Somogyi Hírlap, 2001. február (12. évfolyam, 27-50. szám)

2001-02-17 / 41. szám

2001. Február 17., Szombat Somogyi Hírlap - 3. oldal Birtoktörvényt is hoz a tavasz ESS=S£ líe5W Li iiawéd. négy gyermekük yen. Nyakkendő és biztonsági kíséret nélkül egy terepjáróval érkezett Orbán Viktor tegnap Kaposvárra. Gondot csak a parkolás okozott: az egyik fideszes honatya úgy állt be, hogy a másik kocsinak alig maradt hely. A miniszterelnök délután látogatást tett a kaposvári városházán, majd Szi­ta Károly polgármester és dr. Mátrai Márta országgyűlési képviselő kísé­retében felkereste Balás Béla kaposvári megyéspüspököt. A Somogyi Hír­lap szerkesztőségében egy órát töltött a miniszterelnök, és közben vála­szolt kérdéseinkre. Orbán Viktor a Fidesz-frakció hétvégéjén vesz részt Kaposváron. Az eseményből és a helyből adódtak kérdéseink.- Milyennek ítéli a vidék állapotát?- Sokszínű a magyar vidék. Vannak biz­tató részei, és vannak olyanok is, ahol in­kább lehangoltságot és kilátástalanságot talál az ember. Szerencsére, az arány az utóbbiak rovására és az előbbiek javára változik. Igaz, nem egyik pillanatról a má­sikra, hanem hosszú évek munkájával. Ha úgy tetszik, sok még a feladata a minden­kori kormánynak, a mindenkori megyei vezetésnek és a mindenkori polgármeste­reknek. Összességében azonban a vidék helyzete elsősorban attól függ, hogy az ott élők látnak-e jövőt maguk előtt. Úgy gon­dolom, hogy ma bizakodóbban tekintenek a jövőbe, mint a megelőző esztendők so­rán tették. S ez az, ami reményre jogosít.- A miniszterelnök miként tájékozódik a vidék állapotáról?- Remélem, hogy nem értik félre az ol­vasók: a bőrömön keresztül tájékozódom a vidékről. Az alföldiek életéről úgy, hogy hazamegyek az apósomékhoz Szolnokra. Az én apósom na­gyon megbecsült gazdaember; na­gyon gyakran ül­nek össze náluk a gazdák esténként egy-egy pohár pá­linkára vagy egy pohár borra. Ma­gam is le szoktam ülni velük, és be­szélgetünk. Évente egyszer-kétszer kime­gyek a tanyára is, hol azért, mert disznót kell vágni, hol azért, mert viszik a juhokat. Akkor megint csak sok emberrel tudok be­szélni. Hetente kétszer hazamegyek a sa­ját falumba is. Ez már a Dunántúl, ahol en­gem mindig szívesen fogadnak régi, gye­rekkori ismerőseim. Szívesen bemegyek egy-egy házba, meghívnak vacsorára, ki­jönnek a futballmeccsre minden vasárnap, s elbeszélgetünk. Nagyon sok az olyan személyes kapcsolat, amely alkalmas a vé­leményalkotásra, és van nagyon sok ön­ként jelentkező tanácsadóm. Bárhova me­gyek az országban, a legkisebb faluban is van legalább 2-3 ember, akik azt mondják, hogy miniszterelnök úr, írtam magának néhány sort arról, hogyan mennek a dol­gok; amikor hazament, olvassa el. Van, aki azt mondja: miniszterelnök úr, legalább tíz percet adjon nekem, hogy elmeséljem, itt mi, hogyan van. Ha van tíz percem, ak­kor sort kerítünk a beszélgetésre.- És van tíz per­ce?- Van. Ez persze nem tudományos adatgyűjtés, hanem a valóság, a min­dennapi élet egy darabkája. A mi­niszterek is jelente­nek arról, hogy mi történik az életben. Velem nincs köny- nyű dolguk, mert a jelentésükön kívül az életet is ismerem.