgyán József párttagságát. Nem volna ily mély a válság, ha anno nem betonozzák be az elnöküket. Nincs is még egy magyar párt, amely ha­sonló alkotmányt megszava­zott volna. B. A.: Tagsági jogaiban füg­Bánk Attila: Nem én akartam csatába menni... Született Debrecen, 1954. augusztus 30. Családi állapota: nős, felesége ügyvéd, három gyermekük van. Pályája: József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar (1979), 1981 óta ügyvéd, 1989-től a Független Kisgazdapárt tagja. 1994-től az or­szágos elnökség tagja, 1997-től a párt főügyésze, 1997. január 9. óta ország- gyűlési képviselő, tagja az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságának. 1998. július 8. óta frakcióvezető. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja. Ügyvédi irodát tart fenn Debrecenben. gesztettem fel Torgyán Józse­fet, így viszont párttisztséget sem gyakorolhat. Amiről ő be­szél, az alkotmányos elnöki ha­talma csak politikai védettséget jelent. Ellene is lehet fegyelmit indítani és akkor őt is fel lehet függeszteni. Ez történt most is. Nem ismerem a többi párt al­kotmányát, de az kétségtelen, hogy meg kell reformálni, át­láthatóbbá kell tenni az alkot­mányunkat. Ám ez belső ügy, nem tartozik a nyilvánosságra.- Ön eddig sem a nagyot- mondásáról volt híres és még akkor is visszafogott, amikor mások üvöltöznek, például most lehetne sarkosabban is fogalmazni, de úgy tűnik, nem viszi rá a stílusa. B- A.: Fegyelmezett ember vagyok. Lehet olyan döntés, amivel én nem értek egyet, de azért nem állok ki a nyilvános­ság elé. Régebben is születtek olyan kollektív döntések, ame­lyekkel esetleg nem értettem egyet, de miután tűréshatáron belül voltak, tudomásul vettem.- Egyetlen dologban mégis kilóg a pártjából, amit gyak­ran felemlegetnek: többször találkozott Ko­vács Lászlóval, az MSZP elnö­kével. Mintha volna egy má­sik út is a tör­ténelmi párt előtt. B. A.: Ez csak spekulá­ció. Másokkal is találkozom a parlamentben, s Kovács László­val mindössze kétszer beszélgettünk néhány percig. No, ennek aztán semmi­féle politikai üzenete nem volt, tájékoztatást kért még ügyvéd koromból származó üggyel kapcsolatban, amikor még vi­déken dolgoztam. Természete- sen segítettem, mintahogy más­nak is megtettem volna.- Állítólag egyik párttársa fújta fel a találkozókat, hogy leszorítsa a pályáról. B. A.: Ez is igaz, meg az is, hogy most már nincs egyedül.- Tavaly azt nyilatkozta, hogy a Torgyán József által felügyelt terület látványosan fejlődött. Az elnök úr is ezt állította, ám az európai uni­ós országjelentés lepontozta a magyar mezőgazdaságot. Még mindig jelesre értékeli a tárcát? B. A.: Amikor kormányra ke­rültünk, a mezőgazdaságnak rengeteg baja volt, belvíz, aszály, jég, búzabomba. Nos, én nem vagyok szakember, de ha kimegy a határba, akkor azt látja, hogy zsendül a vetés. Más kérdés, hogy ha jó földbe jó magot vetnek, akkor azt mond­ják, az isten se ment meg ben­nünket a jó terméstől.- Hogy éli meg, amikor azt olvassa, hogy temetik a párt­ját. Az egyik politológus pél­dául a minap azt mondta: „A társadalom olyan nagyon nem csalódott az FKGP-ben, mert senki sem gondolta ko­molyan, hogy a kisgazdami­niszterek zseniálisan vezetik majd a tárcájukat. ” B. A.: Szerencsésebb volna, ha a Miniszterelnöki Hivatal ér­tékelne. Egy biztos, két és fél éve nem hallgattuk meg a mi­nisztereinket, vagyis nem kap­tunk átfogó képet a tárcáinkról.- Régebben gyakran úgy emlegették Bánk Attilát, mint Torgyán József kisze­melt utódját. B. A.: Ez is csak spekuláció volt, de akár még alapja is lehet.-Shaaz elnök átszólna te­lefonon vagy levelet küldene, hogy üljenek le beszélgetni a békéről? B. A.: Nem kizárt, hogy előbb-utóbb szeretne velem be­szélni.- A családja hogy viseli a kisgazdaháborút? B. A.: Türelmesen és nagy toleranciával. A gyerekek sze­retnének büszkék lenni az apjukra, s mióta ilyen sokat szerepelek, beletanultak a poli­tikába. Furcsamód a legkisebb, a 12 éves fiam a leginkább fogé­kony a politikára. A minap va­csora közben megdöbbentünk, amikor Suchmant emlegette. Mondtam is neki, hogy ne be­széljen hülyeségeket, de tény­leg a szocialista politikust mu­tatták egy régi felvételen.- A srácoknak milyen a Torgyán-képük? B. A.: Ne keverjük bele őket, hadd maradjon ez meg a csalá­di ház falai között.- Állítólag majdnem min­den nap hazautazik Debre­cenbe. B. A.: Sokáig én vezettem, most azonban néha sofőr visz, mert sokszor éjszaka utazom. Aztán hajnalban fordulunk vissza. Nem sokat vagyok ott­hon, de legalább az érzés meg­van, hogy nem szakadtam el a családtól. A feleségem úgyis nagyon félt. Ha tízig hazaérek, még a gyerekekkel is tudok be­szélni.- Minek kéne történnie, hogy felálljon és visszatérjen Debrecenbe? B. A.: Effélét nem tervezek. Persze, a következő napokban természetesen sok minden el­dől. Ügyvédként egyébként szívesen foglalkoznék uniós ügyekkel. Az utóbbi években sok külföldi politikussal talál­koztam, ezek a kapcsolatok jól kamatoznának, ha ismét jo- gászkodnék. Ez viszont még várhat, egyelőre maradok a politikánál. Dalia László

Next

/
Thumbnails
Contents