- Milyen az a falukép, amely él önben, s amelyet szeretne látni a valóságban is?- A falu előnye minden más településsel szemben az, hogy ott az élet átlátható, megérthető, következésképpen a körülmé­nyek az embert becsületes életre sarkall­ják: egyenes beszédre, azzal összhangban álló tettekre, jó emberi kapcsolatokra. Az pillanatok alatt kiderül, ha valaki görbe úton jár, elválnak tettei a szavaitól vagy rossz szomszéd. A falut ezért nagyon egészséges emberi közegnek tartom. A probléma az, hogy az elmúlt 40 évben a hatalmi és a gazdasági viszonyok nem így alakultak ki a faluban. A tsz-esítés és álta­lában a magángazdaság felszámolása meg­nehezítette a faluban annak megértését hogy ki, pontosan miért kell, hogy tekin­télyt élvezzen a faluban. Azért-e, mert ő tsz-elnök vagy azért, mert jó gazda. Azért- e, mert őt kinevezték párttitkámak a járási központból vagy azért, mert nagy a becsü­lete a gazdák és az emberek között. Ki az erős ember a faluban? Az-e, aki 60-70 em­bert alkalmaz a tsz-ben vagy az, akinek van húsz hold földje? A falu előnye az, hogy minden átlátható. Ez az átláthatóság, a tiszta értékrend az elmúlt néhány évti­zedben megszűnt, mert összekeveredtek a dolgok. Ennek az 1990 utáni új világnak most az lett volna a dolga, hogy kifésülje ezt azért, hogy megint világos legyen: ki­nek, miért van tekintélye, kinek, miért van földje, vagyona a faluban. Aztán a szava is összhangban alakuljon ezekkel, részben a lehetősségével, részben a megbecsültségé­vel. A szavának annyi legyen a súlya, amennyi a munkájának és a becsületének a súlya. Még nem billent vissza a falvak­ban ez a rend, de nagyon remélem, hogy az események arra visznek bennünket.- Ma nem annak van földje a faluban, aki ott él és megbecsült parasztember; a kárpótlás sok embert juttatott földhöz azok közül, akik nem szeretik, nem is ismerik a naraszti munkát, csak gyarapodási lehető­séget láttak ben­ne.- Az igazi bajt nem a kárpótlás okozta, bár an­nak is vannak még ilyen marad­ványai. A mi fa­lunk határa hosz- szú időn keresz­tül egy állami gazdaság területe volt. A környékbeli 8-10 falu összes termőterülete vagy annak nagy része tartozott az állami gazdasághoz. Né­hány éve az állami gazdaság vezetői priva­tizálták a gazdaságot. Az állam eladta. Nem a földet, mert az állami tulajdonban maradt; ma azt bérlik az állami gazdaság volt vezetői. Időközben azonban minden faluban megerősödött, lábra kapott nyolc­tíz szorgalmas, tehetséges, hozzáértő gaz­daember. A mi környékünkön a paraszt- emberek vennének még földet, bérelné­nek is, de nem tudnak, mert másé a falu határa. Ma a dunántúli falvak tekintélyes részében ilyen gondok vannak. Nem az a baj, hogy nem művelik meg a földeket, mert ha valaki végigmegy az országon és csak autóból nézi a tájat, akkor azt látja, hogy a földek szépen rendben vannak. Szépek a magyar mezők, de a parasztem­berek nem tudnak földhöz jutni. Ezt a Három fontos mondat: 1. A birtoktörvény... meghatározza, kinek lehet termőföldje Ma­gyarországon, és ehhez a tulajdonhoz rendeli az agrártámoga­tások rendszerét 2. Olyan világ nem lesz Magyarországon, amelyben nem kény­szerülnek arra a szülők, hogy áldozatot hozzanak 3. ... ha egy nyugdíjas részmunkát vállal, azt az adózás kifeje­zetten bünteti. Ez szerintem értelmetlen, ezért a megváltoztatá­sán dolgozunk. nagy problémát kell megoldani. Az előt­tünk álló hónapokban szeretnénk bele­vágni a fejszénket ebbe a nagy fába. Úgy látom, hogy a koalíción belül sikerült eb­ben összhangot teremteni, jól haladnak a szakmai munkák is. Hamarosan lösz bir­toktörvény Magyarországon. Azt is mond­hatom: a tavasz birtoktörvényt is hoz a gazdák számára, reményeim szerint olyat, amely a parasztgazdák világát hozza visz- sza és állítja helyre a faluban.- A birtoktörvény miben segít?- A birtoktörvény sarokpontja, hogy egyértelműen meghatározza, kinek lehet termőföldje Magyarországon, és ehhez a tulajdonhoz rendeli az agrártámogatások rendszerét. Termőföldje a helyben lakó gazdáknak lehet majd Magyarországon, ők is bérelhetnek. Szeretnénk néhány év­nyi átmenet megadásával a ma több par­cellában heverő birtokokat összeterelni. Azt is szeretnénk elérni, hogy a helyben lakó gazdáké legyen a föld, de ne tíz par­cellában elaprózva, hanem lehetőleg egy­ben. Nem akarunk tagosítást; éssze­rű birtokrendezést mindenképpen. Akinek nem állandó lakhelye a tele­pülés, annak ott nem lehet földje. Meghatározza a törvény azt is, hogy a lakóhely 20-30 kilométeres körzeté­ben lehet csak termőföld valakinek a tulajdonában, illetve bérletében. Azt is meghatározza, hogy melyik az a legki­sebb terület, amely után majd igénybe lehet venni az agrártámogatást. Az annál kisebb területre - még nem dőlt el, hogy az 15, vagy 20, vagy 25 hektár lesz-e az - pedig nem mezőgazdasági költségvetésből érke­ző, inkább szociális jellegű segélyeket lehet majd igénybe venni. Ez utóbbi kérdés a leg­bonyolultabb és legnehezebb, mert Magyar- országon nagyon sok ember vesz igénybe agrártámogatást úgy, hogy csak néhány hektárnyi földön gaz­dálkodik, s mindenki tudja, hogy önmagá­ban nem tudja eltar­tani a családot. A sor­sukról is gondoskod­ni kell. Olyan birtok­törvény lesz tehát, amely mindenkiről megpróbál gondos­kodni, mindenkinek próbál lehetőséget nyújtani.- Megítélése sze­rint mennyi idő alatt tesz rendet ez a törvény a birtokvi­szonyokban és a tu­lajdonviszonyokban?- Az élet - ha engedik - gyorsan orvosolja a bajokat. Ha látja a vidéki ember, hogy van ha­tározott kormányzati akarat, amely megfelelő elvi és erkölcsi alapokon nyugszik és találko­zik a falu igazságérzetével, becsületérzésével, akkor az élet gyorsan követi a törvényt. Ha a törvényjavaslat nem a falun élő emberek ter­mészetes erkölcsi értékére épít, akkor sajnos, ez a birtoktörvény sem működik majd. Én abban bízom, hogy az igazi parasztgazdák akaratára, szándékára, jövőjére épülő tör­vényt fogunk elfogadni, és négy-öt esztendő alatt a szükséges változások nagy részét ké­pesek leszünk véghezvinni úgy, hogy már az első évben is érezni lehet a változások jóté­kony hatását.- Ez a magyar farmergazdaság kialakulá­sát jelenti?- Azt jelenti, hogy kialakul a magyar mező- gazdaság gerince, a családi tulajdonban levő, családtagok által művelt parasztgazdaság.- Nem jelenti ez azt, hogy nagyon fól- mennek a földárak?- Úgy gondolom, hogy a föld ára Magyarországon növekedni fog, de ezt én helyesnek tartom. Most sze­retnénk rendezni a birtokviszonyokat. Az állami földalapot éppen azért kell létrehoz­ni, hogy elősegítsük a földpiac kívánatos mozgását, hogy ki tudjuk vonni a mező- gazdasági művelésből például csereföldek­kel vagy életjáradékkal azokat a területeket, amelyeket minden évben elönt a belvíz vagy az árvíz, amely után óriási kártérítéseket kell fizetni. Ha a földalap megmozdul, akkor a jótékony működésé­nek eredményeképpen rendeződnek a bir­tokviszonyok, és gyors emelkedésnek indul a föld ára. Valljuk be őszintén, hogy most a magyar föld ára szégyenletesen alacsony. Ennél a magyar föld sokkal többet ér. Nem véletlen, hogy védenünk kell a külföldi spe­kulációs célú földvásárlások ellen. Persze külföldiek termőföldet Magyarországon to­vábbra sem vásárolhatnak, s az unióban is legényesen küzdünk azért, hogy ezt az igé­nyünket érvényesítsük. Jól is állunk a tár­gyalásokkal. Ügy érzem, legalább tízéves átmeneti időt ki tudunk har­colni.- Tíz év nagy idő. Ezalatt tulaj­donképpen kiala­kulnak a reális árviszonyok is?- Úgy képzelem el, hogy például ami­kor egy faluban a gazda úgy dönt, eladja a földjét, akkor az ott élő gazdáknak elő­vásárlási joguk lesz mindenkivel szem­ben. Ha ők nem élnek ezzel, akkor a földalap következik. Ha a földalap sem él vele, akkor lehet gondolkodni azon, hogy ki más vásárolja meg. Mindenkép­pen a helyi közösségeket, a helyi társa­dalmat szeretnénk erősíteni.- Váltsunk témát. Mi a véleménye, ho­gyan él ma vidéken az, akinek van négy kereke, három szobája és három iskolás­gyereke?- Remélem, úgy, hogy nem bánta meg, hogy vállalt három gyermeket. Vagy­is: boldog, mert a családjáért él. Magyarországnak 6,2 millió hektár mezőgazdasági területe (az Európai Közösség területeinek 4,3 szá­zaléka) és 1,8 millió hektár erdőterülete van. A szán­tó 4,8 millió hektár, a legelő 1,15 millió hektár, az ál­lókultúrák 260 ezer hektár. A mezőgazdaságban az erdőgazdálkodásban és a halászatban foglalkoztatot­tak száma 270 ezer 400. Könnyen biztosan nem. Mert három gyermeket eltartani, az iskoláztatásukról gondoskodni még mindig nehéz, akkor is, ha egyértelműen javított a helyzetü­kön a kormány családpolitikája. Mindig is nehéz lesz. Olyan világ nem lesz Ma­gyarországon, amikor nem kényszerül­nek a szülők arra, hogy áldozatot hozza­nak. Reményeink szerint azonban egyre kevesebbet, azért, hogy a gyermekeiket taníttassák. Látszólag még mindig job­ban élnek azok, akik nem vállalnak gyer­meket vagy csak egyet vállalnak, s erejü­ket arra fordítják, hogy javítsák az élet- színvonalukat. Hozzájuk képest látszó­lag kevésbé élnek jól azok, akik a pén­züket, az erejüket a gyermekekre fordít­ják, ruházzák, etetik, iskoláztatják őket.- A gyerekek után az öregek: mit gon­dol, mire elég a tisztes nyugdíj?- Tisztes öregkorra kellene elégnek lennie. Én két irányban szeretnék lépé­seket tenni. A nyugdíjasok hajlamosak úgy fölfogni, hogy aktív pályájuk véget ért. Én nem így gondolom. Bár tudom, hogy mindig vannak olyan szabályok, amelyek errefelé szorítják a nyugdíjaso­kat. Ezen változtatni szeretnénk. Ma például ha egy nyugdíjas valamilyen részmunkát vállal, azt az adózás kifeje­zetten bünteti, mert a nyugdíj miatt ma­gasabb adósávban adózik. Ez szerintem értelmetlen, s ezért a megváltoztatásán dolgozunk. Sok nyugdíjasszervezet és nyugdíjas személyesen fordult hozzám kéréssel, hogy ne büntessük azokat, akik egyébként éreznek még magukban késztetést arra, hogy továbbra is a dol­gozó Magyarország aktív részesei legye­nek. A másik irány, amelyet szeretnénk erősíteni, az, hogy aki nem választja vagy az egészsége miatt nem teheti, éppen belefáradt a munkába, an­nak a nyugdíja legyen elég a tisz­tességes öregkorra. Ez persze összefügg azzal, hogy az ország gazdasági növekedése mit en­ged. Ma többet, mint tavaly vagy tavalyelőtt. Ennek következté­ben a nyugdíjak 2001-ben már 10 százaJékkal emelkednek, s ha a gazdaság jól teljesít, jövőre is szeretnénk érzékelhető emelést végrehajtani. A nyugdíjat tehát emelni kell, s a nyugdíjasokban még meglevő energiát, ha ők is akarják, mozgósítsák. Ha ezt teszik, ak­kor azt nem büntetni kell, hanem bátorí­tani.- A Fidesz képviselőcsoportja ezen a hétvégén Kaposváron tart ülést. Ön a ta­nácskozáson arról beszél, hogy mit vég­zett eddig a kormány, és mi vár még rá. Mi a legfontosabb, amit hangsúlyozni kí­ván?- Azt mondom a képviselőknek, hogy az emberek értik azt, ami ma Magyaror­szágon történik. Van tapasztalatuk ar­ról, hogy merre tart az ország, és milyen lesz a rendszerváltás lezárulta után az elmúlt tíz év erőfeszítéseinek megérde­melt eredményeként az élet. Arra kérem a képviselőket, legyenek segítségemre abban, hogy az emberek megértsék: az új rendszernek, amely most bontakozik ki - nevezhetjük polgári rendszernek is -, a család az alapja; erre épül a munka, a ta­nulás és a rend. Ennek az új világnak a nemzeti összetartozás lesz a lelke. A kiala­kulását is érzem már. Szeretném, ha eze­ket az irányokat a képviselőtársaim erősítenék, s meg­adnák nekem a le­hetőséget. Egy ilyen Magyarország ér­dekében kérem a támogatásukat, és fölhívom a figyel­met arra, hogy sok dolgot kell még elvé­geznünk az egészségügyben, a nyugdíja­soknál és a mezőgazdaságban is. Az el­múlt három év megtanított bennünket arra, hogy a gondok megoldása nem zse­niális meglátásokat, inkább szívós, kitar­tó, napi aprómunkát kíván mindannyi­unktól. Egyik minisztertársam mondta: számos olyan területe van az országnak, ahol nem az a baj, hogy rövid a takaró, hanem az, hogy keresztben van az ágyon. Ilyen a mezőgazdaság és az egészségügy, ahol nem megváltó gondolatokra, hanem arra van szükség, hogy a takarót az ágy­hoz igazítsuk, úgy, ahogy az ember fekvé­se és a kényelme megkívánja.- Köszönöm az interjút. KERCZA IMRE MEGYEI KÖRKÉP ________ Fö ldtulajdon-változás 1945: földosztás. 642 ezer igénylő, 3 millió 260 ezer hold földet kapott. 1961: tsz-szervezés, állami gazdaságok. A szántó 95,6 százaléka állami és szövetkezeti tulajdonba került. 1992-től: kárpótlás 2001-től: birtokrendezés

Next

/
Thumbnails
Contents